Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 4. szám - A magyar közjegyzőségi törvényjavaslat. 3. [r.]

Negyedik evfolyam. Megjelenik minden csütörtökön, a „magyar jogász gyülés" tartama alatt naponként A kéziratok a sierkeztőséghez, a megrendelések és reklamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők Bérmentetlen levelek és küldemények el nem fogadtatnak THEMIS Budapest, január 22. 1874 ELŐFIZETÉSl ÁRAK (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmentes szétküldéssel) a „Magyar Themis"-re, az „Igazságügyi törvényjavasla­tok és rendeletek tára" és a „Döntvények qyűjteménye" mellékletekkel együttesen: egész évre 10 frt., félévre 5 frt. negyedévre 2 frt 50 kr Az előfizetési pénzek bérmentesen és vi­dékről legczélszerübben postautalvány utján kéretnek beküldetni. Szerkesztői iroda: kalap utcaa 6. sz. A BUDAPESTI, KOMÁROMI, SZABADKAI Kiadó-hivatal: nádor-utcza 6. sz EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. ÉS KECSKEMÉTI ÜGYVÉDI EGYLETEK, A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Külön mellékletek: „Döntvények gyűjteménye" „Igazságügyi rendeletek és törvényjavaslatok tára. " Felelős szerkesztő: Dr. Siegmund Vilmos. Kiadó-tulajdonosok: Légrády testvérek. TARTALOM: A magyar közjegyzői törvényjavaslat. Rupp Zsigmondtól. III. - Szemle, [A huszonegyes és a jogügyi bizottság tárgyalásai. ] — A gyámügy iránti porosz törvényjavaslat. II. — Könyvészet. [Mi a védő feladata bűnügyekben. ] Dr. Ullmann Sándortól. — Telekkönyvi jogeset. [Folytatás. ] — „Vegyes közlemények. " Egyleti hirek. — Különfélék. — Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. A magyar közjegyzőségi törvényjavaslat Rupp Zsigmond budai kir. törvényszéki biró urtól Budapesten. III. Kinevezés. — Képesség. Ezentuli fejtegetéseinkben kiváló súlyt az itteni jogszolgáltatási viszonyok­nak azon állornokévali összehasonlítá­sára fogunk fektetni, melyekben a köz­jegyzői intézmény virágzik, mert csak ez által sikerülend megvilágítani azon kérdést, valjon az íntézmény azon el­vei és szabályaitól, melyek ott oly rendkívüli üdvös befolyást gyakoroltak a jogéletre, itt is hasonló eredményt várhatni-e? E lényeges szempontot az eddigi tanácskozások és a m. k. igazságügy­miniszteriumhoz beérkezett vélemények legnagyobb részt nélkülözik. — és csakis ez engedi reménylenünk, hogy azoknak, kiket az intézmény általában és a törvényjavaslat különösen érdekel — némi szolgálatot teszünk szerény nézetünk elmondása által, mi különben nemcsak meddő fáradság, hanem te­kintve, hogy a kérdéses igen tekintélyes vélemények is már majdnem minden lényegesebb kérdést teljesen kimerítet­ték — szerénytelenség ís volna. Kinevezés. (1. §. ) A kinevezési jog kérdésének, melyre a javaslat indokai súlyt fektetnek, vagy­is helyesebben azon czélszerüségi kér­désnek, 9) váljon a kinevezési jogot a fejedelem közvetlenül, vagy pedig igaz­ságügyminisztere által gyakorolja-e ? — nagy gyakorlati jelentősége nincsen. A kormányjavaslat, eltérőleg az előadói javaslattól, mely királyi kinevezést in­dítványozott, igazságügyminiszteri ki­nevezésről szól, mert hazánkban a jog­szolgáltatás terén csak a birákat nevezi ki a király közvetlenül. De valjon, nem végeznek-e a köz­jegyzők is birói functiókat ? Vannak irók, kik a közjegyzőt a biróval egy 9) Mert hisz a kinevezési j o g kérdése a közjegy­zőre ruházott közhitelesség atributumánál fogva ma egy­átalában többé fel nem vethető s annak csak a multban volt némi jogosultsága, midőn a kinevezést, Olaszország­ban apápák ellenében egyes városok podestái Francziaor­szágban a király ellenében egyes hűbérurak (seigneurs), Né­metországban pedig a császárok ellenében egyes palota­grófok (comités palatini) részint átruházás részint köz­vetlen jogosultságnál fogva, részint bitorolva gyakorolták. catagoriába helyezik, (és e felfogás kü­lönösen Francziaországban általános; I0) mert a közjegyző épen úgy szol­gáltat igazságot a „lex contractus" alapján,, inter volentes". mint a biró az általános törvények alapján,, in in­vitos". Ez azonban puszta fictió, mely a középkorban a végrehajtható köz­jegyzői okmányok intézményének kifej­lesztése szempontjából egyes tudósok által felállíttatott. ll) De egyes orszá­gokban a közjegyzőnek mégis oly ha­talma is van, mely a birói imperium­hoz hasonló, és ez abban áll: hogy a közjegyző a végrehajtható okmányra a végrehajtási záradékot, illetőleg paran­csot maga vezeti, és pedig aki­r á 1 y nevében, melyet azután a végrehajtó közvetlenül vagyis a bíróság közbenjötte nélkül köteles teljesíteni, Igy van ez Franczia-és Bajorországban. A kormányjavaslat felveszi ugyan a közjegyzői okmány végrehajthatósá­gának intézményét (melyre később visz­szatérünk), de a végrehajtás elrendelé­sét az eddigi perrendi elvek értelmében a bíróságnak tartja fenn. Mig tehát az emiitett országokban a közjegyzőt a biró kinevezésének analogiája szerint közvet­lenül a király, illetőleg a köztársaság elnöke nevezi ki. úgy elméleti szem­pontból helyes a kormányjavaslat azon intézkedése, mely szerint az a 14. §-ban az igazságügyminiszteri kinevezést mondja ki. I2) Képesség. (2. §. ) A képesség kérdésével rendkívüli fontosságánál fogva tüzetesebben kell foglalkoznunk. Az állam az intézmény legfontosabb czéljánál: a közjegyzői okmány közhitelességénél fogva nem lehet elég szigorú és óvatos a közjegyző teljes megbízhatóságéinak lehető garan­tiái felállításában. Az ügyvédet és birót ellenőrzi a nyilvánosság, magok a felek, s részben a társas eljárás, és tévedé­seiket legtöbbnyire helyrepótolhatják: az ügyvédn'l az igazolás és perujítás. 10) Lásd Frey L. Frankreichs Civil u. Criminal­verfassung 318. 1. 11) Lásd Oesterly Nándor: Ausführliche Darstel­lung des Notariats II. 115. 1. 12) Így Németország legtöbb államaiban is, különö­sen: Baden, Porosz-Szászország s Hannoveriban, de Ausz­triában is. s a bírónál a többi jogorvoslatok. De a közjegyző eljárásának értéke és súlya visszavonhatlanul egy kézben fekszik. A közjegyzőt eljárásában, ha járatlan felekkel van dolga, az egyes jogügylet tekintetében nem ellenőrzi senki sem, és hibáit semmiféle jogorvoslat többé jóvá nem teszi. Valamennyi állam tehát nem ok nélkül kiváló gondot fordít arra. hogy e roppant kényes és horderejü hivatás oly egyénekre bizas­sék, kiket erre mind erkölcsi, mind értelmi képesség méltókká tesz. Csak Franczia­ország esik e tekintetben némi kivétel alá. 13) És mily szerep vár a közjegyzőre még csak nálunk a bevezetésben emli­tett viszonyoknál fogva ? Valóban, ha a törvényhozásnak netán aggodalma volna, miszerint nagyobb szigor a je­löltek élénk versenyére csökkentőleg hat, — tegyen akkor concessiót e kö­rülménynek az incompatibilitás, az óva­dék vagy a hatáskör kérdésében, — de a minősítés iránt nem szigorú sza­bályokat fölállítani — bűn volna. Til­taná pedig azt nemcsak százezereknek magánérdeke, hanem magának az in tézménynek érdeke is, mert rendittessék csak meg a közjegyző előtt kötött jog­ügylet, vagy véghezvitt jogi cselekvény megtámadhatlanságában vetett hit. és az intézmény hitele tönkre jutott! A javaslat az erkölcsi képesség iránt nem irhat egyebet elő, mint ál­talában feddhetlen jellemet, és azt, hogy a jelölt csőd és gondnokság alatt ne 18) Az elméleti szakképzettségen kivül a szász tör­vény 5 évi ügyvédi, — a hannoverai 3 évi ügyvédi vagy birói gyakorlatot, — a bajor pedig a birói vizsga leté­tele után töltött 2 évi jegyzői gyakorlatot ir elő. A po­rosz törvény a birói vagy ügyvédi minősítés mellett kü­lönösen rendeli még. hogy fiatalabb jelöltek előbb ügy­védnek és csak akkor neveztessenek ki közjegyzőnek, ha a gyakorlati tapasztalás magasabb fokát és teljes megbiz­hatóságot kimutatni képesek. Az osztrák törvény 4 évi gyakorlatot ir elő, e közt 2 évi jegyzői gyakorlatnak kell lenni. Csak a franczia törvény nem köti a kinevezést akadémiai vagy más iskolai tanulmányok kimutatásához Ott elég, ha a jelölt 25 éves, a polgári és politikai jogok gyakorlatában van, a hadkötelezettségnek eleget tett, és hosszabb időn át valamely közjegyzőnél mint „clere" műkö­dött; e gyakorlat ideje 3 és 6 év közt különbözik, a szerint, a mint a jelölt I. 2. vagy 3-ik osztálybeli közjegyzőnél mükö­dött (XI ventose 25-rőli törvény 35 - 41 §§-ain. ) Ezenkívül erkölcsi magaviseletét és képességét az illető közjegyző kamara által kiállítandó bizonyitványnyal [certificat de moralié et de capacité 43 §] kell kimutatnia, melynek kiálli'ása körül azonban nem mindég szoktak lelkiismere­tesen eljárni. (Lásd Jonas M. Studien aus dem Gebiete d-s französischen Civilrechts, ) MAGYAR

Next

/
Oldalképek
Tartalom