Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 41. szám - Dr. Apáthy István magyar csődtörvénytervezete. 4. [r.]

Negyedik évfolyam. Megjelenik minden csütörtökön: a ,magyar jogászgyűlés" tartama alatt naponként. A kéziratok a szerkeztőséghez, a megrendeléseit és eklamátiók a kiadóhivatalhoz intézendiik. Bérmentetlen levelek és küldemények el nem fogadtatnak. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. A BUDAPESTI, KOMÁROMI, SZABADKAI, 41. szám. MAGYAR Budapest, szeptember 17. 1874. pLŐFIZETÉSI ÁRAK (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmente BzétküldéBsel) a Magyar Themis"-re, az „Igazságügyi törvényjavaslatok és rendeletek tára" ée a „Döntvények gyűjtemények mellékletekkel ogyüttesen: egész évre 10 frta félévre 6 frt., negyedévre 2 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmentesen és vidékről legczélazerübben postautalvány utján kéretnek beküldetni. Kiadó-hivatal: nádor-uteza 0. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. KECSKEMÉTI ES UNGVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK, A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Külón mellékletek : „Döntvények gyűjteménye^ „Igazságügyi rendeletek és törvényjavaslatok tára.u Felelős szerkesztő: Dr. Siegmund Vilmos. Kiadó-tulajdonosok: Lógrády testvérei'. TARTALOM: Dr. Apáthy István magyar csödtörvénytervezete. Dr. Misner Ignácz ügyvéd úrtól. Budapesten IV. — Szemle. (A nemzetközjogi intézet első gyü léséből. A bécsi ügyvédek tiltakozása a tömeggondnoki kérdésben.) - Teremtsünk végrehajtói intézményt. (Folytatás és vége.) — A polgári tör vénykezési rendtartás módosítását tárgyazó törvényjavaslat. I. — Belföldi jogesetek. (A bíróság vétsége folytán okozott költségek, ezen, bíróság által viselendök. Semmiségi eset.) — Különfélék. — Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. — Kivonat a „Wiener Zeitung"-ból. — KÜLÖN MELLÉKLETEK : a „Döntvények gyűjteményének" és a „magyar váltótörvény tervezetnek" egy-egy ive. Dr. Apáthy István magyar csődtörvénytervezete. X ív. A tervezet 7. §-a az ausztriai csődtörvény 3. §-ával megegyezőleg a közadósnak azon intézkedéseit és jogcselekvényeit, melyeket ez a tömeghez tartozó vagyon tekintetében a csődnyitás után tesz, a hitelezők irányában érvényteleneknek mondja. Ezen §. intézkedése természetszerű folyamányát képezi azon elvnek, hogy a közadós a tömeghez tartozó vagyon fölötti rendelkezést a csődnyitás tényével elveszti. A közadós rendelkezési képtelensége folytán a jogügylet eredetileg —• ipso jure — semmis, és szigorú alkalmazást nyer ez esetben ezen elv: quod initio vitiosum est, non potest tractu temporis convalescere. A közadósnak a tömegbeli vagyont illető, a csődnyitás után kötőit jogügyletei joghatályukra nézve lényegesen különböznek azon jogügyletektől, melyeket a közadós a csődnyitás előtt kötött, és melyek csak megtámadhatók, de nem ipso jure érvénytelenek (negotium rescissibile). Az előbbi esetben tehát a tömeggondnok mindazt visszakövetelheti, mi a közadós által elidegenítve lett, mert a tömegre nézve a közadós által a csődnyitás után kötött jogügylet nem is létezik; mig ellenben, a közadósnak a csődnyitás előtti jogügyletei per uton megtámadandók, és csak azon esetben, ha bíróilag megdöntetnek, követelheti a tömeggondnok annak visszaszolgáltatását vagy megtérítését, mit a közadós teljesített; ott a tömeggondnok actio in rem utján érvényesiti a tömeg jogait, itt pedig az actio pauliana utján. A közadós által a csődnyitás után kötött jogügyletek azonban csak a hitelezők irányában érvénytelenek ; ha tehát például a közadós a tömeghez taríozó valamely dolgot elzálogitott és időközben a csőd megszűnik, a hitelező érvényesítheti zálogjogát. Helyesnek tartom, hogy a tervezet 7. §-ának fent emiitett első bekezdése nem a porosz törvény 5. §-a és a német javaslat 10. § a, hanem az ausztriai törvény 3. §-a nyomán készült. A tervezet indokolásában azonban nincs előadva azon ok, hogy a választás miért történt igy és nem másképen. Szükségesnek tartom tehát ebbeli álláspontomat indokolni. A porosz törvény és a német javaslat fent emiitett szakaszai értelmében a közadós minden intézkedése és jogcselekvónye, melyet csődnyitás után tesz, a hitelezők irányában érvénytelen, érvénytelenek ennélfogva azon intézkedések és jogcselekvények is, melyeket a közadós nem a tömeghez tartozó vagyon tekintetében tesz. A porosz törvény és a német javaslat ezen felfogása ellenkezésben áll azon elvekkel, melyeket tartalmaznak, sőt azok keresztülvitelét lehetleniti. Mig egyrészről a közadósnak a szerzést megengedik, és a szükségleteinek fedezése után fennmaradó szerzeményt a csődtömeghez foglalandónak rendelik, addig a fenti intézkedés által a szerzést majdnem lehetlenitik, majd a közadósnak kell attól tartania, hogy a tömeggondnok ezen meg azon jogügyletét érvénytelennek tekinti, majd a közadóssal szerződő fél azon kevés bizalmat is, melyet egy bukottba helyez, elveszti, mert hisz a tömeggondnok a bukottnak minden jogügyletét semmisnek nyilváníthatja. Ugyanazon oknál fogva, melyből a csődnyitás joghatályának a közadós szerzeményeire való kiterjesztését javasoltam, ugyanazon oknál fogva kell az ezen értelemben intézkedő porosz törvény és német javaslatnak a közadósnak a csődnyitás után kötött jogügyleteire vonatkozó rendelkezését helytelenítenem; a tervezetét pedig helyesnek mondanom, mert hogy a közadós szerezhesse^, ahoz első sorban szükséges, hogy a csődtömeget nem illető jogügyletek érvényesek, de a tömeggondnok által meg sem támadhatók legyenek. Mivel azonban a közadósnak csőd alatti szerzeményeire vonatkozólag a tervezet rendelkezései a porosz törvénytől és német javaslattól lényegesen eltérnek, szükségesnek tartottam vclna, hogy indokolva legyen a tervezet 7. §-ának a porosz törvény 5. és a német javaslat 7. §-ától való elvi eltérése. A tervezet 8.—16. §-ai az itt kifejtett elv természetszerű folyamányát képezik, részben pedig alárendeltebb jelentőségűek, semhogy azok megbirálásába bocsátkozni kellene. Csak a 13. §-ról, mely a csődkövetelések lejárata iránt intézkedik, akarok annyit említeni, hogy az nem azon helyre és fejezetbe való, hol a közadósnak a csődnyitás után kötött jogügyleteiről van szó, hanem sokkal rendszeresebb lett volna a német javaslat példája szerint ezen rendelkezést nzon fejezetbe tenni, melyben a csődhitelezők követelései iránti intézkedések foglalvák. A tervezet második fejezete — híven a német javaslat rendszeréhez — a közadós által kötött jogügyletek teljesítéséről szól. Helyesebbnek tartottam volna az ezen rendszertől való eltérést, és vagy előbb a közadós által kötött jogügyletek teljesítéséről, aztán a csődnyitás után kötött jogügyletek érvénytelenségéről és végre a csődnyitás előtt kötött jogügyletek megtámadhaiásáról szólni, és mindenesetre czélszerübbnek tartottam volna, ha a jogügyletek ezen háromféle alakulásban a közadós által kötött jogügyletek teljesítéséről nem a középső helyen tétetnék rendelkezés, mert a jogügyletek érvénytelensége és megtámadhatósága között belső szerves összefügés van, és e két kérdés közé egy harmadik ékeltetvén, ez az áttekintést és világosságot zavarja. Áttérve ezen fejezet egyes rendelkezéseire, a 17. §. azon szabályt állítja fel, hogy „ha a kétoldalú szerződés a közadós részéről a csődnyitás előtt már teljesittetett, a tömeg a másik féltől a szerződés teljesítését követelheti; ellenben ha az ily szerződés a csődnyitás előtt nem a közadós, hanem a másik szerződő fél által teljesittetett, ez utóbbi a szerződés teljesítését nem igényelheti, sem azt, a mit teljesített, viszsza nem követelheti." Ezen szakasz az ausztriai csődtörvény 22. §. a) és b) pontjainak teljesen megfelet; ugyanoly értelemben rendelkezik a porosz csődtörvény 15. §-a. Véleményem szerint a tervezet 17. §-ának rendelkezése egészen fölösleges, és csatlakoznom kell a német javaslat felfogásához, mely e kérdésbe nem is bocsátkozott. Szükségtelen ezen intézkedés azért, mert a dolog természetében fekszik, hogy ha a közadós valamely szerződést a csődnyitás előtt teljesített, de a vele szerződő fél ezt nem teljesítette, a tömeg ettől a teljesítést kivánhatja; a magyar csődtörvényben sincs kimondva ezen szabály, de azért sem a perügyelő vagy tömeggondnok, sem a tömeg adósa sohasem gondolt vagy gondolhatott arra, hogy a tömeg követeléseit behajtani nem lehetne; magától értetik, hogy ha a közadós a csődnyitás előtt teljesített, de a vele szerződő fél nem, a hitelező a teljesítést követelheti. Épen ugy áll az ellenkező is; ha a közadóssal szerződő fél a csődnyitás előtt teljesített, a csőd természetéből és czéljából kell következtetni, hogy a tömegtől a teljesítést nem igényelheti, sem azt a mit teljesített, vissza nem követelheti; hanem személyes hitelező lévén, őt a tömeg értékének csak aránylagos része illetheti. Még fölöslegesebb ezen intézkedés, ha szemügyre vétetik a 24. szakasz, a mely szintén a 17. §. értelmében rendelkezik. A 17. § t mint fölöslegest tehát kihagyandónak vélem. Sokkal nagyobb fontosságú a 18. §., melyről valamint az ezután következő ezen fejezetbeli szakaszokról azon általános megjegyzést teszem, hogy a német javaslat ebbeli intézkedéseinek mását képezik. A 18. §. azon szabályt állítja fel, hogy „a mennyiben a kétoldalú szerződés a csődnyitás előtt egyik fél részéről sem teljesittetett, a csődtömeg a szerződés teljesítését követelheti, vagy attól elállhat ; a tömeg azonban köteles ebbeli jogát a másik fél kérelmére bíróilag megállapított határidő alatt gyakorolni, ellenkezőleg a teljesítést többé nem követelheti." A porosz törvény 16., az osztrák törvény 22. §-a c) pontja lényegileg, és a német javaslat teljesen ugyanezt tartalmazza. Az ebbeli rendelkezés teljesen megfelel a csődtömeg viszonyainak, azonban nem tartom az indokolásban kellően kifejtve afcon okokat, melyek miatt épen ezen rendelkezés és nem más vétetett fel, másrészt nélkülöztem az indokolásban az ezen intézkedéssel ellenkező felfogásnák megemlítését, t. i. azt, hogy pl. a bajor pptts, a „code de commerce," nemkülönben az 1838-ik franczia, a hollandiai, belgiai csődtörvény, a spanyol kereskedelmi és több német csődtörvény e kérdést a csődjogban nem