Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 50. szám - Az elmebetegség és az elmezavar állapotainak jogi megitélése

— 381 — ben valamely fontos akaratbeli nyilatkozat komolyan meggondoltnak tekintetnék és megengedtetnék, hogy azt egy harmadik a saját hasznára fordi sa. Feltehető, hogy lesznek ilyenkor kétes esetek, mint egyátaJában a beszámithatóságnál, de az emberi elme rendes állapota jogilag csak igy határozható meg. A szakasz, mely az akarat illetéktelen befolyásolásáról és a csalásról (nndue influerce and fraud) szól, igen érdekes és nehéz kérdés elé állit bennünket. Képzelhető eset, hogy valakit nem lehet teljesen beszámításra képtelennek mondani, mert az a jogügylet ésazakaratbcli cselekmény jelentőségét belátja, mindamellett az elme oly fokú gyengeségében szenved, melynél fogva áldozatául esik mindenkinek, ki nem átalja az akarat és elme ily renddellenes gyengeségéből erkölcstelen hasznot húzni. Az ungol-amcrikai gyakorlat mindkettőt éles ellentétbe helyezi egymással, ugy hogy midőn a jcgügyelet megtámadására pusztán beszáraithatlanság miatt az elmebeli gyengeségnek sokkal magasabb foka követeltetik, éspedig olyan, mely miatt az illető személyt jogosan bambának és gyámság alá helyezendőnek lehetne nyilvánítani, már sokkal csekélyebb fokú elmegyengeség elégséges akkor, ha azt más valaki illetéktelenül felhasználta. Ily alapon az angol-amerikai gyakorlat végrendeleteket semmisített meg oly esetekben, melyekben pl. a betegnek orvosa, ápolója, a végrendelkezőnek felesége tényleg a tartalmat toll alá mondta, és utóbbi a természetes igazsággal (natuial justice), kiáltó elleniéiben állott. A közönséges jogi elmélet Némethonban e különbséget nem látszik felismerni. A beszámithatóság kérdését egyszerűen oly alakban teszi fe!, váljon felfogta-e a cselekvő az ügylet (közvetlen) értelmét vagy nem, és első esetben a jogügylet megtámadását csak azon feltevés alapján engedné meg, mely miatt az különben is pl. kényszer, tévedés vagy csalás esetén megtörténhetnék. De ezzel határozott ellentétbe lép a nép erkölcsi érzületével és jogtudatával, mely ily esetben a jogügylet érvényben hagyását egy aljas csalóval szemben határozottan roszallaná. így történik azután hogy a gyakorlatban a bírósági Ítéletek nem ritkán semmikép sem felelnek meg az elmélet ama s?igorának, melyről S^uffert Archivja több nevezetes döntvényt közöl. Kétségtelen, hogy a bírósági itélet az emiitett esetekben tekintettel volt a jogügyletek tartalmára, nem különben azok jelentőségére a cselekvő személyeket illetőleg, és itt nem annyira a valamely át alános cselekvési képtelensége mint inkább az j egyes ügylet érvénytelensége lett kimondva, minthogy a cselekvő idegen akaratnak volt alávetve. E felfogás amint egyrészbec uj, nevezetes összhangzatban áll az angol-amerikai gyakorlattal. Megvagyunk győződve, mondja Bar, hogy a concret viszonyok mindinkább nagyobb mérvbeni méltatása a bírósági Ítéletekben az ujabb felfogást végre is győzelemre fogja segíteni. Valamely jogügyletnek észszerűsége és czélszerttsége, észszerütlensége és czélszerütlensége egy bizonyos személy viszonyaihoz mérve oly fogalmak, melyek lassankint egymásba átmennek. Ha tehát a bíróságok nem járnak el nagy óvatossággal, akkor a jogiforgalomban nagy bizontalanság támadhat. Itt a polgárijog terén tényleg a kisebbített cselekvési és beszámithatási képesség elismerésével van dolgunk, ez az illető személy jogügyleteire nézve nem képez ugyan absolut akadályt de tekintetbe veendő akkor, ha e gyengeséget mások hasznukra fordítják. Az előhaladt kor nem képez ugyan alapot érvényes akarat nyilatkozat kizárására sem Angolhonban, sem Eszakamerikában, sem pedig a német közönségesjog szerint, „de megtörténhetik, hogy valaki igen magas kora mellett eszének teljes birtokában ven, és az élet ügyleteit tökéletesen érti, és mégis támadhat benne félelem rokonai és szolgái iránt, kik őt környezik, és kiktől e miatt annyira függővé lesz, hogy nem képes kívánságaiknak és tolakodásuknak ellenállani" : Az itélet hozatalnak nehézsége és fontossága ily esetekben nem szórni magyarázatra. Egész csaladok szerencséje függhet attól. Az angolamerikai gyakorlat elve az által is ajánlja magát, hogy tekintettel van a gyakran csak lassankint fejlődő elmebetegségre és gyengeségre; nem óv ugyan mindig a károjcdástól, de gondoskodva van, hogy lelketlen kapzsi emberek ne zsákmányolhassák ki az elmegyengeséget vagy a kezdődő elmebántalmat. Közli Dr. K. L. Belföldi jogesttek. Köztörvény utján beperesitett váltó forgatója illetve kibocsátója kezesként lévén tekintendő, ez a kereseti összeg megfizetéséhen csak az elfogadó, mint egyenes adós vagyontalansága esetén marasztalható. (M. B.) Heirn Samu felperesnek Fischer Ignácz alperes elleni 190 frt iránti sommás perében a beszterczebányai királyi járásbíróság, miután a pesti királyi itélő tábla első izben hozott ítéletét feloldotta és az első bíróságot ujabb határozat hozatalra utasította a megejtett ujabb tárgyalás után 1874. évi február hó 6-án 7461. szám alatt következő Ítéletet hozott : Alperes tartozik felperesnek a követelt 190 frt tőkét, annak 1866. évi június 4-től folyó 6% kamatait, 5 frt 25 kr óvási, és 25 frt 75 kr perköltséget 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett lefizetni. Felperes 21 frt. 68 kr és 11 frt. perköltség iránti keresetével elmov;dittatik. Felperesi megbízott költségei és munkadija saját fele irányában 25 frt 75 krban alperesi megbízotté 14 frt. 25 krban alapittatnak meg. Indokok. A kereseti követelés valódisága a keresethez csatolt királyi váltótörvényszéki ítélettel be van igazolva, fennállása pedig, miután alperes a neki felperesileg az iránt, hogy ezen követelés kifizettetett kinált főesküt sem el nem fogadta, sem vissza nem kínálta bebizonyitottnak tekintendő. Alperes, ki a becsatolt váltón látható kibocsátói és forgatói aláírását nem tagadta, felperes irányában az átruházott váltó követeié sért felelős, magában az átruházás tényében foglalt kifizetési kötelezettségnél fogva annyival is inkább, mert felperes alperes iránti jogait a szabályszerűen felvett és közlött óvás által fenntartotta. Alperesnek ezen jótállási kötelezettsége, ! mely őt mint a kereseti követelés átruházóját j az átruházott követelésre nézve felperes irányában terheli, készfizetési kötelezettséget foglal magában, mert alperes az óvásnak szabályszerű felvétele s vele lett közlése folytán a váltó elfogadóval egyetemlegesen lett kötelezve a váltó összeg kifizetésére, s ezen egyetemleges kötelezettségen mit sem változtat azon körülmény, hogy felperes keresetével alperes ellen a fennállott pesti királyi váltörvényszék által elutasittatott, mert az elutasitás alapjául felhozott indok, alperesnek akkori személyes minőségéből lett merítve a nélkül, hogy ezen indok által a per tárgyát képezett követelés s a felperes által arra szerzett anyagi jogok változást szenvedhetnének. Miután pedig alperes nagykorúságának elérése után ezen anyagilag fennállott tartozását vissza nem hivta, s a váltókövetelés valódisága jelen per folyamában be lett igazolva, annál fogva alperes mint p.z óvásnak felvétele és közlése folytán egyetemlegesen kötelezett adóstárs a kereseti tőke s járulékainak megfizetésében elmarasztalandó volt. De elmarasztalandó alperes az egyszerű jótállási kötelezettségből kifolyó jogi következtetésnél fogva és mintán alperes azon kereseti kitételt, hogy felperesnek vagyona nincs sem az első, sem a kiegészítő tárgyalásnál tagadásba nem vette ez tehát a váltó elfogadó vagyontalanságának beismeréséül lévén tekintendő következményeiben alperes ellen kötelezettségeinek megítélésénél eredménytelenül megkísértett végrehajtással egyértelmű. A váltói örvény széki Ítéletben megállapított perköltség iránt felperes keresetével elmozdítandó vo't, mert ezen költségre rrapa felperes szolgáltatván okot az részére megítélendőnek nem tekinthetett. A perköltség iránti intézkedés a törv. rendtrts 251. és 252. §§-ain alapul. Alperes ezen ittlétet felebbezvén a pesti királyi itélő tábla 1874. évi martius2 án 5696. szám alatt következőleg ítélt: Az eljáró biróság ítéletének megváltoztatásával felperes kereseti kérelmétől elmozdittatik és a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek. Indokok: Felperes kereFetét egyszerűen alperesnek a válton látható kibocsátói és forgatói aláírására állapiija a nélkül, hogy azon szerződést, mely a kibocsátás vagy forgatmány létrejöttének alapul szolgált, előadta volna és minthogy alperes e tekintetben azt állítja, hofy ez aláírások érték nyerés nélkül csupán szívességből keletkeztek, felperes pedig ennek ellenkezőjét nem is állitja, valamint a követelés fennállását a polgári törvénykezési rendtartás 170-ik §-a értelmében nem is bizonyítja, az egyszerű aláírásból keletkeiett jogkövetkezmények megítélése pedig a váltótörvényszék köréhez tartozik, felperes kereseti kérelmétől elmozdítandó volt. A perköltséget a per körülményénél fogva szüntettek meg kölcsönösen. Ezen itélet ellen felperes élvén felebbezéssel a magy. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék. 1874. évi augusztus hó 14-én 6499. sz. a. következő ítéletet hozott: Az alsóbb birósági Ítéleteknek érdembeni megváltoztatásával, ha felperes a főesküt arra, hogy Fischer Mór 1866. évben vagyonát alperesre átruházta és ezen átruházás által felperes követelése Fischer Mórnál behajthatatlan lett leteszi, alperes Fischer Ignácz köteleztetik felperesnek a követelt 190 frt tőkét, annak 1866-ik évi június 4 tői folyó 6°/0 kamataitas eskü lételétől számítva 8 nap alatt végrehajtáz terhe mellett lefizetni. Tartozik tehát felperes ez itélet kézbesítésétől számítandó 15 nap alatt az eskü letétele végett határnapot kérni és azt a kitűzendő időben valósággal le is tenni különben kereseti kérelmétől elmozdittatik. A perköltség kölcsönös megszüntetésére nézve a Il-od birósági itélet helyben hagyatik. Indokok, Alperes a kereseti váltón látható aláírását kétségbe nem hezta, hogy pedig a váltó ki nincs fizetve vagyis hogy a követelés fennáll, erre nézve kinált főeskütsem el nem fogadta se vissza nem kínálta. Minthogy azonban a kibocsátó illetőleg forgató a váltón köztörvényileg csak mint kezes tekintendő, mint kezes pedig ez uton a Vtk. I. R. 13-ik §-a alapján is csak azon esetben marasztalható el, ha a főadós teljesen vagyontalan felperesnek a visszakínált főesküt ezen értelemben annál is inkább meg kellett Ítélni, mert a főeskti letétele esetére az is be lesz bizonyítva, hogy a főadós vagyonát a tartozás fen nemlétekor épen alperesre ruházta. A perköltségek az Ítéletek különbözősége miatt mindkét esetben kölcsönösen megszüntetendők voltak. Semmiségi eset csÖdügyben. Gámenczy Mártonnak báró Wesselényi István elleni csődnyitás iránti ügyében a szamosujvári királyi törvényszék 1874. évi martius hó 7 én 1204. szám ilatt következő végzést hozott: A csödnyitás iránti kéretnek hely adatván, meghagyatik báró Wesselényi Istvánnak hogy az 1280 frt. váltó tőke és járulékai iránti követelését felperes Gámenczy Mártonnak elegendöleg és kellőleg biztosítsa vagy pedig összes vagyonának és adósságának hiteles kimutatását ezen királyi törvényszékhez a csődrendtartás 27 §-a alapján a különbeni csödmegnyitás terhe alatt folyó évi április 16 napjáig adja be. Mi végből a felek ezen királyi törvényszék előtt megjelenésre a csődrendtartás 27-iDt §-ábau megírt joghátrányok terhe alatt folyó