Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 29. szám - Adalékok igazságszolgáltatásunkhoz

— 212 — nya megállapítva nincs, a végrehajtató az arány birói megállapítását a végrehajtás alá került fél költségére saját íelperessége alatt a törvény rendes utján eszközölje. Mezei kártételek iránti bíráskodás, a mennyiben a kár mennyisége 50 ttot túl nem halad, külön mezei rendőri bíróság illetőségéhez tartozik. Az 1868. LIV. törvényczikkben szabályozott törv. rendtartás kiegészítéséül a birtokháboritási ügyekben követendő eljárásra nézve a javaslatban a következők rendeltetnek. 1. A ki valamely dolog vagy jog birtokában megsértetett, vagy a birtokból törvénytelenül kiűzetett, birtokháboritási keresettel folyamodhatik orvoslásért, vagy birtokba való visszahelyezésért. 2. A birtokháboritási keresetet azon járásbíróság előtt, a melynek területén a háboritás elkövettetett, három hónap alatt kell megindítani azon naptól számítva, a melyen a ! sértett félnek a háboritás elkövetése tudomá- I sára jutott. Egy év múlva a háboritás tényétől számítva a birtokháboritás miatt sommás eljárásnak többé helye nincs. 3. A tárgyalás kizárólag az utolsó birtok s a háboritás tényére é» bizonyítására szorítkozik. A birtok jó, vagy roszhiszeniűsége és a tulajdon kérdése a rendes perutra tariozik. Ugyanez áll a kártérítési igényre nézve is, ha az 500 irtot meghalad s azt az ellenfél önként be nem ismeri. 4. A tárgyalási határnapot a biró a legrövidebb időre, a körülményekhez képest ugyanazon napra, s ha szükséges, a hely színére tüzzc ki, és csak ugy halaszthatja el, ha abban mindkét fél világosan beleegyezett, vagy ha a tárgyalásnak elhárithatlan akadály áll útjában. Egyebekre nézve a sommás eljárás szabályai itt is alkalmazandók. 5. A biró a tárgyalás folyama alatt is tehet ideiglenes intézkedést a birtok oltalmára és a veszélyeztetett érdekek biztonságára nézve, ha azc egyik vagy másik fél kéri, s a körülmények indokolják. 6. Az ítélet csak a megháborított tényleges birtokállapot visszaállítására czélzó ideiglenes intézkedéseket tartalmaz, ennélfogva nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a felek netáni erősb jogaikat rendes per utján érvényesítsék. 7. A biró mind ideiglenesen, mind az ítéletben szabhat pénzbüntetést a birói intézkedések megsértőire. 8. Az ítéletet jogában áll ugyan a marasztalt félnek felebbezni, de ez által annak végrehajtását nem gátolhatja. Ha a másod biróság az első bíróság ítéletét megváltoztatta: a visszvégrehajtást csak akkor lehet elrendelni, ha a másod biróság Ítélete jogerőre emelkedik. 9. Ha az eljárásban a büntető törvények megsértésének jelei merülnek fel: e miatt az; eljárás és ítélethozatal fel nem függesztethetik. A büntető biróság azonban a tényállásról hivatalból értesítendő. Ezek a perrendtartási novella főbb határozmányai, melyek ugyan — mint már bevezető sorainkban felemlítettük — tökélyre nem tarthatnak igényt, melyek azonban mindenesetre alkalmasak arra, hogy kellő revisió mellett, addig is, raig a szóbeliség és közvetlenség nálunk is behozatnék, eljárásunk kirívó hiányait orvosolja. Szemle. Budapest, jun. 24. A nők téljeskonísága és a végrehajtói intézmény a képviselőházban. — A német birodalmi birói szervezet. (—r.) A nők teljeskoruságát tárgyazó törvényjavaslat a képviselőházban a központi, illetve jogügyi bizottság szövegezésében elfogadtatott, daczára annak, hogy az első osztály különvéleménye, mely szerint a nő csakis 24. életéve elérésével válnék nagykorúvá, szintén tekintélyes pártolásra talált; e szerint a képviselőház elfogadta, miszerint a nők ugy 24. életévük betöltésével, mint férjhez menetelük által válnak nagykorúakká. A végrehajtói intézmény tárgyában Horánszky Nándor által a képviselőházban benyújtott határozati javaslat érdemleges tárgyalás után elejtetett, miután az igazságügyi miniszter ur kijelentette és kijelentését jegyzőkönyvbe vétetni kérte, hogy a jövő év elején a kézbesítésről és annak orgánumairól, nemkülönben a végrehajtói hatáskör szabályozásáról és módosításáról töivényjavaslatot fog benyújtani. Előttünk fekszik a német szöveiségtanács munkálataanémet birodalomban életbe léptetendő bírósági szervezet tárgyában. Ezen törvényjavaslatot elég fontosnak kell tartanunk arra, hogy főbb vonásaiban olvasóinkkal közöijük. I. Az alsó törvényszékek neve „Anitsgerichtc", melyek mint egycsbiróságok Ítélnek. A bűnügyi esetek tárgyalása és eldöntése végett ezen bíróságoknál polgárok is alkalmaztatnak és pedig minden egy szakbíró mellé két polgár adatik. Ezen polgárok (Schöffék) a főtárgyalás alatt a birói hatóságot egész kiterjedésében és a szakbíróval egyenlő szavazattal gyakorolják és résztvesznek azon a főtárgyalás folyamában hozandó határozatokban is, melyek semmi vonatkozásban sem állanak az Ítélethozatalhoz. A főtárgyaláson kívül szükséges határozatokat az egyesbiró hozza. A szakbírói és polgári elemből ily kép összeállított biróság illetékes azon vétségekre nézve, melyek csak legfclcbl 3 hónapig tartó fogsággal vagy legfelebb 600 márkára menő pénzbirsággal suljtathatnak. II. A közép fokú bíróságok neve „Laudgerichte", melyek állanak egy elnökből, a szükséges számú igazgatókból és a tagokból. Ezen törvényszékeknél polgári és bűnügyi tanácsok alakittatnak. A tanácsok 3 tagból állanak, az elnököt beleértve, és Ítélnek 1) azon vétségek felett, melyek nem tartoznak az egyesbiróságok hatásköréhez; 2) azon bűntettek felett, melyek legtelebb 5 évig menő fegyházbüntetéssel sújtatnak. Bizonyos esetekben a törvényszék a hozzátartozó bűntetteket a Schöffengerichthez utasítja. A nagyobb bűnesetek eldöntése végett azonban a törvényszékeknél időszakonként esküdtszékek alakittatnak, melyek 3 szakbíróból és 12, a bűnösség kérdésének eldöntésére hivatott esküdtből állanak. Hl. A felsőbb törvényszékeknél (Oberlandesgerichte) szintén polgári és bűnügyi tanácsok alakittatnak, melyek 5 tagból állanak és hatáskörük a következő perorvoslatok tárgyalására és eldöntésére terjed ki: 1) a felebbezésre az első fokú törvényszékek és kereskedelmi törvényszékek ítéletei ellen polgári perekben; 2) revisióra a Schöffengerichtek ítéletei ellen; 3) revisióra az első fokú törvényszékek ítéletei ellen; 4) a törvényszékek végzéseire, a mennyiben ezek meg vannak engedve. IV. Ezen törvényszékek felett áll a birodalmi törvényszék (Keichsgcricht), melynek székhelye a szövetség-tanács hozzájárulása mellett a német császár által határozíatik meg. Ezen törvényszék 7 tagu tanácsokban ítél. Kiemeljük még, hogy külön államügyészség nem szándékoltatik fenntartatni, hanem a bíróságok tagjai bízatnának meg az államügyészségi teendőkkel, és ezért fizetési pótlékot húznának. ? Adalékok igazságszolgáltatásunkhoz. Hazai hírlapjaink nagy része közölte a tényt, hogy egyik, jogaiban Bértett peres fél, a legfelsőbb Ítélőszék ellen fegyelmi eljárást indíttatni kért, de ezen kérelmével elmozdittatott, mert a legfelsőbb ítélőszék tagjai meggyőződésük szerint ítéltek; meggyőződéseért pedig senki meg nem támadható! Az ilykép felállított elv, oly bő köpeny, melyben minden elfér s melylyel pártfogás, roszakarat, szóval mindennemű visszaélés betakarható, és valamint minálunk itt Délmagyarországon úgy teljesen megvagyunk győződve, hazánk más vidékein is, nemcsak a nagyközönségnél, hanem a jogi szakembereknél is, megbotránkozást szült ezen elv felállítása. Azonban ez nem magánosan álló eset igazságszolgáltatásunk történetében; még a felhozattnál czifrább Ítéletek is keletkeznek, melyeket ha az illetők köztudomásra hoznának, szomorú képét nyernénk igazságszolgáltatásunknak ; minthogy pedig erőshitünk, hogy csak ilyen kirívó igazságtalanságú birói határozatoknak köztudomásra hozatala segíthet a bajon, és lehet óvszer hasonló visszaélések ellen, kötelességünknek tartjuk egyelőre a következő ese!et nyilvánosságra hozni. Egy ingatlan végrehajtás utján eladatván, miután a vevő az árverési feltételeknek eleget nem tett, a szóban forgó ingatlan vevő veszélyére ujabb árverésnek kitétetett és újólag is eladatott. Ezen visszáverezés ellen két hitelező sammiségi panaszszal élvén, a semmiségi panaszoknak a semmitőszék helyt adott, és az árverést megsemmisítette, „tekintve, hogy az árverési hirdetmény 1873. évi október 18-án függesztetett ki a törvényszék kapujára, e naptól kezdve pedig az árverés határnapjáig, ?zaz november 27-ig a perrendtartás 437-ik §-ában a 10000 frtnál többre becsült ingatlanokra nézve kiszabott 60 napi időköz nem telik, és tekintve, hogy az ujabb árverés esetében is, a mennyiben a 459. §. világosan kivételt nem tesz, az árverés lényeges szabályai megtartandók." Miután itt a kérdés a polgári perrendtartás 459-ik § a körül forog, idézzük azt szó szerint: „Ha a vevő az árverési feltételeknek a kitűzött időben eleget nem tett, az illető hatóság az érdekelt felek bármelyike kérelmére, a birtok ujabb árverését elrendeli s azt csak egy árverési határnap kitűzése, de a 434. §-ban körUlirt feltételek megtartása mellett, az előbbi becsáron alól is elárverezteti." Bátorkodunk kérdezni, hol van itt arról szó, a mit a semmitőszék állit, hogy az ujabb árverés esetében is, a mennyiben a 459. §. világosan kivételt nem te.=z, az árverés lényeges szabályai megtartandók ? sehol, sőt éppen a 459. §-a azt rendeli, hogy ilyen uj árverés esetében csak egy határnap tűzendő ki, és csak a 434-ik §-ban körülirt feltételek tartandók meg, ezen 434. §-ban pedig nem az foglaltatik, hogy ezen egyetlen árverési határidő 10000 frton felüli értéknél legalább 60 napos legyen, hanem csak annyi, hogy az árverési hirdetmény a telekkönyvi hatóságnál nyilvánosan kifüggesztendő és a helyi szokás szerint, valamint a felek kívánságához képest, hírlapok utján köztudomásra hozandó. Ezen 434. §-bol szerintünk kétségtelen, hogy ily esetben tudniillik visszárverezés alkalmával a hírlapi körözés csak akkor szükséges, ha a felek kívánják, 60 napi határidőről említés sem tétetik, és miután a 437. §. csak az első árverésre rendel 60 napot, a másodikra pedig csak 30 napot, a visszárverezés pedig nem első, hanem rendesen, mint jelen esetben is 3-ik árverés volt, szerintünk erre csak is 30 napi határidő volt szükséges annál inkább, mert a visszárverés eszméje törvényeinkben legelőször az országbírói értekezlet munkálatának I. r. 143. §-ban fordul elő, majdnem azon szavakkal, melyeket a 459-ik §. tartalmaz ; ez pedig ismét csak visszhangja az osztrák ideiglenes polg. perrendtartás 506. §-a 2-ik pontjának és a József császár által kibocsátott általános osztrák perrendtartás 361. §-ának és így ha ezen egész visszárverési intézmény az osztrák perrendtartásból vétetett; annak gyakorlati keresztül vitele is figyelembe veendő, e szerint pedig a visszárverés folytonosan és mindig csak 30 napi határidőt kívánt és nyert, annálinkább, mert a most hivatkozott általános osztrák perrendtartás 349-ik §-a határozottan rendeli, hogy minden egyes árverési határnap 30 napos legyen, mihez még az is járul, hogy ugyanazon perrendtartás 350. §-a szerint nagyobb értékű ingatlanok árverezésénél a biró belátására bizatik az első határnapot 30 nap helyett 90 napra is kiterjeszteni, mi kétségtelenné teszi, hogy még az általános osztrák perrendtartás alapján is csak ' az első árverési határidő hosszabbítható meg, I de e szerint is a meghosszabbítás a bíró bej látására bizatott, vagy is, hogy ha ezen első | határidő az árverést elrendelő biróság által j meg nem hosszabbittatik, az formasértést nem ! képez; a magyar perrendtartás ellenben a vissz-1 árverés tekintetében egyszerűen csak egy ha-