Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 55. szám - Észrevételek a magyar büntetőtörvénykönyv javaslata felett. 3. [r.]

Negyedik évfolyam. 55. szám. Budapest, december 24. 1874. Megjelenik minden csütörtökön; a, magyar jogászgyülés" tartama alatt naponként. A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reklamátiók a kiadóhivatalhoz intézendök. Bérmentetlen levelek és küldemények el nem fogadtatnak. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. A BUDAPESTI, KOMÁROMI, SZABADKAI, Külön mellékletek: MAGYAR THEMIS ELŐFIZETÉSI ÁRAK (helyben házhoz hordássl, vagy vidékre bérmente szétküldéssel) a „Magyar Themis"-re, az „Igazságügyi törvényjavaslatok ét rendeletek tára" és a „Döntvények gyűjtemények mellékletekkel együttesen: egész évre 10 frt félévre 5 frt.. negyedévre 2 frt 50 kr Az előfizetési pénzek b é r m e n t e s en és vidékről legczélszerübben posttautalvány utján kéretnek beküldetni. Kiadó-hivatal: nádor-utcza 6. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. KECSKEMÉTI ÉS UNGVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK, A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. „Döntvények gyűjteménye, " „Igazságügyi rendeletek és törvényjavaslatok tára. " Felelős szerkesztő: Dr. Siegmund Vilmos. Kiadó-tulajdonosok: Légrády testvérek. TARTALOM: Észrevételek a büntetőtörvénykönyv javaslata felett. Dr. C s u k ás s y Károly, III. — Valahára. Dr. Hérich Károlytól, — A budapesti ügyvéd egylet által a bünt. törvénykönyv javaslata iránt kikőldött bizottmáuy VIII. IX. ülése. — Igazságügyminiszteri rendelet a kir. közjegyzők számának és székhelyeinek megállapítása tárgyában. — Közjegyzői díjszabályzat. — Vegyes közlemények. — Egyleti hirek. — Különfélék. — Kivonat a „Budapesti Közlöny-ből. — Kivonat a „Wiener Zeitung'-ból. — Külön mellékletek: a „Büntető törvényjavaslat" két utolsó ive. A MAGYAR THEMIS, (mely hetenként egyszer, a jogászgyülés tartama alatt naponként jelenik meg), évi január 1-én kezdi meg ötödik évfolyamának első évnegyedét, minek folytán kérjük az előfizetéseket mielőbb megujítani, illetve az uj megrendeléseket idejekorán eszközöltetni, miután fölös számokat nem nyomatván, utóbb teljes példányokkal nem szolgálhatnánk. Előfizetési dijak (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmentes szétküldéssel: ) A „Magyar Themis"-re, az „Igazságügyi törvényjavaslatokra", az „Igazságügyi rendeletek tárá"-ra és a „Döntvények gyűjteményé''-re együttesen negyedévre: 2 frt. 50 kr., félévre 5 frt egész évre 10 ft. Az előfizetési pénzek bérmentesen és vidékről póstautalvány utján kéretnek beküldetni. A „MAGYAR THEMIS" kiadó-hivatala Budapest, kulap-utcza 6. sz. Észrevételek a „magyar büntetőtörvénykönyv javaslata" felett. III. A második intézkedés, melyet az I. fejezet magában foglal, a büntetőtörvénykönyv alá eső bűncselekmények meghatározását tartalmazza. Ezen intézkedés helyessége általánosan elvan ismerve, miután minden félreértést kizár, arra nézve, hogy mást mint a törvénykönyvben büntetéssel fenyegetett cselekményt, büntetni nem lehet, és így az általános elvek, szokás vagy más egyéb kútforrások alapján semmiféle cselekményt büntetni nem lehet, s minden, a mi tiltva nincs, szabad és büntetlen. A törvénykönyv életbe lépte előtt elkövetett cselekmények büntethetősége az akkor fennállott törvények szerint itélendő meg. A 2. §. elfogadja ezen elvet, kivételt tesz azonban a 3. §-ban és enyhébben kivánja büntettetni az előbb elkövetett cselekményeket, ha a későbbi, vagyis a jelen törvénykönyvi javaslat enyhébb büntetést szab azokra. A kijelentés azonban: „az enyhébb intézkedések alkalmazandók" nem egyedül a büntetés kisebb vagy nagyobb menynyiségére értendő, mert akkor okvetlenül ugy kellett volna hangzani a tételnek: „az enyhébb büntetések alkalmazandók hanem az a büncselekmények tényálladékára is vonatkozik. Ha ugyanis az ujabbi törvény intézkedése szerint valamely cselekmény nem tekintetik bűncselekménynek, a mely az előbbi törvények szerint bűncselekmény volt, akkor az nem fog büntettetni. Ezen szakaszt tehát csak méltányolni tudjuk, miután az állam azt a törvényt, a melyet helyesnek nem tartott s eltörölte: többé helyesen nem is alkalmazhatja. A jogtudósok némelyike ennek folytán épen ezen elvből indulva ki azt vitatja, hogy ha nem alkalmazható az eltörölt régibb, szigorubb törvény, akkor az eltörölt régibb enyhébb törvényt sem lehet alkalmazni és tisztán fenn kell tartani azon elvet, hogy az állam csakis életben levő törvényei szerint járhat el és az egész kivétel el törlendő s a törvénykönyvből kihagyandó. (Berner: Wirkungskreis der Strafgesetze: 54 lap. Hälschner: System des preus. Strafrechtes I. k. 43. lap. Wächter: das kön. sächs. und thüring. Strafrecht 122. I. ) Felállított elvünk, hogy egyszerü és világos, az tagadhatatlan. Azonban nézetünk szerint a szigoru következetesség ez esetben az igazság rovására történnék. Mért nem a bűnöző szerzett jogának sérthetlensége az, ami egyedül szem előtt tartandó, hanem az állam érdeke. Már pedig az állam érdeke azt nem kivánja, hogy a büntettesek kelleténél szigorubban büntettessenek. Az állam ugyanis az eltörlött régibb törvényeket akkor, a mikor azok fennállottak, helyeseknek kellett hogy tekintse, azok akkor a jogbátorság fenntartására elégségesek, büntetéseik a viszonyokhoz mértek voltak. A bűnöző tehát csakis az akkori jogbátorság fenntartásához mérten büntettethetik, s büntetése csakis ugy állapittathatik meg, a mint azt a bűncselekmény idejében fennállott viszonyok igényelték. Ha ezen mérték nem tartatik meg, s az előbb elkövetett bűntények a jogbátorság fenntartására hozott ujabbi szigorubb törvények szerint büntettetnek, a mely jogbátorságot ők meg se zavartak: akkor azok kelleténél túlbüntettetnek. De azonkívül minden büncselekmény csakis azon büntetéssel illethető, mely arra nézve mielőtt elkövettetett, felállítva lett. Ez az elv. Az elv alól kivételt lehet tenni a törvények alatt álló egyének javára, de azok kárára nem. A közbeeső enyhébb törvények tekintetbevebetőségére nézve a javaslat azt mondja hogy „oly intézkedések fölvételének szükségét a gyakorlat sehol sem érezvén, a jelen törvényjavaslat sem terjeszkedett ki. " Ezen kijelentés összevetve a törvény eme szavaival: „a jelen törvény és a cselekmény elkövetésének idején fennállott törvények közti különbség esetében az enyhébb intézkedések alkalmazandók, " nézetem szerint nem jelenthet mást, mint azt, hogy azon törvények, a melyek e két rendbeli törvények között foglalnak helyet, nem alkalmazhatók, vagyis hogy a közbeeső enyhébb törvények az elitélésnél tekintetbe nem vétethetnek. Mert a mit egyszer a törvényhozó szükségesnek nem lát elrendelni, az nem is követhető, azt pedig feltételezni nem lehet, hogy óhajtván a közbeeső enyhébb törvények alkalmazandóságát, annak határozott módon kifejezést nem adott volna, illetőleg a kérdéses szakaszt nem ugy fogalmazza, hogy az ezt is magában foglalja. Mint biztosat lehet tehát elfogadnunk azt, hogy a javaslat a közbeeső enyhébb törvények tekintetbevehetőségét meg nem engedi, a mit én csakis helyeselhetek és mint teljesen kielégítő szabályt, csakis jónak ismerhetek el. Ha az állam a cselekmény elkövetésének idejekor fennálló szigorubb törvények helyett, az elbírálás alkalmával életben levő enyhébb törvényeket veszi tekintetbe; ha lemond a fennálló szigorubb törvények alkalmazásáról, s az eltörölt enyhébbet rendeli követni, az ez utóbbinak uralma alatt elkövetett büncselekményekre nézve: azon intézkedéseknek van alapja, mert azok a jogot és méltányosságot bírják alapul. Ezen esetekben a tett és az elbírálás idejének megfelelő jogi állapotok lépnek előtérbe. Mindegyik időt bizonyos cselekvés, egymástól elkülönítő ténykörülmény jellemzi és választja el. Egyik oldalon áll a tett, a másikon a tettnek elitélése, egyik részről a physicai, másik részről a jogi cselekvőség tünik fel. E kettőnek egymáshozi viszonyítása tehát nemcsak hogy lehetséges, de szükséges is, mert tények jelölik meg a különböző időben előforduló jogállapotokat, a mely jogállapotok megváltozván, a tényeknek a z o k hozi v is zo n y i tás a kívántatik meg, hogy az igazság követelményeinek elég tétessék. Azonban a tett elkövetése, és az itélet meghozása közé eső egyéb jogállapotok tekintetbevehetőségére nézve nem létezik sem a tettes sem az állam vagyis a biróság részéről semmiféle oly cselekvés, oly tény, a melylyel az akkori törvények összekapcsoltatásba és viszonyba hozhatók lennének. A bűntény elkövetésével a tettes akkor fenálló büntetésre érdemesítette magát, az ő joga csakis arra terjed ki, hogy az akkor. életben levő törvények szerint itéltessék el, s többé az ő részéről azon bűntett mikénti elbírálása tekintetében semmi el nem vehető, sem hozzá nem tehető. Az államot illetőleg pedig fennálló törvényei az irányadók; ez alól csak ott tehet kivételt, a hol vádlott szerzett jogai azt megkövetelik. A hol tehát annak alkalmazása tekintetében szerzettjogok nem állanak ellen, a hol az államot semmi, még a méltányossági szempontok sem kötik, hogy törvényeit végrehajtsa: ott az állam nem mondhat le azok érvényesítéséről, s nem vehet tekintetbe oly körülményeket, amelyek még a méltányossági kereten is kivül esnek. A vádlott szerzett joga ellenében az állam a fennálló enyhébb törvényeket alkalmazhatja a méltányosság folytán; azonban oly törvények megtartásának kötelezettsége, a melyet eltörölt, a mely nem létezik s amely vádlott tettére nézve soha nem is létezett: semmivel indokolható nem volna, és semmiféle alappal nem bírna. Lehet, megengedem, hogy humanisticus néz pontok szerint megmagyarázható az oly intéz-