Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)
1874 / 53. szám - A magyar büntető törvényjavaslat indokolása III.
406 lenül hagyni az 8 alattvalója által a mi területünkön elkövetett gonosz merényletet. Kérdés lehet már most váljon valamennyi bűntett és vétség foglalandó-e ezen szabály alá ? Némely büntettek és vétségekre nézve már azon fogalom meghatározása, vagy a törvény különös részének ezen bűntettre vonatkozó szövege mutatják, hogy ha külföldön követtetnek el, csak az esetben esnek a magyar büntetőtörvények súlya alá, ha a magyar állam illetőleg a közös monarchia, vagy a tör vényben különösen megjelölt államintézmények vagy pedig az itteni közhatósági közegek ellen irányozvák. Mindez alig igényel magyarázatot, s közvetlenül azon értelmezési szabályból, mely szerint „ha a törvény alkalmazhatóságának eseteit in specie megjelöli, azon esetben annak alkalmazhatása minden más esetre nézve ki van zárva.“ De származik ez az állam jogából is, melynek mai állása szerint mindenik állam csupán saját területét és intézményeit oltalmazza; megbünteti ez okból mind azon bel-, vagy külföldieket, a kik az 8 léte vagy intézménye ellen a törvényben meghatározott merényletet akár belföldön, akár külföldön elkövetik, de gondoskodása semmikép sem terjed ki a külföld politikai intézményeinek oltalmára, vagy legalább nem annyira, hogy azokat a saját védelmére megállapított szabályokkal oltalmazná, és ezt is csak oly cselekményekre vonatkozólag, a melyek a belföldet is veszélynek teszik vagy tehetik ki. Ha a külállam ellen nem saját honosa követ el felségsértést és hazájába menekül, itt nem vonatik felelősségre ezen tette miatt, mert a mi törvényeink a külföld politikai intézményeit nem oltalmazzák az ottani honosok ellen, annál kevésbé saját honosaink ellen. Hátramaradnak a közönséges büntottek és vétségek; az előbbieknek kiválása után a 8. §. intézkedése, csupán a közönséges bűntettekre és vétségekre birand hatálylyal. Lehetne a 8-ik §-nak engedélyező és nem parancsoló szövegezést adni. Ennek értelme az lenne, hogy mindenik esetben vagy a kormány vagy a kir. ügyészség határozza el, vájjon a külföldön elkövetett büntetendő cselekmény miatt meginditta8sék-e a magyar bíróságok előtt a bűnvádi eljárás? Ámbár ezen kérdés gyakorlatilag szintén oda megy vissza, hogy oly bűntettel vádoltatik-e a hazatért egyén, mely nem lévén irányozva a külföld állami vagy politikai intézményei ellen, azon tekintet alá esik a mely a tettes megbüntetését föltéve, hogy a vád alapos a hazai hatóság erkölcsi kötelességévé teszi; mégis helyesebbnek találtatott, ha a megjelölt körvonalok között nem permissive, hanem imperative intézkedik a törvény. A 8-ik §. második bekezdése, mely igy szól: „Ha mindazonáltal a cselekményre azon állam törvényei, melynek területén azt elkövette a jelen törvénynél enyhébb büntetést állapítanak meg a 7-ik §. 1) pontjában megjelölt büntetendő cselekmények kivételével az elkövetés helyén fennálló törvényben meghatározott büntetés lesz alkalmazandó.“ A büntetést illetőleg módosítja ezen §. első bekezdését. E módosítás összefüggésben a 13. §. rendelkezésével közvetítést képez apersonadtás és a territoriálitás elvei között. Ámbár csak a közönséges bűntetteknek és vétségeknek külföldön elkövetői vonathatnak felelősségre a hazai bíróságok által s ám - bár e büntettek és vétségek csaknem az egész polgárosult világban büntetendőknek tekinthetők, megtörténhetik, hogy egyik vagy másik cselekmény valamely állam specialis viszonyai szerint vagy nem tartatik büntetendőnek, vagy btttetethetöségére más, a mi törvényünktől eltérő ismérv állittatik fel, a mely szerint a magyar honos, habár a csolekményt elkövette, az elkövetés helyén nem esnék büntetés alá; a mi ellenkező irányban is előfordulhat. Igen gyakran fog előfordulni azen körülmény is, hogy mindkét állam törvényei büntetést rendelnek ugyan elkövetett cselekményre, azonban a büntetés nemére vagy mértékére nézve különbség fog mutatkozni a két törvény között. Mindezen esetekre nézve azon elvből indul ki a törvényj waslat, hogy a mint egyrészről nem lehet feladata a magyar államnak érélyesebb intézkedések éltal megvédeni a külállam jogrendét, mint azt maga azon állam teszi, úgy másrészről nem lehet az itteni honost saját hazájában oly c elekmény miatt büntetni, mely a hazai törvény szerűt épen nem büntetendő; a minek ki’ejezést ad a 8-ik §. másik bekezdése, melynek kiegészítő részét a 12 §. képezi. ügy ezen §. mint a 7 §. határozatai Horvát-°és Szlavonország lakosaira a 9 §. intézkedése szerint ki nem terjednek. Hogy a gonosztevő nekerü'je ki megsző- j kése által a bűntett büntetését, ez a miveit világ köz meggyőződésébe átment, s nemzetközi jog alapelvévé vált szabály, mely a külföldön büntettett vagy vétsége elkövetett külföldi gonosztevőkre nézve, rendszerint azoknak kiadása által érvényesíttetik. Hogy mi történjék az esetben, ha a megszökött több állam területén követett el bűntettet, erről több esetben a nemzetközi szerződések intézkednek. De a kiadásnak nem mindenkor van helye. Mindenik állam jogosítva van ugyan a területén tartózkodó külföldi bünföiáest kiadni, de szerződés nem létében erre nincs kötelezve. Megtörténik, hogy szerződés nélkül is eszközöltetik a kiadás. De lehetnek és vannak esetek, midőn az állam nem adja ki az <5 területén tartózkodó külföldi bűntettest s vannak okok, melyek miatt ezt nem is teheti. Ezen esetek közé tartozik különösen az, ha azon országban, melynek területén a bűntett elkövettetett, s melylyel kiadási viszonyban nem állunk „kivételes bíróságok“ gyakorolják a büntető törvénykezést, úgy hogy az állam, mely a kiadásra íelhivatik, azon meggyőződésre jut, hogy az esetben, ba a felhívásnak eleget tesz nem a jogrend követelményét teljesiti; de lehetnek más esetek is, melyekben az állam czélszerűnek látja megtagadni a kiadást, melyre szerződés által nincs kötelezve. Külföldi bűntettesek ellenében, ha kiadatásuk megtagadtatik, két módot követhet az állam; vagy kitiltja őket területéről, vagy saját bíróságai elé állítja őket, azon bűntett miatt, melyet külföldön követtek el. Az államnak joggal kell bírnia ezen módok mindegyikének alkalmazására, s minthogy az utóbbi a büntető tör«énykönyv keretébe tartozik, ez okból vétetett az be a 10-ik § ba, mely szerint a 8-ik §. határozatai, külföldi által a magyar állam területén kívül elkövetett 7-ik pontjának intézkedése alá nem eső btintett vagy vétség esetében is alkalmazhatók; a mennyiben a magyar kormány a fennálló nemzetközi szerződések és elvek szerint a külföldinek kiadását nem rendelné el. A törvény rendelkezése permissiv, ellentétben a 8-ik §-ssal, mely imperativ. Az ágamnak szabad kezet kell engedni ily esetekben, hogy vagy kiutasíthassa, vagy biróság elé vonhassa a külföldit, vagy pedig bevárhassa az alkalmas időpontot, melyben a kiadást eszközölheti a nélkül hogy mint ez kivételes bíróságok és felállítása esetén előfordul, a rendes bíróságok eljárási formák által nyújtott garantiáktól fosztassék meg az illető. A kiadás nemcsak szerződéses kötelezettség folytán, hanem erkölcsi szempontból is eszközölhető és eszközlendő, mindazonáltal azon elvek fentartása mellett, me'yek vagy külön kiadási törvényben, vagy a többi államokkal kötött szerződésekben foglaltatnak, melyet a nemzetközi jog elfogadott tételeit képezik. Mindezekből több bonyolódott kérdés támadhat. Melyik állam területe képezi a bűntett elkövetési helyét? A tettes az egyik állam határán lesben állva, átlő a másik állam területére, és meglövi ellenséget. Hol küvettetett el ily esetben a bűntett ? Ott-e, hol a tettes puskáját elsütötte, vagy ott a hol lövés büaö* eredménye bekövetkezett ? Megtörtént, hogy egy és ugyanazon cselekmény egyik része az egyik államban, másik része pedig egy másik államban foganato, sittatott, s azon sajátságos helyzet állott elöhogy az egyik állam törvénye szerint nem büntetendő a cselekmény, mig a másik állam törvénye szerint büntetés alá esik. Ha ez utóbbi állam a tettes hazája: ez esetben nem forog fenn nehézség; de ha nem a tettes hazája az, a mely a cselekményt büntetés teher alatt tiltja, s a bűntett vagy vétség nem egy cselekmény, hanem e cselekményeknek egymásba nyúló lánczolata által jött létre, melynek egyik része az egyik, a másik része a másik állam területén foganatosittatik: ez esetben nagy jelentőséget és fontosságot nyer a kérdés, hogy melyik a két állam közül tekintendő a bűntett vagy vétség elkövetési helyének ? A törvényjavaslat a külföldiek által elkövetett büntettek és vétségekre vonatkozólag nem dönti el a kérdést, váljon azok tettesei e1 en csak ez esetben indítandó vagy indithaíó-e meg Magyarországban a bűnvádi eljárás, ha azok a magyar állam területén illetőleg szorosabb értelemben vett Magyarország területén találtatnak meg. Ez mellöztetett, mert egy á’talános sza- Mlylyal nem lévén elintézhető, műt különben is alaki kérdés, részletesen a bűnvádi eljárásban intézendő el. A 8. §. második kikezdésének utolsó sorában kimondott intézkedés kiegészítéséül rendeli a 11. §. „ha a magyar állam területén kívül elkövetett bűntett vagy vétség miatt a külföldi törvény szerint oly büntetés lenne alkalmazandó, melyet a jelen törvény el ^em fogadott, az a jelen törvény (20-ik §.) azon büntetési nemére lesz változtatandó, mely amahoz legközelebb áll“, — mert az állam nem alkalmazhat más büntetési nemet, mint melyet igazságosnak és czélszerűnek tart. A 12 §. következő rendelkezése: „A jelen törvénynek azon rendeletéi, melyek szerint az ebben meghatározott bizonyos büntetek vagy vétségek miatt az eljárás csak a sértett fél indítványára indítható meg, akkor is alkalmazhatók, ha a cselekmény külföldön, akár magyar honos, ahár külföldi által követtetik el“ azon eszmének ad kifejezést, hogy, a mi nem hivatalból üldözendő, ha a magyar állam területén l Követtetik el, nem válik azzá az esetben sem, t ha külföldön követtetett el. Erélyesb és hatáj lyosb oltalomban nem részesittethetik a magyar i állam területén s a magyar törvények által a I külföld, mint milyent a magyar állam saját jogrendje és polgárai részére megállapít. A 8-ik és 10-ik §§-szal szoros összegésben levő 13, §. mely szerint a magyar államterületén kívül elkövetett, azonban a jelen törvény 7-ik §-a alá nem eső bűntett vagy vétség miatt nem indittathat'k meg a bűnvádi eljárás, ha a cselekmény -az elkövetése helyén fennálló, vagy a jelen törvény szeriut nem büntethető, vagy, ha az megszűnt büntethető lenni, vagy pedig, ha a büntetés az illetékes külföldi hatóság által elengedtetett,“ — főbb szempontjaira nézve a 8. §. indokaiban tárgyaltatott, A III. fejezet alapelve a territoriálitás lévén, s ti ezzel meg nem egyező intézkedések kivételt képezvén, az alapelvből következik, hogy ép úgy, a mint nem büntetendő a külföldön elkövetett közönséges bűntett vagy vétség, ha az azon terület törvényei által nem fenyegettetik büntetéssel, a hol elköveteteL, ép úgy nem lehet az büntethető a belföldön, ha az megszűnt büntethető lenni, vagy az által, hogy a tettes büntetését már külföldön kiállotta, vagy mert elévülés következett be, vagy a vád beadásara követelt idő eredménytelenül járt le. Kivételt képeznek a 7-ik §-ban felsorolt, a magyar állam elleni büntettek, melyekre vonatkozólag a törvény, az önvédelmi jognál fogva, más országok törvényeinek, hatóságainak befolyását kizárni szükségesnek látja. A külföldön hozott büntető ítéletek Magyarországon hatálytalanok lévén, ezen e'v szerint azoknak ott eszközlött végrehajtása sem jöhetne tekintetbe. Ha tehát külföldön elkövetett btintett miátt ott elitéit magyar honos ottani fogságából megszöknék, s az elkövetett cselekmény a 7-ik vagy a 8-ik §§. rendelkezése alá
