Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 36. szám - Belföldi jogesetek. Váltóper

271 -rulatképeüi megítélésének helye nem lévén, alperest a marasztalási összeg után követelt kamatok fhetésére kötelezni nem lehetett. A perköltségek kölcsönös megszüntetése mindkét félnek részbeni pervesztességénél fogva a trt. 251-ik §-ában, az ügyvédi dij iránti intézkedés pedig annak 252-ik §-ában leli indokát Felperes ezen itélet elleni felebbezésében előadja, hogy alperes város a közérdek miatt egyeseknek kárt nem okozhat, már pedig neki okozott kárt, a körösi viz lecsapolásával a ludasi tó területen; kéri tehát az ezen területért felszámított kávát is megtéríteni, úgy felperest a késedelmi kamatok, a már felszámított és jelen 34 írt. 45 kr. perköltségben elmarasztalni. Alperes pedig hivatkozik első fe'ebbzésére, s mintán a jelen jogügylet, nyilvános árverésen jött létre, az akkor felvett jegyzőkönyv tartalmára, mely szerint a palicsi tó terület nem volt bérbe adva. A magyar királyi Curia mint legfőbb Ítélőszék 1874 évi június hó 8-án, 4571. szám alatt következő ítéletet hozott: A pesti királyi Ítélőtábla fénnebbi számú és keletű ítélete a ludas nevü teriilet nem használhatása miatt emelt kártérítési kereset elutasítására nézve helyben hagyatik, ellenben a palicsi terület nem használhatása czimén támasztott kárikövetelésre nézve, mindkét alsó bírósági Ítéletnek megváltoztatása mellett, felperes keresetével elutasittatik, a perköltségek mégis kölcsönösen e helyütt is megszüntetnek. Indokok. Mert mellőzve, miszerint felperes azts hogy a szerződésileg kikötött bért megfizette s ckép maga részéről a szerződésnek eleget tett volna, nem bizonyította, a saját maga által beperesitett gazdasági ülés jegyzőkönyvének kivonatából pedig ellenkező tűnik ki, s azon szerződő fél, ki maga nem teljesiti a szerződést, ennek alapján ellenfelétől kárpótlást nincs jogosítva követelni, felperes keresetével elut?sitandó volt azért, mert köztörvényi tekintet alá eső kötvények alapján csak tényleges kár követelhető, felperes azonban vesztett haszon iránt inditá ezen keresetét s azt ís egyedül eshe ősegektől függő feltevésre alapítja. A perköltségek kölcsönös megszüntetése &z ítéletek különbözőségén alapúi. Külföldi jogesetek. Felelős-e a részvénytársaság azon károkért, melyet közegei okoztak'? 1864. nov. 29-én egy bécsi kereskedésben este, midőn az üzlet gázzal ki volt világítva erős srázszagtámadt. Az üzlettulajdonosa tartván attól, hogy valahol a gáz kiömlik, segédjét a gáztársaság irodájába küldötte. A társaság azonnal el is menesztette az üzletbe Primes Józsefet, ki a gazometerhez menvén azon egy kis ideig dolgozott és azon megjegyzéssel, hogy most már minden rendben van, égő gyertyát kért. Az ü.-.let tulajdonosa azon megjegyzést tette, hogy ialán veszélyes lesz a gazometerhez égő gyertyával közeledni; de miután Primes azt állitá, hogy nincs oka félelemre átszolgáltatta neki a gyertyát. Midőn azonban Primes a gyertyával a gazometerhez közeledett, hirtelen nagy explosio történt. Az üzlet tulajdonosa földre sújtatott és fején, kezén, arczán különféle sérüléseket kapott. Ezen kívül az explosio következtében az üzletnek egyik fala áttöretett, a kirakatot képező szekrények az azokban levő árukkal együtt az utczára kitaszittattak, az üzletben számos áru részint szétromboltatott, részint meggyújtatott és megsemmisült, részint pedig a felrobbanás következtében előállott zavarban elveszett. Primes fenyitő bíróság által az élet elleni biztonság vétségében bűnösnek kimondatván 3 heti fogságra Ítéltetett. Ennek megtörténte után az üzletnek károsult tulajdonosa kártérítési pert indított a gáztársaság ellen, és pedig kért 5000 irtot árukért, 344 frtot mint gyógyítási költséget, 200 frtot mint fájdalomdíj t, és 10,000 frtot mint kárpótlást kereseti képességének kisebbedéseért. A kereset következőleg volt indokolva. Primes József elitéltetése kétségtelenné teszi, hogy a i társaság közege okozta a felrobbanást. De e felrobbanás által okozott kárért a felelőség a társaságot illeti. A dolog természetében fekszik, hogy a társaság felelős azon károkért, melyeket szolgálatában levő harmadik személyeknek okoznak mivel különben az ily társaságok teljesen büntetlenül járhatnának e! mindenütt, a hol nem a társaságnak vezetője lép fel. Továbbá a ki valamely mfimunkát vállal el, az felelős azért, hogy ez czélszerüen teljesíttessék és, hogy ezen teljesítés által mások vagyona, egészsége és élete ne károsittassék. Az alperes társaság elvileg elútasitotta magától a felelősséget és előadta, hogy Primes nem képzett technicus ugyan, de évek hosszú során át van a társaság szolgálatában és mindig ilyen munkálatokra használtatik, de soha még ily könnyelműséget nem követett el; különben a társaság irodájában mindig több Daczj-lámpa van készletben, melyek egyikét kellett volna csak magával vinnie Primesnek, és a nyílt gyertya feleslegessé vált volna. A bécsi országos törvényszék alperest elmarasztalta 500 frt fájdalomdíjban, továbbá a kereseti képesség kisebbedéseért j kárpótláskép 3000 frtban feltétlenül, végül a szenvedett károk megtérítésében a szükséges I fő- és becslő eskük letevése mellett. Az itélet ! indokaiban felhozatik többek közt, hogy alpercs-I társaság nem volt hivatva felperesnek nevében valamely ügyletet véghez vinni( ugy, hogy csak azon egyén megválasztásáért legyen felelős, kire az ügylet teljesítését bizta. Más részről a felperes és alperes közt nem is egyszerű munkabéri szerződés áll fenn, melynek következtében szintén csak a megbízott egyén helyes megválasztásáért volna felelős. Épen ellenkezőleg a szerződés, mely a két fél közt fennállott, azt czélozta, hogy valamely dolog bizonyos árért felperesnek átengedtessék (A. prt. 1053. §.) A létrejött szerződés természete szerint a fogyasztó azt követelte, hogy neki világító gáz szolgáltassék clykép, hogy ő azt bizonyos czélra használhassa. A mint tehát a gázszolgáltatása a beperelt társaság üzletkörébe tartozik, a társaság köteles egyszersmind a gazszolgáltatásban beálló minden zavart elhárítani. A társaság mint jogi személy közegeket tartozik használni a munkák teljesítésére. Minden egyes ilyen közegnek közreműködése magának a társaságnak cselekvését képezi, mivel a tár saság csakis közegei által szolgáltatja át a gázt. A ki azonban valamely ipart Uz melyhez műértelem vagy nem közönséges szorgalom kívántatik, tartozik bírni azon ismeretekkel, melyek ezen iparűzésre szükségesek. Ez áll a társaságra nézve is, tehát szükséges, hogy a társaság magánjogilag felelőssé tétessék azon károkért, melyeket Primes okozott. A másodfokú bíróság mindkét fél felebbezése folytán az ügyet tárgyalás alá vévén, a felperes fájdalomdiját felemelte 1000 frtra, a kereseti képesség ki?ebbedése fejében pedig 3000 frt helyett 5000 frtot itélt meg. A legfőbb törvényszék ezen iéletet helyben hagyta. Nyilt levél a „Magyar Themis" szerkesztőjéhez. Budapest, augusztus hóban. Tekintetességedhez és a „Themis" tisztelt olvasóihoz folyamodom, miszerint az alább előadandó jogkérdést, illetőleg becses véleményüket a „Themis"-ben közölni szíveskedjenek. Kérdés •: ,,Váljon sommás eljárásban a bíró jogosítva van-e a feleknek egyedül ügyvédek általi képviseltethetésöket végzésileg kimondani anélkül, hogy aptr. 85. §-a pontját és a 88-t sértené? A tényállás a következő: Sommás Ügyben a felek személyesen megjelenvén s egyezség nem sikerülvén, az ügy érdemleges tárgyalásába bocsátkoztak. A tárgyalás folyama alatt azonban egymás irányában nem a legnagyobb illemmel viseltetvén, a biró kimondja végzésileg, miszerint rjelen ügy tárgyalása elhalasztatik és utasíttatnak a felek, miszerint ügyvédek általi képviseltetésökről gondoskodjanak." A felek természetesen — fogalmuk sem lévén a törvényről — ebben megnyugodtak : A f. hó 4-én esedékes volt tárgyaláson felperesért Dr. Kiss (jogtudor, de nem ügyvéd) alperesért pedig alólirt ügyvédjelölt jelenvén meg, s ellevén látva egyedül nevünkre szóló meghatalmazványnyal — mitsem tudtunk a bíróság fenntemlitett megszorító végzéséről — s a biró ur teímcszetesen előbbhozott végzése értelmében bennünket nem fogadott el megbizottaknl. Kérdem, váljon a törvénv értelmében, az 1868. évi LIV ik t. czikkintentiojának megfelelőleg, különösen a ptr. 85. és 88. §§. szellemében járt-e el a t. biró ur ? Nézetem szerint nem : Mert: a prt. 85.§-ának a) pontja megbízott általi képviseltetésről szól, a 88. §. pedig határozottan kimondja, miszerint a felek a biró előtt akár ügyvédet, akár más megbízottat vallhatnak, e szerint tehát pl. egy kereskedőt is; kérdem : váljon az-e a törvény intentiója, hogy bármely laicus ember fungálhasson mint megbízott sommás eljárásban, csak doctor juris és ügyvédjelölt nem ? ugy látszik, hogy a t. biró ur az ügyvédjelölteknek, az uj ügyvédi rendtartás 15. és 16. §-ok által határozottan kimondott és a rendes eljárásra is kiterjedő jogait (a signálást kivéve) vagy nem ismeri, vagy mi még sajnosabb ignorálja, avagy igy- véli a t. b'ró ur elérni, hogy a fiatal nemzedék ügyes, practicus ügyvédekké, jogvédőkké képződik, hogyha elzárja jogtalanul előttök a kiképezés útját? Váljon a törvény értelmében cselekedett-e a biró ur, midőn felhasználva e laicus emberek járatlanságát, tudatlanságát, a felek szabadságát és a törvény által megengedett meghatalmazási jogát és egyszersmind bárkinek s annál inkább a kiképzés és tudomány után vágyó ügyvédjelöltnek szintén a törvényben gyökeredző képviselhetési jogát önkényileg annyira megszorítja, korlátozza. Valóban elhibázott lépés volt tőlünk, de különösen felp. képviselőtől, hogy e második végzés ellen jogorvoslattal nem éltünk. Történt pedig ez eset a lipótvárosi kir. j bíróságnál. Kiváló tisztelettel Ivánn Károly. A hozzám intézett kérdésre válaszomban igen rövid lehetek, mert tökéletesen osztom a nyilt levélben kifejtett nézetet, miután az ugy a törvény szószerinti szövegével, mint a törvény helyesen értelmezett intentiójával tökéletesen megegyezik, ugy a perrendtartás 85. §-ának a) pontja, és a 88 §, valamint a 118. §. második kikezdése világosan megbízott általi képviseletről szólnak a sommás eljárásban, s ezen megbízott egyedüli qualificatiójául a 88. §. el?ő kikezdése az önképviseletre jogosultságot tünteti fel. Ha tehát a fennforgó esetben az igazolt megbízottak ezen qualificatióval bírtak, a bírónak nézetem szerint nem volt joga ezen megbízottakat visszautasítani, annál kevésbbé, mert a felek a 86. §. rendelkezésének teljesen eleget tettek. Az ügyvédrendtartásra való utalást azonban sajnos időelőttinek kell kijelentenem, erre mint eddig csak javaslatra reflectálni a biró nemcsak nem tartozik, de refectálni nem is szabad, egyébiránt arra szükség nem is volt, mert a positiv törvény eljárását elég szabatosan szabályozza, s ha a biró szorosan ragaszkodik a törvényhez, a megbízottak visszautasítása be sem következhetett volna, de ha már bekövetkezett, akkor viszont a megbizottakat kétségtelenül mulasztás terheli, mert az elutasító határozatba bele nyugodtak, igaz, hogy a fennforgó esetben a biró az ügygyei alig tehetett egyebet, minthogy azt elejtettnek tekintvén, az iratokat irattárba tétetni rendelte, s igy az ügy folyamodványilag újra folyamatba tehető, de ez által nem szüntethető meg a bírónak oly elvileges határozata, mely ha csak egyik felet érinti, azt védelmétől teljesen megfosztja s igy annyira hátrányos, hogy annak megszüntetését épen a fennforgó a felekre nézve nagyobb hátrány nyal nem járó esetben törvényes uton szorgalmazni s ez által