Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 42. szám - A polgári törvénykezési rendtartás módositása. 3. [r.]

— 319 — nére beadott felebbezést az első bíróság hiva­talból visszautasítani tartozik." A 73. §. intézkedése értelmében ; „a tör­vény által megengedett s a felebbviteli határ­idő lejáita előtt beadóit felebbezés rendszerint meggátolja a felebbezéssel megtámadott birói határozat jogerejét. E rendelet alól kivételnek van helye azon első bírósági ítéletek tekintetében, melyeknek végrehajtását a jelen törvény 55. §. — nem tekintve a törvényes határidő alatt emelt feleb­bezésre vagy semmiségi panaszra — meg­engedi. Ha a folebbezés oly Ítélet elleni, mely több kereseti pont iránti határozatot foglal ma­gában, csak egy vagy több pontra vonatkozik­a felebbezés az ítélet jogerejét csak azon pon­tok tekintetében gátolja, melyek ellen a feleb­bezés intézve van." A 69—73. §§. az első bírósági határoza­tok ellen használható felebbezésekről szólottak. Szükséges a törvénynek arról is rendelkezni, miként intézi el a felebbezési biróság a hozzá felterjesztett felebbezést. A perrendtartás ez irányban nem intézkedik. A törvényjavaslatnak az előfordult esetekben a semmitő3zék által kimondott megállapodásokat magában foglaló 75. §-a akarja e hézagot pótolni; e szerint „a másodbiróság, az 1868. LIV. törvényezikk 108. §-nak esetét kivéve, az iránt határoz, n ennyi­ben hagyja helyben, vagy változtatja meg az elsőbiróság határozatát. Ha az első biróság felperest a keresetjog hiánya vagy a kereset időelőttisége miatt uta­sította el keresetével, avagy perújítás esetében a perujitási kérelemnek helyt nem adott, a másod biróság az ügy érdeme felett még ak­kor sem ítélhet, ha az elsőbiróság Ítéletét meg­változtatja. Ily esetben az elsőbiróságot oda kell utasítani, hogy a másodbiróság ítéletének jogerőre emelkedése után az ügy érdeme felett Ítéljen. Ellenben, ha az első biróság valamely ügydöntő kifogásnak adott helyet, a másod bi­róság, ha a kifogásnak helyét nem látja, az ügy érdeme lelett tartozik Ítélni. A másndbiróság a felebbező hátrányára az első biróság határozatát nem változtat­hatja meg." Ezen §. intézkedései annál szükségeseb­bek, voltak mivel a 74. §. 2-ik és 3 ik bekez­désében foglalt esetekben a felebbezési bíró­ságok különbözően járnak el, miből számtalan semmiségi panasz is támadt már. A 75., § értelmében : „a másodbiróság íté­letei ellen, a mennyiben a jelen törvény 54. §. kivételt nem tesz, felebbezésnek van helye a harmadbirósághoz." A 72 , 73. és 74. §§. kiegészítéséül rendeli I a 76. §. hogy „a másodbiróság határozatai ! elleni felebbezésre nézve szintén ugy kell el­járni, mint ezt az elsőbiróság határozatai el­leni felebbezésre nézve a fennebbi 72., 73., 74. §§. meghatározzák." A 77. §. szerint pedig „ha a másodbiró­ság az első biróság határozatát egészben vagy részben helybenhagyta, a Határozat helybenha­gyó része ellen emelt felebbezés a végrehajtást még akkor sem gátolja, ha a felebbezés tör­vény szériát megengedve van." A 60. §. indokolásánál felhozatott az, hogy a javaslat azon birói határozatokat, me­lyek ítélet fontosságával birnak, kiszemelte, 8 azért rendeli azok hozatalát Ítélet alakjában, hogy ez által lehetséges legyen a másodbiró­ság végzései ellen a további felebbezést meg­tiltani. Ha mindazon birói határozatok, melyek Ítélet fontosságával birnak, itélet alakjában hozatnak, akkor a másodbiróság végzései ellen további felebbezést megengedni felesleges; mert akár egybehangzók azok az elsőbiró végzéseivel, akár azoktól eltérők, a felekre jog­sérelem az ily jelentéktelen végzések elleni felebbezés megtagadásából nem származhatik. Ebben találja indokolását a 75. §. azon intéz­kedése, mely szerint „a másodbiróság végzései ellen felebbezésnek helye nincs." Külföldi jogesetek. Valamely feltételes és az idő tekintetében korlátolt szerződésbeli kötelezettség a foglalónak utólagos el­fogadása által nem változik jellegében. M. Sebestyén 1872. május 14-én S. Já­nosnak oly tartalmú írásbeli nyilatkozatot adott, miszerint hajlandó Bécs mellett fekvő szőllőjét ölenként 3 írtjával eladni, és pedig 14 napi gondolkozási időt ad az utóbbinak, ha hajlandó ezer fto készpénzben lefizetni, a öbbit pedig 6°/0 és kamatjával bekebleztetni. Még ugyan­azon napon átadott S. János M. Sebestyének 100 frtot mint foglalót, mely összegről az utóbbi szintén Írásbeli nyugtát állított ki. Ugyanazon év június 19-én S. János megjelent M. Sebes­tyénnél, hogy neki kilátásba helyezze a fennebb említet ezer frt kifizetését. Do mivel M. Se­bestyén már egy nappal előbb másnak eladta a szőllőt, S. János őt a kettős foglaló vissza­adása végett beperelte. A hernaki járásbíróság a keresetnek helyt adott, mivel az 1872. május 14-ki nyilatkozatból kitűnik, hogy alperes kész volt a szőllőt az emiitett feltételek mellett eladni és hogy kötelezte magát S. Jánosnak 14 napig tartó gondolkozási időt adni. Az írás­beli nyugta és az alperes beismerése által meg van állapítva, hogy felperes az alperesnek 100 írt foglalót adott. Minthogy tehát a vétel tárgya, a vételár és a fizetési módozatok pon­tosan meg voltak állapítva, az osztrák polgári törvénykönyv t- 86. §-a értelmében végleges adásvevési szerződés jött létre, melyhez elég­séges a mutuus consensus. Az alperes tehát még akkor sem állhatott el egyoldalulag a szer­ződéstől, ha a felperes nem teljesítette kötele­zettségeinek egy részét. (Altalános osztrák pol­gári törvénykönyv 919. §.) Alperes felebbezése folytán a bécsi fő­törvényszék felperest keresetével elutasította, mert az 1872. május 14-én kelt nyilatkozat csak az iránti szerződés, miszerint a nevezett tárgy iránt adásvevési szerződés köttessék, de annak világos tartalma szerint még semmi esetre sem maga az adásvevési szerződés. Mint­hogy ki volt kötve az ezer frintnak azonnali letétele, felperes köteles lett volna azt 14 nap alatt fefizetni, illetőleg alperest azzal megkínálni. Ha már most fel is tételeztetik az, hogy az adásvevési szerződés a száz frt fogadása által létrejött, a felperes a kettős foglalót mégis csak azon esetben követelheti, ha maga nem követett volna el mulasztást, ha maga eleget tett kötelezettségének és annak teljesítése csak az alperes hibája miatt maradt volna el. Ezt felperes nem bizonyította be, mivel a nevezett ezer frtot a kikötött határidő alatt sem nem fizette, sőt meg sem ajánlotta. A legfelsőbb törvényszék a má­sodfokú biróság ítéletét helybenhagyta a kö­vetkező indokoknál fogva: Hogy a foglalót vissza követelhesse, felperesnek be kellett volna bizonyítania, hogy az alperes a vele megkötött szerződést vétkes mulasztás által teljesittetlenül hagyta. Ezt felperes nem bizonyította be, sőt világos, hogy alperes akkor, a midőn a szőllőt másnak eladta, csakis oly joggal élt, melyet magának fenntartott. Az által, hogy felperes száz frtnyi foglalót adott, az alperes kötele­zettsége nem nyert kiterjedésben, hanem azon foglaló csak biztosításán szolgált a már létre­jött megállapodásnak. Az által, hogy alperes elfogadta a 3záz frt. foglalót, nem kötelezte ma­gát bizonytalan ideig várni a vételár hátralé­kának kifizetésére. Alperes tehát nem teljesí­tette kötelezettségét. Különfélék. * (Az általános törvényszéki s ztt n et kérdés éhez.) Az igazságügyminisz­ter az ország összes törvényszékeihez azt a kérdést intézte: nem volna-e kivántosabb és czélszerübb a bíráknak jelenleg fennálló szabad­ságolási] rend-zere helyébe a nyár bizonyos idején át általános törvényszéki szünetet léptetni életbe. E kérdés tárgyalására a pesti kir. tör­vényszék Sárkány József elnöklete alatt teljes tanácsülést tartott. Hosszabb megvitatás után a főkérdés szavazás utján döntetett el, mig a miniszteri leiratnak terv kivéíelére vonatkozó részletei egy bizottságra hagyattak. A polgári törvényszéknél és a járásbíróságnál a törvény­széki szünet kívánatosnak és kivihetőnek mon­datott ; a fenyítő törvényszékre nézve azonban a szavazatok egyformán megoszlottak, s az elnök véleménye ugy dönté el a határozatot, hogy a fenyítő osztálynál a törvényszéki szü­net nem ajánlható. Erre B o g i s i c h alelnök elnöklete alatt Sántha, Garay, Emmer, Mihályi és Vassilievies biiákból álló bizottság küldetett ki, melynek feladata, a részletkérdéseket magá­ba foglaló formulázott javaslatot terjeszteni a teljes tanács elé. B o g i s i c h alelnök a bi­zottság előadójává dr. Emmer Kornél bírót nevezte ki,kinek feladata egyelőre adatgyűjtés lesz. A miniszteri leirat értelmében a törvény­szék szünetek törvényes behozatala után a bí­rák, kik eddig törvényes hatheti szabadságidé­jöket az elnök meghatározása szerint egymás­után élveztek, egyszerre mennének szabadságra, a sürgős ügyek elintézésére minden törvény­széknél csak egy „szükség-tanács" maradván vissza. * (A Magyarországon meghalt olasz állampolgárok hagyatékai) minden illetéktől mentesek lesznek. A külügy­minis terium közvetítése mellett ugyanis tár­gyalások folytak e részben, s kiderült, hogy Olaszországban, az ujabbi illeték-törvény értel­mében, meghalt magyar-osztrák állampolgárok ingó hagyatéka után illeték nem követeltetik. Minthogy ilyen esetben a nemzetközi viszonos­ság követeli, hogy a másik állam ugyanazon elvet alkalmazza a területén elhalt idegen ál­lam polgárainak hagyatékára, az adóhivatalok utasítva lettek, hogy jövőre Magyarországban elhalt olasz államalattvalók ingó hagyaté­kaira hagyatéki illetéket ki ne szabjanak. * (A közjegyzői pályára) való elméleti és gyakorlati előkészítésre dr. GJru­b i c z y László igazságügyminiszteri titkár ál­tal (1. Pesten, stáczió-uteza 32. sz.) hirdetett 3 havi tanfolyamra nézve arról értesülünk, hogy dr. Grubiczy azon vidéki urak számára, a kik különösen e tanfolyam végett jönnének Buda­pestre, kész a tanfolyamot naponkénti kétórai előadás mellett 6 hétre szorítani, ha megfelelő számú hallgatók jelentkeznek. * ( A csődtörvény tervezetének) melynek kidolgozásával tudvalevőleg dr. Apáthy István egyetemi tanár van megbízva, második része is készen van s nem sokára könyvárusi uton is megjelenik. A bizottság, mely a javas­lat megbirálására alakíttatott, értesülésünk sze­rint, a jövő hó második felében ülne össze. *(A m. kir. ig azs á gügyminisz ter) az összes e. f. kii. törvényszékekhez és telek­könyvi hatósággal felruházott kir. járásbírósá­gokhoz következő körrendeletet intézte: A m. kir. pénzügyminisztérium értesítése szerint a kir. törvényszékek és telekkönyvi hatósággal felruházott járásbíróságok, az ingatlanok iránt kötött jogügyletekről rendszerint csak akkor értesitik az illetékszabási hivatalokat, midőn egyúttal a telekkönyvezés is elrendeltetett, ellen­ben, ha a telekkönyvi átirást alaki vagy egyéb hiányok miatt megtagadni kényszerülnek, a jogügyleteknek illetékkiszabás czéljából való közlése is elmarad. Miután ezen eljárás az il­letékkiszabás késleltetése miatt az államkincs­tár károsodását vonja maga után, hivatkozás­sal a törvényesített illetékszabályok 76., 78. és 79. §§ aira és utalással a 146. és 248. §§-ban megállapított felelősségre, utasítom a (czimet), hogy az ingatlanok tulajdonjogának vagy ha­szonélvezetének átruházását tartalmazó jogügy­letekről, tekintet nélkül arra, valjoa a telek­könyvi bejegyzés feltételei fennforognak-e vagy sem ? az okirat másolatának s a telekkönyvi helybenhagyó vagy megtagadó végzésnek át­tétele mellett, az illetékkiszabási hivatalokat mindenkor értesítsék. Budapesten 1874. évi szeptember hó 17-én. Dr. Pauler Tivadar., s. k. *(E gy élelmes ügyvéd) czim alatt következő épületes dolgokat olvassuk a „Kecs­keméti lapok"-ban, illustrátióul, hogy fogja fel némely ügyvéd hivatását: Van a helybeli kir. törvényszék területén egy élelmes ügyvéd, ki egy házassági válóperben keveselvén az össze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom