Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 51. szám - Pár szó a csődperügyelőségek kiosztásához - A magyar büntető törvényjavaslat indokolása. 1. [r.]

— 3o7 — törvények, gyakorlat vagy szabályok közötti különbség esetében, az enyhébb intézkedések alkalmazandók", az előbbenivel ellentétbeu a törvény visszaható erejét állapítja meg, az ennek hatályba lépte előtt elkövetett; bűntett vagy vétségre, a mennyiben az elkövetés idején fennállott törvény szigorúbb intézkedésebet tartalmazna. Nem lehet a jelen szakaszra vonatkozólag megelégedni azzal, hogy oly lényeges és mesázeható eltérés r,z általános szabályi ól, milyent e szakasz tartalmaz, csupán a humanismus vagy a méltányosság, vagy pedig az igazságügyi politi'-a által indokoltassék. A jogtudomány által elismert elv Által kell indokoltnak lenni azon határozványnak, mely ellentétben azon általános szabálylyal, hogy mindenik cselekmény az annak elkövetése idején hatályban levő törvények szerint ítéltessék meg, és büntettessék, a 3-ik §-ban meghatározott esetben az előbbinek ellenkezőjét rendeli. Midőn a törvényhozás megváltoztatva a hatályban levő büntetőtörvény rendeletét a helyett enyhébb intézkedéseket emel érvényre, ezzel egyszersmind kifejezést ad azoa meggyőződésének, hegy az előbbi helytelennek ismertetett fel, vagy azért mert nem volt. igazságos, vagy mert nem volt czélszerü. A visszaható erő mindazonáltal csak azon esetekre lerjed ki, melyekben a hatályból kitett törvény súlyosabb, mint az, a mely utóbb jött létre. Ez korlátozása a visszaható erőnek, és fel is vettetett a kérdés : hogy ha a', előbbeni esetben nem alkalmazható a cselekmény elkövetése idején fennállott törvény azért, mert az igazságtalannak ismertetett fel, miért kellessék azon igazságtalan törvényt mégis alkalmazni azon osetben, melyben az a bűntettesnek kedvezőbb ? Az állam által később felismert igazság, s az ezen felismerésnek megfelelő törvény nem teheti roszabbá annak helyzetét, a ki oly időben cselekedett, midőn ezen törvény még nem létezett. Az állam azon joga , hogy törvényeit az igaz3ág és a czélszerüség szempontjaiból megváltoztathassa, nem terjed ki annyira, hogy a nem létezett törvény szempontjából ítélje meg az annak keletkezése előtt véghezvitt cselekményeket, ha ez által a cselekvőnek helyzete súlyosabbá válnék. Az ujabban felismert >gaz-8ág érvényre jön minden oly esetben, melyben annak alkalmazása egy másik igazság által nem záratik ki. Igazság az, hogy ha az uj törvény enyhébb, ez jön alkalmazásba a létrejötte előtti büntet'ek esetében is, mert a tö<vény megsértője nem szerzett jogot arra, hogy súlyosabban büntettessék, mint PZ Ítélethozatal idején fennálió törvény rendeli: de i ,ems joga v^n ez utóbbinál arra, hogy ne büntethessék su'yosabhan, mint azon törvény rendeli, a melyet meg, szegett, vagyis azon törvény a melyiye! magát ellentétbe helyezte. Hogy mi történjék, ha a cselekmény elkövetése idején fennállott törvény szigoriibb volt, mint a későbbi, azonban a későbbi enyhébb törvény egy harmadik által váltatik fel, mely szigorúbb az ezt követlenül megelözőttnél ? vagyis a „közbenső törvények" tárgyában, melyek fölvételének szükségét a gyakorlat sehol sem mutatta, a jelen törvényjavaslat sem intézkedett. A 3. §-ban kimondott enyhébb intézkedések alkalmazása, vonatkozik mindarra, hogy büntetendő-e valamely cselekmény ? mind pedig annak bűntetté vagy vétséggé minősítése, valamint a büntetésre nézve is. Fontos ez az első irányban a ország azon részeit illetőleg, a hol az 1852 évi ausztriai b. t. k. ?an hatályban. Ezen területeken sok oly cselekmény, mely a hatályban levő törvény szerint büntettet képez, a jelen törvényjavaslat szerint büntetlenné válik. Kérdés, ki van-e zárva az enyhébb törvény alkalmazása, ha annak hatályba lépte előtt az első bíróság már elitélte a vádlottal, de ítélete még nem emelkedett végérvényre ? Az enyhébb intézkedések alkalmazása megszorítás nélkül lévén kimondva: ez követeli, hogy mindazon büntetendő cselekményre nézve, a mely fölött a törvény hatályba lépte után a bíró ítél, e szabály alkalmaztassák. Csupán a sajtóbiróságoknál foroghatna fenn az eset, hogy a semmi ségi panaszsza! megtámadott Ítélet ez alapon, a törvény erejénél fogva, megsemmisítendő és visszaküldendő. A btintetőrvénynek nem lehetvén feladata büntetés alá vonni valakit habár jogellenes gondolata miatt: a büntetésnek csak akkor lehet helye, ha a büntetörvénybe ütköző gondolat egyszersmind külkifejezésre hozatik. De még ez esetben is : rendszerint csak ryilvános közlés képezi a büntetés föltételét; oly annyira hogy méf a felhívás valamely bűntett vtgy vétség elkövetésére sem büntettetik más esetekben, mint hogyha az nyilvánosan történt. A gondolat nyilvános közlésének egyik leghatékonyabb s leggyakrabban használt, de nem egyedüli eszköze a saj ó, illetőleg a ez által készített nyomtatvány, a miért szükségessé vált meghatározni hogy a gondolat közzétételére szolgáló, mely es?közök használatával véghezvitt bűntett vagy vétség tekintetik sajtó által elkövetettnek, nehogy a bűnös és veszélyes gondolat, ha az a közzététel más eszköze által hozat;k nyilvánosságra, büntetben maradjon. A 4. §. „nyomtatvány alatt értetnek: a nyomda, metszet, minta, gép, vagy más mesterséges készített vagy vegyészet általi többszörösitések" ezt czélozza, és értelme, hogy a tudomány, a művészet, avagy az ipar körébe tartozó módok és eszközök bármelyikeáltali több?zörösitések, az egyéb föltélek létezése esetében, a nyomtatványnyal egyenlő közzételeknek tekintetnek, ide tartoznak tehát az írás és nyomtatáson kívül a vegyészeti, a plasticai, a mechanicai, a fény képeszeti s hasonló más ismeretes, vagy ezentúl felfedezendő módokon eszközlött mindennemű többszörösiíések. A budapesti ügyvédegylet harmadik szakosztály a által a bün/ető törvényliönyvjavaslata iránti vélemény kidolgozása végett kiküldött bizottság második ülése 1874. nov. 17. Elnök Dr. Környey Ede felszólítja a tagokat, hogy a modus procedeedi iránt nyilatkozzanak. Dárday a büntető törvénykönyvnek elveire kívánja a véleményadást szorítani, a szövegezésre pedig a bizottság csak ott terjesssze ki működését, a hol az elfogadott elv he yes kifejezése ezt megkívánja. Csukássy csatlakozik Dárday nézetéhez. Stiller: Hogy mikép járjon el a bizottság, az attól függ, hogy mennyi időt szánhat munkájára A főfeladat mindenesetre az. hogy az elvek iránt nyilatkozzék a bizottság, de ha az egyik vagy másik előadó a szövegezés iiánt is tenne indítványt, ezt szintén targyslhatónak véli, ha egyáltalában az idő megengedi. Az előadók belátására kívánja tehát bízni, hogy mily terjedelemben tárgyaltassék minden egyes fejezet. Held: Hozzájárul Stiller véleményéhez, minthogy gyakr.m az elv megállapítása elválaszthatlan a szövegtől. Szükséges lesz tehát, hogy itt-ott a szövegezésre is kiterjeszkedjék a bizottság. F a y e r : Eltérőleg az előtte szólottaktól nem az elvekre, hanem a részletekre kívánja a bizottság működésének súlypontját helyezni Törvényeinknek eddig tapasztalt legnagyobb hibái a hiányos kivitelben és a meg nem felelő szövegezésben találtattak. Az ügyvédegylet van leginkább hivatva az egyes törvényjavaslatokat a gyakorlat szempontjából bírálat alá venni; mert épen a gyakorlat, fórfiai ítélhetik meg legjobban, hogy egyik vagy másik §. vagy definitió teljesen fedi-e azon fogalmat, melyet a törvény készítője abba helyezni kívánt. Az ezen szempontból kiinduló bírálatra óhajtja tehát szóló a bizottság működésének súlypontját fektetni, e mellett azonban nem véli kizárandónak azt, hogy az elvek iránt is nyilatkozzék a bizottság ott, ahol szükséges, sőt a stylistikai hiányok kijavítását sem kívánja mellőztetni, mivel épen e tekintetben teljes jogosultsága van azon mondásnak, hogy több szem többet lát. Friedmann: Attól tart, hogy a bizottság sokszor meg fog akadni működésében, mivel nincs bűnvádi eljárásunk, és szerinte a javaslat a törvényhozás által nem is fog tárgyaltathatni addig, míg nem fog a bűnvádi eljárás iránt is javaslat készíttetni. De ha a bizottság mégis tanácskozás alá ve-izi a j&v.slatot, kívánatos, hogy oly keietben folyjék a tanácskozás, miszerint, a törvényhozás annak hasznát is vehesse. Tőlünk nem elvi kérdések fejtegetését várják, mint Fayer hel* esen megjegyezte, hanem azt hogy kimutassuk, hogy az egyes §-okban hol vannak helytelen és a c :él nak meg nem felelő kifejezések. Szerinte e tekintetben igen széles tér nyilik a bízottig munkálkodása számára. Az előadóknak felauata volna mindenesetre az egyes fejezetekben fjglalt elveket összefő lalni. de egyszersmind arra is figyelni, hogy ugy vannak- e az egyes § ok szerkesztve, hogy a gyakorlati életben megállhassanak. Siegmund: Az ügyvédi egylet eddig minden törvényjavaslatnál azt tűzte ki feladatául, hogy elvek kimondása által jelölje meg az általa helyesnek tartott irányt Szerinte az előadóknak lesz felada'a itt is kijelölni az egyes fejezetekben ?z elveket, melyek iránt a bizottságnak megállapodásra jutnia kell. Ha az elvek megállapításával készen lesz a bizottság, aljkor áttérhet, ha még ideje lesz, a formulázatra is. Környei: Összegezi a*, előadott véleményeket és ismerteti a német büntető törvénykönyv javaslatának revideálására alakított bizottság eljárási módját Szerinte legelőbb is meg kellene állapodni az iránt, hogy melyek a főbb elvek, azután ezen elvek iránt nyilatkozni. Hoss/abb eszmecsere u'án abban töríént megállapodás, hogy az egyes előadók formulázzák azon elveket, melyek az általok előadott fejezetekben foglaltatnak, és amint az egy-egy fejezerben foglalt elvek iránt a bizottság megállapodásra fog jutni, az előadó jelentése alapján az illető §-oknak a gyakorlat szempontjából felmerülhető hiányaira is reflectálni fog. Tárgyalás alá vétetett ezután a törvényjavaslat 1. §-a, mely ugy szól: „A jebn törvény tárgyát a büntettek és a vétségek képezik." Dárday előadó a következő 3 pontban foglalja össze az 1. §. iránti véleményét: 1) A törvényjavaslatban foglalt hármas flosztást elfogadja; 2) elfogadja azt is, hogy a kihágások külön törvénykönyvbe foglaltassanak; de 3) kifejeztetni kívánja azon óhajtást, miszerint a törvényjavaslatnak a törvényhozás általi tárgyaltatása függesztessék fel addig, míg a kihágásokról sz^ló törvénykönyv is a törvényhozás elé fog terjesztetni. Az utóbbi indítvány indokolásául hivatkozik a „Jogt. Közi."-ben kifejezett nézetére. Friedmann: Az ügyvédi egylet már több ízben kijelentette, hogy a hármas felosztást nem helyesli. Szükségesnek tartja tehát, hogyha már az ügyvédi egylet a törvényjavaslatban a hármas felosztást elfogadhatónak jelenti ki, ennek indokát is kifejezni. Erre nézve a következő indítványt terjeszti be: „Az ügyvédi egylet helyesebbnek tartja ugyan a hármas felosztás mellőzését, de ezt nem tekinti oly hiánynak, hogy a miatt a törvényjavaslat elejtessék, annál is inkább, mert a törvényjavaslatban bűntettek és vétségek nem categoriák szerint vannak felállítva, hanem esetenkint vannak megallápitva." Siegmund: Az ügyvédi egylet harmadik szakosztálya már nyilatkozott ezen kérdésben, és így szóló mindenesetre indokoltatni kívánná, hogy miért térünk el most a szakosztály előbbi álláspontjától. Csukássy: Szerinte a büntető törvénykönyv javaslata nem a hármas, hanem a kettős felosztáson alapszik, mivel csak a bűntettek- és a vétségekről szól. Azon kérdés, hogy a kihágások mikép fognak szabályoztatni, most nem fekszik előttünk, tehát arra nem is terjeszkedhetünk ki. Pártolja tehát az előadónak első és második indítványát, a harmadik indítványt mellőzendőnek véli. Dárday: Nem fogadhatja el azon felfogást, hogy az, ami a törvényjavaslatban nincs, non est in mundo. A különös részben