Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 1. szám - Telekkönyvi jogeset. Somogyi illetve Ertl contra Fleischl örökösök

ás utján mehetett át, eres a C alatti bizonylat szerint i84o évi nov. 19-én még kiskorú volt, ingatlan része ennélfogva akár zálogba, áfcár örökbe csak a törvényszabta képvi­selet által volt adható — mi azonban az A. alatti szerződéssel megezáfoltatik, mert atyja a Hárm törvk . I. rész 124. cz. 5. pontja szerint, a kiskorúnak ingatlan vagyonát elidegeníteni hivatva nem volt, de az A. alatti szerződés szövegezéséből ki is tűnik, miszerint felperes atyja egyedül az őt illető Vj-ad részre vonatkozólag szerződött, tehát ki képviselte felperest? mert Somogyi József a képvrseletre megbízva nem volt, sőt ha nyert volna is megbízást, mi hatí­rozattan tagadtatik, a Hárm. törvk. I. rész 126. cz. 2-ik p. szerint az érvénytelen lenne. De felperes hallgatag sem járult a szer­ződéshez, mert az A. alatti tartalmából kitűnik, miszerint a zálogsomma egyedül Somogyi Ferencz és Somogyi József javára lett fordítva, abból felperes soha egy tű­iért sem látott. Felperes kiskorusá^íbm ezen ingatlan tulajdona iránt bárki által kötött bármely terhelő jogügylet a hivatok törvények szerint semmis és érvénytelen lévén, az 1655. 24. §. szerint rövid úton egyenesen birtokba helyezendő, a teljes kort elért árva által indított per folytán. Az A. alatti által tehát felperes l/3 részére sem zálogjogot, sem tulajdonjogot senki, de leginkább Fleischl Dávid nem szerez­hetett, ki a körülményeket teljesen ismerte és felperesnek kiskorúságát jól tudta, de a kérdéses háznak az örökösökre való átíra­tásánál ugy a 78,000 ftot betáblázásánál azt elhallgatta, — ugy a helytartótanácshoz intézett kérvényében arról említést nem tesz, — és így félre vezetve mindannyi hatóságot, a 3/. szerint azt színlelvén, hogy az egész vételárat lefizette, — eszközölte a kérdéses ház átíratását. De tekintetbe véve továbbá az A. alatti szerződést, az czime szerint bérleti és zálogszerződés; ilyennek fogta fel alperesek atyja is, tekintve, hogy­annak alapján kérte a 78,000 frt zálogsom­mának bekeblezését, és megfoghatlan még­is, hogy ily okmány alapján Fleischl Dávid tulajdonjog- szerzőnek volt tekinthető. Az A. alatti szerződésből csak azon következ­tetés vonható, hogy Somogyi Ferencz és József részére, a zálogváltásra kikötött 32 évi elteltével, ha azok nem érvénye­síttették viszváltási jogukat, illetendette volna meg Fleischl Dávidot az átíratás joga, mely helyzeten nem változtat a 2/. alatti kegyelmi levél sem, mivel az csupán Fleischl Dávidnak mint izráelitának ad a haszonbérbe és zálogba birt ház és telek átíratásához politikai engedélyt, de magát az átíratást el nem rendeli. A kérdéses ingatlan zálog czimén jutván Fleischl Dá­vid birtokába, az csak ujabb szerződés alapján mehet tulajdonába, zálog czimén tulajdont szerezni nem lehetvén soha, tehát az ingatlan tulajdoniogát Fleischl Dávid meg nem szerezvén, még Somogyi Ferencz és Somogyi József ellen sem, azt sem azok, sem felperes ellen el nem birtokol­hatá, sem el nem évitheté. Nem évitheté el főleg azért, mert ha az állítólagos el­évül és i846. évben elkezdte volna is, mi tagadtatik, minthogy akkor telekkönyvi átens nem létezett, 32 évi békés birtok ivántatott volna az elévitéshez, közben ugyan életbe lépett a polg. tvkönyv, azon­ban 1861 évben visszaszállitattak a magy. törvények, s igy alperesek nem támaszkod­hatnak a tkvi. rend. az elévülésre vonat­kozó §§-ra, annál kevésbé, minthogy az o. p. tkv. szerint csak jogos birtok által bir­tokoltathatnék és igy évitethetnék el a tulajdonjog; már pedig alperesek atyjának a ház 2/3-ad részére volt csak zálogjoga s ennek alapján az o. p. tkv..3ic). §. ellenére mint zálogbirlaló nem volt jogosítva tar­tóztatási alapját önhatalmúlag még So­mogyi Ferenczre és Józsefre nézve sem megváltoztatni s ez által magának czimet | tulajdonítani, annál kevésbé felperes irá­nyában, ki neki még birlalási jogot sem engedett. Felperes Va ad részére nézve Fleischl Dávid semmiféle jogszerű, jóhi­szemű és valódi szerzési czimet felmutatni nem képes; az elévülés megkezdésének időpontja sem létez, annál kevésbé állhatott be az elévülés, minthogy a Pestvárosi ingatlanokra nézve a jog- és birtokszerzés elévülés czimén még mindig a régi tör­vények alapján bírálandó meg. Ezeknél fogva a kereseti kérelemnek hely adandp s alperesek az 5/. szerint i4f>,of>5frt pengő, vagyis 48,688 frt 33 kr. után i84o. évi nov. 19-től 1856. évi nov. 10-ig évi 6°/0 kamat fejében 46,746 frt 48 kr.", 1856. évtől pedig ez évi nov. 19-ig évenként a jövedelem be­vallás szerint átlag 32°/0 kamat, adó és tartozás fejében leendő levonása után 49,800 frt, összesen 96,546 frt 48 kr. mint mulasztott haszonkövetelésben is marasz­talandók lesznek. Megjenyeztetik meg fel­peres részéről, hogy alperesek azon okos­kodása, miszerint a kérdéses ingatlanból felperest xlt-ad rész nem illetné, nem áll, mert maga alperesek atyja sürgette So­mogyi Ferencz, József és felperes részére 5/. szerint a közös jogú átíratás;, de hogy ha azon okoskodás állana, hogy a hitbi­zomány megdöltévcl az egész ház ifj. So­mogyi Ferenczre szabad rendelkezés tár­gyát képező joggal mint szerzeményi va­gyon háromlott, akkor nem szerződött soha a három tulajdonossal, hanem egyedül ifj. Somogyi Ferenczczel. De elismeri Fleischl Dávid felperes tulajdonjogát avval is, hogy a D. alatti, ugyancsak Fleischl Dávid be­adványának jegyzőkönyvi kivonata szerint ifj. Somogyi Ferencz, József és Lajossal mondja az A. alattit megkötöttnek. Az elleniratban felhozott azon állítás is, hogy az A. alatti felperesre nézve fassio neces­saria lett volna, tagadtatik, mert az tény, hogy a zálogsommából felperes soha egy krajezárt sem kapott. De hogy alperesek atyja sem tekinti az A. alattit mint tulaj­donjogszerzést, kitűnik abból, miszerint sem a zálogsommát, sem a később 1842-ik évben bekeblezett 78,000 frt kikeblezését nem kérte, — sőt a törvényszék sem te­kinté alperesek jogát oly erős tulajdoni jognak, mint a minőnek alperesek képze­lik, mert fennti tételek törlésének helyt nem adott az E. alatti szerint. Alperesek legnagyobb súlyt fektetnek a 2/. alattira, pedig abban egyedül politikai engedély adatik, tekintve, hogy alperesek atyja izra­elita volt s a birtokszerzés tiltva volt, kivételesen neki az engedély megadatott, hogy ingatlant nevére átirathat, ha egyéb akadály fenn nem forog; a tulajdonjog­szerzéshez azonban szükséges volt, azt az illető tanácsnál igazolni, — ezt kivánják alperesek a 3/. alattival begyőzni; márpedig a 3/. alatti Fleischl Dávidnak egyoldalú és hamis előterjesztésében leli támpontját, mert ö a tulajdonjog szerzésének begyő­zésére az A. alatti okmányra hivatkozik, hogy pedig mit ér az A. alatti okmány, az már előadatott. De hogy az A. alatti okmány tulajdonszerzésre elegendő és törvényes erejű okmánynak még a hely­tartótanács által sem fogadtatott el, tanú­sítja a^ 2/. alatti, melyben világosan „ha­szonbérben és zálogban birt" házról van szó, tehát tulajdonul megvett ház­ról említés sincs téve, — ekép az. A. alatti csak haszonbérlethez és zálogba tar­táshoz, nem pedig tulajdonszerzéshez, adott jogot, de azt is csak Somogyi Fe­rencz és József ellenében.Megjegyzi továbbá felperes, hogy a 3/. alattiból derül ki, hogy Fleischl Dávidnak kérelme az átíratás iránt mily hamis és valótlan állításokkal indo­koltatik ; nevezetesen, hogy ö az A. alatti szerint mind három örököstől és tulajdo­nostól az ö házukat megvette, holott csak zálogba bírta, hogy azt 78000 p. ftért vette, pedig az csak zálogsomma volt, hogy az egész vételárt kifizette, már pedig a vételár egy betűvel sincs az A. alattiban kiemelve, még kevésbé nyugtatva, hogy ezen kér­vényében mind három Somogyit testvérnek mondotta, — ez utóbbit ugyan tévedésnek mondják — azonban, hogy ezen tévedést helyrehozták volna, mivel sem igazolják, mert az 5. alatti igazolásul el nem fogad­ható. Kiemeli felperes e helyütt még, hogy alperesek beismerik a kérdéses házra nézve Somogyi Ferencz, József és felperes tulaj­donos voltát, midőn azt mondják, hogy „az örökösök egy más mellett lettek felhozva." Megemlíti még, miszerint a tkvi rendelet életbeléptetése felperesre horde­erővel nem birt, mivel ő reá nézve tulaj­donjogát illetőleg serrmí változás nem történvén, a pátens előtt szerzett és másra soha jogszerűen át nem ruházott tulajdona iránt semmiféle felszólamlással sem kellett élnie, — de nem ez áll Fleischl Dávidra nézve, ki irányában a bevezetés szüksége nagyon is fennforog. Továbbá megjegyzi még felperes, hogy alperesek egy oly ingatlant, melyet maguk, bár jogtalanul, zálogezimen birtokba vettnek elismernek, mint tulajdont óhajtják elbirtokolni s erre nézve hivatkoznak a tkvi pátensre, mely pátens azonban a kérdéses ingatlanra nem vonatkozhatik, minthogy a pesti telekköny­vek nem a pátens értelmében vezettetnek, tekintve hogy a tkvi rend. első feltételül kiszabott helyszínelés utáni hirdetményi felszólítás a telekjegyzőkönyvnek kiigazítása iránt még nem eszközöltettetett, e szerint az elbirtoklás nem a polg. törvénykönyv 1467. §. a szerint, hanem az i84o-ben fenn­állott törvények szerint bírálandó el. — Végre alperesek azt állítják még, hogy felperesnek a tkv. rend. alapján legalább 1849-ban kellett volna az elbirtoklás ellen intézkedni, ez lehetlenség. — Felperes kér a kereset értelmében ítéletet és alperesek­nek 200 frt költség és dijban leendő ma­rasztalásukat. (Folytatás köv.) Vegyes közlemények. Egyleti hirek. * (Meghívás) a budapesti ügyvédi­egylet igazgató-választmánya által 1874. évi január 2-án esti 6 órakor az ügyvédi egylet helyiségeiben tartandó ülésre. Napirenden folvó ügyek állanak. Kelt Budapesten, 1873. évi decz. 3o-án. El­nöki megbízásból Dr. Siegmund Vilmos, egyleti tnkár. Különfélék. (Dr. S.)(A budapesti keres k. és váltótörvényszék) tárgyaló helyi­ségei az év végével két szobával bővítet­tek, s igy az adott körülmények között a helyiség tekintetében minden megtörtént, a mi történhetett, és mégis a szorongás, zavar, zaj és zsibbongás — maradt a régi, mert az elnökség nem veszi elejét a baj kútforrásának. nem intézkedik a tárgyalá­sok összetorlódása ellen. A ki a lefolyt év végnapjaiban tárgyalni volt kénytelen a budap keresk. és váltótörvényszéknél, és ép kéz-lábbal vergődött a tárgyaló bizott­ságig, ott 5o ember kapkodása' között a tárgyalások jegyzékéből nagy nehezen ki­betűzte a maga tárgyának kis számát, és azután ügygyei bajjal felvévén a makacssági jegyzőkönyvet, a marasztaltatni kivánt al­peresek neveit kikiáltatni próbálta és a kinek mindezek után türelme végkép ki nem fogyott, az valóban irigylésre méltó phlegmával bir. Mi nemcsak magunk Ízlel­tük meg e kínos tárgyalás minden pházi­sát, nemcsak magunk állottuk ki a türelem tűzpróbáját, nemcsak magunk jajdultunk fel az inpracticus és nehézkes eljárás el­len, hanem velünk egy egész serege a „baj"- társaknak, és mondhatjuk, hogy annak, ki ilyet nem próbált, fogalma sincs arról, mit tesz az, a budapesti keresk. és

Next

/
Oldalképek
Tartalom