Magyar Themis, 1871 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1871 / 5. szám - Mit várhatunk? [1. r.] - Büntető igazságszolgáltatásunk. 3. [r.]
— 34 — mellett is éri egyeseket a sors sújtó keze, de még több az, kit — bár hivatásában egész odaadással működik — egymásután érnek a szerencsétlenségek, kit mostoha viszonyok, testi-lelki bajok képtelenné tesznek saját és családja fenntartására, s kinek végperczeit még azon borzasztó öntudat is keseríti, hogy neje és gyermekeinek már másnap nincs hova lehajtani fejüket. E helyzeten segíteni égető szükség, mert bénítja az egyesek munkakedvét és elöli beunük a szellemi tevékenység magasabb czéljai iráEti fogékonyságot. Igaz, hogy egyes ügyvédi egyletek segélyalapot alakítottak, de ez ha majdan az alapszabályszerü magasságot elérte is, a helyi szükségletnek sem képes eredményesen megfelelni, a mellett hogy folytonos és számtani arányban növekvő segélyezésre nem alkalmas, nemhogy valódi nyugdijt biztosítani képes volna. Itt gyökeresen csak országos egyesület segíthet! Nem nyerészkedési vágyból alakult részvénytársulat, nem élet-biztosítási intézet alapításáról lehet szó, hanem egy tisztán az emberiség magasztos czéljainak megfelelő önsegélyző szövetségről, melyben minden magyar ügyvéd érdekelve van, melyet minden magyar ügyvéd támogat, és melynek jótékony hatása minden magyar ügyvéd és családjára egyiránt kiterjed. Milyen alapon lenne szervezendő ez országos ügyvédi nyugdíjintézet —• azt a „Themis" 43. számában Krisztinkovits Ede t. kartársam nagyjában körvonalozta; nem is lehet ezúttal czélom a javasolt nyugdíjintézet szervezetéről tüzetesen értekezni, mert hisz e tárgyban igen eltérők lehetnek a nézetek, mint azt igazolják egyebek között a legutóbb Bambergben tartott egyetemes német ügyvéd- gyűlés tárgyalásai, és azok nyilatkozatai, kikkel szervezeti tervem egyes részleteit magánúton közöltem, —• csak az eszmét akartam egyelőre ismételve és szélesebb körben megpendíteni,mert a kivitel felette nagy nehézséget ugy sem okozand, ha az eszme üdvös voltáról meggyőződve, egyesült erővel törekszünk annak megtestesitésére. Szeretem hinni, hogy igénytelen, de szivem mélyéből fakadó felszólalásom nem fog nyomtalanul elhangzani, és hogy a magasztos eszme, gyakorlati kivitele tekintetében, t. kartársaim részéről tömeges támogatásban részesülend, mert erős meggyőződésem, hogy az ügyvédi kar létkérdése forog szőnyegen, mely iránt az, ki a kar érdekeit szivén kordjai, közömbös nem lehet. Egyesüljünk tehát —- és alakítsunk országos ügyvédi nyugdíjintézetet. Dr. Siegmund Vilmos. Mit várhatunk ? Margitay Dezső ügyvéd úrtól Hajdú-Böszörményben. Hogy igazságszolgáltatás tekintetében mennyire hátramaradtunk Európa műveltebb államai mögött; hogy törvényeink nemcsak hiányosak s a mai kor követelményeinek meg nem felelők, hanem azontúl sok esetben egymást határozottan kizárók; hogy nem egyedül egy anyagi törvénykönyvre, törvénykezési rendtartásra, vagy birósági szervezetre stb. volna szükségünk, hanem hogy egy egész rendszeres törvénykezési viszonyt kellene nálunk előállítani, miután foltozott törvénykezési viszonyainkon már a foltok is leszakadtak, — nem csak minden jogász érzi, tudja, hanem azonkívül a szaklapok hasábjain már oly sok izben elmondatott, hogy ismétlési bün nélkül mindezekről szólnunk alig lehetne. Mondják, hogy mí, magyarok vérünknél fogva veszekedő nép vagyunk; hogy kell, vagy nem, egyre perlekedünk és vitatkozunk. Mi vádolva lettünk keserűen s a vád a törvényhozás által a törvénykezési szabályok közé fölvett bírságolási rendszer által szentesítve is lön; de meggondolták-e a vádlók s meggondolta-e a vádat szentesítő törvényhozás, hogy a patvarkodónak bélyegzett közönség, roszabb helyzetben van azon államnál, hol a törvények összesége az autocrata sic volo sib jubeo-jából áll, miután ott senkisem vezettethetik félre oly törvények által, melyek nem léteznek, míg nálunk az egymást kizáró törvény-elvek a legtöbb okot szolgáltatják a pörpatvarkodásra. Meggoudolták-e, hogy ott, hol, mint mi nálunk, önmagának ellenmondó, különböző irányú munkálatokból jól roszúl összeférczelt törvények léteznek, a patvarságnak természetesés legfőbb oka nem a rosz törvények által tévútra vezetett kö zönség, hanem a hivatását be nem töltő törvényhozás; azon törvényhozás, mely egy rendszeres törvénykezési állapot előállítása által nem siet a perlekedőket megoltalmazni azon veszélytől, hogy a hatályban levő rosz törvények által tévútra vezettessenek és patvarkodásra ingereitessenek? Alig hiszem, mert ha kellőképen megfontolta volna a fölhozottakat, a bírságolási rendszer helyett alkalmasint egy, minden részleteiben egybefüggő és összhangzó törvénykezési állapot előállítását látta volna czélszerünek. Azonban béküljünk ki a tényekkel! béküljünk ki pedig annyival inkább, mivel azokon ez idők szerint változtatni hatalmunkban nem áll. Törvényhozásunk első sorban behozta a bírságolási rendszert, hogy mily eredményekkel? arról majd számol a jövő tapasztalás ; — másodsorban pedig reménységet nyújtott arra is, hogy lesz idő, midőn mi is a jogi államok közé fogunk soroztathatui. S a magyar jogi közönség, ugylátszik, meg van nyugtatva a nyújtott reménynyel, s legfölebb is csupán az bántja még, hogy a törvényalkotás lassúságát tekintve, a várva várt uj aera a törvénykezési téren nagyon későn talál beállani. Részemről én nem osztom a magyar jogi közönségnek sem reményét, sem az uj aera utáni sovárgását. Nem osztom pedig az elsőt azért, mert figyelemmel kisérve a törvényalkotás mozzanatait és módozatait, semmikép sem tudom elhitetni magammal, hogy a legközelebbről várt reform a várakozásnak megfelelő s a kor igényeit kielégítő lehessen. S nem a másodikat azért, mert én az eddig egymást nyakraföre követő ideiglenességgel teljesen beelégedvén, egyátalán nem áhítozom a mostani ideiglenességet fölváltani ígérkező ujabb ideiglenesség után. Hogy mit rejteget méhében az idő? azt egy ember teljes bizonyossággal megmondani természetesen képtelen; de ha látom, hogy valaki a gép részeit egymáshoz való mérés s tervszerű megállapodás nélkül állítja elő, joggal előre megjósolhatni hiszem, hogy a gépkerekek végre is nem fognak összevágni. Már pedig a mi törvényeink ilyen öszszeillesztés, előre való tervszerű megállapodás nélkül készíttetnek. „Péter önti a tengelyeket, de Pál nem fur lyukat a kerekeken;" s az ily eljárásból aztán természetszerűen nem várhatunk mást, mint disharmoniát. Nem szándékozom állitásom beigazolása tekintetéből a most hatályban levő „ideiglenes" törvénykezési rendtartást fölhozni, melynek „ideiglenes" javított átdolgozásán a hír szerint már fáradoznak az illetők', valószínűleg, hogy ezen ujabb ideiglenességet ismét egy „legújabb" idelenesség váltsa fel pár év mnlva! E tárgy fölött már nyilatkozott aközvélémény, még pedig illetékes szakférfiak részéről, ugyan azért nem akarván gyenge viszhangként ismételni az elmondottakat, engedtessék meg nekem, hogy egy még meg nem pendített körülményre utaljak, melylyel föntebb kifejezett aggodalmamat némileg okadatoltatni hiszem. En nem alapítom állításomat a múltra, hanem a helyett az okokat bírálva, azoknak a jövőben elöállandó okozatait igyekszem kipuhatolni. Törvénykezési rendtartásunk hiányosanlett szerkesztve, mitbzonyit, hogy azt alig két évi hatá'yban létele után már át keli dolgozni; ez a mult; én pedig azt állítom , hogy a most készülő törvények sem lesznek külömbek a törvénykezési rendtartásnál, minthogy azok nem összetesen, egymással összhangzatosságban, hanem külön-külön, s egymástól függetlenül szerkesztetnek. (Folyt, köv.) X Büntető igazságszolgáltatásunk. Engert Tivada. '.iszti iigvész urtúl. ^ III. Négy vastag kötetre terjedő törvényc/.ikksorozat fekszik előttünk, de bár mint forgatjuk és vizsgáljuk ... az országgyűlés ezen öt évi munkálkodásainak eredménye a büntető igazságszolgáltatásra nézve egyenlő a semmihez. A büntető igazságszolgáltatás elhanyagolt állapota tekintetében panasz panaszra halmozódik, — de a javulás utáni sóvárgás . . . elhangzik a pusztában! Ha a fennforgó kiáuyokat tekintjük, ezek közt első helyen találjuk azou sajnos körülméuyt, miszerint a büntető igazságszolgáltatásnak eddigelé semminemű fontosság sem tulajdonitatott, és a büntető jogtan, a reá fordított gond után itélve, nem is tekintetett különös szaktudománynak, holott épen a büntető jogtan (nem értjük itt az iskolakönyvet) különí éle oly fontos tételeket (tueses) tartalmaz, melyek mindegyike egy külön tantárgyat képezhetne, mint p. o. a bünrészesség vagy a beszámítás tana; és míg másutt, jelesen Némethonban a büntető jogi irodalom a legnagyobb haladást tanúsítja az elmélet terén, az elmélet álláspontját pedig mind annak daczára a gyakorlat túlszárnyalja, — addig hazánkban a büntető jogi elmélet, bár ennek tovább fejlesztése hiányzik, a gyakorlatot mégis túlhaladja. Ily mostoha viszonyok közt természetes.hogy kevés criminalista van hazánkban elszórva, a ki az általános ügyvédi képzettséghez szükségelt büntetőjogtan ismeretén felül emelkednék; az ily egyéniségek pedig, a törvényszékek szervezésénél alkalmazásba vett eljárást tekintve, nem is alkalmaztathatnak, vagy pedig, ha a véletlen ily egyéniséget csakugyan az uj törvényszékek közegei sorába hozna, még kérdés, váljon az illető törvényszék kebelében azon helyre fog-e állitatni, a melyen tudomáuyát érvényesítheti.