Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 11. szám - A birák és birósági hivatalnokok rangfokozata és illetményei tárgyában - A részvénytársaságokról szóló törvényjavaslat Ausztriában. 2. [r.]

- 84 -A birák és bírósági hivatalnokok rangfokozata és illetményei tárgyában mint már több izben említettük, az igazságügyminisztérium rendeletet bocsátott ki.E rendelet ellen a budapesti bíróságok értekezlete emlékiratot nyújtott át az igazságügyminiszterinrnak. Ezen emlékiratból idézzük a következő lényegesb pontokat: 1. A kinevezési jog gyakorlását szabályozó törvények tekintettel az ezen jogot gyakorló személyek közjogi állására s az ebbó'l folyó jogok és jogelönyök törvényes hatályára, mind a törvénykezési mind a közigazgatási tisztviselők rangosztályozásánál elég világosan megjelelik a felsőbb és alsóbb rangú államhivataluokok közti főhatárvonalat a szerint, a mint ezek a törvény alapján 0 Felsége a király vagy pedig a miniszter által neveztetnek ki. A neheztelt szabály rendelet azonban ezen törvényekkel ellenkezőleg, s az ezek alapján szerzett jogok sérelmével ugy a Király és ministeri jogok összetévesztésével 6a zavarásával, s az elsőknek mintegy hátratételével, a király Ó Felsége által a törvény értelmében kinevezett kir. törvényszéki és járásbirákat s a kir. ügyészeket a ministeri kinevezéstől függő felsőbb bírósági segédtanács jegyzőkkel s fogalmazókkal stb. a szintén 0 Felsége által kinevezett albirákat és alügyészeket pedig a felsőbb bíróságok segédfogalmazóival s a törvényszéki segédhivatali igazgatókkal stb. egy rangosztályba, sőt a Miniszter által kinevezett bírósági segéd "személyzet bizonyos osztályait t. i. a felsőbb bíróságok tanáasjegyzőit, elnöki titkárait, a király Ő Felsége által kinevezett bíráknak és ügyészeknek, a seged tanácsjegyzőket s fogalmazókat stb. pedig az albiráknak és alügyészeknek egy rangfokkal fölébe helyezi. 2. Ugyanezen törvények közül az 1871 VIII. és XXXIII. t. cz. a birói, ügyészi, albirói s alügyészi hivatal elnyerhetésénél bizonyos érettségi kort (t. i. a 26. év betöltését) s ügyvédi minősitvényt követelnek, míg a bírósági segédhivatalokat u. m. a felsőbb bíróságok tanácsjegyzőségeit, s fogalmazóságait stb. ezen életkornál fiatalabb s az említett qualificatióval még nem bíró egyének is elnyerhetik s el is nyerik. — Ezen törvényes minősitvények tehát különösen a felsőbb birói állomások elnyerhetésénél, a bíráknak s ügyészeknek stb. az ugyanazon pályán s ugyanazon czél felé törekvő, de a mondott qualificatiókkal még nem bíró felsőbb bírósági tanácsjegyzők, fogalmazók, s elnöki titkárok síb. stb. fölött már oly jogokat és előnyöket adnak, melyeket ezek korukhoz, s az ügyvédi oklevél el- vagy el nem nyerhetéséhez képest csak évek múlva, 8 esetleg, ha t. i. a vizsgálaton áthatolni nem képesek, soha sem[nyerhetnek el. — E szerint a törvény ezen rendelete az 1 ső pontban hivatkozott közjogi törvényekkel összhangzólag szintén kijelöli azon határvonalat, mely a magasabb minősitvényeket igénylő, s ezért az 1871. VIII. t. c. 2. §-ában külön categóriákba is sorozott birói és ügyészi hivatalokat, — az ezen minősitvényeket még nélkülözhető s ugyanezért azon állomásokra még csak elkészülőknek tekinthető bírósági segédhivataloktól elválasztja. A törvény által követelt ezen minősitvényekkel szerzett jogok és előnyök pedig meg vannak sértve az által, ha a birói állomásokra még csak elkészülőnek tekinthető bírósági segéd-, valamint a kezelő személyzet az idézett törvényben már iörvénycsen felállított osztályzatok összezavarásával a birói és ügyészi karba beékelve azokkal egy categóriába, sőt azok fölé is helyeztetik. De tekintve a bíráknak és ügyészeknek a törvényben körülírt, s nem csak szoros jogi értei cm b<n, hanem az általános nézetek szerint is a sajátképeni hivatalos rangot ké pező — hatáskörét, a reájuk nehezedő felelősség nagyságát, független önállóságát s elmozdithatlanságát stb. bo.yan is lehet a törvény által követett birói tet-intó yuek, a közönség előtti kisebbítése, s ez által a közig?zság-Bzolgáltatás hátránya nélkül, a király Ó Felségétől nyert hatalomnál firjva, Ó Felsége nevében élet és vagyon felett függetlenül igazságot szolgáltató bírákat, úgy az állam közérdekeit képviselő, 8 a járásbirákkal együtt még hivatali főnökséggel is felruházott ügyészeket, azon felsőbb bírósági tanácsjegyzőnek utánna, azon fogalmazóval pedig egy rangba helyezni, a kiknek a törvény sokkal jelentéktelenebb hatáskört ad, mint egy törvényszéki jegyzőnek, a mennyiben t. i. az Illési és tanácskozási jegyzőkönyvek szerkesztése körlili egy és ugyanazon teendőiken felül, a törvényszéki jegyző a törvény értelmében a bűnvádi ügyekben oly nagy fonlosuággal bíró tárgyalási jegyzőkönyveket is szerkeszteni, s a még nagyobb képességet, önállásá^ot és gyakorlatot igénylő bűnvádi vizsgálatokat teljesíteni tartozik. 3. Hazánkban továbbá az absolutisticus korszak kivételével azon kir. hivataloknál, hol a jogkörök homogén természete a rangosztályozást megengedte, a rangfokozat és napidíj- osztályzat megállapításánál mindig a fizetés nagysága volt mérvadó. — Ezen elvek nyertek legújabban az 1871. VIII. és XXXII. törvényekben is alkalmazást. — Az 1871. VIII. t. cz 2. § ában ugyanis a kinevezési jogról, 'a birói minősitvényekről és jogkörről szóló törvények tekintetbe vételével az összes birói és bírósági személyzet a főbb catc^oriák szerint már bizonyos rangsorozatban osztályozva lett. Az 1871. XXXII. t. c-ben pedig ezen osztályozáshoz s a fizetés nagyságához képest már bizonyos rangfokozat is állapíttatott meg. — Ezen törvényeknek, s a törvényhozó testület ezekben nyilvánuló intentiójának tehát — azon tisztviselők rangosztályozásánál, kik a törvény által szerzett speciális jogaik sérelme nélkül e.ymás között rangsorozhatókra magas minisztérium előtt ezen ideiglenes szabályozásnál is iványadóknak kellett volna lennie. Ezen törvényeknek s intentióknak figyelmen kivül hagyása pedig az igazságszolgáltatás hátrányára előre láthatólag sok fogalomzavart, viszásságot és bonyodalmakat idézend elő. Mert hogy csak pár esetet hozzunk fel: miként lehetne különösen egy Budapesten alkalmazott bírótól, ügyésztől, albirótól és alügyésztől, a jelen mostoha viszonyok közt azt várni, hogy ha előbbre jutni kíván, nagyobb fizetését kevesebbel, a király 0 Felségétől nyert decretumát miniszteri decretummal, s a törvény által biztosított nyugdíjjal egybekötött elmozdithatlan állását miniszteri rendelkezéstői függő állással cserélje fel. Más oldalról pe ig minő viszás volna egy magasabb rangba helyezett de kevesebb fizetésű tanácsjegyzőt, fogalmazót, vagy segédtanácsjegyzőt mintegy arra kényszeríteni: hogy ha magának anyagi jobblétet óhaj t szerezni, rangelőnyeiről mondjon le, s egy nála alsóbb rangba helyezett, de sokkal jobb fizetésű birói, ügyészi, illetőleg albirói és alügyészi állomásért folyamodjék. Hogy pedig az ily viszás helyzet, a hol az előbbrejntás eként akadályozva, vagy bizonyos viszonyok közt majdnem lehetlenitvc van, a munka kedvelölése által az igazságszolgáltatás minő hátrányára szolgál, tovább fejtegetni feleslegesnek tartjuk. >A részvénytársaságokról szóld törvényjavaslat Ausztriában. * II. A törvényjavaslat által a társaságok vezérlő közegeinek állása lényegesen átalakittatik. A kereskedelmi törvényben tudvalevőleg az igazgatóság és a — facultativ— felügyelőtanács közt nincs pontosan megvonva a határvonal, a mi e két közegnek felelősségére nézve természetesen káros hatással van. Ezentúl az igazgatóság a végrehajtó, a kötelezőleg behozandó felügyelőtanács pedig az állandóan ellenőrző közeget fogná képezni. Az igazgatótanács pedig a végrehajtó közeg mellé adathatik. Az igazgatóság, mely a felügyelőtanácscsal ugyanazon qiuüíficatióval tartozik birni, az elsőock kivételével a közgyűlés által válasítatik. A táfsasági szerződés bejegyzése utáni első év lefolytával miuden esetre újra kell választani az igazgatóságot. Ezen, valamint a későbbi választásoknál is az igazgatóság választása nem érvényes több mint 3 évre. A társasági szerződésben meghatároztathatik, hogy valamely kivált tag helye a legközelebbi közgyűlésig a felügyelő tanács, vagy pedig az igazgatóság által betölthető-e. Az igazgatóság tagjai hivataluk tartama alatt nem gyakorolhatják hivatalukat azon üzletekben, melyek közöttük s a társaság közt köttetnek. Ugy a felügyelő, mint az igazgatóság jogosítva van a közgyűlés egybehívására. A részvényesek közgyűlése a törvényben meghatározott eseteken kívül azonnal egybehívandó, ha ezt a társaság érdeke megkívánja. A közgyűlés akkor is azonnal egybehívandó, ha ezt egy részvényes végy a részvényesek bizonyos száma, kiknek részvényei az alaptőkének legalább egy tizedét teszik, egy általuk aláirt beadványban a czél és az okok előadása mellett kívánják. A közgyűlés határozatképességéhez megkívántatik, hogy a mennyiben a törvény vagy a társasági szerződés mást nem határoz, a közgyűlésen cly számú részvényesek legyenek jelen vagy képviseltessenek, kiknek részvényei összesen legalább egy negyed részét teszik az alaptőkének. A közgyűlés határozatképtelenségének esetében második közgyűlés hívandó össze, mely tekintet nélkül a jelenlevő részvényesek számára és a képviselt tőke magasságára, határozatképes. Az igazgatóság köteles gondoskodni arról, hogy a társaság megkívántató könyvei szabályosan vezettessenek, továbbá köteles a társasági szerződés egy másolatát egy héttel a bejegyzés után a politikai kormányhatóságnak bemutatni. Hasonlag minden részvényesnek joga van a társasági szerződésről és annak módosításáról magának tudomást szerezni. A társaságok feloszlatására vonatkozólag különös érdekkel birnak a következő határozmányok : Egy részvényes indítványára is fontos okokból a bíró által neveztethetnek ki a liquidátorok. A bíró ily esetben oly egyéneket is nevezhet ki liquidátorokká, kik nem részvényesek. A liquidátorok kiküldése a közgyűlés által bármikor visszavonathatik. Ugyanezt teheti a biróság is azon liquidátürokra nézve, kiket az kinevezett. A liquidátcrok működésük megkezdésénél azonnal mérleget kötelesek felállítani s ha ez azon eredményre vezet, hogy a társaság vagyona többé nem fedezi az adósságokat, a liquidátorok saját felelősségük alatt azonnal kötelesek csődöt indítványozni. A büntetőjogi felelősségre nézve feltűnnek a következő határezmányok: Az igazgatóság tagjai, mennyiben az általános büntetőtörvények szerint nincsenek szigorúbb elbánásnak alávetve, kihágásban válnak vétkesekké és három hóig terjedhető fogsággal büntethetők: 1. ha a társasági szerződés bejegyeztetése végett a részvények aláírására és befizetésére nézve tudva hamis adatokat közölnek; 2. ha kimutatásaikban és a közgyűlésnek tett jelentéseikben a társaság viszonvaiuak állásáról tudva hamis, elferdített vagy hiányos adatokat közölnek ; 3. ha az ő vétkük miatt 3 hónapnál tovább felügyelő tanács nélkül maradt a társaság, vagy abban a tagok nem voltak határozatképes számmal ; 4. ha tudva a törvény következő szabványai ellen cselekszenek, és pedig: ha érvénytelen részvényeket bocsátanak ki, ha a társaság részére saját részvényeket tulajdonul vagy zálogként szereznek, ha uj részvényeket bocsátanak ki; ha kamat vagy osztalék gyanánt összegeket fizetnek ki, melyek az alaptőkéből vannak véve; ha idő előtt részvényeket bocsátanak ki, végül ha elmulasztják azon őket megillető jelentésj megtenni, miszerint a társaság vagyona többé nem fedezi az adósságokat; 5. ha a kereskedelmi törvényszék azon meghagyásának, hogy közgyűlést hívjanak össze, vagy pedig, hogy a közgyűlés va-Iamelyr megtámadott határozatát ne hajtsák végre, nem tesznek eleget. Ha ugyanezen feltételek beállanak a felügyelő tanács tagjaira, a liquidátorokra vagy a társaság egyéb megbízottjaira nézve, akkor ugyanazon kihágást követik el és ugyanazon módon büntetendők.