Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 29. szám - Erdélyi Sándor kir. táblai pótbiró ur előadmánya az V. jogászgyülés neyyedik szakosztályában a perorvoslatok iránt. Folytatás és vége

— 214 — nevezett jogorvoslatot engedünk, hogy a jelenleg tapasztalt összetévesztések esetei elő nem fordulandanak, s a felet egy szóbani véletlen tévedés meg nem fosztja jogaitól. Jelszavam az egyöntetűség. Tovább haladva, azon kérdés merül fel, forog-e fenn szüksége a másodbiró határozata elleni jogorvoslat megengedésének vagy nem? A nézetek e kérdésben is eltérők. Vannak, kik egy harmadbiróság felállítását egyáltalában szükségtelennek tartják. Mások azonban ellenkezőt állítanak. E részben nálnnk tudtommal véleménykülönbség nem létezik, de gyakorlati érvényre nagyobb kiterjedésben a két bírósági rendszer még másutt sem emelkedett. Nehogy előadásom túlságos hosszura nyúljék, e kérdésnél tovább nem időzöm. Sokkal nagyobb nézeteltérés és vita fej lődik azonban ki a harmadbirósághoz engedendő jogorvoslat minősége s hatálya kérdésében. E nézeteltérés az elmélet képviselői között kötetekre menő könyvekben, a gyakorlatban pedig a külföld különböző törvényhozásaiban elég pregnánsan nyilvánul. Véleményező tagtársainknál is itt nyilvánul a legnagyobb eltérés. Megkísértem azokat röviden jelezni. Mindenek előtt a birói határozatokat, melyek ellen ezen jogorvoslatok volnának intézendők, kell megkülönböztetnünk. Vannak a per érdemében hozott végitéletek, s az úgynevezett kisebb jelentőségű birói határozatok, nem bánom nevezzük azokat itt végzéseknek. Kiss Józsa t. tagtársunk a harmadbirósági jogorvoslatként egyedül a semmiségi panaszt kívánja megengedtetni. Intézhető volna az csupán a másodbiróság ítéletei ellen, tekintet nélkül arra, hogy az elsőbiró Ítéletét helyben hagyta vagy nem. A végzések ellen a harmadbirósághozi jogorvoslatot megtagadja. A harmadbiróság hatásköre szerinte csak semmitésre terjedne azon esetekben, midőn lényeges alaki törvénysértés és helytelen törvénymagyarázat esetei forognak fenn. Vajkay Károly t. tagtársunk felülvizsgálatot hoz javaslatba az ítéletek ellen. És panaszt a legfőbb itélőszékhez végzések ellen. És feljogositaná a harmadbiróságot a másodbiróság sérelmes ítéletének vagy végzésének felülvizsgálatára s a helytelennek talált határozat helyett új határozat hozatalára. Ehez járul Ráth György véleményező nr oly különbséggel, hogy ő a felülvizsgálatot a semmiségi esetekre, és jogkérdésére nézve, ha a tény kérdése nem felebbeztetik, már az elsőbirósági határozat ellen is megengedendőnek véli. Ezektől eltér Plosz Sándor tagtársunk. Ő felülvizsgálatot enged ugyan, de csakis a jogszabály helytelen értelmezése által elkövetett sérelem miatt, s csakis másodbirósági Ítéletek ellen. A végzéseket további jogorvoslattal megtámadni nem engedi. E részben tehát egyetért Kiss Józsával. De egyként vélekedik Kiss Józsávál arra nézve is, hogy a helytelennek talált ítélet helyett a harmadbiró uj ítéletet ne hozhasson. Végre Weisz véleményező ur eltérőleg a többi véleményezőktől két egybehangzó ítélet ellen tovább semmi jogorvoslatot, felebbvitelt nem enged. Ez csak a másodbirósági ítélet eltérése esetében hagyja fenn a jogkérdósbeni felülvizsgálatot, és ezenkívül külön semmiségi panaszt indítványoz az alaki sérelmek orvoslására. Ha azonban jól értettem, ő a harmadbiróság hatáskörét oly értelemben kívánja meghatároztatni, mint Vajkay t. tagtársunk, hogy t. i. a helytelennek talált határozat helyett az érdemben itélő legfőbb itélőszéki osztály, alaki sérelmek esetében pedig a semmitő osztály uj határozatot hozzon. Hogy az ezen különböző véleményekben letett s általános vita tárgyát képező elveket könyebben vehessük szemügyre, a következő kérdésekben kívánom azokat összegezni: 1. Felülvizsgálatnak vagy semmiségi panasznak nevezzük-e az engedendő harmadbirósági jogorvoslatot? 2. Végzések ellen engedtessék-e harmadbirósági jogorvoslat ? s ha igen, minek neveztessék az? 3. Az elsőbiróság ítéletei ellen megengedtessék e a közvetlen felebbvitel a harmadbirósághoz ? 4. A harmadbirósági jogorvoslat az alaki jogsértéseken s a jogszabály helytelen értelmezésén kivül kiterjesztendő-e az egész per jogkérdésének felülvizsgálatára ? Végre az 5., hogy hozhat-e a harmadbiróság a helytelennek talált határozat helyett ujat vagy nem? A kérdéseknek ily halmazával szemben a rendelkezésemre álló idő nem engedi, hogy a véleményezők érveinek bővebb tárgyalásába bocsátkozzam. Csak arra kérek türelmet, hogy a feltett kérdésekre egyenként megtehessem lehetőleg rövid észrevételeimet, s előadhassam adandó szavazatom indokát. A harmadbirósági jogorvoslat elnevezésében Vajkay úrral a felülvizsgálatot tartom helyesebbnek. És miután ezen elnevezésben a később előadandók szerint az általam is elfogadott harmadbirósági hatáskör is mintegy kifejezést nyer, ezt ajánlom a tisztelt szakosztálynak elfogadás végett. A 2. kérdést illetőleg azokhoz járulok, kik a végzések ellen is megengedik a harmadbirósághoz a jogorvoslatot. Az ellenvélemény hangóztatói is legfőképen a jogegység fenntartása szempontjából tartják szükségesnek egy harmadbiróság felállítását. Habár szeretik ezen végzéseket kisebb jelentőségű határozatoknak nevezni, én mégis azt hiszem, hogy azokban gyakran nagy horderejű anyagi, de különösen az alaki jog körébe vágó elvek mondatnak ki, pl. a keresetek visszautasításánál, ha az illetékességi okból történik, szavatos perbe idézése, száma dástételrei kötelezettség stb. És én kívánatosnak tartom, hogy a jogegység e részben is fenntartassák, sa felebbvitel a harmadbirósághoz ily végzések ellen is megengedtessék. Ajánlom a tisztelt szakosztálynak e részben Vajkay ur indítványát elfogadás végett. A kérdés második részét illetőleg azonban, hogy ezen jogorvoslat: „panasznak a"legfőbb itélőszékhez-' neveztessek nem osztom, s e részben Vajkay ur indítványát nem pártolom. Okaimat a felebbezés tárgyalásával már előadtam, azok itt is ugyanazok. A harmadik kéídésre, hogy az elsőbiró ság határozatai ellen közvetlen a harmadbirósághoz jogorvoslat megengedtessék, a mint azt Ráth ur indítványozza, én nemmel vagyok kénytelen felelni. Az indítvány elfogadása a mindnyájunk által pártolt három bírósági rendszer elvén üt csorbát. A mit azon, az indítványozó ur által kiemelt sajátsága is bizonyít, hogy a felebbezés ellenzői megnyugtatására is jó szolgálatot tesz. A törvény, mely az indítvány értelmében szerkesztetnék, rendelkezésében tilalmat foglalna magában, tilalmat azon felek irányában, kik az ítéletet csak a jog kérdésében találják sérelmesnek, olyképen, hogy az ily módon sértett fél a másodbiróságboz, mely a jogkérdés felülvizsgálatára is hivatva van, nem felebbezhefne. Lennének tehát felek, kik ügyeikben a jogkérdésében is három bíróságtól nyernének ítéletet, míg másokra nézve csak két bíróság áll fenn. Ez az igazsággal össze nem egyeztethető. És pedig annál kevésbé, mert az által a loyalisabbb rész, a melyik t. i. alaptalanul felebbezni nem akar, sújtatnék. Legközelebbi eredménye pedig természetszerűen az volna, hogy a peres fél még oly esetben is felebbezné a tény kérdését, mikor azt különben nem tenné, csak azért, hogy ügyének a jogkérdésebeni harmadbirósági felülvizsgálatától el ne essék. Ebből folyólag a tény kérdésébeni gyakoribb felebbezés, s ezzel a másodbiróság teendője szaporodnék. Miből ismét a perek lassúbb lefolyása, 8 igy épen ellenkezője eredményeztetnék annak, mit indítványozó úr elérni óhajt. Ezekből kitűnÍK, hogy a három bírósági rendszer, mit indítványozó ur is elfogadott, ugyanazon nemű perekben a két bíróságival össze nem egyeztethető. Nem értethetvén itt azon egészen más szempontból megbírálandó eset, midőn két egybehangzó itélet ellen további felebbezést a törvény nem enged. Szóval, ha az állam három bíróságot állit fel, nincs jogában polgárai közül A-t megfosztani azon jogtól, melylyel hasonló körülmények között B. jogosítva van. A tény kérdésébeni nem felebbezés, különbséget nem tesz. Az, hogy valaki ezen jogát igénybe nem veszi, nem lehet ok arra, hogy a jogkérdésébeni felebbvitel egy fórumától is megfosztassák. Az indítványt ugy értem, hogy a közvetlen felebbvitelt csak végitéletek ellen kívánja érvénybe léptetni. Mert ha az indítvány minden egyéb í'elebbezbetendő birói határozatokra is Kiterjeszkednék, mint a jelenleg fennálló semmitőszék példája mutatja, a legfőbb ítélőszék is a szoros értelmében túlhalmozott teendőkkel volna lehetetlenné téve. De maradva csak a mellett, hogy az indítvány csupán a perbeli végitéletre terjeszkedik, ez esetben áll az is, ha nem lenne is tulhalmozva, de teendője minden esetre szaporodnék; a minek közvetlen következménye több tag s a pereknek több tanácsbani elintézése lenne. Több tanács — mint jelenlegi gyakorlatunkból igen jól tudjuk — annyi, mint többlegfőbb törvényszék. Több legfőbb törvényszékkel pedig lehetetlen elérni a jogegységet. Ezt ma is naponként észlelhetjük. Pedig a jogérzet megszilárdulását, ajogbiztonságot semmi sem veszélyezteti jobban, mint a végérvényes határozati és törvénymagyarázati joggal felruházott bíróságok ellentétes határozatai. Minél kevesebb tagból álló, s igy minél kisebb munkakörünek kell lenni egy legfőbb törvényszéknek, hogy e czélnak megfelelni képes legyen. Ez szerény nézetem. És ebből folyólag mindent, a mi által — a czél elérésére szorosan szükségeseken kivül a legfőbb törvényszék munkaköre nagyobbodnék, mellőzendőnek tartok. Az is igen elég. sőt sok a mit hozzáutalni kénytelenek vagyunk. Áttérve a 4. kérdésre, e részben én egészen. Vajkay ur indítványához csatlakozom, s indítványának indokolását is magamévá teszem,, mely szerint a felülvizsgálat az egész per jogkérdésére, tehát ugy az alaki mint anyagira lenne kiterjesztendő. A tény- és jogkérdésnek elkülönítését, s az ebből folyó nehézséget itt nem tartom oly nagy jelentőségűnek, mint a felebbezésnél. Mert itt már két biróság ítéletével állunk szemközt, s igy az ellen, hogy a tény kérdésének helytelen megállapítása miatt Igazságtalan Ítéletek válnának orvosolhatlanná, nagyobb biztosítékkal bitünk. Végre az 5. kérdés az: hogy hozhat-e a harmadbiróság a helytlennek talált határozat helyett ujat vagy nem? Ez ismét igen nagy horderejű s a tudomány terén oly széles vitákra okot adott kérdés, melynek megoldása mellesleg megjegyezve egy jogászgytilésnek elegendő feladat volna* Az előttünk fekvő vélemények azonban a megoldás nehézségeit igen elviselhetővé teszik. Csak attól vagyok megfosztva, hogy indokolásaikat a tisztelt szakosztálylyal nem én ismertethetem meg, hanem csak utalok a kezökben lévő könyvekre. Mint említettem én, Vajkay, Ráth és Weisz urak véleményét fogadom el e kér désben, s az őindítványukat ajánlom at. szakosztálynak elfogadás végett, — hogy t i., a harmadbiróság a helytelennek talált határozat helyett ujat hozni legyen jogosítva. Az eként elfogadott vélemények e részben fslhozott indokait osztva, tekintettel arra, hogy a t. szakosztály idejét már ngy is nagyon hosszan vettem igénybe, röviden csak a következőket jegyzem meg. Én azt, hogy egyik biró a másiknak el-