Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 9. szám - A budapesti biróságok köréből

- 71 — ítélet azon esetben, melyről a prts 253. §-a ren­delkezik, midőn t. i. a marasztalt fél vala­mely munka teljesítésére köteleztetik, smidőn a munkát nem teljesítvén, ellene a végrehajtás a prts 385 §-a szerÍDt azon Ítélethozatala után külön sommás úton vagy jegyzőkönyvileg meg­állapítandó munkabér és kárösszegre nézve foganatosittatik, melyet a végrehajtó egy har­madik által vitetett véghez, s illetve melyet a munkanem teljesítése által a végrehajtató szen­vedett. Pedig itt az Ítélet határozott, s még s<m végrehajtható, vagy ÍV végrehajtási eljárás mire leendő foganatosítása azitéletután a pláne a peren kivűl való eljárás által határoztatik meg, s az ilyen ítélet még sem semmis, de nem is lehet az. Mindezt ezúttal mellőzöm, s veszem a kér­dés anyagi oldalát, mi ráuk nézve annyival fontosabb, mert magánjogunk e tekintetben csak elavult, bizonytalan, alig fenntartható intézke­déseket tartalmaz, s ezek után állítom, hogy ily szempontból az örökrész erejéig niapsztaló ítéleteket határozottan semmiseknek Kijelentő döntvény, épségben lévő, s az örökösnek a ha­gyatékhoz való jogviszonyát bizonyos — alább érintendő — esetben egyedül szabályozó tör­vényt helyez hatályon kivűl. E decisió szerint ugyanis az örökhagyót tehát a hagyatékot— terhelő val i mely ádósság az örökség beszavatolása előtt az örökös elle­nében biztositható. s illetve végrehajtás alá von­ható nem lehetne; e szerint az örökös hitele­zői — az örökös marasztaltatását egyéb va gyon hiányában, az örökrész erejéig nem kér­hetnék, s illetve nem nyerhetnék, s ekép ma­gukat a még be nem szavatolt hagyatékból nem biztosithatnák, sőt e szerint beszavatolás előtt az örökrész el sem adható, vagy a mennyiben eladatott, a szerződés mint teljesithetlen, beke­belezés tárgyát nem képezheti és semmis. Jogászoknak irok s igy feleslegesnek tar­tom következményeikre vissza vinni a felhozott eshetőségeket: elég legyen tehát az 1-ső két külö­nösen a 2-ik esetre vonatkozólag csak a telek­könyvi rendelet 73. §-ára hivatkozni. Pedig hát az osztr. ált. polg. törv. 822. §-a napnál világosabban mondja ki, hogy „az örökös hitelezői a rászálott örökjószágot a ré­szére történt átadás előtt is tilalommal, zálo­golással vagy előjegyzéssel illethetik ugyan, mindazáltal az ily biztosítás nem máskép, mint csak azon kijelentett fenntartással rendeltetik el, hogy ez a hagyaték tárgyalásánál előfordu­ló igények kárára ne szolgáljon;''a telekkönyvi rendtartás 74. §-a pedig minden kétségét kizá­róan aként intézkedik, hogy „mihelyt az örökös az örökösi nyilatkozatot beadta, hitelezőinek szabadságában áll követeléseiknek a hagyatéki javakra s követeléseikrei biztosítását az örökös részére átadás megtörténte előtt is bekebe­lezés vagy előjegyzés által eszközölni," s mind az osztr. ptkv-nek a telekkönyvi eljárást érintő fentidézett §-a, mind pedig a fölhívott te­lekkönyvi rendelet az ideigl. törv. szab. 21 § ával érvényben tartatván, világos, hogy mi­ntán „az örökrész erejéig" való tulajdon- és zá­logjogszerzés esete a törvény határozott intéz kedésével megengedve van, s miután ugy a tu­lajdon-, mint a zálogjog a törvényben kijelölt esetekre valamint szerződés, azonképen birói Ítélettel is szerezhető, világos, ismétlem, hogy a semmitőszék fentérintett döntvénye — ha ugyan annak maga is döntvényerőt akarna még tu­lajdonítani, — nemhogy a törvény hiányát pótolná, de megszünteti magát a törvényt, mert ellenkezik magának a semmitőszéknek idézett két korábbi, valóban a törvény hiányát pótló, hason tárgyú, elvi jelentőségű határozatával, s ellenkezik végre a nms Curia mint legfőbb ité­lőszéknek 1873. február 2-án 1572. sz. a. kelt azon döntvényével, mely szintén igen helyesen mondja ki, hogy „oly esetben, midőn va­lamely birtokbólaz e la dó r a s z á 1 lan­dó örökrész képezi az adásvételtár­gyát, a vevőt mindazonjogok m e g i 11 e­tik,melyckazeladótmegillettékvol­na, minélfogvajogábaná 11 ah agyatéki eljárás befejezte, 8 jogelődjének örökösödési, s ebből kifolyólag tu­lajdoni jogának megállapítása előtt is, az általa megvett illetőség kia­datása irá,nt a telekkönyvi tulajdo­nos ötökösei^llen pert indítani." így határozott a legfőbb Ítélőszék a sem­mitőszéknek fenntbirált döntvénye ut á n is egy hónappal, valószínűleg azt a két előbbi decisiót tartván szem előtt; — s milyen sa­játságos ellentét származhatik ebből, hogy midőn e döntvény alapján valaki a megvett „örökrész erejéig" indit a telekkönyvi tu­lajdonos örökösei ellen keresetet, s midőn a biró a prts 248. §-a értelmében, mely szerint „az ítélet a felek kérelmén túl nem terjedhet" alpereseket felperes örökrésze erejéig marasz­talja; a nms Curia mint semmitőszék ez Ítéletet mint végrehaj thatlant megsemmisíti? Pedig ugy a semmitőszék 1869. és 1870-ben hozott, valamint a legfőbb ítélőszék fennt­idézett döntvényeivel igen helyesen határozott a mi speciális jogviszonyaink, rend­szerünk és állapotunk mellett. Egyéni nézeteimben én is ezt a hazai specialitást tartom, és fogom tartani szem előtt, s fogok majdan olyan döntvényekről szólani, melyek a^európai jogfejlődés szempontjából véve kifogástalan — —theoriák kifolymányai, de a mi hazai praxisunk mellett — még most — tarthatatlanok. Hozhatnám én föl e most birált döntvény ellen azt is, hogy p. o. Hannoverában mindig a végrehajtási eljárásra van a marasztalási ösz­szeg kitudása fenntartva, s ez eljárás helyes vagy helytelen voltának fejtegetése talán hálás tárgy lett volna döntvényünk „tudományos" bí­rálatára, de azt hiszem, hogy nekünk még most csak a mi viszonyainkat kell figyelemmel tar­tani, s decisióink birálatánál erre szabad első sorban figyelemmel lenni. Miért? nevetségesnek látszik jurista előtt indokolni. S most még egyet. A curjai határozatok­nak némelyikét már nemcsak az ügyvéd és biróság ismeri el elvi jelentőségüeknek, de a nagy közönség, s politikai és más lapjaink is kezdik olvasóikat egy és más decisió elvi fon­tosságára figyelmessé tenni, azért hát annak tü­zetes tanulmányozása kétségtelen fontossággál bir s ez mentse ki ismételten s egyszer s mindenkorra ugy jelen, mint esetleg jövőbeli hosszadalmasságomat. Vegyes közlemények. Egyleti hírek. *(A folyó évi magyar jogászgyülésre szét­küldött tagjegyeket a következő' urak utasitották ujabban vissza :) Zomborban : Athanaczko vics J. ügyvéd, Mihelics János megyei fő­ügyész, R e i t e r Nándor ügyvéd, P o c s k a y Sándor aljegyző, Zsulyevics Döme törvény­széki biró; Szegeden : Dávid Antal pénzügyi tanácsos, Hódy Imre ügyvéd, Kolb Antal törvényszéki biró, Korpássy Menyhért tör­vényszéki biró; Újvidéken : Ivanovics Sán­dor ügyvéd, Papik József ügyvéd, Alexics György törvényszéki biró, Vukicsevics György ügyvéd; Kolozsvárott: *)Dr. Csiky Victor egyetemi tanár, Dr. Berde Áron egye­temi tanár, Dr. Haller Károly egyetemi tanár; Horváth Sándor pénzügyi igazgató, Za­reszky Jenő pünzügyész, Petrán János ügyész, Székely Márton ügyvéd, Z ü 11 i c h István államvizsgáló bizottsági elnök; M o 1 n ár Sándor ügyvéd, Dr. V e i s z József ügyvéd; Szegszárdon: Gruber Iván törvényszéki biró ; Szt.-Endrén: Czvetkovics József városi tanácsnok; Szamosujvárott: Voith Miklós ügy­véd; Déván: Lehmann Róbert ügyvéd, Ken­de r e s s y Mihály törvényszéki biró, E p e r­jesy Domonkos törvényszéki biró, Gyárfás Ferencz törvényszéki biró; Marosvásárhelytt: Báró Apor Károly királyi táblai elnök, é3 kö­vetkező kir. táblai birák : Csergedy János, Petry Ádám, Tribusz Antal, Sándor Já nos, Szolga Miklós. Antalffy Gábor, Pi­pos Péter, Bárdossy György, Nagy Sá­muel, Illyés Károly, Varga György kir. táb­lai ségedfogalmazó, Gyárfás József törvény­széki biró, Vájna Károly járásbiró, D a j b u­*) Dr Fischar Lajos ügyvéd úr ujabban be­váltotta tagjegyét. kát János ügyvéd; Galánthán: Pitroő Rezső járásbiró; Gyulafehérvárott: Cosiercu János ügyvéd, P o g a t s n i k Miklós törvényszéki biró, Csávássy József ügyvéd, B a r b u Mik­lós ügyvéd, Roth Kersztély ügyvéd, Ray n ay Ignácz ügyvéd; Székelyudvarhelytt: Szabó Károly ügyvédjelölt; Hátszegen Borha Sabbas ügyvéd; Vajdahunyadon: Nesztor László aljárásbiró ; Sepsi-Szt -Györgyön: Gödr y Ferencz aljárásbiró; Zalatnán: Lukács László; Pécsett: Dr. Werner Rudolf jogtanár, E r d ő s y Ignácz alapitv. alü?yész; Szakolczán: S e b e s y József ügyvéd, B u z i n k a y Béla ügyvéd ; Nagyváradon : Szűcs Lajos törvény­széki biró, Ke 1 e d y József ügyvéd, C s aná dy Kálmán ügyvéd, Miskolc z y Barnabás ügyvéd, Mocsáry Nándor ügyvéd, Lukács György polgármester, C s a t h ó Ferencz törvényszéki biró, Mezey Mihály törvényszéki jegyző; Nyitrán. Szadeczky László ügyvéd, K o s­t y á 1 Sándor ügyvéd, K u b i n y i Győző ügy­véd; Egerben: *) Kanizsay József ügyvéd, P o 1 o n k a y Endre ügyvéd; Győrött: P a m p e r Imre ügyvédjelölt; Hajdúböszörményben: Ma­jor Gyula ügyvéd ; Zágrábott: V i d r i c s Lő­rincz ügyvéd; Aradon : Dr. B a c k Samu ügy­véd ; Nagy-Kikindán: Hertelendy József törvényszéki elnök; Kalocsán: Lakner La­jos aljárásbiró, Ho ff m a n n Lajos ügyvéd; Szt.­Gotthardon : Ivankovics János törvényszéki elnök; Kún-Szt, Miklóson: Kovács Zsigmond ügyvéd ; Veszprémben : G á 1 Lajos ügyvéd; Eperjesen Dr. Popper Adolf ügyvéd; Cson­grádon : Széli Farkas aljárásbiró; Bonyhádon : Pózner József ügyvéd; Tokajban: Székely Károly ügyvéd; Nagybecskereken: D e m k ó Pál ügyvéd; Pápán: Vélsz Emil ügyvéd, Gombás Antal ügyvéd; Selmeczen: Heyder Antal járásbiró ; Erzsébetvároson : G i 11 é n Lajos járásbiró. Ezen uraknak visszküldeményét ezennel nyugtatván, van szerencsém őket érte­síteni, hogy az évkönyv (jegy -és utánvét nél­kül) részükre, mint mult évi járandóság ujabban expediáltatott. Dr. Siegmund Vilmos, az állandó bizottság titkára. *(A budapesti ügyvédi egylet teljes ülésében) a ,,M. Themis" mult számában közlött tárgysorozat mellett, a ta­nácskozás alapját képezendi még a negyedik szakosztály által utólag bejelentett véleményes jelentés Dietrich Ignácz urnák perrendtartási tör­vényjavaslat-vázlata felett. Előadó: Dr. Spit­zer Adolf Kelt Budapesten 1874 évi február 21. Elnöki megbízásból: Dr. Siegmund Vilmos, egyleti titkár. *) A budapesti ügyvédj elöltek egyletének 2-dik vitaversenye) va­sárnap tartatott meg; kitűzött tétel volt,, adas­sék elő védbeszéd és ügyészi indítvány, esetleg védbeszéd egy gazdag férjes asszony ellen, ki gyermekét a szülés utánni napon meggyil­kolta ; jelentkezett négy vitázó, két vádló és két védő; a vita nagyon érdekes volt, azonban a tétel tág kerete miatt egyesek igen eltértek a tárgytól. A kitűzött 1 drb aranyat Tri bol szkyTheophiljoggyakornoknak itélteoda a bizottság, melynek elnöke, Dr. Környei Ede ügy­véd ur egy ujabbi vitára 1 drb aranyat ajánlott föl és további működésre buzdította az ifjúságot; erre az egylet elnöke mondott köszönetet a bi­zottságnak, a tanúsított szívességért s a fölaján­lott 1 dbr aranyért Dr Környei Ede ügyvéd­urnák. Hallgatóság ismét igen szép számmal azt jelen. Különfélék. *(ö felsége) uralkodása 25. évforduló­jának emiékezesére megkegyelmezett: az illa­vai fegyintézetből két fegyeneznek, a lipótvári fegyintézetből tizennégynek, a mária-nosztrai fegyintézetből négynek, a munkácsi fegyintézetből tizenhatnak, a szamosujvári fegyintézetből ti­zenhatnak és váczi fegyintézetből tizenhat­nak, összesen 68 fegyeneznek, továbbá a kir. tvszéki börtönökben letartóztatva levő fegye­nczekből összesen 257-nek, mindössze tehát 325 fegyeneznek. *) Horváth József ügyvéd ur tagjegyét leg­újabban beváltotta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom