Magyar Themis, 1871 (1. évfolyam, 1-8. szám)

1871 / 5. szám - A bérleti zálogjog törvénykezési rendtartásunkban. [1. r.] - Két tanár-minister

— 30 — A hitbizományi intézmény helyes megoldása hazánkra életkérdés! szükséges tehát a tárgyilagos eszmecsere, hogy a közvéleményt előkészítsük a békés átalakításra s igy a törvényhozás nagy munkáját megkönnyítsük. Egyébiránt fenntartom azon jogot, hogy adandó alkalommal még bővebben hozzászólhassak e tárgyhoz. A bérleti zálogjog törvénykezési rendtartásunkban. Dr. Mannbeiiner Ignácz ügyvéd úrtól Pesten. A prds. 339-§a első tekintetre nem látszik másnak, mint azon eljárás szabályozásának, mely a bérleti és haszonbérleti követeléssel járó törvényes zálogjog érvényesítésénél alkalmazandó. Különösen a régibb jogász, a ki azon zálog érvényesítését már gyakorlottá, az emlitett szakaszban egyebet nem is gyanit — első tekintetre. Ennek behatóbb elemzése után azonban meglep bennünket azon felfedezés, hogy valóban egészen más intézménynycl állunk szemben. Könnyebb megértetés tekintetéből a 339 §t. alant •) jegyzetben idézem, és kiemelem hogy mindenütt, a hol rövidség kedveért csak a bérletről szólok a haszonbérlet is értendő. Szem előtt tartva a zálog nemeit— a menynyiben t. i. az törvényben, birói határozaton, szerződésen vagy végrendelkezésen alapul, — világos, hogy a prds. azon fejezete is, mely a biztosításról szól, a birói zálogjogot: (pignus praetorium v. judiciale) szabályozza — ép ugy, mint a „végrehajtásról" szóló czim. Azt ki is emeli a 341. §, mely szerint „a biztosítás joghatálya a végrehajtás elvei és szabályai szerint ítélendő meg." A 339. §. tehát, midőn egészen általában kimondja, hogy a bérleti követelésekre nézve a biztosítás mindig elren lelendő, épen birói zálogjogot állapított meg. Ezen zálogjog és a törvényes bérleti zálogjog közti különbség igen lényeges, — nem csak elméleti, hanem gyakorlati téren is. Ugyanis: 1) A követelésre nézve; mert a törvényes zálogjog már magának a követelésnek keletkezésekor, avval együttesen keletkezik és már akkor is fenáll, ha a követelés még le nem járt. A biztosítás pedig csak a lejárat után adható meg. 2) A tárgyra nézve, mely zálogul szolgáljon; a biztosítást t. i. kérni s foganatosítani lehet a bérlő oly ingó vagyonára is, mely a bérleti területen létezik, és előfordult esetekben a bíróságok a 333. §. szavai szerint a biztosítást „alperes összes ingó vagyonára" el is rendelték. Eredménye az volt, hogy p. o. oly bér erejéig, mely lakás után fizetendő volt, oly áruk lefoglaltattak, melyek boltban, raktárban léteztek. 3) Másrészről a biztosítás szűkebb korlát közé van szorítva, mert csak is alperes saját ingóságaira terjedhet; ellenben a törvényes zálogjog azon illata et invectá-ra is kiterjed, melyek egy harmadik tulajdonát képezik, hacsak a bérlő használatában vannak. — Itt jellemző az, hogy ha mindkét zálogjog összeütközik, a törvényes zálogjog a biztosítás által nyert zálogjogot megelőzi. 4) Az időre nézve is van különbség; a 362. §. szerint a törvényes zálogjog félévre i haszonbér követelést illetőleg egész évr; terjed ; ellenben a 339. §. szerint a biztosítás semmi határidöbeli korlátot nem szabott; hacsak a követelés lejárt, lehet régibb is. b) A törvényes zálogjoggal már eredetileg jue in re jár. Érvényesíti azt a bérbeadó közvetlenül a zálog tárgyára névvé, akár ki lakjavagy használja a bérleti „helyiséget, vagy ha senki sem használja is. 0 az illata és invecta után nyul — tekintet nélkül azon személyre, a ki azokat birlalja — vagy azok tulajdonát megszerezte. A jog már eredetileg jus absolutum. Ellenben a biztositásnál csak oly tárgyakhoz nyúlhat, melyek alperes tulajdonát képezik. 6) A törvényes zálogjognál összeírás nem nélkUlözhetlenül szükséges; a zálogjog már annak előtte fennáll. Helyesen rendelte az 1852. évi osztr.'magyar perrendt. 529. §-a, hogy ily esetben felperes ne kérje a zálogolást, hanem csak a zálogos összeírást. — Ellenben a biztositásnál a 340. §. szerint az egyéb ott felsorolt fedezet hiányában — a zálogjog még csak az összeírás által keletkezik. A perrendtartás ezek szerint a 339. §-ban egy egészen uj, az eddigitől különböző és független jogintézményt hozott be. Ez figyelmetannál inkább érdemel, mert ez intézmény különös kiváltsággal is felruháztatott. Mig t. i. egyéb követelesékre nézve a biztositásnál lényeges, hogy azoknak valódisága teljes hitelt érdemlő okirat által támogattassék és hogy a veszély valószínűsége is igazoltassék (338. §); addig a bérbeadó sem az egyiket, sem a másikat kimntatni nem köteles. — így a bíró köteles a biztosítást elrendelni p. o. már a következő egyszerű kérvényre. -N. N. házamban lakik, ennyi már lejárt lakbérrel tartozik. Kérem annak Pesten találtató összes ingó vagyonára a biztosítást elrendelni.u Feltéve, hogy a törvényhozó a körülirt 339. §-bau épen azt száudékozott mondani, a mit tettleg mondott; legyen szabad megvizsgálni, hogy váljon igazságos,szükséges vagy czélszerü volt-e, oly quasi quasi salviauát behozni. roppant anyagi és szellemi kár szülője. Hogy mily bénitó hatása van annak a mezei gazdaságra, az iparra, sőt még a többi szabadföldre is. Végül — hogy mily természetellenes módon gátolja egy léterős földmüvelö-néposztály alakulását ; a vagyonfelosztást és a népesség szaporodását, stb. De továbbá azért is kárhoztatom a hitbizományt jelen alakjábau, mert a bitbizományalapitási jog, ezen közös e gy e t e m es jog, a legújabb időkig csak egy kis osztálynak: a nemességnek volt előjoga. Mert — ettől a kasztszellem kifejlése és a proletariátus elszaporodása mindig elválhatlan leend. Abban nincs, nem lehet véleménykülönbség : hogy a hitbizomány jelen alakjában tarthatatlan. Ámde kérdés: váljon a létező hitbizomány föltétlenül eltörlendö-e? vagy pedig a korszellem kívánalmai, s a democratia követeimé nyei szerint uj, életerős alapon regenerálbató-e ? A II.-ik magyar jogászgyülés az előbbi elvet enunciálta; Én meggyőződésem szerint az utóbbinak hódolok, s az ellenkező nézetet a legnagyobb visszahatást szülő intézkedésnek tartom. Mert a kivitel csak kétféle módon volna lehetséges. a) vagy a birtokban lévő családtag. b) vagy az egész család nyeri meg a tulajdonjogot. Az előbbi eset jogsérelem a család összes tagjaira. Az utóbbi eset pedig azon egyesre nézve, kit a reménybeli jog legközelebb illet. Egyszóval látszik, hugy az eltörlés esetében inÜy kényes pont: a család örökösödési rendének meghatározása. Végezetül szenteljünk néhány futó pillanatot annak kutatására, váljon a hitbizományi intézmény a korszellemnek megfelelő alapon regenerálható-e ? Pár évtizeddel ezelőtt megpendítetett már azon életre való eszme 5) hogy: „a létező hitbizományi jószágok felmondhatlan pénztőkékre átváltoztatva, az országos pénztárban kezeltessenek, mely töke az örökösök magszakadása esetében az ország tulajdonává lesz. Az országos pénztár a kamatokat a hitbizomány haszonélvezőjének az átalakitás idejekor törvényes kamatláb szerint, teljes biztosítás és szoros kötelezettség mellett fizetni tartozik." „Jövőre pedig minden rendű személynek szabadságában álljon utódai anyagi jóllétének biztosítása végett hitbizomáuyt oly pénztőkék által alapítani, melyek a föntebbi feltételek alatt az országos pénztárba fizetendők lesznek." stb. stb. Ezen eszme mindenesetre életre való s figyelmet érdemel. Azért voltam bátor reá a jogász-közönség becses figyelmét fölhívni. 5) V. ö. Báró Derzsényi János „a Communismusnak egy humauus ellenszeréről" irott munkája 72- 1. TÁRCZA. Két tanár-minister. (F.) A szives olvasó bizonyára már a czimből eltalálta, hogy Glaser- ésüngerröl, ezen két, a napokban osztrák ministerekké kinevezett úttörő jogtudósról akarunk szólni. Sajátságos hasonlatosság mutatkozik ezen két férfiú életében. Mindkettő Bécsben végezte a jogot, mindkettő Bécsben működött mint magántanár, ugyanazon napon neveztettek ki mindketten rendes tanárokká ; Glaser az anyagi és alaki büntető jogot, Unger az anyagi és alaki magánjogot adta elő, és most Glaser igazságügyministerré, Unger pedig ugyanazon kabinet tárczanélküli miuisterévé neveztetett ki. A német jogtudományban mindkettőnek müvei korszakot alkotnak. Ungernek „System des österreichischen Privatrechtes" czimü nagy munkája, melynek első kiadása 1856-ban jelent meg, felforgatta az akkor Austriában uralkodott tanrendszert. Addig ugyanis a legális rendszer szerint tartattak az előadások, vagyis a tanár a törvénykönyvet követte §-ról § ra, és a tankönyvek is valamenyien ugy készültek, hogy nem voltak egyebek, mint a törvénykönyveknek §-onkénti commentárai. Unger élesen megtámadta ezen eljárást és helyébe a rendszeres tárgyalás*) 339. §. Bérleti és haszonbérleti lejárt követelésekre nézve a biztosítás a bérbeadó kérelmére mindig elrendelendő. A bérbeadó a veszély valószínűségét kimutatni s kérelmét okirattal támogatni nem köteles. nak küzdötte ki az egyeduralmat, ugy hogy ezen reform az ő nevével van elválhatlan kapcsolatban. Glaser szintén a legjobb értelemben vett eredeti elme. Az ö működése is uj eszmékkel gazdagította és uj irányzatokba terelte ugy az anyagi mint az alaki büntetőjogot. 0 az esküdtszéki intézménynek egyik fenkölt, és mondhatni, a jeleu korban legkiválóbb bajnoka. Bárhonnan jön támadás az esküdtszék ellen, ö mindig kész a kesztyűt felveuni; védelme higgadt és meggyőző, kifejezései az általa megtámadott személy ellen soba sem élesek, de a tárgyat mindig találóan és a leghatározottabban körvonalozzák. „Zur Jury-Frage1' és „Die Frage-Stelluug" czimü müvei epochalis jelentőségűek. Glaser a franczia esküdtszéket fogadja el, de az augol esküdtszék szellemében kívánja azt reformálni. Az ujabban Németországban felmerült Scköffengericht-nek határozott ellene és „Zur Jury-Frage" czimü müvében ezen reformjavaslatot az esküdtszék alapeszméje nevében megtámadja és elitéli. Ő ugyanis — eltérőleg számos más jogtudóstól — az esküdtszéki intézmény alapeszméjét nem abban találja, hogy a polgári elem is részesitessék a bíráskodásban ; szerinte ebben az esküdtszéknek csak negatív oldala fekszik, hogy t. i. az esküdtek nem jogászok. A juryban rejlő positiv eszme az, hogy a birói hatalom meg legyen osztva állandó és nem állandó birák közt. A jury eszméje on(Folyt. köv.) nan ered, hogy nem lehet a csekély számú tagokból álló állandó bíróság kezébe oly „szédítő hatalmat" (schwindelerregende Gewalt) adni, hogy az, mint ujabb időben történik, szóbeli eljárás utján, bizonyítási szabályoktól menten mondja ki az egész Ítéletet. Ketté kell tehát osztani ezen hatalmat, és egyik részét nemállandó bíráknak átadni. Csak részes iteni a polgári elemet a bíráskodásban, mint ez a SchörTengericbtuél történik, szerinte nem elegendő. — Nem lehet e sorok feladata belebocsátkozni a^ou kérdésbe, mennyiben van ezáltal az esküdtszék alapeszméje helyesen körülírva, de meg kell említenünk, hogy Németországban Glaser ezen definitiója nem igen talál visszhangra. Glaser a német irodalmat az anyagi büntető jog terén is számos kitűnő monográfiával gazdagította, melyek nagyrészt az általa szerkesztett „Osterreichische Gerichts-Zeitung"-ban jelentek meg, később pedig valamennyit két nagy kötetben összegyűjtve „Gesammelte kleiuere Schriften" czim alatt adta ki. Különösen alaposan foglalkozott a sajtóvétségekkel, és az ezek iránti anyagi és alaki jogot egészen uj alapokra törekszik fektetni. 0 ugyanis atyja az u. n. objectiv eljárásnak (objectives Verfahren), mely Austriában már be is van hozva, de daczára annak, hogy egészséges és igea humánus eszmén alapul, a journalistika részéről — némelyek szerint a hiányos kivitel miatt — gyakori és keserű