Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 18. szám - Vasuti üzlet és törvénykezés

— 139 fog megfelelni, ha a német birodalom batárai közt fennálló magánjogrendszer jónak bizonyult közös intézményei és szabványai fenntartatnak és a kifejlődött jogra valamint a sajátságos helyi viszonyokra való tekintettel egyesittetik a jelenkor viszonyainak megfelelő jogelvek erélyes és következetes keresztülvitele, végül ha a felveendő jogszabványok formulazása távol fogja magát tartani ép úgy a tudósoknak nehézkes nyelvétől, mint a nélkülözhetlen technikai határozottságot és pontosságot nem nyújtó u. n. népességtől. Tömör rövidségü és általánosan érthető, e mellett azonban következetes technikával keresztülvitt jogi nyelv legyen a főtörekvés tárgya. A megoldandó feladat tehát három irányú : a német birodalomban érvényes magánjogi szabványok általános állása, tekintettel azok czélszerüségére, belső igazságára és következetes keresztülvitelére, átvizsgálandó ; az eltérések közt a kiegyenlítés lesz megkisérlendő; végül pedig a helyes alakra és az elrendezésre a lehető legnagyobb gond lesz fordítandó. Ami a törvénykönyv kidolgozásánál követendő rendszert illeti, a bizottság az egyesek által teljesített önáll ó és a közös munkálkodás helyes összekapcsolását tartja szükségesnek. Égy jogtudósnak képességeire, életére és munkaerejére még azon esetben is, ha az az egész joganyagot minden részeiben egyformán uralná, a nemzeti munkát bizni nem látszott tanácsosnak : másrészről a munkának elosztása az egyes jogtudósok közt az egységes felfogás és nyelvkezelés minden biztositékát nélkülözné. Mindkét esetben pedig az elkészitett javaslat még a bizottsági tárgyalásnak volna alávetendő. A bizottság tehát olyan berendezést ajánl, hogy az égisz munkának intézése egy egységes terv és bizonyos vezérszempontok szériát kitűnő gyakorlati és elméleti jogászokból czélszerfien összeállított bizottság által történjék, mely bizottság azon helyzetben volna, hogy a munka folyamában felmerülő eltéréseket ellenőrizzé és'kiegyeztesse. A munkám k a közzététel előtti valamint vé g leges befejezése is ezen bizottságot illetné, különben pedig az egyesek önálló munkálkodásának a részleges javaslatok elkészítésében lehetőleg szabad kéz engedtetnék. A bizottság 9 tagból állna, mely szám nem oly nagy, hogy az ingadozó többségek által a határozatok egysége veszélyeztetve volna, másrészről pedig elég nagy arra, hogy a fontosabb helyi jogviszonyok alapos ismerőinek kellő számát, kik a részleges javaslatok megvizsgálására volnának hivatva, és azon kiítinő jogászokat, kik a főrészek szerkesztésére lesznek kiválólag alkalmasak, magában foglalja. Hogy a bizottság tagjai folyvást a bizottság székkelyén együttmaradjanak, az nem szükséges, de annál inkább megkívántatik egy állandó titkári hivatal, mely azon joggal volna felruházandó, hogy szükség esetében a bizottság egybehivása iránt intézkedjék. Az anyag elosztása körülbelül 5 szerkesztő közt a munkafelosztás szükségessége által ajánltatik. Továbbá ezen felosztás mellett szól azon tekintet is, hogy minden főrész egy jogászra bizassék. Az eddigi megállapodások szerint a kötelmi jogra, mely igen terjedelmes ugyan, de az ujabb törvénykönyvek és javaslatok által sok tekintetben elő van készítve, elég volna egy szerkesztő. Az ingatlan dolgokra vonatkozó rész külön szerkesztőt igényel, kire a jelzálogjog is bízatnék; de a dologi jogra vonatkozó egész javaslat alapvonalai két szerkesztő által közösen állapíttatnék meg. A gyámsági jog, valamint a családi jog legnagyobb része legczélsztrübben egy kézbe adathatnak. A házassági vagyonjog és az örökjog számára egy közös szerkesztő lesz ajánlatos, még pedig több speciális tag közreműködése mellett, mivel ezen ágai a magánjognak sok tekintetben egymásba szövődnek. Az e részre vonatkozó javaslat felállítása a bizottság által kijelölt főelőadónak hivatása az egyes szerkesztők közreműködése mellett. Ha a javaslat minden főrészei le lesznek tárgyalva a bizottság által, az összeillesztésnek, a kiegyeztetésnek, a külalak egyenlő meghatározásának, s a má-I sodik olvasás előkészítésének feladata egy főelőadóra lesz'Jbizandó, kinek munkálata azonban még a bii-ottság helybenhagyását igényelné. Szükségesnek látszik az egész első javaslat elkészitése után azt azonnal közzétenni és a második olvasás megkezdése előtt a nyilvános bírálat eredményét bevárni. A kereskedelmi törvénykönyv revisíójára nézve a bizottság a következőket jegyzi meg. A polgári törvénykönyv kidolgozása alatt a kereskedelmi törvénykönyv revisiója és kiegészítése előkészíttethetik olykép, hogy annak befejezése a polgári törvénykönyv javaslata iránti előterjesztésekkel egyidejűleg történjék és mindkét törvénykönyv ugyanazon időben lépjen életbe. Ami a revisiónál követendő eljárást illeti, az a bizottság nézete szerint nem lehet ugyanaz, mely a polgári törvénykönyvnél követerdő. A kereskedelmi törvénykönyvnél csak revisióról van szó, és ezenkívül itt szakértői közreműködés is szükséges. így a könyvkiadói jog tárgyalásánál kívánatos könyvkiadók, írók és zeneszerzők részvétele ; a biztosítási jog tárgyalásánál a különféle biztosítási ágak képviselőinek részvétele. Ezen szakértők azonban csakis véléményező szavazattal bírnának, mivel nem látszik tanácsosnak a törvényt a nem-jogászoktól függővé tenni és az érdekek összeütközését az érdekeltek által eldöntetni. y Vasúti üzlet és törvénykezés. y i. Midőn hazánkban a legelső vaspálya keletkezett, előttünk a vasúti forgalomból eredhető viszonyok tökéletesen ismeretlenek voltak; ez időben tehát nem volt fogalmunk a vasúti üzlet körül felmerülhető azon cselekményekről és mulasztásokról, melyek az élet- és vagyon-biztonságot veszélyeztetni képesek. Ezen előadott körülménynek kell tulajdonitanunk azt, hogy törvényhozásunk e tekintetben nem intézkedett. A legelső hazai törvéDy, mely vasutat egyátalában emlit, az 1836. XXIV. törv. czikk, a hol 1. §-ában a vasutakon elkövetett károsítások e törvény rendelése alá vonatnak; de ezen törvény még az általa eléretni kivánt czél elérésére sem volt elégséges, olyannyira, hogy a m. kir. helytartóság a vasúti üzlet körül felmerülhető és a mezei rendőrségi közegek megítélése alá tartozó kihágások tárgyában az 50-es években ismételve kénytelenített rendeletileg intézkedni. Azóta e kérdésben semmi sem történt, mert az 1867. XVI. törv. czikk VHI. czikke alapján fennálló vasúti üzletrend és üzletszabályzat csak a vaspálya-vállalatoknak szállítás végett átvett árukra vonatkozó kártérítési kötelezéttségét szabályozza, és legújabb időben az országgyűlés előtt tárgyalás alatt levő törvényjavaslat a vaspályák által okozott halál- vagy testi sértés iránti felelősségről és kártérítési kötelezettségről szól, hozzá tevén, hogy a bűntett vagy vétkes gondatlanság megbüntetésére vonatkozó törvények és szabályok ezen törvény által nem érintetnek. Miután pedig mint fennebb előadtuk, ily vasúti üzlet körül felmerülhető bűntett vagy vétkes gondatlanság megbüntetésére vonatkozó törvényeink és szabályaink nincsenek, — ennélfogva nem csoda, ha minden oldalról sürgettetik a törvényhozásnak e téreni intézkedése. Okadatolva van tehát azon reményünk, hogy az uj büntető törvénykönyv a vasúti üzlet körül felmerülhető mulasztásokról, melyek az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztetik, melyek tehát büntettet vagy vétkes gondatlanságot képeznek, nem fog megfelejtkezni. A külföld törvényhozásai ezen tekintetben intézkedtek, és igy feltehető, hogy büntető törvénykönyvünk szerkesztője e kérdésben a külföld törvény-rendeleteire figyelemmel leend ; de épen ez okból szükségesnek tartjuk, miszerint ezen kérdés eddig hallgató jogtudósaink által kellőleg szellőztessék, nehogy valamely külföldi törvényrendeletet hiányaival együtt átültessük hazánk törvénykezesébe. És ezen szükség birt minket arra, hogy jelen kezdeményezésünkkel jogtudósaink figyelmét e kérdésre felhívjuk. A külföldnek ide vonatkozó törvényei közül a legszabatosabb az északnémet szövetség törvénykönyve, és igy, ha ezt szemügyre véve, elmondjuk nézetünket, az általunk elmondottak még nagyobb mérvben érvényesíthetők a külföld többi tervényhozásaira; ezen indokból az északnémet szövetség büntető törvénykönyvére vonatkozunk a jelen sorainkban elmondandóknál. A hivatkozott törvény 315. §-ában azt rendeli: „A ki vaspályát, közlekedési eszközt, vagy azok valamely tartozékát szándékosan annyira megrongál, vagy az uti vonalon hamis jelek vagy jelzők által vagy más módon szándékosan oly akadályokat gördít, hogy ez által a szállítmány veszélybe ejtetik, 10 évig terjedhető fegyházi fogsággal büntettetik." A következő 316. §. pedig azt: „A ki gondatlanságból az előbb körülírt cselekmények valamelyike által vasúti szállítmányt veszélybe ejt, egy évig terjedhető, és ha a cselekmény által egy ember halála okoztatik, egy évtől három évig terjedhető fogsággal büntettetik * II. Ha szemügyre vesszük a fennebb idézett törvényrendeleteket, figyelmünket ki nem kerülheti azon körülmény, hogy a 315-ik §. a bűntettekre, a 316-ik §. pedig a vétségekre vonatkozik, de egyúttal szembeötlő, miszerint a bűntettekről szóló törvényrendelet ily büntettek fogalmát szabatosan és határozottan körülírja, a mennyiban azt a tettes szándékától feltételezi, és e tekintetben ezen törvényrendelet semmi kívánnivalót sem hagy hátra, úgyannyira, hogy minden tétovázás nélkül egyszerűen és változatlanul által lehet venni törvénykönyvünkbe ; másként áll ez azonban azon törvényrendeletről, mely vétségekről szól. Ugyanis a vasúti üzlet körül felmerülhető vétségeket illetőleg három szempontot kell figyelemre vennünk: 1-ör. Ily vétségekről akkor van szó, ha a büntetendő cselekmény vagy mulasztás nem rosz szándékból, hanem gondatlanságból származik ; a gondatlanság pedig a cselekmény vagy mulasztás rendszeres következményei iránti figyelmetlenségnek kifolyása, és igy ily vétségek elkövetéséről csak akkor lehet szó, ha azok elkövetője cselekményének vagy mulasztásának rendszeres következményeit ismeri, és épen azért az ily vétségek büntethetőségére nem elégséges a törvény ily általános szövegezése, mint a minőt az észak-német szövetség büntető törvénykönyvében találunk. És e tekintetben megkívántatik, miszerint az alkotandó büntető törvénykönyvben körülirassanak mindazon cselekmények és mulasztások, melyeknek következményei, ha a cselekmények és mulasztások gondatlanságból erednek — büntethetőség alá esnek. 2. Mig a bűntetteknél a cselekmény vagy mulasztások rendszeres következményeinek beállása nincs befolyással a büntethetőségre, addig a vétségek büntethetősége csak a gondatlan cselekmény vagy mulasztás következményeitől íügg; és épen azért, ha igazságosak akarunk lenni, ha az ily cselekmények vagy mulasztások bűnösségének megítélését nem akarjuk, épen csak a bíró bölcs belátására bizni — mulhatlanul szükséges, hogy törvénykönyvünkben mindazon gondatlanságból eredő cselekményeket vagy mulasztásokat szabatosan körülírjuk, melyeket ily cselekmények és mulasztások rendszeres következményei btintethetökké teszik. Az ily cselekményeknek és mulasztásoknak a törvénybeni tüzetes körülírása anynyival inkább szükséges, mert 3-or a büntethetőség ily esetekben nem a tettes szabad akaratán és rosz szándékán, hanem a cselekmény vagy mulasztás és annak rendszeres következményei között létező okozati viszonyon alapszik, mely okozati viszonynál fogva az esetre, ha a gondatlan cselekmények vagy mulasztások rendszeres következményeiknek beállását többrendű cselekmény vagy mulasztás előzte meg, jogi értelemben a beállott következmény okául csak azon cselekmény