Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 49. szám - Az országházból

— 370 -„Ellenőr" a következőket irja: A miniszter te ve a jogi karban két doctoralust szervezni: jocit és politikait. Wenczel meg akarja tárta ni a mostanit, vagy behozni a bilurcatiót. K elkapok nem a mire, hanem a mikéntre akarja fektéim a fősúlyt. Mészáros Nándor tervezetet terjeszt elő a bifurcatió szellemében ; a három jogtudori szigorlat tárgyai lennének: I. Bölcseleti jog, jogtörténet, római jog, egyház-jog II. Magyar közjog, magánjog, perrendtartás, váltójog. III. Büntetőjog, 'bányajog, magyar pénzügytan, közigazgatási jog. Az államtudományi szigorlat tárgyai: I. Egyházjog, magyar I közjog, magánjog. II. Politika, közgazdaság, pénzügy, statistika, közigazgatás, magyar pénzügyi törvény. — Szigorlati dij 25 frt. A bifurcatió mellett elvben szól Hoft'mann Pál. A közigazgatási és pénzügyi jogi t nem akarja előirni a jogtudor) szigorlatoknál. A bányajogot is ki akarja hagyatni. Kőnek a bifurcatió esetén attól fél, hogy az államtudoma nyok tudorságától el fog fordulni az ifjúság, mert a jogtudorságcál nem kérik tőle, a politikai tudorság pe< ig senimi gyakorlati hord erővel nem bir. Kerkapoly combinálni akarja az egészet az államvizsgák kérdésével. Kantz Gyula a bifurcatió árnyoldalaira figyel meztet. Pulszky Ágost a jogtndorság e 1 őt t j a politikai államvizsgát, a politikai ludoiság előtt pedig a jogtudományi államvizsgát követelné. LechneT c bifurcatió ellen szól; a j tudományok mélycéget és magasságát kivánja | a tudorjelölttől. Takács az ügyvédség szempontjából tejtegeti a kérdé6t ; ajánlja az alaprigorozumot, azután egy jogi és egy politikai i rif.orozumot. A miniszteii tervezet különben ! kőnyomatban meg fog megküldetni a tanároknak, s véleményök külön is be <og kéretni. A bécsi Reichsratli egy hét óta a részvénytársaságokról szóló törvényjavaslattal foglalkozik. Ezen törvényjavaslatnak az eddigi hez képest az az előnye, hogy az engedélye- : zési rendszerrel szakít. A közigazgatási hatóság helyébe, mely eddig a concessiót adta, a törvényszék lép, mely megvizsgálja a leltételeket, melyeknek fenforgása a társaság életbeléptére szükséges és szigorú büntetéssel illeti azokat, kik a törvényt kijátszszák és színleges befizetések bizonyítása által csalást akarnak elkövetni. A törvényjavaslat lényegesen megszorítja j a kormánybiztosok hatáskörét is és a közön- j ségnek oltalmát a lehető legkiterjedebb nyilvánosságban és a részvényeseknek adott kereseti j jogban véli feltalálhatni. Az utóbbi tekintetben a következő hatáiozmányokat állitja fel: A rész- I vény társaságban ezentúl is a többség dönt ugyan, J és a legkisebb minoritás is védve van a több- j ség visszaélései ellen. Minden egyes részvényes jogosítva van a kereskedelmi törvényszék előtt j megjelenni és per indítása útján a közgyűlés j azon határozatának megsemmisítését kérni, melyek az alapszabályokkal és a törvényekkel I ellenkeznek. Fontos a törvényben a felelősség | és a szavatosság pontos körülírása is, mely a I részvénytársaság igazgató-tanácsát terheli. Min- j den egyes részvényes jogosítva van a tekin:et- l ben pert indítani. Ezentúl tehát a közgyűlés ! nem fogja takarni az igazgató-tanácsot mert fe- J lette áll a kereskedelmi törvényszék. Ehez járul, [ hogy az igazgató-tanács oldala mellett áll mini ellenőrző közeg a felügyelő-tanács. Ezen in- j tézmény, melyet a német kereskedelmi törvény- j könyv facultativ alakban vett fel, az új osztrák törvény által kötelezőleg hezatik minden részvénytársaság számára és csak egy részvény- j társaság vétetik ki belőle, t. i. a nemzeti bank, I mivel ennek szervezete külön törvények és szerződések által van szabályozva. A napokban szintén a birodalmi tanácshoz, beterjesztette Dr. Glaser igazságügyminisz- i ter a büntető-törvénykönyv javaslatát is és azt következő beszéddel kisérte. Legfelsőbb felhatalmazás folytán van szerencsém a t. háznak alkotmányos elintézés vé- \ gett a büntettek, vétségek és kihágásokról szóló büntető törvény behozatalát illetőleg törvényjavaslatot benyújtani. Az előterjesztés jellemzésére elég lesz néhány szó. Az alap tervezet, valamint a határozmányok nem csekély része a német birodalmi büntető íöi vénykönyvhöz csatlakoznak (Tetszés;) ez által közvetlenül az az előny éretik el, hogy az osztrák törvényhozás is közvetlenül csatlalkozik azon elvekhez, melyek e század kezdett óta félreismerhetlentil uralkodnak Európa bűnügyi törvényhozásában, melyek a franczia jogból kiindulva, átdolgozva, tisztulva és szabadon feldolgozva használatba jöttek Belgiumban, Olaszországban és az 1851. évi porosz büntető törvénykönyvben, mely utóbbi tudvalevőleg kevés vált' ztatással a német büntető töivénykönyv alapjává vált. Egy további előny volt még — nem tekintve a javaslat szerkesztésénél elért lényeges könnyítést — az is, h"gy a tudományos Ö8Z-szeköttetés lenntartalik, a bő jogtudományi anyagot, mely a jelzttt törvények alapján felhalmozódott, fel lehetett használni; és ha a törvény Bz adott alapon létre jön, meglesz az a roppant előny is, hogy az uj törvényen alapuló gyakorlatnak mar ''ezdetén a hasonló alapon álló inas országok tapasztalatait és tudományos munkálatait is fel lehet használni. Magától értetődik különben, hogy a mi nagy államterületünk számára szóló törvény, főleg ha az büntető* tvkCnyv, nem lehet szolgai utánzása egy külföldi törvénynek. A törvényjavaslatnak a jelzett mintával való összehasonlításából ki fog derülni, hogy sajátszerű politikai viszonyaink beható méltatásban részesültek, sőt néhány becses criminalisticus hagyománya Austriának — minő pl. a tettleges bünbánás, miut a büntethetőség megszüntetésének oka — fenn van tartva az uj tyjavaslatban. Az. is macától értetődik, hogy egy idegen töivény határozmányaival szemben nem mel lőzhetjük egyszerűen a bírálatot, fenn kell tartani az 'télét szabadságot és pedig annál inkább, mert hisz az egész tvhozás folyamatban van és a német büntető tvkönyv határozmányai sok féle panaszra adtak alkalmat, sőt már világosan nyilvánul is a revisióra czélzó mozgalom. * * Egy másik kérdés, n.ely javaslataink sorsára nézve mérvadó fontossággal bir, az u. n. rendőri büntető törvényekhez való viszony, szintén hagyományaink tekintetbe vételével oldatott meg. Az 1803. évi törvény, mely már szintén a József császár által felállított minta alapján készült, nagyobb mérvben vitte keresztül a csekélyebb vétségekre szóló büntető határozmányok codificatiójál, mint más országokban történt. Ezen határozmányok 1803 óta sokkal szorosabb összefüggésben állottak a tulajdonképi büntető joggal, mint más országokban ; időközben kísérletek tétettek ezen összeköttetés lazítására, minek okai a tulajdonképi büntetőjog bizonyos jogosulatlan fennhéjázása, rosszul alkalmazott kicsinylése a kisebb cselekményekre vonatkozó határozmányokuak, melyek oly személyeket érnek, kik nem tartoznak a bűnös osztályokhoz és ezért gondos tekintetbevételt igényelnek ; végül azon csalóka remény, mintha valamennyi büntető u. n. politikai rendelkezést codificálni lehetne. Noha ezen momentumok befolyása alatt komolyan gondoltak arra, hogy az 1852. évi büntető törvényben tartalmazott ilynemű határozmányok nagy része kizárassék a büntető codexből és külön büntető tvkönyvbe jusson: a kormány még sincs azon nézeten, hogy le lehet mondani a rendőri büntető jogszabályozásáról. Sőt ellenkezőleg! ez irányban u folyamatban vannak a munkálatok és már jókorát haladtak is. Érett megfontolás után azonban nem tartatott helyesnek az előbbi javaslatnál követett uton megmaradni; azon majdnem legyŐzhetlen akadály merült fel, hogy kikeltene hirdetni az uj tvkönyvet és a mellett ideiglenesen fenntartani az 1852. évi büntető tvkönyv szakaszainak hosszú sorát. Ezért tehát az osztrák hagyománynak megfelelőbb útra léptünk; a javaslatnak terjedelmes harmadik része mely a kihágásokról szól ugy, hogy a javaslatnak törvényerőre emelkedtével az egész 1852. évi büntető törv.könyv hatályon kivül léphet, az általa felölelt tér néhány irányban tán ki is terjesztve, az általános büntetőjog tárgya marad, míg a rendőri büntetőjog terén teendő későbbi előterjesztések a tartománygyüléseknek lehetséget nyújtanak, hngy az e tekintetben engedélyezett jogot szabadon használhatják, a nélkül, hogy a birodalom büntetőjogával összeütközésbe jönnének. Végül a miniszter röviden arra utal, hogy az idő íövidsége miatt az indokolást nem terjesztheti elő, de reméli, hogy a ház mindazonáltal hozzá fog majd a javaslat tárgyalásához. Beszédét az egész ház élénK tetszéssel fogadta. ^ Az országházból. A múlt héten tárgyalta a képviselőház I újólag a közjegyzőkről és az ügyvédrendtartásról szóló törvényjavaslatokat. Az előbbi törvényjavaslatra vonatkozólag a központi bizottság közvetítő javaslatot tett a főrendi ház és a képviselőház által elfogadott szövegezések i közt. Ezen közvetítő javaslat így hangzott: „A közjegyzői kinevezés a közjegyzői okiratoknak csak magyar nyelven való felvételérj ad jogos itványt, azoknak más nyelven j való felvé:clére> akár a kinevezéssel egyidejűleg, akár utóbb az igazság ügyminiszter c?upán akk<r ad engedélyt, ha nz illető közjegyző I teljes jártasságát azon nyelv! en külön igazolja." A ház azonban nem fogadta el ezen javaslatot, hanem megmaradt előbbi állás pontján. Az ügyvédrendtartásnál a két ház közt ; mutatkozó nézeteit érés szintén nem egyenlittetett ki, a mennyiben a vegyes fegyelmi bíróságokat az alsó ház most is elvetette és megmaradt előbbi állás pontján. E kérdésben igen érdekes vita fejlődött melyet jónak látunk itt csaknem egész terjedelmében közö ni A vitát megindította Matuska Péter előadó: A központi i bizottság a javaslatnak mindenesetre legléoye-1 gesebb részét képező ezen szakasznak eredeti szövegéhez ragaszkodik, és figyelembe véve azt, hogy ezen kérdée az előbbi alkalommal már megvitattatott, ezut*al csak röviden leszek bátor némely nézetet és észrevételt előadni azon I álláspont jelzésére, melyet a központi bizottság ' elfoglal. Méltóztatik a t. ház emlékezni, hogy j a törvényjavaslat előbbi tárgyalása alkalmával azon szempont emeltetett ki, mint fő irányadó tekintet, hogy az ügyvédi karnál a testületi szellem ébresztessék és tartassék fenn, mely szerint az ügyvéd hivatását ne tisztán Uzieri ágnak, hanem magasztos, az igazság szolgál| tatás előmozdítására czélzó nemes erkölcsi feladatnak tekintse. Mert csak ugy lesz ké; pes az ügyvéd azon magasztos hivatásnak megfelelni, melyre az igazság szolgáltatás köj rében hivatva van, ha ezen erkölcsi nemes ; feladattól van áthatva. Nem szükséges theoriákra hivatkozni, a legjobb bizonyítékot arra nézve, hogy ezen tes-I ttiletí szellem fejlesztése mily jó hatással van az ügyvédi kar működésére a gyakorlati élet i maga szolgáltatja. A gyakorlati élet igazolja ! azt, hogy azon országokban és azon nemzeteknél, I a hol ezen testű etszel'em az ügyvédi karban I kifeilődött és meghonosult, az ügyvédi ka. jó hírnek örvend, feladatát teljesíti és az igazságszolgáltatás valóságos őre, és bizonyítja ugyan| csak a gyakorlati élet ezen más országokban i és más nemzetesnél azt, hogy ezen testület szellemét mi sem képes emelni és ébreszteni annyira, mintha a fegyelmi ügyekben a bíráskodás magára a karra bizatik, a mely legjobban képes megbírálni azt, ha az ügyvéd fegyelmi vétséget követett el, illetőleg ügyvédi működésével azon határt tartotta e meg, mely szorosan az igazság és erkölcsiségnek megfelel. A méltóságos főrendek ezen a képviselőház által elfogadott álláspontot nem fogadták el azon indoknál fogva, mely üzenetükben is foglaltatik, mert ők ezen intézkedést a törvényeinkben foglalt egyéb szabványokkal öszhangzásba hozni kívánják, kétségtelen, hogy a főrendek közjegyzői rendtartásra czéloztak, de a központi bizottság nézete szerint ezen hivatkozás egészen téves alapokon nyugszik, mig a ! közjegyzői teendőnek legnagyobb részét biró-