Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 35. szám - Belföldi jogesetek. A végrehajtási jog elévülés

260 -kezdésében foglalt enuntiatiot, semmi kétség sem lehet az iránt, hogy a tervezet szerint a hitelezők, kiket pusztán pertársaknak tekinteni nem lehet, nniversitast képeznek olyképen, hogy ez universitasban mint annak tagja csak azon hitelező szerepelhet, ki a csődtörvény feltételeinek eleget tesz. A hitelezők közt vagyonközösség támad, mely a csődvagyon teljes felosztásáig tart, s melynek részesei mindazon hitelezők lehetnek, kik a csődvagyonból leendő kielégítésre igényt tarthatnak, s követeléseiket a tényleges felosztásig bejelentik. A vagyonközösség természetéből következik: quod universitas debet, id non d ebent singuli; és quod uuiversitati debetur vei quod possidet universitas, id non singulis debetur nec singuli possident; továbbá, hogy azon ügyekben, melyek a hitelezőknek bizonyos szabályok szerinti kielégítésére, különösen a csődvagyon kezelésére és értékesítésére vonatkoznak, azok többsége határoz olyképen, hogy határozatai a kisebbséget is kötelezik. 5. §. A hitelezők összeségének jogában áll a közadós nevében, a leltár jogkedvezménye mellett, örökösül nyilatkozni és hagyományokat elfogadni. Az ily örökségből azonban a tömeget csak az illeti, mi a netáni terhek és adósságokon felülmarad. Indokok: Az 5. §-ban foglalt intézkedés egyrészről kifolyása az 1. §-ban kimondott azon elvnek, mely szerint a csőd a közadósnak összes vagyonára kiterjed, mely reá a csőd tartama alatt száll; másrészről kiegészítése a 4. §-ban foglalt intézkedésnek, mely s?erint a rendelkezési jog a csőd alá tartozó vagyon felett a hitelezők összeségét illeti. A közadósra szálló örökség ennek kétségtelen vagyonjogát képezi, melyet elfogadni s • kielégítésükre fordítani csak a hitelezők lehetnek feljogosítva; s mert a közadós a csődnyitás tényével rendelkezési jogát elveszti, önként következik, hogy a reá szállott örökséget | joghatálylyal vissza nem utasíthatja, s a hite- j lezőket az örökségből leendő kielégítéstől önkénytileg meg nem foszthatja. E mellett magától értetik, hogy a hitelezők összesége vala- i mint egyéb tekintetben, ugy az örökséget ille- j tőlegisatömeggondnok által képviseltetik, j hogy tehát a nyilatkozatnak a hitelezők nevé- i ben és érdekében a tömeggondnok által kell történni. Miután a csődtömeg a közadós helyébe lép s az ezt illetendett örökjogot gyakorolja, — misem természetesebb, mint az, hogy a tömeg sem követelhet az örökségből többet, mint mennyire a közadós igényt tarhatna; ehez képest a közadósra szállott örökségből a tömeg csak azt igényelheti, mi a netaláni terhek és adósságok kiegyenlitése után fenmarad. Tekintve, hogy a közadós a jelen tervezet értelmében a csődnyitás tényével rendelkezési jogát összes vagyona felett, melyet a csődnyitás idej ekor bir, vagy mely reá a csőd tartama alatt száll, elveszti, — nem lehet kétség az irá nt, hogy a közadós a reá szálló örökségrő 1 érvényesen le nem mondhat, illetőleg azt érvényesen visza nem utasíthatja. A közadóst illető örökség ugyanis, miként már fentebb érintetett, vagyonjogi értéket képvisel, mint ilyen a tömeghez tartozik, melyről a közadós lemondás vagy visszautasítás által, mely elidegenítést involválna nem rendelkezhetik. 6. §. Mit a közadós a csőd tartama alatt munkássága által szerez, a felett őtet szabad rendelkezési jog illeti, és nem kötelezhető arra, hogy e keresményét a csődtömegnek átengedje. Viszont a közadós a csődtömeghez tartozó vagyonból tartást nem igényelhet, és ilyenben csak a csődhitelezők beleegyezésével részesíthető. Indokok: A tervezet 6. §-a, szemben a fr anczia törvény 530, az olasz törvény 643 cz., a porosz csődtörvény 162. §-ában foglalt intézkedésekkel, melyek a közadós igényét a tartáshoz hatáiozottan elismerik, — lényegileg az osztrák csődtörvény (5. §.) intézkedéséhez csatlakozik a nélkül, hogy ezt is feltétlenül követné. A tervezet az osztrák csődtörvénytől annyiban tér el, hogy a közadósnak arra nézve, mit a csőd tartama alatt saját munkássága által szerez, feltétlen rendelkezési jogot enged, minélfogva tőle az igényt a tartás követeléséhez jogosan és következetesen megvonhatta. Azt, hogy a tervezet a közadósnak az érintett irányban teljes rendelkezési szabadságot enged, nemcsak azon körülmények, melyek az 1. §. indokolásában különösen a porosz törvény intézkedése ellen felhozattak, hanem más fontos körülmények is indokolhatják. Egyrészről ugyanis nem szenvedhet kétséget, hogy n közadós a hitelezők érdekében szerzésre nem kényszeríthető, s hogy a törvény e részbeni minden intézkedése a közadós akaratán hajótörést szenvedne, a közadós a törvény kényszerítő intézkedésében mintegy felhívást látna annak kijátszására, mi nagy fáradságba nem is kerülne ; másrészről nehéz volna a törvényben eleve megállapítani azon mértéket, mely szerint a közadós és családjának szükségletei meghatározandók lennének, s az e részbeni positiv intézkedés vagy j egy esetre sem lenne alkalmas, vagy oly ön- j kényes magyarázatra adna alkalmat, mely I esetleg a hitelezők vagy a kőzadós és bünte- í len családja érdekeivel ellenkeznék, s végered- j ményében csak a törvény kijátszására sarkalná i a bukottat. Ehez járul még — s eztán mindennél fontosabb — hogy ha a tőrvény a közadóst a szerzési képességtől meg nem fosztja, — úgy őtet mulhatlanul fel kell jogosítania arra is, hogy munkássága, tevékenysége eredményére nézve szerződhessék hegy ezek tekintetében kötelezettségeket vállalhasson ; úgy de ez esetben az absolut igazsággal ellenkez nak, ha a törvény a közadÓ3 keresményét a csődhitelezők részére vindicálná s a kielégítési alapot elvonná azoktól, kik egyedül ez alapra támaszkodva szerződtek a közadóssal, s kiket a csőd természete szerint a tömegből kielégítés nem illethet A törvéDy megadná ugyan a közadósnak a szerzési képességet, de ez reá nézve írott malaszt maradna; mert nem valószínű, hogy ily körülmények közt a közadóssal valaki szerződjék. Végre nem szabad azt sem szem elől téveszteni, hogy a törvénynek most érintett irányú intézkedését — ha minden egyébtől eltekintünk — már azért sem volna helyeselhető, mert az a csőd befejezését j előre láthatólag igen sok esetben megnehezi| tené, mit a törvénytől lehetőleg elkerülni kell. 1 A tervezet tehát nem túlzott philantropiából, 1 hanem gyakorlati motívumokból indul ki, mi| dőn a közadósnak arra nézve, mit ez a csőd I tartama alatt saját munkássága által szerez, feltétlen rendelkezési jogot biztosit. És ez a I közadósra nézve minden esetre előnyösebb, ! mintha részére a porosz, franczia és ! olasz törvények példájára a tartási igény I biztosíttatik, de keresete a csődtömeghez csatoltatik ; a tartás kétes értékű beneficiuma szemben a szabad szerzési képességgel oly alamizsna, melynek élvezete már magában a legnagyobb szerencsétlenségek közé tartozik. Azon álláspont, melyet a tervezet elfoglal, teljesen indokolja azt, hogy a közadós részére oly esetben is, midőn ez a keresetre nem képes, csak azok beleegyezésével adható, kiknek érdekeit a tartás engedélyézése közvetlenül érinti. Belföldi jogesetek. A végrehajtási jog elévülése. (M. B.) Tarinay Vilmosnak Kronetter Ferencz elleni 525 frt 53 kr iránti végrehajtási ügyében a lugosi királyi törvényszék a magy. kir. semmitŐ8zéknek itt következő határozatára: „A neheztelt végzés megsemmittetik és a lugosi királyi törvényszék a fennforgó végrehajtási kérvény ujabbi szabályszerű elintézésére utasittatik, mert: a végrehajtató fél a prt. illető §-aira hivatkozva a köztörvényi végrehajtás, illetve átvetés elrendezését kérelmezvén, a királyi törvényszék midőn e helyett polgári birói minőségben az eltérő szabályok szerint elbírálandó és foganatosítandó kielégítési váltóvégrehajtást rendelte el s ezúttal a panaszló felet a használható jogorvoslatok tekintetében is tévútra vezette a prt.s 297,-ik §. l-gj pontja alá eső s a 304. §. alapján hivatalból észlelendő semmiséget követett el." — 1873. évi deczember hó 5-én 4924. szám alatt következő végzést hozott: A semmitőszék által hozott ezen határozat a feleknek kiadatik, és annak értelmében, mivel a polgári végrehajtási jog még el nem évült, ugyan azért a kért kielégítési végrehajtás 525 frt 53 kr tőke ennek 1870. deczember 1-től járó 6°/o kamatjai erejéig a lugosi volt főszolgabiróság által 1870. június 20-án bizto.sitásilag már felülfoglalt állítólag Schultz Venczel kezelése alatt álló, Kari Ferenez fürdőjének pinczéjében létező szikvizgépre, 755 darab meszelyes 10000 darab félmeszelyes szikviztivegre, 10 darab kosárra, 4 darab rézcsapra: továbbá Kronetter Ferenez nevére szóló 3 darab lugosi takarékpénztári részvénybe elrendeltetik, és ennek foganosltásával Balogh Ferenez végrehajtó megbizatik azzal, hogy előbb a törvényben előirt igényfel8zóllitá8t kibocsássa és a netán beadott igényeket a lugosi királyi járásbíróságnak bemutassa. Ezen végzés ellen Schultz Venczel semmiségi panaszszai élt, melynek alapján a magy. kir. Curia mint semmitőszék 1874. évi május 20-án 5965. szám alatt kelt határozatával a neheztele végzést a prt. 297-ik §-a l-s ő pontja alapján megsemmisítette és a fennforgó végrehajtási kérvényt elutasitólag elintéztetni rendelte. Mert: az átmeneti intézkedések XlX-ik czikke 3-ik pontja értelmében a váltótörvényszékek előtt befolyt ügyekben a hozott határozatok joghatálya és végrehajthatósága egyedül az 1869. évi ápril 8-án kibocsátatott igazságügyminiszteri rendeletben foglalt szabályok szerint lévén elbírálandó, a végrehajtató félnek az e'iSŐbiróság által is elfogadott azon feltevése, hogy jóllehet az aradi volt váltótörvényszéknek 301*/87o számú végzéséből folyó végrehajtási joga a hivatolt rendelet 67-ik §-ához képest elévült, mindamellett ezen eként hatálytalanná vált marasztaló végzés végrehajtását még köztörvényi úton szorgalmazhatja, egyáltalán minden törvényes alapot nélkülöz. A községi bíróságok jogköre. Fekete Péternek Kodácz László elleni 15 frt s járulékai iránti perében a szinér-váraljai királyi járásbíróság 1873. évi szeptember 9-én 2859. szám alatt kelt végzésével a biztosítási végrehajtást rendelte el, melynek foganatosítását szeptember 29-ére tűzte ki. Alperes ezen végzés ellen semmiségi panaszt adott be, mert: a veszély mivel sincs igazolva, és mert: a ptr. 475-ik §-a szerint ezen ügy a községi bíróság hatásköre alá tartozik. A magyar királyi Curia mint semmitőszék 1874. évi június hó 11-én 8435. szám alatt kelt határozatával ezen semmsiégi panaszt elvetette. Mert: annak megítélése, váljon biztosítást kérő fél követelésére nézve a 338-ik §. szerint megkívántató veszélyt igazolta-e ? illetve biztosítás elrendelésének volt-e helye? az a biztosítási végzés érdemleges részéhez tartozik, mi ellen a ptr. 344-ik §-a felhívott 332-ik §. rendelete szerint nem semmiségi panasznak, hanem kifogásnak van helye; a birói illetőség ellen * ptr. 475-ik §. alapján tett kifogás pedig : tekintve hogy a községi bíróság hatásköre miután az az illetőségéhez utasított ügyekben csak mint egyeztető bíróság működik és határozathozatalra csak akkor van hivatva, ha a felek magukat a községi bíráskodásnak önként alávetik a ptr. hetedik czim 1. és 2. fejezetébe érintett, a per megindítása előtt érvényesíthető s a jogosított fél egyoldalú kérelme folytán az ellenfél meghallgatása nélkül elrendelendő biztosítási intézkedésekre, az ezekből kifolyó a ptr. 332. és 344. §-aiban jelzett birói eljárást és határozatot igénylő eljárásnál