Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 2. szám - Borsodmegye a fegyházi reform terén

— 10 — nem szükség esetében a feleket egyszeszerüen hozzá utasítja. A közjegyzőnek függetlensége a kormány irányában Németország legtöbb államaiban is biztosítva van, mert a közjegyző itt is és pedig Bajorországban a király, egyebütt pedig az igazságügyminiszter által neveztetvén ki, a rendes fegyelmi eljárás mellőzésével állásától el nem mozdítható. Igeu szabatosan szabályozza pedig a függetlenséget különösen az osztrák kőzjegyzöségi tőrvény (szentesíthetett 1871. július 25-én), mert még az áthelyezhetlenséget is világosan kimondja. (20. §.) E tekintetben tehát a német, illetőleg osztrák institutiók megnyugtatók volnának — megnyugtatók mondjuk, mert a közjegyző függetlenségének szükségét mi is elvitázhatlan igazságnak tekintjük. A kik azonban a franczia törvény mintájára a közjegyzőnek a biróságok tóii teljes függetlensége és önállósága mellett is buzgólkodnak (Lásd különösen „Themis" 1870. évi 8. számát, továbbá a „budapesti ügyvédi egylet" felterjesztését az 1870. évkönyvében 74. lap), sőt még azt is kívánják, hogy az egész perenkivüli jogszolgáltatás kizárólag a közjegyző hatáskörébe utasittassék — azok legalább jelenleg még a merő lehetetlenség mellett küzdenek, elfelejtvén, hogy mindaz csak oly államgépezet, oly bírósági rendszer mellett és oly jogszolgáltatási viszonyok közt lehetséges, mint milyenek Francziaországban vannak. Itt t. i. az államkormányzat és jogszolgáltatás minden fontosabb ágainak megvan külön functionáriusa, ki másnak teendőibe távolról sem avatkozik. Az egyes functionárius például: az avocat, avoué, huissier, conservateur des hypotheques, notaire stb. hatáskörének e kizárólagossága, illetőleg éles határvonala pedig nem néhány tollvonás eredménye, az századokon keresztül történetileg igy fejlődött ki, azt tehát már a nép is régen megszokta. De különösen: el vau ott választva a perenkivüli jogszolgáltatás a perestől, az előbbi már régen a közjegyző mint külön és önálló functionárius hatáskörébe utasíttatván. A közjegyzőket pedig a nép annál könnyebben keresheti fel, mert roppant nagyszámban vannak felállítva. (Majduem 7000-ren vannak). Nem ide tartozik megvizsgálni: váljon nem mutatkoznék-e nálunk is szükségesnek a perenkivüli eljárásnak teljes elválasztása a perestől? — Majd megérkezik e kérdésnek is ideje, csak győzzük le a legszükségesebb reform nehézségeit. De tény: hogy ezen elválasztás nálunk ugy, mint egész Németországban (azon államok egy részét kivéve, melyekben a tranczia törvények uralkodnak) és Ausztriában keresztülv iVe még n in cs.Aztpedig,hogy a közjegyzői törvény alkotása alkalmával a fennti kérdésnek még igenleges megoldása esetében is, csak ugy mellékesen még oly intézkedések is megtétessenek, melyek nem tartoznak a kőzjegyzöségi törvény keretébe, sőt melyek által más jogintézményeknek nem egyes szabályai, hanem egész rendszere s alapelvei érintetnek — hogy: például a cognitio judicis tebkkönyvi i ügyekben, a biró beavatkozása bitbizományi vagy hagyatéki ügyekben ;-tb., stb. mindjárt most a kőzjegyzöségi intézmény kedveért mindenhol, hol azt a tőrvény rendeli, megszüntettessék, — azt bizonyosan senki sem fogja kívánni, illetőleg lehetőnek tartani. Ha pedig ez lehetetlen, akkor az igen egyszerű kérdés igy áll: vagy állítsunk föl a közjegyzőben pusztán csak okmány-szerkesztő és tényeket hitelesítő közeget fa milyen az valódi hivatásánál fogva a múltban kizárólag volt is) és uiasitsuk hatáskörébe csak az e minőségét illető teendőket — vagy pedig: terjeszszük ki e hatáskörét a perenkivüli jogszolgáltatás azon teendőire is, melyek eddig a bíróságokat illették, de melyek nem sajátképeni birói functiót képeznek, például: hagyatéki és csődügyekben a leltározást, az önkéntes árverést, zár alá vételt, az osztály körüli egyezséget stb. stb. Meg vagyunk pedig győződve, hogy az első alternatívát az önállóság legmelegebb barátai sem választandják, (kik közé egyéoiránt más viszonyok közt bizonyosan mi is tartoznánk) és pedig magának az intézménynek érdekében nem. De nemcsak az intézmény érdeke (mely előttünk csak mellékes mozzanat lehet), hanem főleg a közérdek teszi szükségessé, hogy az intézmény az utóbbi alternatíva szerint szerveztessék, mert csak igy érhetjük el azon sokoldalú üdvös előnyöket, melyeket a bevezetésben körvonalaztunk. Ha pedig ez igy történik, akkor lehetetlen, hogy a közjegyző a bíróhoz bizonyos subordinál t viszonyba ne lépjen. TÁRCZA. Borsodmegye a fegyházi reform terén. Ezen megye többször tette magát nevezetessé az által, hogy a börtönrendszerben reformokat hozott be, különösen pedig a rabok dolgoztatását vette gondos figyelmébe. Így már i834-ben, hogy az adófizetők terheit kevesbítse, rabjait oly munkák teljesítésére kívánta alkalmaztatni, hogy élelmüket kézi munkájok által megkeresvén, a henye élettől elszokjanak és büntetésük kiszenvedése után a polgári társaságnak munkát szerető hasznos tagjai legyenek. Ez időben Reviczky Adám fő- kanczellár volt a megye főispánja, alatta tétetett indítvány egy rabmunkáltató intézet feállitása iránt s ö tiszti fizetéséből 724 frt 10 krt, Br. Vay pedig 4oo frtot hagyott hátra ez intézetre, 1000 frtot ugy ajándékoztak e czélra, azután 202 drb 10 frtos részvényt bocsátottak ki, a földbirtokosok, tisztviselők, tőkepénzesek s emberbarátok közt, melyek járásonként osztattak szét s az, a ki elvállalta, a rabdolgoztató intézet részvényesévé lett. E szent czélra Döry Krisztina asszony Miskolczon levő házát engedte át t834. Mindszenthó 23-án, miután eleinte a ménló-istáló volt kiszemelve s átalakítva a rabdolgoztatónak, melyben azonban csak 17 rab foglalkozhatott. Pyrker János érsek io részvényt vett, illetőleg ajándékozzon a czélból, hogy annak kamatja a szegényebb, arra érdemes raboknak kiszabadulásukkor adassék ki, hogy azok keresethez és foglalkozáshoz juthassannak. Hám János szatmári püspök szintén ezen nemes czélra 4<>o frt áru részvényt vett. A rabmunkáltató intézet felügyelője Jekelfalussy László lett, ki, hogy nem hűségesen kezelte ezen intézet vagyonát, mutatja azon körülmény, miszerint 1839-iki évi nov. 20-án 2478. sz. végzéssel 56oo frtra becsült vagyona összeiratott. De hogy miben marasztatott el, még az 1866-iki jelentések sem mutatják ki, a számadások pedig mindez ideig nem találtattak meg. A szürposztó-szövés volt az első munka. Az intézet 9 havi dolgoztatással 1091 frt 47 krt keresett. Terv szerint 3oo dolog-napra 3oő mázsa gyapjú kellett. Az akkori árban mázsája 5o frttal számítva tett a kiadás i5ooo frtot mester s legény fizetése óoo frtot 4o rabnak i5 krjával napi járadék 365 napra 3ó5o frtot Javításokra 5o frtot Összesen 19300 frtot Számítás szerint készült 600 vég posztó, melynek vége 35 frtjával 21000 frtra vétetett fel, igy a nyereség 1700 frt volt. Az 1838-iki számadások szerint 1837. pünkösd hó 18-tól 1838. böjtelő 7-ig a pénztárból Jekelfalusy mint felügyelő átvett 4too frtot 25 kr. árut, az épületek, szerszámok stb. 56i2 frt 12 krra becsültettek. A rabmunkáltatásra téglaszinhely is állíttatott fel egy négy köblös földön s ehez szekér s két ló mint szer adatott. Már i838. háztetők készítésével 42 rab foglalkozott, 37.000 nyers tégla készült s ezt 12 rab felhasználásával, kik naponként 5 krt. kaptak, késziték el. Ez áruezikk nagy kelendőségnek örvendett. Érdekes az is, hogy a megye oly malmot is állított fel, mely tapodás által volt forgatandó s forgatás által lisztéit és fürészelt. Hogy e malom létesülhessenátengedték i834-ben a cholerális, koronázási és installationális követelésekből fennlevő tartozási összegeket. A malom azért neveztetettt tapodó-malomnak, mert ellentéte volt a húzó vagy toló malmoknak. Azt kívánták ugyanis, hogy a rest s dologtalan ne lőgérezhessen, hanem tapodással működjék. Ezen malom 16 láb átmérővel és 8 láb szélességgel bírt, közepén 5/8 hüvely koszorú voit, ugy, hogy karjai melleit két oldalt a rabok mozoghattak a kerék borítékja kttlfején levő lépcsőzete ken A tapodó keréken 8 rab mozoghatott, egynek testi súlyát 125 fonttal számítva, 1000 font 3.1. sulysebesség mellett a mozgás mozzanat percze, vagy eredménye 3ooo font 2.8-at tett. A tápodéval egy gerendélyen állt 9 láb átmérőjű »/g hüvelyknyi kávájú fésűs kerék 88 fésűvel A bővebb leírást mellőzve, csak azt jegyezzük meg, hogy az efféle tapodó malmok a raboknak szédülést okoztak, kihányták azon kis ételt is, melyet kaptak; akadály -rolt a munka mellett a lábvas-viselés is és azon körülmény, hogy a mozgás egy helyben történvén, megállni a mikor s kinek tetszett sem lehetett, hanem 20—22 perczig egy húzómban kellett rajta taposni. Somogy megyében is állíttatott fel a rabok munkáltatására ily tapodó malom, melynek ügyes gépezeté're a rabokat bizonyos számban s óránként felváltva reá állították s folytonos tiprás — távol azonban minden biromi megerőltetéstől — csupán az egyik lábnak a másk után való gyors felemelése által — mozgásba hozták a malom kerékzetét s elég jól megőrölték a saját kenyerükhöz szükszéges lisztet, sőt még rész őrléseket is tettek.