Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 24. szám - Vélemény és inditvány

— 187 — 442. §-ai és aCode de comm. legujabbi főkép 1840. márczius 2., 1867. jtü. 24—29, és 1871. deczember 21-iki módosításai által.) Legelső kereskedelmi szakbiróságok Champagne-, Bretagne-, Lyon-, Rouen- és IX. Károly alatt Párisban és csakhamar — L'Hopital cancellar által — országszerte szerv eztettek; Francziaországból I. Napóleon idejében, a rajnai tartományokban, Hollandban , a Hanza városokban, és pedig némelyekben még a német kereskedelmi törvénykönyv életbeléptetése előtt, másokban ismét csak annak behozatala után, és igy tovább honosíttattak. A kereskedelmi szakbiróságok a vásári (conservateurs de főire), továbbá az úgynevezett juge et consuls, választott, végre az admirális bíróságokból fejlődtek ki. Eredetileg és lényegileg egészen a franczia forradalomig a kereskedelmi szakbiróságok 1) választott 2) czéh, személyi, 3) helyi, 4) kivételes biróságok voltak; ezen minőségben az akkori szomorú igazságszolgáltatási viszonyok, főleg a végtelenig hoszszadalmas törvénykezési eljárás miatt egyrészt a kereskedelem emelése, melynek nagy jelentősége az előrelátó férfiak által már akkor felismertetett, másrészt kétségbevonhatlanul a királyi hatalom terjesztése és a középkori rendes biróságok hatáskörének megszorítása czéljából privilégiumok (chartes) utján adományoztatván, az igazságot viszonylag gyorsan a fennálló szokás és gyakorlat szerint szolgáltatták, mért is hatáskörük idővel nemcsak szélesbedett, hanem a franczia assemblée által, mely »voulut supprimer jusqu' au nom des juges en les remplacent par des arbitres publics, qui devaient statuer en dernier ressort sur toute espéce de causes sans frais et sans procedure« (Regnard) — kedveltetvén, ugy szólván egyedül kegyelmet nyertek, sőt a czéhek eltörlése folytán és az egyenlőségi elv alapján kiterjesztetvén és rendszeresittetvén, 1) különös (speciális), 2) reál, 3) területi, 4) rendes kényszerbiróságokká lettek, hatáskörük nem többé személyi, hanem tulnyomólag tárgyi ismérvek szerint szabályoztatván, ezen jellegükben a kereskedelmi szakbiróságok mai napig fennállanak. IV. Mindezeknek előrebocsátása után röviden összfoglalandók lesznek a mennyire lehet, mindenütt tekintettel hazai viszonyainkra és az uj kereskedelmi törvénykönyre, azon főérvek, melyek a szakbiróságok ellen és mellett felhozatnak, akkép, hogy azoknak mérlegeléséből kiki véleményt menthessen. A szakbiróságok mellett felhozatik, hogy a kereskedők a kereskedelmi szokásjognak és gyakorlatnak létesítői és élő közegei, a kereskedői jogöntudatnak, melynek kifejezése a kereskedelmi jog, mintegy élő megtestesítői lévén, azoknak bírói alkalmaztatása annyival inkább szükséges és czélszerü, mert a rendes biró a kereskedelmi technikai viszonyokat, kereskedelmi ügyleteket és sajátszerű akaratnyilvánításokat általában nélkülök felfogni és szakszerűen (iachgemáss) megítélni nem képes; nevezetesen képtelen érdemleges Ítéletet hozni azon kérdés felett, hogy mit követel a kereskedői bona-fides, a kereskedői gondosság, stb. és nem tudja elbírálni a kereskedői comptabilitást; a bekövetkezett codificatio e tekintetben változtatást nem tett, mert a kereskedelmi jog befejezett nem lehetvén, a kereskedelem folyton uj jogalkatokat és intézményeket teremtvén, ezeket csak a jogforrásul szükségkép megtartott szokás és gyakorlat ezentúl is fogja szabályozni; különben a codificatio nem egyéb, mint a kereskedői osztály jogöntudatából kifejlődött elveknek irásba foglalása; a jurista bármennyire foglalkodott legyen a kereskedői viszonyok tanulmányozásával, közvetlen tapasztalat hiányán a kereskedelmi ügyletek belső természetébe annyira be nem hatolhat, mint a kereskedelmi viszonyoknak úgyszólván bölcsőjében felnevekedett kereskedő; a kereskedelmi ügyek természetüknél fogva gyors elintézést igényelvén, a rendes biró közönséges, hosszadalmas, sokszor czélra nem vezető bizonyítási eljárás, u. m. segédeknek meghívott szakértők által hiányzó ismereteit czélszerüen nem pótolhatja, különösen meg nem szerezheti azokat oly esetekben, melyekben a bíróságnak saját belátása szerint gyorsan kell határoznia; nagy különbség van aközött, jmidőn a bíróság saját szakértelméből határoz és midőn a bíróság másoktól, különösen oly egyénektől kénytelen a szükséges ismereteket megszerezni, kiket az érdekelt felek védőiknek (tekintenek, és ők maguk ily felfogásban járnak el; a szakértői elem annyival inkább alkalmazható, mert a kereskedelmi ügyek nagyobbrészt egyszerűek, másrészt a kereskedők egész életöket a jogügyletek kötésével töltvén, következéskép a jogtól oly távol, mint más néposztályok nem állván, feladatuknak megfelelni képesek; a szakértői elem bírói alkalmaztatása mellett azon nagy jelentőségű tapasztalati indok is harczol, hogy a kereskedők saját üzlettársaik előtt hitelöket féltvén, oly alaptalan tagadásokra, ferdítésekre és hamisításokra vetemedni nem mernek, mint a kizárólag jogtudókból álló bíróság előtt; a kereskedők bírói alkalmaztatásával a törvénykezési eljárással gyors, ügyes gyakorlati felfogás, ösztönszerű, csak is a kereskedői osztálynál sajátos tapintat és leleményes gyorsan döntő határozás, dús tapasztalat stb. vegyülvén, ez által az igazságszolgáltatás népszerüsittetik, az az iránti bizalom és tisztelet fokoztatik, a mivel a szükségképi és a kor követelménynek is bőven elég tétetik; a szakértői elem czélszerü alkalmaztatását százados tapasztalat igazolja, a mi magában véve elegendő indok, stb. Főleg ezen figyelmet érdemlő érvelés alapján némelyek kizárólag a szakértő egyénekből álló szervezetet pártolják, a vegyesét elvetvén, mert szerintük a jogtudó elem alkalmaztatása a kereskedők képessége, viszont a szakértői elem a jogászok kellő qualificatiója iránt a birói tekintély és igazságszolgáltatás nagy hátrányára bizalmatlanságot árul el; mások pedig megengedve, hogy a kereskedők a peres eljárás szabályait, melyek a legegyszerűbb eljárásban is nélkülözhetlenek , nem ismerhetvén, a jogtudó elemnek elengedhetlen szükségét érzik, mihez képest vagy csak egy jogászelnököt vagy több rendes birót, és pedig majd többségben majd kisebbségben ajánlanak: egy jogászt elégségesnek és azon okból czélszerünek tartanak, nehogy a szakértő egyének a jogászok vitatkozásai által józan és szakszerű gondolkozásukban megzavartatván, alkalmaztatásuk utoljára illusoriussá váljék ; több jurista ellenben azon célból aj ánltatik, hogy ajogkérdéskellőenmegvitathatván, a szóbeli eljárásnál minden előadott döntő ténykörülmény megfigyeltethetvén, alapos igazságszolgáltatás biztosittassék; a jogtudó többséget a kereskedők elfogultsága miatti aggodalomból szükségesnek vélik, mások ismét a recusatio czélszerü szabályozásában, ezen kivül a választás tényében az iránt megnyugtatást lelvén, codificált jogállapot mellett jogtudói kisebbséget elegendőnek vélnek. V. A fönebb előadott védvekkel szemben a kereskedők birói alkalmaztatása ellen a következő ellenérvek érvényesíttetnek: Azon okok, melyek a kereskedelmi szakbiróságokat előidézték, mai nap többé fenn nem állanak; — megszűnvén az ok, meg kell szűnni az okozatnak is, az ujabb korban a civilisált államok gyors igazságszolgáltatásról egyáltalában minden ügyre nézve egyaránt gondoskodván, a kereskedelmi ügyek e tekintetben kivételt nem képezhetnek, kiváltsággal nem bírhatnak ; egyébként hogy a kereskedelmi ügyek gyors eljárást igényelnek, ez nem érv a szakbiróságok, hanem a törvénykezési eljárás mielőbbi czélszerü reformja mellett; czélszerü eljárás által a kereskedelem igényeinek elégtétetvén, szakbiróságok szüksége lenn nem forog. A szakbiróságok mint kivételes törvénykezési közegek a közép kornak maradványai, melyben minden osztálynak vagy saját életsorsaiból alakított vagy pedig a személyiség megszorításával járó külön bírósága volt, melyeknek keletkezési oka mindenféle magánérdek vala (moyennant finances); ily biróságok mai nap az egyenlőség korszakában fenn nem állhatnak, mert az igazságszolgáltatás gyökere az államnál lévén, a mily egységes az alap, olyan legyen a bírósági szervezet is; ily irányú szervezés elől a kereskedelmi szakbiróságok sem menekülhetnek, melyek minden ellenokoskodás daczára végelemzésben mégis kiváltságot képeznek a kereskedői osztályra nézve, kiváltságot magok a kereskedők között, a mennyiben a kereskedői szakbiróság székhelyén lakók kiváltságos állást foglalnak a vidékiekkel szemben, nagyobb kereskedők a kisebbek irányában, stb; de egyenlőtlenséget szülnek a kereskedelmi szakbiróságok a többi honpolgárokra nézve is, különösen midőn az úgynevezett absolut kereskedelmi jogügyleteket kötvén, ők is a kereskedelmi jogszabályok alá esnek, minek folytán ügyeik felett a szorosb értelmű, lehet hogy az illető ügyben érdekelt kereskedők Ítélnek a nélkül, hogy ők viszont a bíráskodásban részt vehetnének. Ez után nagy kérdés támad, kik legyenek a kivánt szakértő birák ? Tudvalevőleg mióta a czéhek megszűntek és a czéhanyakönyv a kereskedő foglmának biztos ismérvét többé nem képezi, eddigelé senkinek sem sikerült a kereskedő fogalmát kielégitőleg meghatározni, és ennél maradunk mindaddig, mig a kereskedő kilétéről többet nem tudhatunk, minthogy »kereskedőnek .... az tekintendő, ki saját nevében kereskedelmi ügyletekkel iparszerüleg foglalkozik*, mig a kereskedelem és ipar, gyár és kis ipar, kézmű és művészet, közönséges és szellemi munka stb. fogalma között különböztetnünk kell és sem mindezeknek szoros határait szabatosan megjelölni, sem pedig az eldöntő ^kereskedelmi ügylet« fogalmát határozottan megállapítani képesek nem leszünk. Mily tévkörben mozgunk a kereskedő fogalma iránt és mily ingatagsággal találkozunk e téren, erről bőven tanúskodik az ujabb jogirodalom, különösen pedig Francziaország gyakorlati igazságszolgáltatása, a hol a kereskedő fogalma igazi nevetség tárgyává fejlődött már ki; Francziaországban pedig ezen fogalom felett kereskedők határoznak (1. Creizenach 1. m. 27—44. 1., Anschütz és Völderndorf, Endemann, Hahn stb. i. h.) Ily állapotban lehetetlen a kereskedelmi szakbiróságok hatáskörét és illetőségét határozottan szabályozni, a mint ezt az összes európai törvényhozások megczáfolhatlanul igazolják, —a birói hatáskör és illetőség pedig »ist die unterste Grundlage der Kritik eines Gerichtsinstituts; ehe und bevor man sich auf das Allergenaueste darüber Rechenschaft gégében, wem, t wo und in welchen Processen ein Specialgericht überhaupt zu erkennen hat, sind alle anderen Fragen über Organisation, "Wahlmodus, Besetzung durch Gelehrte oder Fachmánner, besoldete oder j&hrenámter, Praesidium u. s. w. kurz alles, was bei unseren Handelsgerichten das Augenfállige ist, in der Luft schwebende Nebendinge; bevor man über die Competenz klar geworder. kann wohl Liebhaberei und Abneigung tendenziös drein reden, aber von einer correcten Ansicht über die Sache selbst kann die Rede nicht sein.« A kereskedő és a kereskedelmi ügy meghatározhatlan fogalma mellett »k e i n W u nder, dass selteneinehandelsgeríchtliche Sitzung abgehalten wird, ohne dass eine oder mehrerelncompetenz Einreden ernstlich geprüft werden müssen, und dass über ganzháufig vorkommende Fragen dieRechtsprechung oft des námlichen Gerichts hinüber und herüber s c h w a n k t.« »Wenn alsó die Scúwierigkeíten, die Dunkelheiten, die Unzulánglichkeiten und Wiedersprüche sich so massenhaft vorfinden, so liegt davon die Quelle entweder in der Fehlerhaftigkeit des Grundgedankens und jn der Unklarheit der Ziele, oder in der Unzulánglichkeit des Gedankenganges und der angewendeten Mittel bei der Durchführung In beiden Fállen liegt alsó das Verschulden auf Seiten des Gesetzgebers. Und zwar ist dieses Verschulden am schwersten, wenn eine Jurisdiction eingesetzt wird, derén Zweck beschleunigte Rechtshülfe sein soll, hinterher aber der Rechtssuchende auf eigene Gefahr herum zu rathen und sich durch verschiedene Instanzen hindurch zu schleppen hat, bis er zuerst weiss, ob das ordentliche oder das Handelsgericht competent ist, und wenn das Handelsgericht, welches von mehreren ? Dabei kann er sich noch glücklich schátzen, wenn ihm uterwegs nicht noch ganz absonderliche Fata zustossen. E s i s t keine Seltenheit, dass zuerst das ordentliche Gericht sich für in competent erklárte. weil z. B. der beklagte Bierbrüuer Handelsmann, und dass hinterher, als der Klager es bei demHandelsgerichteversuchte, dasselbe ebenfalls sich für incompetent *