Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 11. szám - A magyar közjegyzőségi törvényjavaslat. 10. [r.]

Negyedik évfolyam. 11. szám. Budapest, márczius 12. 1874. Megjelenik minden csütörtökön; a „magyar jogászgyűlés" tartama alatt naponként. MAGYAR A kéziratok a szerkeztöséghez, reklamátiók a kiadóhivatalhoz intéz levelek és küldemények el ne megrendelések és ndők. Bérmentetlen m fogadtatnak. ELŐFIZETESI ÁRAK (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmentes szétküldéssel) a „Magyar Themis"-re, az „Igazságügyi törvényjavaslatok és rendeletek tára" és a „Döntvények qyüjtemények mellékletekkel együttesen: egész évre 10 frta félévre 6 frt., negyedévre 2 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmentesen és vidékről legczélszerübben postautalvány utján kéretnek beküldetni. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. Kiadó-hivatal: nádor-utcza 6. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A BUDAPESTI, KOMÁROMI, SZABADKAI, KECSKEMÉTI ÉS UNGVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK, A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Külön mellékletek: „Döntvények gyűjtemények,, Igazságügyi rendeletek és törvényjavaslatok tára. " Felelős szerkesztő: Dr. Siegmund Vilmos. Kiadó-tulajdonosok: Légrády testvérek. TARTALOM: A magyar közjegyzőségi törvényjavaslat. Rupp Zsigmond törvényszéki biró urtól X. — Szemle. (Uj törvényjavaslatok. A jogügyi bizottság tárgyalásai. ) — Az ötödik magyar jogászgyülés indítványai. Dr. Weinmann Fülöp pesti királyi táblai pótbiró ur véleményes indítványa a hivatalnokok vagyonjogi felelőssége tárgyában. (Folytatás). — Panaszfelirat a budapesti bíróságok tagjai részéről a birák és bírósági hivatalnokok rangfokozata és illetményei tárgyában. — A részvénytársaságokról szóló törvényjavaslat Ausztriában. II. — A német csődtörvényjavaslat. Dr Misner Ignácz ügyvéd urtól. III — Telekkönyvi jogeset. (Folytatás. — Vegyes közlemények. — Egyleti hírek. — Különfélék. — Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. — Különmelléklet: a „Döntvények gyűjteményének" egy ive. A MAGYAR THEMIS, (mely hetenként egyszer, a jogászgyülés tartama alatt naponként jelenik meg), 1874. évi április 2-án kezdi meg negyedik évfolyamának második évnegyedét minek folytán kérjük az előfizetéseket mielőbb megujítani, illetve az uj megrendeléseket idejekorán eszközöltetni, miután fölös számokat nem nyomatván, utóbb teljes példányokkal nem szolgálhatnánk. Előfizetési dijak (nelyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmentes szétküldéssel: ) A „Magyar Themis"-re, az „Igazságügyi törvényjaTaslatok és rendeletek tárá"-ra és a „Döntvények gyüjteményé"-re együttesen negyedévre. 2 frt. 50 kr., félévre 5 frt. egész évre 10 ft. Az előfizetési pénzek bérmentesen és vidékről postautalvány utján kéretnek beküldetni A „MAGYAR THEMIS" kiadó-hivatala X A magyar közjegyzőségi törvényjavaslat. Rupp Zsigmond budai kir. törvényszéki biró úrtól Budapesten. X. Hatáskör (Folytatás) Állalános szabályok. A hatáskörre vonatkozó általános szabályok közül figyelmet érdemelnek az érdekeltségi akadályoknak (49. §. 45), a területi hatáskör, helyesebben illetékességnek (50. 51. §. ), a szabadság és jogtalan távollét tilalmának (52. §. ), az eljárás kötelezettségének (55. §. ) szabályai, melyek a külföldi törvények utmutatása szerint legnagyobbrészt sikeresen oldattak meg. Nem hallgathatjuk el azonban aggályunkat a 49. §. d) pontja tekintetében, mely egy unicum; e szerint: „a közjegyző oly ügyekben, melyekben mint biró, ügyvéd, vagy megbízott közremüködött, el nem járhat. "16) Mi azt hisszük ugyanis, hogy nem alapos azon föltevés, mikép a közjegyző mint volt ügyvéd képes ne volna, ha mindkét fél bizalommal fordul hozzá, teljesen kibontakozni azon egykori elfoglultságból, melyet az egyik fél egyoldalu képviselete netán magával hozott; mindenesetre azonban tulszigoru ezen intézkedés, mert még a perenkivűli volt megbízástól is fél, és hátrányát mindenesetre megérzendi a jogforgalom a vidéken, ha valamely terjedelmesebb gyakorlattal biró ügyvéd neveztetik ki közjegyzőnek. És a biró ? Hogy a biró ne legyen jogosítva oly ügyben eljárni, melyben mint közjegyző müködött, péld: hogy az általa szerkesztett okmány, tehát saját ténye felett, Ítéletet ne mondhasson, azt értjük — de e tilalmat megfordított értelemben 46) A központi bizottság az érdekeltségi akadályok közé utólag tölvette a törv. javaslat szövegéből csak nyomtatási elnézésből kimaradt ső izigleni sógorságot. : nem vagyunk képesek felgfogni, — hisz a biró épp ugy áll a felek fölött, mint a közjegyző. A jogtalan távollét tilalmát szabályozó 52 §-ra nézve csak azon általános megjegyzésünk van, hogy a tilalom sanctiójának elégtelenségénél fogva a közjegyző, az engedélyezett szabadsági időn túl, még egy egész hónapra távol maradhat, a nélkül, hogy egyáltalában csak valamit is koczkáztatna. Ily kibúvó a törvénybe nem illik. Az 58. § ban továbbá egy ujabbi unicumra akadunk, nincs ugyanis tudtunkkal törvény, mely ennek példájára a közjegyzőt magánokiratok felvétélétől egyáltalában, de főleg még akkor is eltiltaná, ha őt ez iránt mindkét fél keresné meg És ez nálunk legyen igy ? Ugyan mi lesz e tilalomnak következménye, és pedig a) a felek tekintetében? Tegyük fel, hogy a felek nem kivannak közokiratot, az actus, az ügylet oly lényegtelen, vagy csak oly rövid időre szól, hogy nem érdemes a sok ünnepélyességre, a sok firkalásra, és nem érdemes, hogy az okirat örök időkre a közjegyzői levéltárban őriztessék. Másrészt pedig ne felejtsük el, hogy a 90 §. a közjegyzői okiratnak azonnali végrehajthatóságát még azon esetben is decretálja. ha a felek magukat a végrehajtásnak előre alá nem vetették. A felek a közjegyzői okmány e meg nem szokott rendkívüli hatályától, melyre annak helyén visszatérünk, bizonyosan még hosszu évek során keresztül olyannyira fognak fázni, hogy legritkább esetekben és a legfontosabb ügyletekre fognak csak közjegyzői okmány szerkesztését kívánni. Ily radicalis institutiókhoz a nép csak lassanként szokik hozzá. Mit fognak tehát tenni a felek, ha ők közjegyzői okmányt nem akarnak és a közjegyzőnek magán-okmányt szerkesztenie nem szabad? — egyszerüen elmennek oda, a hová eddig mentek — a zugirászhoz, és a közjegyzői intézmény egyik czélja ki van játszva. b) A közjegyző tekintetében pedig tegyük fel, hogy a felek magán-okmány szerkesztése végett mégis hozzá fordulnak, mit tesz majd azon közjegyző, ki elégséges keresetnek nem fog örvendhetni? — (kiemeltük pedig már, hogy ilyen a vidéken elég lesz) — ez talán a tilalom daczára fogja a magán-okmányt szerkeszteni, mert míg egyrészt a tilalomnak sanctiója nincsen és igy mit sem koczkáztat, de ha volna is, az könnyen kijátszható, ugy másrészt őt arra az önfentartási ösztön kényteti. Ez pedig az immoralítás legelső lépése volna, mely ugyan semmi esetre sem helyeselhető, de melyre a közjegyzőt maga a törvény indokolatlan szigora utalja. Ezek a tilalom elleni fő indokok. — És melyek a tilalom mellettiek ? Az indokok szerint szükségesnek tartja a javaslat a kérdéses tilalmat, a közjegyzői intézmény azon egyik sarkalatos elvéből indulva ki: „hogy a közjegyző által fölvett okiratok, közokiratok jellegével a törvényes föltételek mellett, teljes hitelességgel bírjanak. " Ez igen szép theoriában — de hány, elméletitleg szintén igen szép eszme van, melynek egész tisztaságában való megtestesítését a tényleges viszonyok lehetetlenné teszik. Majd megérkezik ezen elv teljes megvalósulásának ideje is, majd átlátja idővel a közönség a közjegyzői okmány előnyeit és azokat, habár talán akkor is csak fontosabb esetekben, de i bizonyosan szívesen önként is igénybe fogja venni, de kevésbé kezdetben — a közjegyzői intézmény érdeke pedig már kezdetben is megkívánja, hogy megélhessen a közjegyző. De még egy gyakorlati eredményt is vár 1 a javaslat a tilalomból. A magánokmány szerkesztés megengedése t. i. azt vonná az indokok szerint maga után: „hogy a közjegyző a I törvény által alkotott szabályokon magát túlteheti és: a megszabottnál magasabb díjt követelhet. " Mintha ezen aggodalmakon a legegyszerűbb módon nem lehetett volna segíteni azon rendelet által: hogy a magán-okmány ugyanazon díj szabály alá esik, mint a közjegyzői okmány! amint ezt az osztrák törvény is kimondja. De még kevésbé vagyunk képesek a kérdéses tilalom rátióját felfogni, midőn máshelyen (55. §. ) olvassuk, hogy (a mit mi is he lyeslünk) „a közjegyző jogosítva van beadványokat a hatóságokhoz általában, a bíróságokhoz pedig nem peres ügyekben szerkeszteni. " Az indokok szerint pedig kívánatos ezen engedély azért, „hogy a felek ügyvéd hiányában ne legyenek kénytelenek zugirászokhoz fordulni, és azért is, mert a vidéken pusztán az okiratok szerkesztése a közjegyzőnek elégséges jövedelmet nem biztosítana. " Mintha ezen indokok szórói-szóra nem szólanának épp oly határozottan a magánokmány szerkesztésének megengedésemellett, és viszont, mintha a dijak körüli visszaéléseknek aggodalma (melynek a fennebb ajánlott expdiens esetében különben is semmi alapja nincsen) nem vonatkoznék épp úgy az egyik, mint a másik kérdésre! Aztán hányszor fog megtörténni, hogy a közjegyzői eljárás folyamában merül fel valamely magáriokmány péld. hagyatékkimutatási táblázatok, jelentéktelen értékíől szóló egyoldalú nyilatkozatok, mint: zálogjogi kitörlési engedély, nyugta, téritvény, elismervény, értesítés, ajánlat (offert) stb. szerkesztésének szüksége; mily anomália volna most az: ha a közjegyző az eljárást félbeszakítani sa feleket utasi tani kénytelen, hogy szerezzék meg az okmányt előbb máshol, és azután jöjjenek megint vissza!