Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 13. szám - Az ötödik magyar jogászgyülés inditványai

— 100 — a végrehajtók hetekig nein teijesztik be a végrehajtási jegyzőkönyveket, és liogy ezeknek elintézése ismét hóuapokat vesz igénybe; hogy a felső hirósági batározatok expediáltatása az első bíróságnál több időt vesz igénybe, mint a mennyit igénybe vett azoknak meghozatala a felső bíróságnál, mind megannyi nem a perrendtartásból, hanem a kezelés silányságából és hanyagságából eredő bajok. Hatályos fegyelem gyakorlására és nem rendszer változtatásra vau tehát ez irányban is szükség. Az igazságszolgáltatás második főkelléke : az olcsóság. Ország-világ tudja, hogy a mai rendes eljárás nem a képzelhető legolcsóbb, elég panaszt hallani ez irányban az ügyvédek részéről. Eltekinve most már attól, hogy a közvetlen szóbeli eljárás (mindig előkészítő periratok mellett, mert ezek mellőzését nálunk tudtomra senki sem indítványozta) a költségeket legalább is megkettőzteti, lehetetlenné vagy legalább roppant költségessé teszi a felekre nézve azt, hogy fontos pereiket bizalmukat bíró, az illető törvényszék helyén nem lakó egy ügyvédre bízzák; mert míg ma az ügyvéd elkészítvén periratát, bárhol lakjék is, azt az eljáró törvényszék pertárába minden nehéz- j ség nélkül juttathatja: addig közvetlen szóbeli eljárás mellett a?, ügyvédeknek folyton útban kellendvén lenniök, a felek aligha meg nem köszönik a közvetlen szóbeli eljárásnak rájok nózve a költségjegyzékben kifejezésre hozott jótéteményeit. A mi országunkhoz hasonló terjedelmű országokL >ns hol a törvényszékeknek egymástóli nagy távolsága, a vasutaknak aránylagos hiánya, az országutaknak gyakran egész év szakokon át járhatlansága a közlekedést felette nehézkessé és drágává teszi, a közvetlen szóbeli eljárás olcsóság szempontjából nem igen ajánlkozik. Hogy a szóbeliségre és közvetlenségre fektetett peres eljárás, tekintettel előbbi leveleimben ecsetelt ügyvédi és birói viszonyainkra, j ó lehessen, nem hiszem és nem hiszi senki, a ki szóban forgó viszonyainkat ismeri; mert s, szóbeliségnek és közvetlenségnek legerélyesebb pártolói is a szóbeliséget és közvetlenséget, valamint a bírákra ugy az ügyvédekre nézve egyelőre iskolának kívánják tekinteni. Én pedig nem hiszem, hogy igazságszolgáltatásunkat ujabb kísérleteknek lehessen kitenni, anélkül hogy társadalmunk némely bajait orvosolhatlanokká tennők. Végre a szóbeliségnek és közvetlenségnek kérdését elválaszthatlannak tartom a kir. tábla mint másod folyamodásu bíróság decentrálisaíiójának kérdésétől, minthogy a kir. tábla ugy a mint az jelenleg fennáll, szóbeli és közvetlen eljárással az egész országra kihatással egyáltalán nem bíráskodhatnék. Mind ezen észrevételeim koiántsem tárta nak igényt arra, hogy a tárgyat tökéletesen megvilágítsák, valamint előbbi leveleimben ugy a jelenben és a következőkben nem kívánok az érintett és érintendő tárgyakról tudományos értekezéseket irni, csupán megjegyzéseket tenni igazságszolgáltatásul^ állapotjaira és azon törekvésekre, melyek igzságszolgáltatásunk javítására czéloznak ; miért is irályom hiányosságát kimenteni kérem. Szerkesztő ur volt szíves utóbbi az igazságszolgáltatás némely ágainak közigazgatási közegek általi ellátását tárgyazó levelemet néhány megjegyzéssel kisérni, melyekre jövő alkalommal bátor leszek visszatérni — a kérdés kiváló fontosságánál ugy mint a tisztelt megjegyzések értékénél fogva.*) *) Szívesen elvárjuk; a jelen levelet azonban szintén nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül. Nem hiszszük ugyan szükségesnek levélíró ur felállított tételeinek tüzetes czáfolatába bocsátkozni ős azon elvi ellentétnek, melyben a mi nézetoink czikkiró ur véleményével állanak, bővebb kifejezést adni, mert olvasóink a „Themis'1 eddiggi folyamából álláspontunkat tökéletesen ismerik, — egy pár futólagos megjegyzést azonban nem mellőzhetünk. Mi a közvetlen szóbeliséget nemcsak azért kívánjuk, annak létesítését nem csak azért sürgetjük, mivel az külföldön is be van hozva, hanem azért, mivel a bíráskodás ezen alakját a dolog természetében fekvő észszerű követelménynektekintjük. Ami pedig a jogászgyülést illeti, annak tagjai Az ötödik magyar jogászgyülés indítványai, j Vélemény és indítvány a magyar jogászgyülés állandó bizottsága által kitűzött következő kérdés felett: „A hivatalnokok és az azokat alkalmazók vagyonjogi felelőssége amazok hivatalos eljárása által okozott károkért miképen szabályoztassék?" Dr. W e i n m an n Fülöp kir. táblai pótbiró úrtól Bu- | dapusten. (Folytatás a ,,M. Themis' 11. számából.) A vagyonjogi felelősség, melynek feltételeit fennebb kör vonatoztam, az illető hivatalnok ab- | beli kötelezettséfrét állapítja meg: hogy kiegyenlíteni tartozik azon hátrányt, mely a felelősséget eredményező kötelességellenes hivataloskodása által a károsított vagyonában elő- j idéztetett, E hátiány ugy a kötelességelk-nes hivutaloskodás közti okozatos összeköttetésre, mint általában akiegycnlitési kötelezettség mér- j tékére és terjedelmére nézve azon jogszabály0* j kat kell alkalmazásba venni, melyek a fennálló j magánjogi elvek szerint a tilos viseletből folyó kártérítési kötelezcitséget általában szabályoz- \ zák. E helyűt' tehát csak azon egy szabályt akarom kiemelni, mely a szóban forgó kiegyen- I litési kötelezettség terjedelmének megállapitá sánál különös alkalmazást nyer; azon jogsza- j bályt tudni illik, mely szerint általában kártérítést nem követelhet a károsított azon hátrányra nézve, melyet a károsító esemény mel- j lett is közönséges vigyázattal magától elháríthatott volna.i) A fennálló és különösen nálunk a közhivataloskodás minden ágaira kiterjedő fokozatos perorvoslati rendszer mellett a kisza- j bott határokon belől valamely hivataloskodás i ugyanis rendszerint gyakorlati kihatást és önálló léteit csak azzal nyer, hogy ellene a meghatározott perorvoslat használva nem lett és ez ennélfogva jogerőre emelkedett. A mint tehát egyrészt abban, hogy valaki valamely hivataloskodásra nézve a rendelkezésére álló perorvoslatot még semhasználja, ezen eljárásban önkényes megegyezés rejlik, mely a hivataloskodás és következményei ellen minden további felszólamlást kizár; ugy más részt azon hátrány, mely a hivataloskodásból reá háramlik, ezentúl már nem a hivataloskodás által mutatkozik előidézettnek, hanem kizárólag azon közönséges vigyázat hiányának látszik következménye lenni, hogy a hátrányt, noha ezt tenni módjában volt, magától eltávolítani elmulasztotta. Ugyanazon tekintet alá esőnek tartom azon eseteket is, melyekben valamely hivataloskodás ellenében az illető, habár nem perorvoslat hanem más törvényszerű eszköz felhasználásával szerezhet magának orvoslást, mint például nálunk mind azon esetek, melyekben némely vitás kérdésekre nézve a közigazgatási hatóságok határoznak előzetesen, a meg nem elégedő félnek azonban a törvény rendes utja van fennhagyva: itt is áll egész mértékben azon szempont, melyet a perorvoslat használatának sem egyedül „olvasottságuk" alapján jelentették ki a szóbeliséget behozandónak, mort hiszen a jogászgyülés túlnyomólag a gyakorlat terén mozgó birói és ügyvédi kar legjobbjaiból alakul, hanem mert ez intézmény üdvös vóltáróWtt levén hatva, ettől várják hazánkban az alásülyedt jogérzet regenaratióját, a hanyatlott bizalom újra ébredését, a jogbiztonság helyreállítását. A levélíró ur nézete szerint ugyan az Írásbeli rendszer mellett lehetne gyors és olcsó igazságszolgáltatást létesíteni, minden esetre hátra volna azonban még eleget tenni azon követelménynek is, miszerint az igazságszolgáltatás ne csak gyors és olcsó, hanem egyszersmindjó is legyen, és megfeleljen nevének, t. i. a valódi igazság szolgáltassák és ne a fictión alapuló alaki igazság. Hogy pedig az írásbeli rendszer mellett az anyagi igazság kiderítésére szükséges eszközök megvolnának, azt levélíró ur sem állítja, annál kevésbé igazolja. S z e r k. i) L. 203. D. de regulis juris „quod quis ex I culpa sua damnum sentit, non intellegitur damnum sen' tire.1 Entwurf eines Gesetzes über Schuldverhaltnisse Art. 228 „der Beschádigte kann den Ersatz des ihm von einem anrleren zugefügten Schadens nicht verlan• gen, wenn er den drohenden schadlichen Erfolg der ! widerrechtlichen Handlung durch Anweudung gewöhnlicher Vorsicht hátte abwenden können." Ugyanazon jogszabályt a szász polgári törvénykönyv is;állitotta fel 688 §. azon legalább nézetem szerint nem helyeselhető megszorítással, hogy ezen szabályt szándékos kártéte-i lekre alkalmazandónak nem látja. elmulasztása tekintetében előadtam. És így a fennebbi jogszabálya szóban forgó vagyonjogi felelősség terjedelmét oly irányban szabályozza „hogy a mennyiben a károsított valamely kötelességellenes hivataloskodás káros következményeit perorvoslat vagy más törvényszerű eszkőz felhasználásával magától elháríthatta volni, ezt azonban elmulasztotta, annyiban a káros következményekért a hivatalnokot felelősségre sem vonhatja." Ebből azonban korántsem lehet azon következtetést levonni, mintha valamely hivataloskodás ellen intézett perorvoslat vagy más törvényszerű eszköz felhasználásával kapcsolatos költség mindenkor az illető hivatalnok terhére esnék ; ezen költség mindig csak annyiban esik és eshetik a hivatalnok terhére, mennyiben a megtérítési kötelezettség alapja, a vagyonjogi felelősség feltételei ezen költségekre nézvefennfurognak, illetőleg mennyiben a költségeskedés szükségét az illető hivatalnoknak kötelességeilenes hivataloskodása idézte elő. A vagyonjogi felelősség terjedelmére nézve épen kifejtettek teljesen megegyeznek hazai k) törvényhozásunk által elfogadott állásponttal: az 1870. 42. t. cz. 73! § 1871. 8. t. cz. 66. §. 18. t. cz. 87: § 1872. 3G. t. cz. 115 § egyaránt rendelik, „hogy a hivatalnok kártérítéssel csak akkor tartozik, ha a kár szabályszerű jogorvoslattal elhárítható nem volt." Az, hogy a vagyoni felelősséget megalapító kötelességellenes hivataloskodás egy több tagból álló testülettől indult ki, a felállított szabályokon változást nem szül; mindegyik testületi tagra a vagyonjogi felelősség csak akkor és annyiban nehezedik, ha és a mennyiben személyére nézve a felelősség megalapítására meg kívántatott kellékek fennforognak. Ha tehát , például egy három tagból álló törvényszéki ülésen ! az előadónak nyilván a törvényekbe ütköző inditványát a szavazó elfogadja, és az elnök ennek folytán a határozatot kimondja, a nélkül, hogy maga részéről kötelességéhez képest ellenszavazatát jegyzőkönyvbe vétette volna, a felelősség az elnökre is nehezedik, habár a döntő határo! zat az ő hozzájárulása nélkül jött létre; mert | elmulasztotta azon kötelezettségének teljesité-I sét, mely szerint köteles volt a szavazó bírákat az ily nyílt törvénytelenségre figyelmeztetni és saját maga ellenszavazatát szabályszerűség kitűntetni és ennél fogva nincs kizárja annak elfogadása, hogy, ha kötelességéhez képest járt volna el, sikei ülhetett volna a szr.vazókat szavazatuk helytelenségéről meggyőzni és igy a kötelességellenes hivataloskodást megakadályozni. Ha azonban a hozott határozat nyílt törvényellenességét csak az eredményezte, hogy az előadó az elintézés tárgyát képező tényállást hamisan terjesztette elő, miről közvetlenül maguknak meggyőződést szerezni a többiek kötelezve nem voltak, a felelősség természetesen csak magára az előadóra nehezedhetik. Ugyanazon szempont szerint oldandó meg azon kérdés, hogy mennyiben nehezedhetik valamely hivatalnok kötelességellenes hivataloskodása miatti felelősség egy másikra, nevezetesen felsőbbjére, ki épen a kérdéses hivatalos-k) Az ausztriai 1859-i rendelet 3 §. dasGericht ist für Entscheidungen in streitigen Rechtsangelegenheiten und anderen Parteisachen, in welchen die Beschadigten den erlittenen Nachtheil durch Rechtsmittel und Beschwerden selbst hiitten abwenden können, nicht verantwortlich." A fennebb idézett ausztriai 1872.'július 12-i törvény 1 §. pedig a kereseti jogot csak azon bíró által okozott kárra nézve adja meg „gegen welchen Schaden die in dem gerichtlichen Verfahren vorgezeichneten Rechtsmittel eine Abhilfe nicht gewiihren.'1 Laudrecht II. 10, § 91 „die Vertretung findet nur alsdann statt, wenn kein anderes gesetzmassiges Mittel, wodurch den nachtheiligen Folgen des Versehens abgeholfen werden könnte, mehr übrig ist." Szász törvény „der Ersatz falit weg, wenn der Verletzte Rechtsmittel nicht gebraucht hat, durch welche er die ihm Schaden brin« gende Handlung hatte abwenden können." Entwurf. „Nur der kann Ersatz vorlangeu, welcher den Schaden durch den Gebrauch der ihm sonst zustehenden gesetzlichen Mittel nicht abwenden konnte." Zürichi törvény. „Ersatz kann verlangt werden, vorausgesetzt dass nicht der Beschiidigte durch Anwendung von Rechtsmitteln den Schaden hatte gut machen können und solches versaumt hat."