Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 37. szám - Belföldi jogestek. Hogyan keletkezik a szolgalmi jog? A felén túli sérelem kérdéséhez

— 279 — e képességet pedig az érintett törvény 25. §-a szerint határozottan megvonja azoktól, kik csőd alatt vannak ; a 111. §. értelmében fővárosi tiszviselő csak az lehet, ki életének 22. évét betöltötte, és sem csőd, sem bűnvádi kereset, sem büntetés alatt nem áll, sem becstelenitő bűntett miatt elitélve nem volt; végre a közjegyzői törvényjavaslat szerint azok, kik csőd alatt vannak, közjegyzők nem lehetnek. A fenntebb érintett, s ezeken kivül netalán lévő egyéb törvényes intézkedések, melyek a csődnyitással a polgári, politikai vagy egyéb jogok tekintetében bizonyos következményeket kötnek egybe, a jelen tervezet által nem érin tétnek, sőt a 38. §. világos határozata szerint a csőduyitás joghatálya a most érintett törvények értélmében Ítélendő meg. Hogy az érintett joghatály meddig tart, arról részint a következő §-ban, részint a tervezet második részében történik intézkedés. 39. §. A csődnyitásnak az előbbeni §-ban érintett joghatálya addig tart, mig a közadós a csődbíróság határozata által jogainak teljes élvezetébe vissza nem helyeztetik. Ha a közadós kereskedő volt, a tőzsdén leendő megjelenéstől eltiltható. A visszahelyezés feltételeit és az e részben követendő eljárást, a jelen törvény második része határozza meg. Indokok: Annak meghatározása, hogy a csődnyitás ténye a közadósnak polgári, politikai és egyéb jogviszonyaira minő befolyással van, az előbbeni czikk indokolásai szerint nem képezheti a csődtörvény feladatát; a kérdéses jogviszonyokra vonatkozó speciális intézkedések, kell hogy a csődtörvény mellett és ettől függetlenül fennálljanak. Miután azonban az előbbeni §• indokolásában érintett törvények a csődnyitás joghatályának tartamát vagy nem állapítják meg, vagy egyszerűen a csőd megszüntetéséhez kötik, — szükségesnek látszott ÍI jelen tervezetben azon kérdést megoldani : hogy a jogkövetkezmények, melyeket a csődnyitás a közadós polgári, politikai és egyéb jogviszonyaira nézve maga után von, meddig tartanak? Hogy a törvényhozások a római felfogástól rég eltértek, már érintetett; azonban a régibb törvények habár a becsületes és becstelen bukás közt különbséget tettek ; habár a csődnyitással járó következményeket, a most érintett megkülönböztetéshez képest, állapították meg, — magát a főkérdést megoldatlanul hagyták; minek az lőn természetes következménye, hogy a csődayitás joghatálya a csőd megszüntetésével rendszerint véget ért. Daczára azonban e hiánynak az érintett megkülönböztetésnek annyi eredménye volt, hogy az újabb európai törvényhozásokat egy oly intézmény létesítésére ösztönözte, melyeknek ségitségével a bukott bizonyos feltételek mellett, elvesztett polgári és politikai jogainak teljes élvezetét visszaszerezheti. Ez intézmény a visszahelyezés — rehabilitation, — mely legelőször a Code de Commerce 604—614. czikkeiben szabályozva az 1838-iki íranczia csődtörvény basonszámu czikkeiben véglegesen rendeztetett, s lényegileg a hollandi kereskedelmi törvény 892—899 a belga csődtörvény 586—592. czikkeibe, a porosz csődtörvény 310—318.§§-ba, az o'.asz kereskedelmi törvény 715 — 722. czikkeibe, az osztrák csődtörvény 246—253. §§-ba, végre az új német javaslat 204—212. §§-ba felvétetett. Mig azonban a most érintett törvények a rehabillatiot kizárólag a kereskedőkre nézve szabályozzák, a német javaslat e tekintetben általános, tehát oly intézkedéseket állapit meg, melyek a bukottakra egyaránt alkalmazást nyernek; ezenfelül az emiitett törvények, a német javaslat kivételével, a visszahelyezést átalában a hitelezők végleges kielégítésétől teszik függővé, tehát a vétlen szerencsétlenségre tekintettel nincsenek, * miért is a visszahelyezés intézménye az életben az óhajtott teljes sikert nem biztosíthatta (1. a német javaslat ind. II. k. 193. 1.) Aira nézve a többször emiitett törvények közt nincs eltérés, hogy a közadós polgári, politikai és egyéb jogai teljes élvezetébe a visszahelyezés előtt nem léphet; és miután a tervezet 39. §-a egyedül az elv kimondására szorítkozik, e helyütt nem látszik szükségesnek sem az európai törvények intézkedéseit tüzetesen vizsgálni, sem a tervezetben elfogadott rendszert közelebbről indokolni; mindez annak idején a második rész e tekintetbeni intézkedéseinél fog történni. Maga a 39. §. intézkedése alig kivánhat bővebb indokolást; mert annak czélszerüségét felesleges lenne hosszasan fejtegetni. Bármint rendeztessenek is a csődnyitásból eredő jogviszonyok, bármint gondoskodjék Is a törvény a hitelezők érdekeinek lehető megóvásáról, — intézkedései a kivánt sikert csak úgy eredményezhetik, ha a bukott a polgári és politikai jogok élvezetének megvonásával kényszeríttetik arra, hogy hitelezőit lehetőleg kielégítse. Ha az oly bukott, ki hitelezői kielégítésére mindenét feláldozza, s e kielégítést a csőd megszűnte után is morális kötelességének tekinti, a csalóval egyenlő elbánásban részesittetik; ha ez utóbbi a csőd megszűntével elvesztett polgári és politikai jogai élvezetébe eo ipso visszahelyeztetik, akkor alig marad egyéb a puszta jóakaratnál, mi a bukottat tartozásai teljes kiegyenlítésére ösztönözze. A kö telezettségek pontos teljesítése a személyes hitel nélktilözhetlen feltételét, ez utóbbi pedig a kereskedelmi becsület alapját képezi. Mindkettőnek kétségtelen fontosságát főleg a kereskedelmi államokban látjuk elismerve; miért is ezekben a kereskedő, ki tartozásainak teljesen eleget nem tett, már légibb idő óta polgári és politikai jogainak elvecztésével sujtatik. A mi régebben a kereskedelmi forgalom érdekében szükségesnek és czélszerünek mutatkozott, az a^forgalom mai kiterjedése mellett, mindenütt általános jelleget nyert; és a törvényhozás teljesen félreismerné feladatát, ha a polgári és politikai jogok tekintetében kizárólag a kereskedők szempontjából intézkednék. Hogy a 39. §. a tervezet első részébe lett felvéve, abban találja indokolását, hogy a kérdéses §. iatézkedése határozottan materialis jellegű, s mert a tervezet első része kizárólag materiális intézkedésekkel foglalkozik, misem volt természetesebb mint az, hogy a kérdéses intézkedést a tervezet ezen részébe kellett felvenni. Ellenben maga & visszahelyezésieljárás ép úgy, mint annak formális feltételei, mint alaki intézkedések, helyesen csak a második részben lévén tárgyalhatók, e helyütt részletes szabá'yozást nem nyerhettek. Végre az általános gyakorlatnak teljesen megfelel a 39. §. második bekezdésében foglalt intézkedés, mely tekintettel arra, hogy a kereskedelmi ügyletek egy része a tőzsdén szokott megköttetni, hasonlag alkalmas eszközül fog szolgálni arra, hogy a bukottat tartozásai kiegyenlítésére serkentse. Felveendő volt pedig a kérdéses intézkedés ép e helyütt azért mert az materialis természetű és mert a csődnyitással járó következmények átalában a tervezet első részében kell hogy szabályozást nyerjenek. Belföldi jogestek. X Hogyan keletkezik a szolgalmi jog? (M. B.) A dévai királyi kincstári uradalomnak mint felperesnek, Makray László elleni, épitkezés által megháborított birtokba való viszszahelyezés iránti perében a dévai királyi járásbíróság 1873. évi november 15-én 7440. szám alatt következő Ítéletet hozott: Felperes dévai királyi kincstári urodalom keresetének azon zárkérésével, mely szerint kérte, hogy mondassék ki itéletileg, miszerint alperes Makray László a Déva városában a piaezsoron engedelem nélküli építés alatt álló új építménye és nevezetesen ezen építmény falában nyitott és a szomszédos kincs tári középületre irányzott ablakok által a dévai királyi kincstári uradalmat szabad és korlátlan tulajdonjogaiban megháborította és köteles a királyi uradalmot jogaiba viszahelyezve az érintett ablakot 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett berakatni, köteles továbbá magát minden további háboritásból 100 írt pénzbírság terhe alatt visszatartani, elutosittatik, a költségek azonban egymás ellenében kölcsönösen megszüntetnek. Indokok. Hogy a birtokháboritás elkövettethessék, négy kellék igényeltetik él pedig: a) a tényleges birtok b) akarat 'ezen birtokot megszerezni, c) egy oly cselekmény, mely birtokszerzésre alkalmas legyen, d) ezen cselekmény önhatalmi kell hogy legyen. Felperes beismerésével a ppr. 158-ik §-a alapján be van bizonyítva, hogy a kir. uradalomnak azon épülete és illetőleg háztelke, melyre alperes a peres ablak nyitása által ablakszolgalmi jogot szerezni kivánt, a dévai városi tanácsnak van birtokában és igy a birtokháboritás egyik leglényegesebb kellékének hiányában, az a ptk. 339-ik §-a alapján oltalmazásra igényt nem származtathatván, keresetével el kellett, hogy utasíttassák. Felperes által felhozott azon körülmény, hogy a dévai városi tanács a kincstári épületnek csak bérlője lévén, azt csak birlalja és nem bírja, tekintetbe nem vétethetett, mert: a) A dévai városi tanács felperes beismerése szerint a kincstári épületnek bérlője lévér, azt nem a kincstár, hanem önmaga nevében birván, ezen épületnek valóságos birtokosa. b) Mert a kincstár az a. p. t. k. 312-ik §-ában körülírt cselekmények közül a tulajdonát képező ház és telekre egyet sem gyakorol, mely .által megtámadott telkének birtokosaként tekintethetnék, mert végül: c) a törvény a birtokháboritási kereseteknél a birlaló és birtokos között a mint az a. p. t. k. 339-ik §-a igazolja, különbséget nem tesz. Épen úgy nem vétethetett tekintetbe felperes által felhozott azon körülmény sem, hogy az a. p t. k. 340-ik § a alapján jogainak megvédésére ő van hivatva, mert idézett czikkelyben is, a birtokosról és nem a tulajdonosról van emlités téve; tekintetbe véve azonban, hogy a birói szemle által be van bizonyítva, hogy alperes szomszédos új épülétének azon oldalfalában, mely felperes háza és telke mellett emeltetett fel az emeletben egy ablakot hagyott, mely által felperesnek szomszédos telkére ablak-szolgalmi jogot kiván gyakorolni és ez által felperesnek ezen helyen szolgalommal nem terhelt tulajdonát megtámadta, felperes konok perlekedőnek nem tekinthető, miért is a perköltségek ap.pt 251-ik §-a utolsó tétele alapján megszüntetendők voltak. A marosvásárhelyi magy. királyi itélő tábla, mindkét félnek felebbezése folytán 1873. évi november hó 17-én 7499. sz. a. következőleg ítélt: Az első folyamodási királyi járásbíróságnak fenn idézett keletű és számú ítélete helyben hagyatik. Mert: felperesnek az auszt. polg. törvk. 340-ik § ában megjelelt lépéseket kell vala megtennie, nem pedig birtokháboritási keresettel élni. A felebbezés költségei 6 frt, alpereséi 3 frt, o. é. állapittatnak meg. Miután a magyar királyi Curiamint semmitőszék, felperesnek ezen ítélet ellen beadott semmiségi panaszát 1874. évi június 9-ről 7989. szám alatt kelt határozatával elvetette, a magyar királyi Curia mint mint legfőbb Ítélőszék felperesnek felebbezése folytán, 1874. évi június 23-án 5328. sz. a. következőleg végzett: Miután felperes kereseti kérelme, mely szerint alperest az uj építménye falában nyitott ablak berakatására kéri köteleztetni, alakilagi ptk. 340-ik §-a útmutatásának megfelel a királyi Ítélőtáblának csakis ezen alaki indokra alapított ítélete féloldalik s ugyanaz az ügy érdemleges megbirálása folytáni ujabb határozat hozására utasittatik. X A felén hüi sérelem kérdéséhez. Özvegy Csete Mártonné született Budai Borbála felperesnőnek Pataki József alperes elleni, a csépai 1083. számú telekjegyzőkönyvben A -(-. 3. sor és 1840. helyrajzi szám alatt foglalt szőllőbirtok eladása iráDti perében a szolnoki királyi törvényszék 1873. évi július 17-én 1366. sz. a. következő ítéletet hozott: