Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 36. szám - Belföldi jogesetek. Váltóper

— 270 — hogy felperes a fizetést nem a kereseti váltóra teljesítette s azon körülmény, hogy a váltó felperes birtokában léteük, alperes elmarasztalására indokul nen szolgálhat. A magyar királyi Curia mint legfőbb Ítélőszék ezen felebbezés folytán 1874. évi június 30-án 310. szám alatt következő ítéletet hozott: A pesti királyi itélő tábla fenntebbi keletű és számú ítélete megváltoztatván, érdemileg és a perköltségre, úgy az itéletidijra nézve, az elsőbiróság ítélete hagyatik jóvá. Felperesi ügyvéd, munkadija, költségét ide nem értve, saját fele irányában 3 frtban állapittatik meg. Indokok. A vtk. II. R. 88-ik §a alperesnek ellenbeszédbeli állításait pontonként rendelvén igazaknak vagy valótlanoknak felperes által nyilváníttatni, ezen félnek a felhitott törvény mellőzésével válaszilag közbevevett általános tagadása azon következményt, hogy alperes tartozzék a 12 . alatt nyugtatott összegnek a kereseti váltói a történt fizetését további próbákkal igazolni, azért nem vonhatja maga után, mert felperes sem a bemutatott okirat tartalmát, sem a kérdéses nyugtának általa lett kiállítását határozottan nem tagadta, az pedig, hogy alperes neki az emiitett ügyleten kívül más ügylet alapján adósa, különben sem igazolta, sőt a váltóértékét ezen ügyletből származottnak maga a kereseti váltó mutatja. Ezeknél fogva, habár a váltó felperes kezénél létezik, minthogy az e körülményből meríthető kifogást a vtk. I. R. 123-ik §-a, csakis harmadik személy irányában zárja ki, a másodbirósági itélet megváltoztatása mellet, az elsőbiróság ítéletét kellett jóvá hagyni. A vtk. II. R. 225-ik §-a egyedül az ügyvédi munkadíjnak s nem egyszersmind az ügyvéd költségének megállapítására vonatkozván, ezen megállapítás, tekintettel a vtk. IL R. 226-ik §-ára is, a felperesi ügyvédmunkadíjára volt szorítandó. Köztörvényi tekintet alá eső kötvények alapján csak tényleges kár és nem egyúttal vesztett haszon is követelhető. (M. B.) Basch Jakabnak, a városi tiszti ügyész által védett Szabadka királyi város közönsége mint alperes elleni 6050 frt kártérítési tőke és járulékai iránti perében a szabadkai királyi törvényszék 1873. évi június 16-án 2215. szám alatt következő ítéletet hozott: Felperes kereseti joga s kártérítésbeni jogosnltsága bíróilag megállapíttatik s alperesi városi közönség köteleztetik kártérítés fejében o. é. 6050 frtot, ez összegnek a kereset levél benyújtása, vagy is 1868. évi april 30. napjától számítandó 6°/0 kamatait felperesi ügyvéd 40 fjrint, munkadijaival együtt, 45 frt. 28 kr. perköltséget felperesnek és jelen ítéletnek a kir. adóhivatal által kiszabandó bélyegilletékét, a kincstárnak 15 nap allatt különbeni végrehajtás terhemellett lefizetni. Indokok: Mert felperesnek keresete írásbeli nyilt szerződésen kölcsönös jogokat és kötelezettséget tartalmazó s szerkezetében alperes által nyíltan beismert közokiraton alapszik ; ezen a keresetnek alapjául vett, 8 a keresetlevélhez csatolt haszonbéri szerződésből nyíltan kitűnik az, hogy alperes város közönsége, az ő kizárólagos tulajdonához tartozó és a szabadkai határban való széksó seprést 1862. évi november 1-ső napjától 1865. évi október utolsó napjáig és igy három évre haszonbérbe kiadta, már pedig a palicsi tó medrén is, mint alperes városi közönség kétségtelen, — köztudomású tulajdonán a széksó seprési jog feletti intézkedés, alperes városi közönséget illetvén, — úgy a szerződés szövegéből, — miután abban a palicsi tó területnek használat alóli kizárása, elvonása, felemlítve, kikötve nincsen, világosan következtethető az, hogy a széksóseprési jog bérbe adása alperes városnaK a többi területekkel együtt hasonlóan kizárólagos tulajdonához tartozó palicsi tó medrére nézve is érteimeztetet, és ahoz felperesnek kétségtelen használhatási joga volt, mely bérbe adás és vétel útjáni használhatási jogát felperesnek | alapjába még inkább megerősíti a bérleti szer-I ződésre, annak mindkét oldalról lett elfogadása, aláírása után vezetett, azonban áláiratlanúí s igy kötelező erőn kívül maradt záradék, illetőleg utóirat, melyben alperes közönség a széksó' seprési jogot a palicsi tó területére nézve el: vonni czélozta. Mert e világos szerződésen alapuló bér| leti jognak felperes általi tényleges gyakorlása Sohönfeld Albert és Spitzer Sámuel tanuk határozott egybevágó vallomás aikon kívül, maga az alperes városi közönsig önbeismerésével is begyőzetik, a midőn elleniratában felhozza, hogy felperes a palicsoni széksó seprésből karhatalommal üttetett ki. Alperes városi közönség a per során önmaga is beismeri, hogy a Indasiszéksó seprés, felperesnek irásos szerződéssel csakugyan bérbe adatott, beismeri továbbá azt, hogy a ludasi tó medre a Körös vizének hatóságilag rendelt és végrehajtott lecsapolása folytán vízzel boríttatott és a széksóseprés lehetősége megsemmisíttetett, ez esetben alperes által a bérszerződés 3-ik pontjára hivatkozás, hogy t. i. ,;felpcres bármily részbeni leengedésre igényt nem tarthat, magára vállalván még a rendkívüli szerencsétlenségeket is," birói figyelembe vehető nem volt, mert rendkívüli szerencsétlenség fogalma alatt, csak emeberi erőn kívül álló elemi csapások, nem pedig szántszándékos cselekvényekből következett megkárosítások értelmeztethetnek, de az e részbeni kifogása felperesnek önmagába elesik már az által is, hogy a városi közönség maga belátva felperes haszonbéren alapuló jogai csonkítását, úgy a palicsi széksóseprés betiltását, mint I a Körös vizének lecsapolását illetőleg az innen eredt kárnak megvizsgálására tiszti bizottságot küldött ki ; ugyanezen alperesi önbeismerés teljesen igazoltatik felperes által a becsatolt két rendbeli, keresetlevélhez csatolt gazdasági gyűlés határozatával, melyben az alperes városi közönséget képviselő gazdasági gyűlés a kérdéses szerződés fogalmazásából s az arra vezetett aláiratlan záradéki utóiratból, a palicsi tónak, mint szabadkai határban fekvő s a város tulajdonához tartozó területnek bérbe adását következtethetőuek határozatilag kimondja. Mert alperesi azon állítás, hogy a palicsoni széksóseprés soha senkinek is meg nem engedtetett épen alperes közönség által hivatok tanuk Kádár Mihály, Tikviczki Pál és Vincze János határozott vállomásaikkal, ugy kifogástalan okmánynyal megezáfoltatván, ennek j ellenében felperes által be nem ismert ezen alperesi állítás bírói figyelembe vehető nem volt; de a kifogástálan bérleti szerződés, a károsodás tényének alperesi beiemérése ellenében birói figyelmen kívül volt hagyandó alperesi egyetlen tanú, Kádár Mihály azon vallomása is, ho;ry az 1862. évi árverezéskor, a palicsi tó területe a bérlet alól szóbelileg ki-I vétetett, a mikor épen ezen lényeges körülményről az árverést vezetett s tarúkép kihallgatott Czurda Elek, volt gazdasági tanácsnok I úr kivett nyilatkozatában a felperesi 87. alatti , ellen kérdő pontok 2-ik tétele alatt hozzája intézett határozott kérdésre kitérő határozatlansággal nyilatkozik. Felperesnek a palicsi széksó sepréstől | a bérleti első év tavaszán lett hatósági eltil-i tás és a ludacsi széksóteriiletnck vizzeli elj borittatása miatt eredt kár mennyiségére tézve , 6050 forintra tett számítása megállapítandó | volt, a hit alatt kivett s alperes városi közön-I ség által nem is észrevételezett tanuvallómáj sok alapján, ugyanis: 1- ször. Felperes bemutatott elősorolt száj mitása melyben a széksó seprésre alkalmas j tavaszi idényt, aprif 15-től június végéig az őszi idényt pedig september és október hónapokra teszi; Schönfeld Albert, Spitzer Sámuel j Bunczlau Fülöp, Szántó József és Schönfeld j Mózes határozott vallomásaikkal igazoltatik. 2- or. Felperesi azon számítást, hogy a palicsi tó területén tavaszi idényben havonként, ! őszi idényben havonként 8 nap lehetett székl sót seperni, igazolják Schönfeld Albert, Bunczlau Fülöp, Baló György, Szántó József, Schönfeld Mózes egybevágó vallomásaikkal 3- szor. A naponként palicson seperhető széksó mennyiségre vonatkozó felperesi számítás helyessége igazoltatik, Fchönfeld Albert Bunczlau Fülöp és Balogh József öniud<nuá' sukon alapuló vallomásaikkal. 4- szer. A ludasi széksó termelés menyiségét igazolja Schönfeld Albert, Bunczlau Fülöp, Balogh József, Szántó József, tanúk hit ítlatti vallcmása. 5- ször. Az 1863. évi, úgy az 1864. ég 1865-ik évi széksó termelési arány Schönfeld Albert, Bunczlau Fülöp, Szántai József ég Schönfeld Mózes tanuk ögezhangzó vallomásaikkal igazoltatik. 6- szor. Felperesnek, a széksó vékánkénti árára vonatkozó számítását azon számítás szerinti érték valódiságát Schönfeld Albert. Spitzer Sámuel, Bunczlau Fülöp, Flesch Sámuel, Szőllősi Lőrincz, Baló György, Borsos János, Lajkó János és Berta József, tanuk hit alatti vallomásai igazolják. Mindezeknél fogva, felperes kereseti joga és kártéritéshezí jogosultsága alperes városi közönség, mint kiállító ellen a prt. 166. §-a értelmében bizonyító erővel bíró haszonbérleti szerződés alapján megállapítandó s igy ennek, valamint a prts. 190-ik §-a értelmében, teljes bizonyító erővel bíró tanúvallomások alapján, alperes városi közönség a kereseti tőkében, valamint a jogtalan elvont hasznok után törvényszerűség járuló kamatokban, végre mint vesztes fél a prts 251-ik §. értelmében, perköltségekben marasztalandó volt. Alperesnek ezen itélet elleni felebbezése folytán a pesti királyi Ítélőtábla 1874. évi február hó 13-án, 56433. sz. a következőleg ítélt: Az eljáró kir. törvényszék ítélete megváltoztatik s alperes a kereseti összegből egyedül a palicsi teiület nem használhatása czimén felszámított 5300 frt kártérítési öszeget köteles felperesnek 15 nap alatt 8 különbeni végrehajtás terhe mellett lefizetni és felperes azon kereseti Kérelmétől, hogy alperes a ludasi tó után 750 frttal felmerült kártérítési összegben is elmarasztalt&ssék, elmozdittatik, a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek; felperesi ügyvéd munkadija s kiadásai fele irányában 45 frt. 28 krral állapíttatnak meg. Indokok: Alperes városi közönség a kereset alapjául felvett haszonbéri szerződés tartalma ellen a per során kifogást nem tévén, a felebbezésben ez iránt utólag felhozott ama előadása pedig, mintha az a valódi megállapodásnak meg nem felelő értelemben lenne kiállítva, a per torán szintén érvényesíteni elmulasztott azon további állításával együtt, mintha az árverés megkezdése előtt, valamint a többi árvezelők úgy felperesnek határozottan megmondatott volna, hogy a palicsi földterületeken a széksó seprés semmi feltétel alatt nem gyakorolható; a törvénykezési rendtartás 283-ik §-ához képest figyelembe nem vétethetvén ; felperes keresetjogát a kereseti jogalap ama tárgyára nézve az elsőbiróság Ítéletében e részben felhozott s ezúttal is helyeselt indokból megállapítani s ezzel kapcsolatban alperest a keresetlevél csatolt mellékletében a palicsi tó területét illetőleg 1—6 tétel sz. a. felszámított, valódiság tekintetében alperes részéről az elleniratban kifogás alá sem vett, de azon felül a perbeli tanúvallomások által is igazolt 5300 frt. kártérítési öszszeg megfizetésére kötelezni kellett. Ellenben a kártérítési jogalap másik tárgyára, t. i. a ludasi tó területére nézve azért nem lehetett felperes kereseti jogát megállapítani, mert a szerződésben felperesnek nem különösen a ludasi tó, hanem alperes város határában általában csak a széksó seperhetési jog adatván haszonbérbe, alperes város »z által, hogy a közérdekben történt hatósági intézkedés folytán a Körös vize lecsapolását elrendelte, jogellenes cselekményt, mely felperest ez alapon kártérítés követelésére feljogosítaná el nem követett. Kártérítési keresetekben a kamatok já-