Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 45. szám - A büntető törvénykönyv javaslatának indokolása. 2. [r.]

— 3U — menet valamivel csökken, hogy a közönség a mezei munkák tartama alatt, a perlekedéstől tartózkodóbb, hogy az egészségi viszonyok a nyár közepén, a fővárosban a legkedvezőtlenebbek s az egészség fenntartására vagy helyreállítására szükséges légcserélés vagy üdülésre kivánatos helyváltoztatás a nyár közepén a leghatályospbb : ennek folytán eztinidőnek a július elsejétől augusztus közepéig folyó időt ajánljuk, még pedig félbeszakítás léikül, miután a félbeszakítás hátrányait már fenntebb ecseteltük. IV Már az elénk tüzöt1 kérdésnek formulázásából, váljon a fzünet törvényszékekre és járásbiróságokia egyaránt kiterjesztendő-e vagy sem ? azt véljük kiolvasni, hogy a nagyméltóságú m.kir. igazságügyminiszterium nem keres különbséget a törvényszék polgári és fenyítő osztálya között, s i!y különbséget mi szintén nem látunk ; miridazoDáltal,miután atisztelt teljes ülés azt határozta, hogy a fenyítő osz tályra nézve kivétel teendő s erre nézve a törvényszéki szünet intézménye nem ajánlandó a 4. kérdésre, azon határozat folytán, olykép kell felelnünk, miszerint a szünet intézménye a törvényszék polgári osztályát s a járásbíróságokat érje csak. Mielőtt azonban ezen ponttó/ megválnánk, nem mulaszthatjuk el constatálását annak, hogy a fenyítő osztálynak ki-Tételessége azzal lett indokolva, miszerint az ottani ügymenet a személyzet legalább felének jelenlétét teszi szükségessé, mely okból, a fenyítő osztálynál, a szünet kivihetetlennek nyilváníttatott. Mi azonban, ezen postulatumban a törvényszéki szünetnek egyik módozatát ismerjük csak fel; mert ha kimondott és bevallott szünet nélkül teh.it rendesen fél személyzettel működhetik a fenyítő osztály, akkor ezen osztálynál, a személyzet m^sik fele merő fényűzés volna, mit senki sem hisz el. V. A halasztást nem szenvedő ügyek elintézéséről, mint már a fenntiekből is kitűnik, nézetünk szerint, szüneti tanács, illetőleg j árásbirósági ügyvivő által kellene gondoskodni. Ezek működése akkor lesz csak eredményes, ha az elodázhatlan ügyek törvény által lehetőleg taxatíve állapittatnak meg, s ez oly világosan történik, hogy már az iktató hivatal, vagy ennek kételyei esetében a kiosztó elnök a sürgősséget felismerhesse és csak a legritkább esetben forduljon elő az eset, hogy a utirgösség felett a szüneti tanácsnak kelljen határozni, mely határozat ellen, nézetünk sze-Tint, felebbezésnek helye nem volna, s ha jól vagyunk értesülve, a nyugateurópai Államok tapasztalásai eléggé tanúsítják, hogy a közönség a törvényszéki szünethez csakhamar alkalmazkodik, főleg, ha egyszer, a gyakorlat folytán, körében elterjed a meggyőződés, hogy alaptalan sürgetései szünet alatt nyomtalan vesznek el, hogy a szünet nem pusztán a birák, hanem a közönség érdekében is hozatott he, és hogy nem sürgős lépéseit hatályosabban teszi a szüneten kívüli időben. E*ek kapcsán, a szünetnek a törvénykezési határidőkre való befolyása is volna szabályozandó; nézetünk szerint olykép, hogy a sürgőseknek kimondandó ügyekre nézve, a folyó batáridőre, úgy szintén annak lejártára seniminémü befolyást nem gyakorolhatna: még a neinBÜrgös ügyekre nézve, a szüneti idő .számításon kivül esnék. VI. Sürgőseknek volnának kimondandók 1) a csődflgyek közül, a osődnyitás, a csődvagyonfeletti intézkedések, s a megszüntetés; .2) a vásári bíráskodás, 3) oly telekkönyvi beadványok, melyek feljegyzéseket, perenkivüli bekeblezéseket előjegyzéseket és törléseket tárgyaznak; 4) a hagyatéki leltározás s a hagyaték állagának biztosítására szükséges intézkedések ; 5) minden bérleti és haszonbérleti ügy; 6) építkezések körüli kérdések és birtokháboritások; 7) a kisajátítás; 8) a biztosítás és zárlat; a) a végrehajtás és azzal kapcsolatos korlátozási kérelem; 10) az előleges bizonyítások; 11) a felhívások és felmondások; 12) ugyanezen esetek, mennyiben járásbíróságoknál előfordulhatnak, ezeknél is sürgősekként szerepelnek; kivülök itt még a tvk-rdts 93 §-ának h, i, k, 1) pontjai alatt elsorolt esetek; 13) az ezen ügyekre vonatkozó felebbezések, felfolyamodások, semmiségi panaszok és igazolások, végre 14) a bűnügyek közül, mennyiben t. i. amint óhajtjuk a bünfenyitő osztályra is kiterjesztetnék a törvényszéki szünet — a) a letartóztatás, szabadlábra helyezés feletti határozat; b) minden oly vizsgálat vagy tárgyalás, mely fogságban levő vádlott ellen irányul, c) minden oly intézkedés, mely a tényálladék, a tettes, a bűnjel és netán veszélyeztetett vagyon biztosítására vonatkozik; d) minden felsőbirósági határozat, mennyiben az e'őbbi pontok analógiája szerint eürgös, vagy felmentést tartalmaz; e) az előbbi pontokban sürgőseknek mondott ügyekre vonatkozó orvoslatok és megkeresések ; végre f) a kegyelmi kérvények. VII. A szüneti tanács, illetőleg a járás bíróságoknál, a szüneti ügyvivő, olykép rendeltetnek ki, hogy mindazok, kiknek érdekében áll, szabadságidejüket máskor, mint a szünet élvezni, két hóval a rendes szüneti idő előtt jelentkezni volnának kötelesek s a szükségletnél nagyobb számmil való jelentkezés esetén, a kinevezésre nézve idősbeknek adatnék elsőbbség; a jelentkezés utján be nem tölthető szüneti helyek ellenben, a kinevezési sorrend szerint legifjabb tagoknál kezdődő s évenként változó sorrend utján volnának ellátandók, két évben egymásután ugyanazon bírói tag szüneti szolgálattételre nem volna kötelezhető s mennyiben önkéntes jelenkezés utján kívánná a szüneti szolgálattételt a következő évben ismételni, erre csak úgy volna bocsátható, ha vele más előző évi szünet alatt nem működött tagtárs nem pályázik. Tisztelt teljes ülés! Az itt elmondottak oly gyakorlati érvek, hogy azokra javaslatunkat, mely szerint a törvényszéki szünetnek kivétel nélküli behozatalát ajánljuk, bátran fektethetjük. Meggyőződésünk, hogy állapotaink a müveit nyugattól oly nagyon el nem térnek, hogy egy intézmény, mely különös nemzeti sajátságokat fel nem tételez, s a nyngaton életre valónak bizonyult, mi nálunk kivihetetlennek muta'.koznék: azért, mint a helyzet lényeges javítását, felkarolandónak tartjuk. Budapesten, 1874. évi október 1 én Bogi sich Lajos, biz. elnök, Dr. Emmer Kornél, biz. előadó, Sánta Gábor, Dr. Garay Dezső, Mihályi József biz. tagok s. k. Ezen bizottsági jelentés a törvényszék okt. 11-ik teljes ülésében tárgyaltatott, mely alkalommal a szólók azon kényszerhelyzetnek adtak kifejezést, melybe őket a szept. 18-iki teljes ülésnek ezen jelentésben érintett határozata hozta. Ezen határozattól azonban eltérni nem lehetett s igy az igazságügyminiszteriumhoz intézendő felterjesztésben melynek szerkesztésével szintén dr. Emmer Kornél biró úr bízatott meg, a szünetnek a polgári osztályra a járásbíróságokra nézve leendő behozatala s a pesti kir. törvényszék fenyítő osztályának az alóli kivétele fog ajánltatni. Belföldi jogesetek. Ha a férj hivatali fizetéséből igér nejének {elváláskor) tartást, s a férj utóbb hivatalától elésik,azon idő alatt, mig hivatala nincs, nem tartozik nejének tartásdijat fizetni. (M. B.) Balazsovits Izabella felperesnőnek Rakovszky István alperes elleni 2125 frt. tőke és járulékai iránti perében a pest-terézvárosi királyi járásbíróság 1874. évi január hó 3-án 709 szám alatt következőleg itélt: Alperes Rakovszky István tartozik felperes Balázsovits Izabellának 775 frt. tőkét, ennek, és pedig 75 frt. után 1872. évi május 1-től 75 frt. után 1872 évi augusztus 1-től, 75 frt. után 1872. évi november 1-től, 75 frt. után 1873. évi február 1-től, 75 frt. után 1873. évi május 1-től, 75 írt. után 1873. évi augusztus 1-től, 75 frt. után 1873. évi novemben 1-től 50 frt után 1868. évi november 1-től, 50 frt. után 1869. évi november 1-től, 50 frt. után 1870. évi november 1-től, 50 frt. után 1871. november 1-től járó 6°/0 kamatait 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. A kereseti többlet fizetése alól alperes felmentetik. A perköltségek kölcsönösen megszüntetnek. Felperesi ügyvéd munkadija saját fele irányában 30 frtban, alpereséi 25 írtban állapittatnak meg. Indokok. Alperes a bemutatott egyezség tartalmának (valódiságát beismeri ezen beismerésével szemben azon kifogása, hogy az érintett egyezség megkísérlésére a felek, a mennyiben törvényeink a házas felek a magán utoni elválásukat tiltják, nem jogosíttattak, figyelembe nem vétetett, mert törvényeink értelmében nejének ellátásáról a férj tartozna gondoskodni, ezen gondoskodás módjának megállapítása tilalmas cselekménynek nem tekintethetik. Az emiitett egyezség 2-ik pontja értelmében köteleztetik alperes felperesnek az ott meghatározott időkben tartás czimén évenként 300,frtot részletekben fizetni, a fizetés alapjául alperes havi fizetése jeleltetvéo ki, miután felperes, alperes tagadása, ellenében azon állítást tartalmazó tagadását hogy alperes 1864. évtől 1872. évig mindig szolgálatban lévén, fizetést húzott, nem igazolta, s igy az alap fennállása, melyből a tartás fizetése köteleztetett nem igazoltatott, alperest tartás fizetésébe csak is azon időre lehetett marasztalni, melyre nézve beismerte, hogy mint szolgálatban alkalmazott fizetéssel bírt, t. i. n mellékelt kinevezési okmány szerint 1872. évi május hó 1-től. A mellékelt egyezség 3-ik pontjában foglalt kötelezettség alperes által feltétlenül váltatván magára, ennek teljesítésébe alperes feltétlenül volt marasztalandó. A perköltségek itánti intézkedés a prtts 251. és 252 ik §-ok alapján történt. Felperes felebbezése folytán a pesti királyi itélő tábla 1874. évi ápril hó 21-én 2774. szám alatt következő ítéletet hozott: Az első bíróság Ítélete felebbezett részében megváltoztatik és alperes köteleztetik a 2125 frt. kereseti követelésnek az első bíróságilag megítélt 775 frton 1350 frtot tevő részösszeget az 1873 évi december 18-tól mint a kereset indítása idejétől járó 6°/0 kamatát és 30 frt. perköltséget 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni ; az első bírósági Ítéletnek alperest 775 frt tőke ésjárúlékai megfizetésére kötelező, nem felebbezett része azonban érintetlenül hagyatik. Indokok. A bemutatott egyezség 2-ik pontja szerint alperes arra kötelezte magát, hogy felperes tartására évenként 300 frtot fog négy egyenlő részletben fizetni, az említett egyezség zárpontja szerint pedig ezen és ugyanott elvállalt többi kötelezettstjei pontos megtartására fizetésén felül minden ingó és ingatlan vagyonát is lekötötte. Ily feltétlen kötelezettséggel szemben alperes azen kifogása, hogy ő az 1867-ik évtől 1872 évi ápril hóig hivatalt nem viselvén, az ezen időközben esedékessé vált részleteket fizetni nem tartozik, figyelembe vehető nem volt, mert az egyezség 2-ik pontjában elvállalt tartási kötelezettség sem alperes hivatalban maradásától, sem egyéb feltételtől nincsen függővé téve, sem annak érvénye valamely időponthoz kötve"; és mert az érintett egyezség 2-ik pontjában foglalt azon kitétel, „mint fizetésemből járót" tekintettel az egyezség egész szerkezetére és különösen a zárpontban foglalt kijelentésre, nem azt teszi, hogy alperes a kötelezett tartást csak fizetéséből tartozik fizetni, hanem azt, hogy alperes kielégítési alapul első sorban fizetését jelöli ki. Alperes hivatalviselése e szerint jelen perre közönbös lévén, az erre irányzott bizonyítás mérlegelése feleslegessé vált. Mihez képest alperest az érintett egyezség szerint felperesnek kötelezett tartásdíjból esedékessé vált és beismerése szerint is fizetetten maradt részietekne* 1350 frtot tevő összegében is elmarasztalni kellett. Az egyezség szerint kamat kikötve nem lévén, az csak is a kereset indításától volt az egyes részletek követelését nem igazoló felperes javára megítélhető. Alperes egészben pervesztéssé válván, a