Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 30. szám - Eszmetöredékek örökösödési eljárásunk reformja tárgyában

— 218 — Az actio popularis ellenben teljesen kifejezi azon elvet, miszerint a bűnös cselekvény által a sértés az összesség ellen követtetik el. Az actio popularis t. i. a legvilágosabban kifejezést ad azon elvnek, miszerint a megtorlást az államnak e czélra kirendelt közege ÍD-ditja meg, ha azonban ez azt nem teljesiti, a a megsértett összesség bármely tagja (nem pedig csak a sértett fél) megindíthatja a vádat. A cselekvény tehát csak azon esetben nem vonatik üldözés alá, ha úgy az államnak a vád emelésére kirendelt közege, mint a megsértett összesség minden egyes tagja eláll a vád emelésének jogától. Tagadhatlan, hogy az actió popularis igen bátor reformeszme, amennyiben az uralkodó nézet szerint a vád emelésével való üzérkedésre adna igen bő alkalmat. Annyi azonban bizonyos, hogy ezen intézmény Angolországban fennáll. Sőt figyelemre méltó, hogy nálunk is történt legújabban felszólalás mellette, és pedig a gyakorló jogászok köréből. Ugyanis a bűnügyi praxisban igen jártas Dr. Friedmann Bernát, a jogászgyülés állandó bizottsága által felszólittatvan véleményadásra a védőéi közvádló jogkörének megállapítása iránt, véleményében többek közt ezeket mondja: „Én helyesebbnek tartom, ha már annyira félünk, bogy a közvádló visszaélhetne néha a nem-vádolás jogával, inkább minden polgárnak megadd a jogot, hogy ott, hol sem a közvádló, sem a magánsértett nem akarnak fellépni, az ügyet birói eldöntés elé vigye." — A dolgok ily állása mellett világos, hogy ngy az osztrák törvény mint a német javaslat jóval mögötte állanak az angolos irányban mozgó doctriEa követelményeinek. Hogy azonban ez utóbbi mennyire egyez meg vagy nem egyez meg continentális viszonyaink természetével, az még a jövő kérdése. Dr. Faye r László. Szemle. Budapest, jun. 30. Igazságügyi törvényjavaslatok a felsőházban. — Ausztriai ügyvédgyiUés. — Bajorországi ügyvédgyülés. (—r.) A felsőház ma tárgyalta a gyakorlati birói vizsgáról, a hamis bukásoknál követendő eljárástól és a közjegyzőség behozataláról szóló törvényjavaslatokat. A két előbbi változatlanul elfogadtatott a képviselőház által megállapított szövegezésben. A közjegyzői törvényjavaslaton azonban több styláris módosítás mellett némely az érdembe vágó változtatás tétetett. így a 7. §. a következő szövegezésben fogadtatott el: „A közjegyzőt feljogosítja kineveztetése és j kötelezi őt minden közjegyzői okiratot magya- | rul kiállítani. Köteles azt a magán fél kívánságára bármely más oly nyelven is eszközölni, a mely nyelvnek birását kellően igazolta és a melynek használhatására az igazságügyminiszter felhatalmazását birja. Az ily kiadvány j azonban nem eredeti okmány, hanem csakis i hitelesen lefordított másolat és az eredeti okirat minőségével nem bir." Továbbá a 9. §.-nál a biztosíték 6000 frtról 7000 frtra, 2000 frtról 4000 frtra, és 1500 frtról 2000 frtra emeltetett. Az alsó-ausztriai ügyvédi kamara kitűzte feladatául, hogy egy ausztriai ügvédgyűlést léptessen életbe. E czélból bizottságot küldött ki az alapszabályok kidolgozása végett. Ezen bizottság elkészült munkálatával és a tervezetet a kamara bizottsága elé terjesztette. Az alapszabályok főpontjai a következők: Az ausztriai ügyvéd -gyülés (Advocatentag) czéljaajog művelése tudományos, törvényhozási és gyakorlati szempontból, a kartársak közti eleven eszmecserének és a személyes közlekedésnek közvetítése, végül a kart érdeklő kérdések tárgyalása. A gyűlés évenként egyszer tartatnék meg; de fel van jogosítva a bizottság az egybehivást az utolsó gyűlést követő második naptári évre halasztani. A tagsági dij évenként 3 frt. Az ügyvédgyülés teljes ülésének tárgyalásait szakosztályi tárgyalások előzik meg. Es pedig alakittatik két szakosztály: 1. a jog művelésére, 2. a kart érdeklő kérdések tárgyalására. A szakosztályok minden határozatai közöltetnek a teljesüléssel; de a határozatoknak tárgyald a és eldöntése a plenumban csak akkor történik, ha ez az illető osztálytól kívántatik, vagy a teljes ülésnek legalább 10 tagja által inditványoztatik és a teljes ülés által elhatároztatik. Az ügyvédgyülés állandó bizottsága 15 tagból áll, kik a különböző vidékekre való tekintettel választatnak meg. Az állandó pizottság székhelye azon város, hol az utóbbi ügyvédgyülés tnrtatott. A 12-ík bajorországi ügyvédgyűlés folyó évben Nürnbergben tartatott meg. Az egye8ület csak 178 taggal bir, daczára annak, hogy Bajorországban körülbelül 1400 ügyvéd van. A gyűlésen mindössze 59 tag volt jelen. A napirend tárgyát kiválúlag az ügyvédi dijak képezték. A határozatokat a következőkben vázoljuk. A díjszabályzat határozott alapokon nyugodjék bizonyos külsó' ténybeli ei iteriumok szerint, milyenek : a bíróság, az eljárás módja és a peres tárgy értéke. A dijak egyes cselekvények szerint szabandók meg. A cselekvények bizonyos eategoriák szerint osztályozandók. Az ügyvédet dij illeti minden a perben annak megkezdése előtt és az ítélet hozása végett eszközlött cselekvénvé t; csekélyebb fontosságú csclekvényck Összefoglalása bizonyos általános összegbe meg van j engedve. A pernek tanukkal és szakértőkkeli bizonyításra való kiterjedése tekintetbe veendő. A második és harmadik fórum dijai magasabbra szabandók, mint as első fóruméi. Jogi vélemények, szerződések és végrendeletek készítésénél kifejtett működésért nem lehet általános dijat megállapítani. X Eszmetöredékek örökösödési eljárásunk reformja tárgyában. Ha figyelembe veszszük azon fontosságot, melylyel az örökösödési eljárás az igazságszolgáltatásban bir, indokolva van, hogy azzal behatóbban foglalkozzunk, különösen most, midőn egyrészről sokan a perrendtartási novella örökösödési eljárása reformjában a magyar jog alapelvét, mások az osztrák jogelvet, a határozott kényszer jogát az állam mindenkori hivatalos beavatkozásával vélik helyesebben s czélravezetőbben érvényesíthetni. Kétségtelen, hogy mindkét, egymással merev ellentétben álló rendszernek, nemcsak nyomós, de igen fontos védveik vannak, tekintettel ugy az óhajtott czélszerüségi, jogi, mint az oly igen fennhai;goztatott jogrendőri szempontok alapján. Álláspontom jelezéséül ki kell fejeznem, miként az örökösödési eljárásban az állam mindenkori hivatalos beavatkozását s igy a kényszerhagyatéki eljárás honosítását nem pártoltam ; de, noha nem tagadom, hogy a magyar jog alapelvén létesítendő rendszernek vagyok hive, mégis az eljárás módozataiban az egyes eseteknél bizonyos kényszerjogot mellőzhetni nem vélek helyesnek, sőt a sikeres, gyors eljárás s annak bevégezhetése érdekében azt igen 8 alkalmazandónak tartom, i Erős meggyőződésem az, miként örökösödési eljárásunk, akár czélja-, akár helyzete-, viszonya- s jogtermészeténél fogva, sikeres megoldást kényszer nélkül nem nyerhet, alkalmas kényszereszközök!)! azonban sem a gyakorlatilag eredményre nem vezetett pénzbüntetést, sem a fogságbüntetést nem fogadhatom el, bár sokan a kényszer alkalmazásának szükségét átlátva, azt a fennebb emiitett eszközökkel vélik létesíthetni. Én a kényszerjog alkalmazását az eljárás szabályzataiban maga a czél gyors elérhetése-, a beavatkozás szükségességének mielőbbi megszünhetése-, a hagyatéknak a jogosult részére lehető gyors átad hatásáért "vélem létesítendőnek, s korántsem az osztrák jog alapelvében rejlő czél tekintetéből; 8 azért az állam feltétlen beavatkozását, ugy mint az a nálunk is érvényben volt osztrák hagyatéki pátens értelmében gyakoroltatott, határozottan kizárandónak, ellenben a magyar jog azon régi elvét tartom fentartandónak, mely szerint a bíró beavatkozása csak megkeresés folytán foghat helyet, mert az államnak feltétlen beleavatkozása sem jogi, sem szükségességi olyan momentumokon nem sarkallik, melyek alapján hagyatéki eljárásunkat jogtörténeti fejlődésünk s jogviszonyaink teljes ignorálásával kellene rendeznUnk. Hogy pedig a magyar jog értelmébeni beavatkozás köre kellőleg és szabatosan meghatározható, hiszem, alig szenved^kétséget. A kérelmezett birói beavatkozás köre csak addig terjedhet nézetem szerint, meddig a hagyatéki eljárás belső jogtermészete azt igényli. A hagyatéki eljárás belső jogtermészete pedig csak addig terjed ki, míg a felmerült vitás igények kitisztázva, esetleg perképessé válva, kijeleltettek, s mig végre a vitás kérdések per utjáni eldöntése után a hagyaték átadhatóvá válik s ez által a ké relmezett birói beavatkozás szüksége elenyészik : vagyis a kérelmezett beavatkozás köre csak addig terjedhet, mig a való s nem a vélelmezett örökös, az előszabott elővigyázati szabályzatok s módjain át, ugy a vitás jogok kitisztázása mint a jogigények megállapítása után a hagyatékhoz juthat s általa, akár ellene, akár mellette, a beavatkozás szüksége is megszűnt. Mindezen czélok létesitéséhoz azonban bizonyos jogkényszer alkalmazásának kell járulnia. Ilyen kényszer állítandó fel abban, hogy az örökösök vagy igényesek nyilatkozataikat a hagyaték iránt adják be, hogy az örökös a hirdetmén;. zést, leltározást a kiszabott határidők alatt teljesítse ; az ebbeli mulasztások egyfelől a társörökösök érdekeit eértik, más felől a hagyatéki eljárás bevégzését gátolják, s igy kétségtelen, hogy e mulasztásoknak csak joghátrányok felállítása által lehet elejét venni. Ilyen joghátrány lehet, hogy pl. midőn az örökös, kinek az örökségi nyilatkozatot beadnia kell, azt a kitűzött idő alatt sem teljesíti, a nem jelentkező illetményéről lemondott vagy ehez igényt nem tartónak tekintetik és a hagyaték a többi társörökösöknek átadatik stb. Hogy pedig a kényszer azon neme, mely az örököeöktől jogelőnyöket von el, mint egyik | szaklapban olvastam, középkori felfogás alkalmazása lenne, azt, megvallom, semmikép sem | értem; mert a helyesebbnek vélelmezett pénzbüntetés, fogság s különösen ez utóbbi, nem drasticusabb szer-e a jog- vagy igényvesztésnél »akkor, midőn minden mivelt társadalom a személyes szabadság ilynemű korlátozását kizárja ?! Ami már most magát az örökösödési eljárás mikénti szabályozását illeti, erre nézve azt vélem, hogy örökösödési eljárásunkban az I eddiginél egyszerűbb s tekintettel a bírósági, árvaszéki, valamint a^felállitandó közjegyzői in! tézményre, más menetű rendszert kell meghonosítanunk, mely szerint: minden halálesetet az illető község elöljárósága felvenni és hol kiskorú van, két, hol nincs, egy példányban és pedig egyet minden esetre az adóhivatalhoz a jogilletmények nyilvántarthatásáért, a másikat, t. i. ha kiskora van, az illető árvaszékhez, a haláleset után 8 nap alatt felelősség terhe mellett beadni köteles. Az árvaszék annak alapján a leltározást j elrendeli 8 önköréből a béketárgyalást, osztályt megkísérti, mi ha nem sikerül, a hagyatéki tárgyalást önmaga avagy az illető községre illetékes közjegyzőt megkeresve a kis| korú érdekében a birói beavatkozás jellegével j megbízza 30, esetleg 60 nap alatt teljesíteni, miről a hirdetmény a netaláni örökösök, ugy I a hitelezők érdekében egyúttal ki bocsáttatik. A hagyatéki tárgyalás bevégeztévei, illetve a vitás kérdések vagy jogigények létében ezeknek kijelelésére a határozat az árvaszék által meghozandó, oly kijelentéssel, hogy a vitás jog J vagy igény 30 nap alatt a rendes biróság előtt, I különben a jog vagy igény elvesztése mellett