Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 43. szám - Dr. Apáthy István magyar csődtörvény tervezete. 5. [r.]

Negyedik évfolyam. 43^. szám. Budapest, október 1. 1874. Hígjelenik minden csütörtökön: a „magyar jogászgyűlés" tartama alatt naponként. MAGYAR A kéziratok a szerkeztóséghez, a megrendeléseit és efclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendok. Bérmentetlen levelek és küldemények el nem fogadtatnak. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 8. sz. TI í EMIS EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. pLŐFIZETÉSI ÁRAK íhelyben házhoz hordással, vagy vidékre bérment© szétküldéssel) a „Magyar Themis"-re, az „Igazságügyi törvényjavaslatok és rendeletek tára" és a „Döntvények gyűjtemények mellékletekkel együttesen: egész évre 10 frta félévre 5 frt. negyedévre 2 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmentesen és vidékről legczélszerübben postautalvány utján kéretnek beküldetni. Kiadó-hivatal: nádor-utcza 6. sz, A BUDAPESTI, KOMÁROMI, SZABADKAI, KECSKEMÉTI ES UNGVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK, A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGG*" AK0RN0KO EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Külön mellékletek : „Döntvények gyűjteménye," „Igazságügyi rendeletek és törvényjavaslatok tára.u Felelős szerkesztő : Dr. Siegmund Vilmos. Kiadó-tulajdonosok : Lógrády testvérei". TARTALOM: Dr. Apáthy Istv'm magyar csődtörvény tervezete. Dr. Misner Ignácz ügyvéd úrtól Budapesten V. — Szemle. (Glaser a magyar igazságszolgálta tásról. A budapesti egyetem tanrendje. A kézbesítések jövendőbeli eszközlése.) — A perrendtartás módosítását tárgyazó törvényjavaslat. 111. — Külföldi jogesetek. (Kártérítési eset.),.—, „Vegyes közlemények." Egyleti hírek. Különfélék. — Kivonat a „Budapesti Közlöny "-bői. — Kivonat a „Wiener Zeitung"-bó!. — KÜLÖN MELLÉKLET: A magyar váltótörvény tervezet utolsó ive. A MAGYAR THEMIS, (mely hetenként egyszer, a jogászgyülés tartama alatt naponként jelenik meg), 1874. évi october 1-én kezdi meg negyedik évfolyamának negyedik évnegyedét, minek folytán kérjük az előfizetéseket mielőbb megújítani, illetve az uj megrendeléseket idejekorán eszközöltetni, miután fölös számokat nem nyomatván, utóbb teljes példányokkal nem szolgálhatnánk. Előfizetési dijak (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmentes szétküldéssel :) A „Magyar Themis"-re, az „Igazságügyi törvényjavaslatok és rendeletek táráí4-ra és a „Döntvények gyüjteményé"-re együttesen negyedévre : 2 frt. 50 kr., félévre 5 frt. egész évre 10 ft. Az előfizetési pénzek bérmentesen és vidékről postautalvány utján kéretnek beküldetni. A „MAGYAR THEMIS" kiadó-hivatala. V Dr. Apáthy István magyar csődtörvény tervezete. * v. Előző czikkein zárszavaiban tett kijelentéjhez képest ezúttal a tervezet harmadik fejezetérő), a közadós által kötött jogügyletek megtámadásáról szólok. Sem az anyagi, sem az alaki csődjogban nincs oly nehéz kérdés, mint a közadős által kötött jogügyletek megtámadhatósága. Ezen egy kérdés mikénti megoldása kihat az egész csődjogra és a csődeljárásra, s rendesen próbakövét képezi a jó vagy rosz csődtövénynek. A tkeoria e kérdés iránt, habár az a római jogban a Pauliana actio alakjábau a törvényhozás és a jogtudósok részéről beható vizsgálat táigyát képezte, és habár az újkor utolsó három századában jeles Siakférfiak annak megoldásával foglalkoztak, tisztába még nem jött. Es jóllehet a törvényhozások e fontos tárgyat a legkülönbözőbb elvek szerint rendezték, teljesen megfelelő vagy az esetek nagy részére illő szabályt nem állitathattak fel. A főnehézség onnan ered, hogy a forgalom és hitel érdekében a jogügyletek érvényben hagyását és feoállhatását kell pártolni, mig ellenben a hitelezők érdeke azt kívánja, hogy a közadósnak a hitelezők megrövidítésére czélzó színleges intézkedései, melyek a bukások előtt többé kevésbé tétetni szoktak, érvénytelenitessenek. Mivel igazolandó a közadósnak és a vele szerződő félnek a hitelezők károsítására irányzott szándéka? Kit illessen a bizonyítási teher? A hitelezőket vagy a közadóssal szerződölt felet? Ez utóbbi hátrányára és a hitelezők előnyére lehet-e helyt adni a roszhiszemüség iránti vélelemnek? És ha igen, e jogi vélelem hatása a csődnyitás előtti idő minő tartamára és minő jogügyletekre terjedjen ki? Ennyi kérdés támad mintegy önkénytelenül e tan fejtegetésénél, és épen a nehézségek ily száma és különfélesége miatt egy törvényhozásnak sem sikerült általános irányelvet felállítani, mely minden gyakorlati esetre alkal mázható volna. A midőn a közadós fizetési képtelensége beáll, a hitelezők igénynyel bírnak követe'éseik aránylagos kielégitésére. A fizetési képtelenség tényleg az, a mit a csődnyítási határozat declarál. Valamint a közadós a csődnyitás által magától értetőleg elveszti rendelkezési képességét, úgy kell, hogy elveszítse rendelkezési képességét, a mikor a fizetési képelenség beállott, de csődnyitási határozat által még ki kimondva nem lett. És valamint a közadós a csődnynitás után a tömegben létező vagyont illetőleg jogügyleteket nem köthet, ép úgy a fizetési képtelenség beálltakor nem köthetne semminemű jogügyletet, mert a szoros jog értelmében rendelkezési képességét ekkor már elvesztette. A közadó^ra nézve ezen felfogás és annak érvényesítése nem is volna igazságtalan; ő tudja vagy legalább tudnia kell, hogy fizetésképtelen, és mivel a 'fizetésképtelen a hitelezők kielégitésére nem elégséges vagyona fölött a csődnyitást kérelmezni tartozik, semmi jogtalanság nem követtetnék el rajta, ha fizetési képtelensége után kötött jogügyletei érvényteleneknek vagy megtámadhatóknak mondatnának ki. De annál nagyobb volna az igazságtalanság, mely ily esetben a közadóssal szerződő félen elkövettetnék, ha ez a jogügylet kötésekor a közadós fizetésképtelenségéről tudomással nem bir és nem a hitelezők megkárosítására irányzott szándékkal kötötte a kérdéses jogügyletet. A közadós által a fizetési képtelenség bekövetkezte után, de a csődnyitás előtt kötött jogügyletek tehát csak akkor támadhatók meg, ha a vele szerződő fél a fizetési képtelenségről tudomással bírt, és így a hitelezők megkárosítására cselekedett. A római jog az ily károsított hitelezőnek az actio Pauliánával nyújtott segélyt, de ez csak igen szűk körre terjedt ki, mert az actio Pauliana nem volt alkalniazhaió az örökségről való lemondásra, továbbá az ajándékozásra, ha az ajándékozott nem járt el roszhiszemüleg, végül pedig főhiánya volt az actio Pauliánának, hogy hatása csak egy évre terjedt ki. A Code de Commerce 443. czikke sokkal igazságtalanabb volt a hitelezők irányában mint az actio Pauliana, ugyanis azt mondja : „Nul ne peut aquérir privilége, ni hypothéque sur les biens du failli dans les dix jours, qui précedent l'ouverture de lafaiilite." Az „ouverture de la faillite" alatt pedig érti nem a csődnyitást, mint azt a 441. czikk megmagyarázza, hanem a fizetési képtelenség beálltát. A franczia | törvény tehát a közadóssal szerződő felet még i akkor is sújtja, ha ez a fizetési képtelenségről semmi tudomással nem bírt és a hitelező károsítására nem cselekedett. A franczia praxisban azonban ezen rideg elv alkalmazhatatlanságát belátták, és igy mind a gyakorlat mind az 1838-diki csődtörvény által a fent előadott elv érvényre emelkedett. Ugyanily fejlődésen ment keresztül a kérdéses elv az angol csődjogban és teljes kifejezést nyert az 1869 diki „act of bankruptcy"-ban. A német csődjogok, különösen a porosz, az actio Pauliana fonalán jutottak a fent jelzett fejlődési fokra. A mennyiben az ajándékozás a közadós vagyonát szintén csökkenti, a fizetésképtelen közadós által tett ajándékozások a hitelező érdekeit szintén csorbítják, és mivel az ajándékozott a nyert dolgokért semmi ellenértéket nem adott, az ajándékozási jogügylet még akkor is megtámadható, ha egyik fél részéről sem forgott fent roszhiszemüség. De nehogy I huzamosb idő után is ki legyen téve az aján! dékozott a visszaszolgáltatás kötelezettségének, I a csődnyitástól számítandó bizonyos határidő ! állapítandó meg, a meddig az ajándékozott a visszaadásra kötelezett legyen. Ha tehát a közadés által egy harmadik személylyel oly jogügylet köttetett, mely által csődhitelezők érdekei sértvék vagy a közadós ! a csödhitelezők rovására ajándékozást tett, az j esetben az ily jogügylet megtámadható, de nem j ipso jure érvénytelen, mint azt a Code d& Commerce a 443.—447. czikkekben helytelenül rendeli, mert az ily jogügylet létrejöttekor a szerződés minden kellékei megtartatván, az fennáll mindaddig, míg nem igazoltatik, hogy az által a csődhitelezők megrövidítése bekövetkezett. Az ausztriai csődtörvény a közadós által kötött ügyletek megtámadhatásáról különösen nem rendelkezik, hanem a 24. §-ban azt rendeli, hogy erre vonatkozólag a polg. tvkv. szabvá.nyai mérvadók. Az ausztriai csődtörvény ezen intézkedése nem helyes, mert az ausztr. polg. tvkv. sokkal kevésbé van tekintettel a csőd által létesült viszonyokra és igy sem a csődhitelezők érdeke, sem a közadóssal szerződött félé kellőleg óva nincs. Helyesnek tartom tehát, hogy a magyar csődtörvény tervezete ezen kérdéseket illetőleg nem ausztr. törvény nyomán járt el, hanem ösz hangban a legtöbb európai csődtürvénynyel külön rendelkezéseket tesz. A német csődtörvényjavaslat a jogügyletek megtámadhatósága iránt fent előadott elveket a legtisztábban hozza kifejezésre, és a tervezet szerkesztője helyesen cselekedett, hogy a közadós által kötött jogügyletek megtámadása iránti intézkedéseket egy igen csekély lényegtelen eltéréssel a német javaslatból egészen ;hiven átvette; és mivel e kérdésre vonatkozó felfogásomat egyrészt fent is bőven kifejtettem,