Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 4. szám - A gyámügy iránti porosz törvényjavaslat. 2. [r.]

— 27 hetö netaláni akadályoztatása esetére már előre jelenthesse be a kamarának esetleges helyettesét, és nyerje ki annak jóváhagyását. A felmerült aggodalmak folytán hozzá tétetett, hogy mindamellett az akadály s ekként a helyettesítés beálltát a közjegyző minden egyes esetben bejelenteni köteles legyen. Ezen értelemben — mindamellett, hogy Gál Mihály, Steiger Gy. és Matolai E. ily engedélyező — permissiv — rendelkezését a törvénybe illőnek nem látták az — elfogadtatott. A 25. §-nál az előadó terjeszté elé azon észrevételét, miszerint nem tartja megengedhetőnek, hogy a járásbiró bármily körülmények közt is vehessen fel közjegyzői okiratot. — A miniszter ebben semmi nehézséget nem lát, mivel — úgymond — a járásbiró csak azt tenné akkor, mit most ugy is tesz. Hodosy ésMatuska Péter csatlakoznak a miniszter nézetéhez. Viszont Steiger Gyula megengedvén, hogy az egyszerű hitelesítésekre nézve, a melyeket most a járásbiró tesz, semmi nehézség nincsen : nem engedheti meg, hogy ne volna a szerződéskötéseknél, a melyeket a járásbiró most sem tesz, mert vagy az nem engedhető meg, hogy a járásbiró közjegyző nem létében ilyen szerződéseket tartalmazó okiratokat vegyen fel : vagy az, hogy az ily ügyekben azután bíráskodjék. — Ezen észrevétel méltányoltatván — a miniszter előterjesztésére a bizottság abban állapodott meg, hogy majd a hol a közjegyző teendői soroltatnak elő, minden egyesnél lesz meghatározandó, váljon abban eljárhat szükség esetében a járásbiró is vagy sem. Felmerült a dijak kérdése is, Hodosy indítványozván, hogy a lárásbiró ily esetekben dij nélkül járjon el ; mit azonban a bi'ottság csak helyben végezhető eljárásokra vél kimondhatónak. V A gyámügy iránti porosz törvényjavaslat. . . V n A gyámbiróság a gyám és az ellengyám egész működése felett felügyeletet gyakorol, és e tekintetben 3oo márkáig menő rendbüntetést szabhat ki ugy a gyámra, mint az ellengyámra. A gyámbiróság mellé adatik minden község, illetőleg községrész érdekében egy községi tag mint községi gyámtanács >s. Ennek hivatása : 1) oly hiányokat, melyeket a gyámoltak testi vagy szellemi nevelése tekintetében észrevesz, feljelenteni, és ha felszólittatik, a gyámolt személye iránt felvilágosításokat adni; 2) ajánlani azon személyeket, kik előtte alkalmasaknak látszanak, hogy a gyámságra vagy ellengyámságra meghivassanak. Ezen hivatal dij nélküli. A gyámbiróság valamely általa teendő intézkedés előtt a gyámolt rokonait meghallgatja. A gyámbiróság köteles évenkint a gvámtól számadás-tételt követelni a vagyon kezelése iránt. A számadástételnél a gyám köteles kinyilatkoztatni, hogy minden bevételt elszámolt és a számadásban felsoroltakon kivül a gyámsághoz tartozó egyéb vagyontárgyakat nem bir őrizete alatt. A számadás a benyújtás előtt az ellengyámnak bemutatandó. A gyámoltnak atyja, anyja és férje felmentvék a számadástétel alól Az atya és anya jogosítva vannak az általuk kirendelt gyámot felmenteni a számadástétel alól. Ez esetben a gyám a gyámbiróság felszólitására minden két évben vagy hosszabb időközökben a vagyon állásának kimutatását tartozik benyújtani. Oly gyámok, kik évenként rendesen többet vesznek be, mint a mennyit a gvámoltévi költekezése teszi, a gyámbiróság által biztosíték letevésére szoríttathatnak. Ezen biztosíték módja és terjedelme a bíróság belátásától függ. A biztosíték nyújtásából eredő költségek azonban a gyámolt vagyonából viselendok. Ezen biztosíték letevése alól a gyámolt atyja és anyja a gyámot felmenthetik. A gyámolt atyja, anyjaférje és az ellengvám felmentvék a biztosíték letevésének kötelezettsége alól. A gyámbiróság azon esetben, ha a gyám nem nyúzott biztosítékot, a gyámolt értékpapírjait, melyek nem szólnak névre, továbbá az ékszereket őrizet alá veheti. A család: felügyeletre nézve a következő határozmányok foglaltatnak a törvényjavaslatban. Ha az atya kívánja, a gyámbiróság a gyámság feletti felügyeletet családtanácsra tartozik ruházni. De az atya rendelkezése nélkül is megteheti ezt a gyámbiróság a gyám és az ellengyám indítványára különösen akkor, ha nagyobb vagyon kezeléséről van szó, a mennyiben azt az atya meg sem tiltotta. A családtanáes legalább 3 tagból alakittatik, kiknek a gyámolttal rokonságban vagy sógorságban kell állaniok, és képesnek kell lenniök ezen gyámság vitelére. Ha az atya a családtanács tagjait nem nevezi meg, a gyámbiróság rendeli ki azokat. A családtanács felügyel a gyám- és az ellengyámra a gyámbiróság helyett és ennek jogait és kötelességeit gyakorolja. De a gyám kinevezése mindenesetre a gyámbiróságot illeti. A családtanáes határozatai ellen ép ugy lehet panaszt emelni a másodfokú bíróságnál mint a gyámbirőságéi ellen. A családtanács tagjai ugyanoly gondot tartoznak fordítani a gyámolt ügyeinek vitelére, mint a gyám, és felelősségük is ugyan oly szabványok szerint alakul. A családtanács tagjai a gyámbiróság által ugyanazon okból mint a gyám el is mozdittathatnak hivataluktól, de az eldöntés előtt a családtanács meghallgatandó. A gyámság megszűnik ha a gyámolt nagykorúvá lesz, ha nagykórusittatik vagy atyai hatalomba lép. A nagykorúsítás megtörténhetik, ha a gyámolt befejezte 18. évét. A nagykorusitást a gyámbiróság eszközli. Azon gyám vagy ellengyám, a ki kötelességeit nem teljesiti, a gyámbirósság által elmozdítandó. Ha a gyámságra kirendelt anya férjhez megy, a gyámbiróság dönt a felett, váljon elmozditandó-e a gyámságtól, vagy pedig nem. A harmadik fejezet a nagykorúak feletti gondnokságról szól, kiemelendő tételeket azonban nemigen tartalmaz. Ugyanez áll a negyedik és ötödik fejezetről is. Könyvészet. Mi a védő feladata bűnügyekben? (Über die Aufgabe der Vertheidigung in Strafsachen. Ein Vortrag von Dr. Heinrich Jaques. Wien. 1874. Mauz ) Dr. Ulimann Sándor ügyvéd úrtól Budapesten. A bécsi jogászegyletben nem rég Dr. Jaques Henrik az egylet jeles tagja, értekezett a „védő feladatáról bűnügyekben" s felolvasásával — mintbécs i szaklapokbólé rtesülünk—szép sikert aratott. A felolvasás fennebbi czim alatt egy kis füzetben épen most hagyta el a sajtót, nem késünk tehát olvasóinkat annak tartalmával megismertetni. Ha Jaques nézetét a védő feladatáró 1 osztjuk is, s ha készségesen elismerjük hogy a kis füzet igazolja azon elismerésti, melylyel fogadtatott., ugy még sem hallgathatjuk el azt, hogy a szerző által kiindulási pontul választott hasonlat sántit. Dr. Jaques ugyanis a polgári és bűnügyek ellentétes jogi lényegét jogbölcsészeti szempontból fejtegetvén kiindulási pontúi azon elvet állítja fel, miszerint abból kifolyólag, hogy a magánjogban a személyiség akarata a jogi rend alkotására van irányozva, mig a büntetőjogban az egyes harezol a rend, az állam a közbátorság ellen, — ezek szerint „a képviselet is polgári és fenyítő téren ugy aránylik egymáshoz, mint élet- és kórtan." Ezen nézetét annál kevésbé oszthatjuk, mert a polgári jogtalanság és a bűntett közötti különbség nem a cselekvő személy akaratában, hanem a sértett jog tárgyának különbségében rejlik; a magánjogi sértés ép oly kóros jelenség mint a bűntett, a törvény a sérelmet itt ép ugy nkarjamegakadályozni, a sértést helyrehozni és a polgári szabadságot kényszereszközökkel helyreállitani mint ott. Aképviseletfeladata polgári ügyekben: a kötelezettségek és jogok kipuhatolása és érvényesítésé, fenyítő ügyekben: a büntetendő cselekvény alapját képező gonosz akarat lélektani kutatása annak első fogamzásában áthatása a socialis benyomások láthatlan sokaságának, a tett indokának kiderítése és azon valóságos viszonyoknak feltüntetése, melyek közt a bűntettes volt, midőn a közrend és a törvény ellen cselekedett. A jogérvényesítés a polgárjogban tehát nem más mint interpretátiója a felek és a törvényhozó valódi akaratának, mig bűnügyekben : intutió, azaz szemlélése egy benső lélektani jelenségnek a fennálló törvényes renddel szemben. Áttérve ezek után a védő feladatára szerző annak 1) a vádlott 2) a tanuk és szakértők, 3) az államügyész vagy magánvádló 4. az esküdtek vagy birák és végre 5) a nyilvánossághoz való viszonyát fejtegeti. A védő legérdekesebb, de egyúttal legkomolyabb feladata a vádlottali érintkezés. A védőnek be kell hatolnia az emberi lélek rejtekeibe, a sziv mélységeibe, a tett legtávoübb okait, az elhatározás fogamzását vizsgálnia összeköttetésben a tettes egész előéletével. Otta mélységben hol az ember szivén a szenvedély apálya és dagálya uralkodik, ott találandja a'tett ethikailag kárhoztatandó indokait, vegyítve emberig ösztönökkel és érzelmekkel. E vizsgálódáshoz kell a tudománynak járulnia, hogy a tett más világlatban tüntetessék fel mint a minőben első pillanatra mutatkozik, — és a j humanitásnak, mely a valódi igazság nélkülözhetlen követelménye. Ha a védő emez eljárásában azon meggyőződésre jutni szerencsés, hogy a vádlott nem bűnös, vagy hogy a tett nem bűntett, akkor könnyű leend saját meggyőződését mások: az államügyész és a bíróság meggyőződésévé tenni. Nagyon helyesen jegyzi meg Jaques, hogy a védő feladata felette nehéz, mert nem rendelkezik vádlottal szemben oly eszközzel, mint pl. a gyóntató atya: a vallás autoritásával. Szerző ezek után a bünper s különösen a vizsgálati iratok tanulmányozására tér át s frivol elbizakodottságnak bélyegzi a komolyabb előkészület nélküli védelmezést. A vizsgálat alapos ismeretét a védő annál kevésbé nélkülözheti, minél bizonyosabb: hogy az, (trszéki elnök, államügyész vagy védő) ki az ügyet legalaposabban ismeri, foga végtárgyalás vezetőjévé lenni. A védelem további feladata az alkalmazni kivánt törvény szabványait a tudomány szempontjából vizsgálni, főleg ha elavult törvényről van szó; mert nem volna észszerű oly törvényt alkalmazni, mely a folytonosan hullámzó jogi meggyőződéssel ellentétben van. Igaz, hogy a törvényt addig, mig törvény, alkalmazni kell, s a lelkiismeretes biró alkalmazni is fogja, de nem szabad szem előtt téveszteni, hogy azon kiterjedés a melyben a törvény alkalmazandó (a kiszabandó, büntetésmérve), mégis csak a bírótól függ, s hogy ezen mérv megállapítására a védő tudományos fejtegetései nem csekély befolyással lehetnek. A védő legmegfeszitettebb figyelmét és szellemi kitartását veszi igénybe a bizonyítás a végtárgyaláskor. Mert épen a bizonyítási eljárásban constatálni kivánt tett dolgok azok, melyek az egész per el döntésének alapját képezik, s téved, ki a-