Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1875 / 26. szám - Vélemény és indítvány Dr. Ziskay Antal pannonhalmi főapátsági főügyész úrtól a VI. magyar jogászgyülés állandó bizottsága által feltett következő kérdésre: »Javasolható-e, hogy a váltó- és kereskedelmi ügyek feletti bíráskodás szakbiróságokra ruháztassék; ha igen: minő alakban és minő berendezéssel.« (Folytatás és vége.)
207 törülnöm, mert ezen szakasz rendelkezik azon panasz visszautasításáról mely »nyilván alaptalan«. A 63. §. első módosításának súlypontja ezen incisumban van: >a mennyiben az id. tcz. 73. §-ának esete nem forog fenn;« és épen ellenkezőjét fejezi ki aunak, a mit a kamara állít; mert azt mondja: hogy a választmány a 73. §. esetében — a kamara ügyészének meghallgatása nélkül inti meg, illetőleg utasítja rendre a csekélyebb kötelességszegőt. A mi a második módosítást illeti t. i. hogy a mennyiben a 73. §. esete nem forog fenn: a panasz másolatban a kir. ügyészszel is közlendő. Ezen intézkedés a kir. ügyésznek a törvényben kijelölt jogkörével teljes összhangzásban áll s lehetővé teszi, hogy ez azon esetekben, melyek nem képeznek csekély kötelességszegést, hanem fegyelmi eljárás alá tartozó súlyos vétséget, hogy ily ügyekben hivatását kellőleg teljesíthesse. Az ügyrendnek épen az legfőbb tárgya; azon kezelési és érintkezési módokat meghatározni, melyek a végre szükségesek, hogy a törvényben rendelt, vagy a törvény által megengedett cselekvések foganatosíthatók legyenek, vagy azok foganatosítása lehetőleg megkönyebbittessék. Az 1874. XXXIV. t. ez. 79. §-a felebbviteli jogot enged az ügyésznek az esetben is, ha a feljelentés nem tőle származott; de a határozattal nem ért egyet. Már most ha nem rendeltetik el a fegyelmi eljárás s a határozat közöltetik a kir. ügyészszel, a ki nem ismeri a panasz tárgyát: nagyon valószínű, hogy nem lát indokot a felebbvitel használatára, ámbár megtörténhetik, hogy ezt használva, a legfőbb itélőszék elrendelte volna a fegyelmi eljárást. A kir. ügyész teljes figyelme csak az által ébresztetik fel, irányoztatik az eljárás minden mozzanatainak szemmeltartására, ha a panaszt ismeri, s az ügy fontosságáról már a panaszból meggyőződik. Ez nem csak hogy nem áll ellentétben a törvénynyel — hanem mint az említett interpellation adott válaszomban különösen hangsúlyoztam : az ügyrendben foglalt módozatok által teszi lehetővé a közreműködésre törvényileg hivatott különböző hatóságok és közegek hatályos közreműködését. Egy körülményre azonban különösen figyelmeztetem az ügyvédi kamarát. A kamara tagjai emlékezni fognak azon nehéz küzdelmekre, melyek az ügyvédi rendtartás tárgyában beadott törvényjavaslatnak — épen a fegyelmi hatóságról szóló rendelkezéseire vonatkozólag a törvényhozás mindkét házában felmerültek; és emlékezni fognak arra is: hogy azon aggodalmak ellenében, melyek a javaslat ellen felhozattak, a legerősebb érvet képezte a kir. ügyésznek befolyása a fegyelmi eljárás minden stádiumába, és a legfőbb itélőszék mint felebbviteli bíróság. A törvényhozás azon tagjai, kik a miniszteri javaslatra szavaztak, — ebben találták a megnyugvást, a nagy élénkséggel előtérbe állított aggályok ellen; és nem tagadható : hogy a közönség is — a kizárólag ügyvédekből alakított fegyelmi testületben — netán érvényesülhető illetéktelen befolyás ellenében: e két tényezőben találja a garantiát. Én teljes bizalommal nézek a fegyelmi bíróság működése elé, és megvagyok győződve: hogy ez mindenütt, de különösen a fővárosban, az ügyvédség tekintélyének emelése által fog vezéreltetni s hogy valódi érdekét — a méltatlanok szigorú megbüntetésében fogja felismerni; de téves lépésnek tartanám, ha azon tényezők befolyásának nehezítésével, melyektől a bizalom föltételezett: meg- gyöngittetnék a közönség bizalma, s a kir. ügyésznek háttérbe szorítása által, alkalom adatnék arra, hogy ennek actiója komolynak és hatályosnak ne tartasSék. A kir. ügyészt felelősség terheli; e felelősség csak akkor lehet valódi, ha a panaszt ismeri. Nagy és fontos okok tehát azok, melyek arra bírtak engemet: hogy a vizsgálat minden stádiumában befolyással biró királyi ügyész közreműködésének lehetővé tétele — esetleg könnyebbitése végett elrendeltem, hogy a panász, — mely eredeti példányban a kamara ügyészének ki adatik, — másolatban a királyi ügyészszel is közöltessék. Mindezeknél fogva, ragaszkodva fennemli- tett rendeletemliez, főfelügyeleti jogomnál fogva meghagyom: hogy a kamara ügyrendé, azon rendeletéin tartalmához képest módosittassék, s ennek folytán a jóváhagyási záradékkal való ellátás végett hozzám fölterjesztessék. — Budapesten 1875. évi junius 8-án. Perczel s. k. * (Körrendelet) valamennyi ügyvédi kamarának: Az ügyvédi kamarák mindazon hirdetései, melyek az 1874; XXXIV. t. ez. 36. 104. és 105. §-ai alapján a hivatalos lapban közzéteendők, feltétlen díjmentességet élveznek; ezen hirdetményeken kívül azonban, a kamarák minden másnemű hirdetései, mint magán jellegűek, azon díjszabás alá esnek, mely általán a magán hirdetésekre nézve megvan átlapitva. Erről a kamarát kellő tudomás és miheztartás végett oly megjegyzéssel értesítem, miszerint a kir. belügyminiszter úr a budapesti közlöny szerkesztősége utján már intézkedett: hogy a kamarák említett közérdekű hirdetései a hivataloslap hivatalos rovatába díjmentesen vétessenek fel. Budapesten 1875. évi junius 17-én. Az igazságügyminiszter helyett : az államtitkár Cse- megi. * (A kir. igazságügyminiszter) az ügyvédi kamarákhoz 1875. junius 15-én és 16- án következő körrendeletét intézte a kamarai beadványok bélyegkötelezettségei tárgyában: Az ügyvédi kamarákhoz intézett beadványok, jegyzőkönyvek stb. bélyegkötelezettsége tárgyában, a kir. pénzügyminiszter úrral egyetértőleg, a kamarát miheztartás végett a következőkről értesítem : Az 1874. évi XXXIV. t. ez. alapján alakult ügyvédi kamaráknak általában hatósági s a fegyelmi eljárásban elsőbirósági teendőket is magában foglaló hatáskörét tekintve, a bélyegkötelezettségre nézve azok állása a közhatóságokéval egyenlő, s ennélfogva az egyes felek vagy ügyvédek által hozzájok intézett beadványokra, úgyszintén az ügyvédi kamara határozatai ellen, a felebbviteli bírósághoz intézett felebbezésekre, az általános illetéki szabályok, jelesül az illetékszabás 13. tétele határozatai alkalmazandók, az egyes beadványokat tartalmuknál fogva netán megillető bélyegmentesség tekintetében pedig az illetékszabás 14. tétele alá foglalt határozatok irányadók. A mi azonban a fegyelmi eljárást különösen illeti, az annak folyamában keletkező összes iratok és határozatok, az illetékszabás fennidézett 14. tetőiének, i), m) és n) pontjai, továbbá a 33. tételnek a fegyelmi ügyekre vonatkozó szabályai szellemében illetékmentesek. De az ügyvédi kamara határozatai ellen a vádlott által intézett felebbezések, a hivatkozott 33. tétel szerint 1 frt, illetőleg a beadvány második s többi ivei külön- külön 50 krnyi bélyegilleték alá esnek. Egyleti hírek. * (A budapesti ügyvédi egyletnek) f. hó 26-án tartott rendkívüli közgyűlésében egyhangúlag kimondatott az egyletnek végleges feloszlatása s elejtetett annak jogászegyletté leendő átalakítása iránti választmányi indítvány. Az egylet vagyonát illetőleg határoztatok,| hogy a budapesti ügyvédi egylet könyvtára s összes bútorzata természetben átadandó a budapesti ügyvédi kamarának, a mennyiben pedig ez utóbbi a bútorzatot vagy annak egy részét nem szükségelné, az, vagy annak nem szükségelt része eladandó s a bejövendő vételár az egylet pénzbeli vagyonához csa- toltatván, ez utóbbi a fennálló terhek levonása után egészben a kamarának és pedig segélyzési alapit- ványképen adassék át oly világos kikötéssel, hogy ezen alapítványból a budapesti ügyvédi kamarának elaggott, elszegényedetttagjai vagy ezek csa- ládbeliei, esetleg özvegyei és árvái részesittessenek ugyan általában segélyben, úgy azonban hogy a budapesti ügyvédi egyletnek jelenlegi ügyvéd-tagjai illetve ezek hozzátartozóinak a kamarai tagok előtt elsőbbség biztosíttassák mindaddig, mig ezen elsőbbségre jogosultak élnek s mindazon esetekben, midőn kamarai tag volt egyleti ügyvédtaggai con- currál; a segélyzés feltételei az alapitványlevél- ben részletesen körülirandók s ebben egyúttal az egylet alaphói közül azoknak, kik egyszersmind a kamara tagjai, fenntartandó az az iránti jog, hogy alapítványaik kamatainak kamarai illetékükbe leendő betudását a kamara által kiszabandó határidő alatt követelhessék. Az alapítványi levél szerkesztése, akünnállós eddig már esedékes tagdíjaknak belátásához képest leendő behajtása, a bútorzat esetleges eladása, a fennálló terhek törlesztése, szóval a feloszlatás tettleges keresztül vitele egy teljhatalmú végrehajtó bizottságra ru- háztatott s ennek tagjaivá: Horváth Károly egyleti elnök, Dr. Siegmund Vilmos egyleti titkár, Tóth Lajos egyleti ellenőr, ifj. M u r a- közy László választmányi tag, Zsigmondy Pál egyleti alapitó tag, Dr. Korányi Adolf és Dr. K e x a Pál egyleti rendes tagok választattak. Ezután Morlin Imre az egyleti elnöknek szives köszönetét mondván, az egylet 8 évi fennállása óta tanúsított lelkes buzgalma és tapintatos, sikeres elnöki vezetésért s kiemelvén elnöknek az egylet körül szerzett bokros érdemeit, — az egylet köszöneté és elismerése jegyzőkönyvbe iktattatni s erről egyleti elnök jegyzőkönyvi kivonaton értesit- tetni rendeltetett. Ezután Horváth Károly az egylet elnöke következő búcsú beszéddel rekesztette be a közgyűlést. »Tisztelt közgyűlés! Közgyűlésünket azonnal bezártnak, és azzal a budapesti ügyvédegyletet 8 évi fennállása után megszűntnek fogom nyilvánítani. Mielőtt ezt tenném, engedjék meg t. kartársak, hogy búcsúzóul, s egyletünknek búcsúztatójául, a pillanat-szülte érzéseimnek nehány egyszerű szavakban adjak kifejezést. Egyletünk 8 évi működéséről nem fogok, nem akarok szóllani.— Tudjuk, ismerjük azt mindnyájan ; szóllanak arról az egylet évkönyvei. Voltak, s vannak bizonyára, kiknek tetszésükkel egyletünk egyik másik megállapodása s eljárása nem találkoztak : mindamellett bátran mondhatjuk, hogy egyletünk működése általában s egészben véve főfeladatának, mely az ügyvédi kar tekintélyének s tudományos képzettségének emelése, érdekeinek előmozdítása volt, megfelelni igyekezett. — És ha tekintjük a jelen ügyvédi törvényes és társadalmi állapotokat; ha tekintjük a szűk tért, melyen egyletünk, csupán a társulati téren, minden törvényes megbízás, tekintély s hatóság nélkül működött, dicsekvés nélkül mondhatjuk. hogy az feladatának valóban meg is felelt; — megemlíthetem, hogy egyletünk a törvényhozás által életbe léptetett ügyvédi rendtartásnak úgyszólván egyik magvetője s első tervezője volt; általában pedig igazságszolgáltatásunknak a törvényhozás utjáni eddigi rendezéséhez s javításához sok részben fáklyavivő s úttörőként szolgált és befolyásával nem csekély mérvben járult. Ennyit öndicsérés nélkül elmondhatunk egyletünkről; ennyit jogosan megérdemel emléke! Azon számos buzgó tagtársak, kik ezen eredmény eléréséhez főleg a szakosztályokban kiváló munkásságot fejtettek ki, kik az egylet érdekében kitűnő képességükkel, nem ritkán valóságos odaadással s áldozattal működtek, fogadják legöszin- tébb méltánylásom s elismerésem nyilvánítását. — Ők méltók a hazai összes ügyvédi kar hálájára! Végül fogadják mindnyájan a t. egyleti tagok legszívesebb köszenetemet esekély személyem azon kitüntetéséért, miszerint az egyleti elnökséggel mindannyi választás alkalmával megtiszteltek, hálás köszönetét mondok különösen is a volt, s jelen választmányi tag uraknak és az egylet fáradhatlan munkásságéi titkárának, kik mindenkor gyengéd elnézéssel voltak elnöki tisztem gyakorlatánál fogyatkozásaim s gyengeségeim iránt, kik törekvéseimet baráti s kartársi jóakarattal gyámolitani szívesek voltak. Kérem tartsanak meg ezentúl is állandóan ezen nagyrabecsült indulatukban. És most ez utolsó egyleti közgyűlést berekeszteni, és a budapesti ügyvédegyletet megszüntetettnek jelentem ki.« A jelenvoltak érzékeny búcsút vevőn az elnöktől s egymástól — ezzel a budapesti ügyvédi egylet utolsó közgyűlése befejeztetett. Adja Isten, hogy habár más név és szélesebb szervezettel is, de mielőbb egy uj, életerős egyletté tömörüljenek a főváros ügyvédei, bírái és tanárai, melynek működése oly sikeres, oly üdvös legyen, mint volt az ügyvédi kamarák életbeléptével czéljait teljesen elért budapesti ügyvédi egyleté!