Magyar Themis, 1871 (1. évfolyam, 1-8. szám)

1871 / 2. szám - Az ausztriai uj közjegyzői törvény 1. [r.]

— lkjaiból álló enquéte bizottságot, melynek feladatául azt tűztem ki, hogy a perrendtartás legpraegnansabb és legégetőbb bajait és anomáliáit orvosló javaslatot terjesszen elém. Ugyanezen alkalommal azt is kijelentem, bogy én a bizottság tanácskozásának keretéből nem akarom kizárni azon kérdés megvitatását sem, mely acuriatöbb tekintélyes tagjai közt széltében vitattatik, hogy t. i. a semmitöszék oly alakban, a mint az jelenleg fennáll, nem szükséges és kívánatosabb volna azt ismét a legtöbb itélőszékhez beolvasztani. (Élénk helyeslés többek részéről.) Midőn ezt tettem, csak azt akartam, hogy egy hozandó törvényre anyag nyeressék, de felkértem egyszersmind az enquéte bizottságot, hogy a mennyiben javaslata ezen alapon, t. i. a semmitöszéknek a legfőbb ítélőszékbe való beolvasztása alapján jönne létre, azon esetben tekintettel arra, hogy ezen országgyűlésnek már csak igen kevés idő áll rendelkezésére, tekintettel arra, hogy ez oly fontos elv, mely kétségtelenül hosszas vitatkozásokra fogna alkalmat szolgáltathatni ; dolgozzon ki e mellett a netalán gyö keresebb javaslat mellett, egy kisebbet is. mely a perrendtartás legégetőbb, legpraegnansabb bajain segitsen. Ez volt a bizottság egyik feladata. Ezentúl egy másik léladatot is tűztem ki nek;, és ez áll az első folyamodásu törvényszékek életbe léptetésével összefüggésben. Minthogy ugyauis a bűnvádi eljárás tekintetében az egyes megyékben eddigelé igen eltérő gyakorlat létezik, fölszólítottam a bizottságot, bogy oly javaslatot készitseu, mely a törvényszékeknek e tekintetben egyforma és egyöntetű eljárását lehetségessé tegye. Ezen két feladatot tűztem az enquéte bizottság elé. Chorin t. képvi-elö Árnak a szóbeliség és közvetlenség tekintetében hozzám intézett kérdésre azt felelem, hogy én igenis azon véleményben vagyok, miszei int in thesi ez azon perrendtartás, mely a materiális igazság felderitésére.a lehető legalkalmasabb. De midőn elismerem, hogy ennek in thesi pártolója vagyok, másrészről őszintén bevallom, hogy annak ina leendő életbeléptetésére nem éreznék magamban bátorságot annyival kevésbbé, mert szerintem mindazok, mik ennek előfeltételét képezik, nálunk hiányzanak ; hiányzik a rendes alaki és anyagi törvény, hiányzik egy oly birói és egy oly ügyvédi kar, mint a milyen ehez szükséges, hiányzik a jegyzői intézmény és több más, mik szerintem nélkülözhetlen feltételei e rendszernek; mert én a szóbeliséget és közvetlenséget igenis a törvénykezési eljárás m e gk o r o n á z á s á u a k tekintem ; de nem azon alapnak, a melyből kiinduljunk. (Elénk helye?lés jobb felöl.) Chorin Ferencz úr az igazságügyi minister ur válaszára következő viszonválaszt adott: T. képv. ház ! Felszólalásom tárgya csak az volt, figyelmeztetni a t. minister urat, hogy a törvénykezési eljárás jelenlegi silányságán ne rész 1 etes javítgatás hanem gyökeres reform által iparkodjék segíteni. Megnyugtatásul veszem azon nyilatkozatát hogy egyelörea perrendtartás legpraegnánsabb és a mostani bírósági szervezettel összeütköző szakaszainak javítására illetőleg módosítására fog csak kiterjeszkedni. A mi azon nyilatkozatát illeti, hogy a semmisítő törvényszék eltörlése szöuyegen forgott, szabadjon röviden megjegyeznem azt, hogy bár a semmitő törvényszék a jelenlegi írásbeli rendszerrel sok tekintetben ellenkezésben áll, de a s/.óbeliségi és a közvetlenségi eljárásnak mulhatlan corollariuma ; és hajói emlékezem a a volt igazságügyminister azt csak azért szervezte, hogy az által a szóbeliségnek és közvetlenségnek behozatalát hazánkban előkészítse. A semmitő törvényszéknek mostani megszüntetése véleményem szerint annyi volna, mint aszóbeliség, ésaközvetlenségre ndszerének behozataláról abdicálui. Azt méltóztatott megjegyezni a t. igazságügyminister ur, hogy a szóbeliség és a nyilvánosság rendszere bár elvben helyes, de lényeges előmunkálatokat feltételez. Tökéletesen osztom e nézetet, de megengedi a t. igazságügyminister ur azt is, hogy 4év lefolyása óta lett volna idő ezen előmunkálatokat elkészíteni és részben életbe léptetni. Ha egység és rendszer uralkodott volna codificatiónkban, akkor legjobb meggyőződésem szerint mind a polgári töryénykönyv, mind a büntető törvénykönyv már tényleg kidolgozva lehetnének. Különbeu erre most kiterjeszkedni szándékomban nem áll; alkalmam lesz rá az igazságUgyministeri budget tárgyalása alkalmával. Most csak röviden azt jegyzem meg, hogy a büntető eljárás rendezését és törvény általi szabályozását csak üdvözölhetem és e tekintetben elismeréssel veszem a t. igazságügyminister ur azon szándékát, hogy a büntető törvénykezés 1 abnormitásának véget akar vetni. Tehát ily értelemben a t. igazságügyminister ur válaszával megelégedettnek nyilvánítom magam. Ezzel a ház az igazságügyminister ur váj laszát tudomásul vette, a szakközönség pedig már most tudja, bogy legközelebb mit várhatunk a reform terén. Az ausztriai uj közjegyzői törvény. / 1 (F.) Hosszas vajúdások után végre valahára létrejött az osztrák új közjegyzői rendtartás, mely az osztrák közjegyzőséget az eddigi j tői egészen eltérő alapokra fekteti. A tanácskozások, és a birodalmi tanács két háza közötti I számos üzenetváltások leginkább a körül forogi tak, váljon behozassék e a közjegyzői kényszer | vagy ne, míg az végre ugy a felső mint az alsó! ház igen kis többségével elfogadtatott. És ez azon oldala az ausztriai uj közjegyzői intézménynek, melyet különösen kiemelendőnek tartok, nem ugyan azért mivel talán nálunk szintúgy kívánnám megoldatni a kérdést a mint ott történt, hanem épen ellenkezőleg azért, ho^y oly 1 módon semmi esetre sem óhajtom e kérdés megoldását és ugy hiszem, hogy ebben egyet fog velem érteni a magyar jogászvilág azon pártja is, mely a közjegyzői kényszernek hazánkban való meghonosítása mellett oly erélyesen és jobb ügyre méltó buzgalommal küzd. A mily jeles ezen uj közjegyzői törvény sok más tekintetben, oly gyengék azon a közjegyzői kényszert megbonositni akaró félrendszabályok, melyek nem ugyan magában a köz' jegyzői törvényben, haneiu az ahoz csatolt füg; gélekben, és egy másik ugyanazon időben 1 létrejött törvényben foglaltatnak. Felesleges hosszasan kutatni az épen ezen 1 pont tekintetében mutatkozó gyengeség okát. Rejlik az egyszerűen azon körülményben, hogy a törvényhozás compromissumot akart létesíteni a két ellentétes felfogás közt, melyről azonban mindkét párt elmondhatja, hogy az életre nem elég, a halálra pedig nagyon is sok. De eltekintve ezen rendelkezésekről, foglaltatnak e törvényben számos oly jeles intézkedések, melyek a szakember figyelmét méltán magukra vonják, és ezért nem tartjuk feleslegesnek a törvény főbb határozmányait vázolni. Mivel azonban a közjegyzöségnél igen sok intézkedés csakis az előzmények tekintetbe vétele mellett magyarázható ki. szükségesnek látszik előbb rövid visszapillantást vetni az ausztr. közjegyzői intézménynek eddigi fejleményeire. Ausztriának u. a. régi tartományaiban a közjegyzőség már I. Miksa császár ideje óta honos volt meglehetős nagy hatáskörrel. Később nevezetesen 1781-ben, és még inkább 1821-ben ezen hatáskör lényeges megszorítást szenvedett. Midőn azonban a jobbágyi kötelék megszüntetett, és ennek folytán a nép közt kifejlődött azon gyakorlat, hogy nemcsak telekkönyvi, de majdnem minden fontosabb jogügyleteit, és nevezetesen a szerződéseket, jogértö férfiak t. i. földesurak tisztjei előtt kötötték meg, lehetlenné vált. Schmerling, az akkori igazságügyminister, a közjegyzőség újólagos behozatalát kezdeményezte, melynek eredménye lett az 1850. september 29-iki közjegyzői rendtartás. Ezen törvény a közjegyzői kényszert is behozta, de leginkább ezen rendelkezése miatt nem volt hosszú élete, mert már 1852 ben, majd 1855- és 1860 ben igen lényeges módosításoknak vettetett alá, melyek közt első sorban az volt, hogy a közjegyzői kényszert megszüntették. így volt ez mostanáig, a midőn ujolag törvény alkottatott a körjegyzőségről, mely mint fenébb emiitettük sok igen üdvös reform mellett ismét szerény kísérletet tesz a kényszerrel. Lássuk már most sorban ezen törvény kiválóbb rendelkezéseit. Az I. fejezet a közjegyzők hatásköréről szól. Mindenek előtt kimondatik, hogy a közjegyzők az állam által rendeltetnek ki és ruháztatnak fel hitelességgel a végett, hogy joghatályú nyilatkozatok- és jogügyletekről, szintúgy oly tényekről, melyekből jogok kívántatnak leszármaztatni, közokiratokat vegyenek fel és azokról kiadványok szolgáltassanak ki, továbbá a felek által reájok bízott okiratokat megőrizzék, és pénzeket és értékpapírokat harmadik személyek számára való kiadmányozás vagy pedig hatóságoknál való letéteményezés végett átvegyenek. Kimondatik továbbá, hogy közjegyzői okiratok, melyekben pénzbeli vagy más \ ilyettesitbetö dologból álló adósság állapitt ttik meg, és melyekben a jogosult és a lel .telezett személy, a jogezim, a szolgáltataudó tárgy és az átadás ideje pontosan meg van határozva, ugy mint a birói egyességek végrehajthat ó k, ha a lekötelezett az okiratban egyszersmind beleegyezett abba, hogy az elismert adósság tekintetében azonnal végrehajtható legyen. Ha a kötelezettség valamely feltétel vagy naptárilag meg nem határozott időpontól függ, akkor a végrehajthatósághoz megkívántatik, hogy a feltétel vagy időhatár bekövetkezte is közokirat által bizonyitassék be. A fent említett hivatalos teendőkön kívül meg van engedve a közjegyzőknek, hogy hivatásukhoz képest a felek kívánatára peren kívüli beadványokat bármely hatóságnál való benyújtás végett, vagy magánokiratokat szerkesszenek. A II. fejezet szól a jegyzői jogosítványok adományozása- és elenyészéséről. A jegyzői állomás elnyerésére megkívántatik, hogy a folyamodó: a) ausztriai állampolgár, 24 éves, feddhetlen életű legyen és vagyonának szabad kezelését bírja: b) a jog és államtudományi tanulmányokat bevégezte, az előirt elméleti vizsgákat letette, és a jogi tudorságot elérte legyen : c) a közjegyzői és ügyvédi, vagy bírósági vizsgát sikerrel letette legyen: és d) négy évi jogi gyakorlatot legyen képes felmutatni, melyből legalább két évet közjegyzőnél kellett töltenie, a többi időt azonban törvényszéknél, ügyvédnél, vagy valamely kincstári ügyészségnél is tölthette ; e) azon állomás számára, melyre ki akar neveztetni, szükséges nyelveket ismerje. Az ügyvédség, vagy valamely fizetett állami hivatal, kivévén a tanárságot, nem egyesítheti) a közjegyzői hivatallal. Szintúgy meg van tiltva a közjegyzőnek minden olyan foglalkozás, mely magában véve, vagy a melynek hosszabb ideig tartó gyakorlása a közjegyző állásának becsülete- és méltóságával össze nem egyeztethető, vagy mely által az ö részrehajlatlanságába és a tőle származó okmányok hitelességébe vetett teljes bizalom megingattathatik. A közjegyző hivatalos hatásköre kiterjed azon első folyamodásu törvényszék egész kerületére, melynek számára ki van nevezve. A közjegyzői kényszer szempontjából különösen fontos azon rendelkezése a törvénynek, hogy a szükséghez képest a közjegyzőn e'k kötelességévé tétethetik, hogy hivatali székhelyén kívül időszakonként hivatal napokat (Amtstage) tartson. Ezen rendelkezés azonban benne foglaltatott az előbbi közjegyzői rendtartásban is, mely nem fogadta el a kényszert A közjegyzői állomások számát az elsőfolyamodású törvényszékek minden kerületében valamint a közjegyzők székhelyét is az igazságügyminister rendeletileg állapítja meg. Valamely kerületben levő jegyzők számának nagyobbitása és kisebbítése, valamint a székhelynek más helyre való áttétele, szintúgy azon kötelesség iránt is, melynél fogva valamely közjegyzői állomással a székhelyen kívüli hivatali napok megtartása legyen összekötve, előlegesen a közjegyzői karaara véleménye hallgatandó meg. A közjegyzőket az igazságügyminister nevezi ki, rendesen csőd utján ; csak fontos okoknál fogva mellőzheti a közjegyzői kamara indítványa folytán a csődhirdetést. A kinevezésérti folyamodványok a közjegyzői kamarához nyújtandók be. Ez véleményével együtt a folyamodványt átteszi azon elsöfolyamodásu törvényszékhez, melynek kerületében a betöltendő állomás fekszik ; ez a javaslatot saját véleményével a másodfolyamodásu törvényszékhez, mely azt ismét saját véleménye kíséretében az igazságügyministeriumhoz juttatja. Hogy az igazságügyminister a kinevezésnél ezen véleményekhez vagy ezek valamelyikéhez kötve volna, a törvény nem mondja ki. A kinevezett jegyzőnek, ha székhelyének kerületében több nyelv van használatban, a másodfolyamodású biróság ad bizonyítványt ar-