Magyar Themis, 1871 (1. évfolyam, 1-8. szám)

1871 / 2. szám - Egyéni jog társadalmi jog nemzeti jog és népjog. Társadalmi jog. [1. r.]

Első év folyam. Megjelenik minden kedden; a „magyar jogászgyülés" tartama alatt naponként. A kéziratok és megrendelések bérmentve a kiadó-tulajdonoshoz intézendők. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. 2. szám. THEMI EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. Pest, 1871. november 14. Liofizeiési árak: helytíén házliozhordússal.vagy vidéken bérmentes szétküldéssel: negyed évre . . 2 frt. fél érre .... 4 frt. egész éTre ... 8 frt. Kiadó-hivatal: kalap-utcza 6 sz. Kiadó-tulajdonos és felolös szerkesztő: Dr. SIEGKMTJIVIO VTT.MOS. TARTALOM: Egyéni jog, társadalmi jog, nemzeti jog és népjog. Dr. Pisztóry Mór úrtól. (Folytatás.) — A bekeblezett hozomány előjoga a csőd • ben. Dr. Bróde Lipót úrtól. — Az országházból. — A perrendtartási enquét a képviselőházban. — Az austriai uj közjegyzői törvény. — A második magyar jogászgyülés üléseiből. — EskUdtszéki csarnok. — Nyilt levél. — Lapszemle. — „Vegyes közlemények." A curiai határozatokban kimondott elvek. — Egyleti közlemények. — Kinevezések. — Különfélék. — Újdonságok a jog- és államtudományi könyvészet terén. — Kivonat a „Budapesti Közlöny "-bői. Egyéni jog, társadalmi jog, nemzeti jog és népjog. (Mutatvány Dr. Piszt ór y Mór jogakadémit i i tanár urnák „Allamismerettan" cziinü müvéből,) (Folytatás a „Themis" 43. számából.) Társadalmi jog. Ha az állam minden egyes lakosának vannak ötet függetlenül és korlátlanul megillető jogai, akkor ezen jogok sem meg nem változhatnak, sem meg nem szűnhetnek az által, ha jogaikat többen együttesen akarják gyakorolni. Már fönnebb a társadalom fogalmánál láttuk azt (5. §.), hogy az egyes társadalmi körök föladata az egyént céljai elérésében elősegíteni, s igy azon joga az embernek, hogy céljait másokkal egyesülve akarja elérni: csak az ember egyéni jogának kiegészítő része. Ott, hol többen egyesitik erejüket, az egyesek joga természetszerűleg az egyesült egészre megy, és azon jogok, melyek az embert embertársaival való egyesülésére nézve illetik meg — képezik a társadalmi jogot. De az által, hogy a társadalom, illetőleg annak egyes körei az egyéni jogok birtokosaivá lesznek, még az egyesek nem mondtak le saját egyéni jogaikról és nem is mondhatnak le azokról soha. A társadalom az egyes egyén jogait csak addig gyakorolhatja, mig az illető abban megnyugszik; s igy az egyéni mégis mindig a társadalmi jog fölött áll. A társadalmi jog csak ugy tekinthető, mint az egyéni jog hatalmasabb védelmezője. A társadalmi jognak alapját képezi: 1) Az egyesülés joga. Ha minden egyes embernek vannak ötet függetlenül megillető jogai, ha ezen jogok sérthetlenek és azok gyakorlata szükséges ahoz, hogy az egyes ember életföladatának megfelelhessen : akkor mindenesetre következménye ezen jogoknak az is, hogy azokat többen együttesen gyakorolhassák és ennek eszközölhetése végett tényleg egyesülhessenek. Az egyesülési, vagy máskép egyleti jog tehát az ember egyéni jogainak természetes következménye; s igy ezen jog gyakorlatának csak is természetes korlátai lehetnek, ezek középedig első sorban az egyéni jog tartozik. Az egyesülési jog által az egyéni jog sérelmet nem szenvedhet, mert ezen jog már természeténél fogva az egyéni jognak alá van rendelve. Az egyletnek tehát sem egyes tagjaira nem szabad semmiféle kényszert róni, minő péld. a kilépés lehetetlensége (a papságnál) ; sem oly czélt kitűzni, mely más kivül állóknak jogait sértené, végre vala- | mely egyletnek bárminemű erkölcstelen irányzata mindig mások jogaira is kárté- | konyán hathat ki és magával az emberi méltósággal is ellenkezik, tehát már magában véve sérelem az ember méltóságérzete ellen, s igy okot képez az egyesülési jog megszoritására. Minthogy pedig mind ezen érdekeket minden jogsérelem ellen megőrizni első sorban az állam föladata: tehát nem lehet I és nem szabad megengedni, hogy az«egy- | leti jog titokban gyakoroltassák. Már maga a titkos egylet is olyan lehet, mely az egyes belépők egyéni jogait korlátozza az által, ha a szabad kilépést mint legfőbb egyéni jogot lehetlenné teszi, de ezen felül minden társulat, melynek céljai ismeretlenek, súlyos merényletet I foglalhat magában mások jogai és érdekei I ellen; hogy pedig ilyesmi ne történjék, arra az államnak kell felügyelni, s igy az államnak joga sőt kötelessége minden egy- | létről magának tudomást szerezni és a titkos egyleteket megtiltani, de semmi más esetben az egyesületet addig akadályozni, j vagy működésében korlátozni nem lehet, I mig az az egyéni jogokkal, vagy az államhatalmat megillető jogokkal (1. alább) összeütközésbe nem jön. Ezen szabad | egyesülés joga képezi alapját az állam ban kifejlődő és az emberi czélok elérésére I szükséges társadalmi köröknek , szóval a társadalomnak, mely a hozzá tartozó egyének jogait gyakorolja. De maga a szabad egyesülés joga még nem elég arra, hogy az ember a maga egvéui jogait a társadalomban és a társadalom által érvényesítse. Az egyleti jog gyakorlatához még egyéb jogok is szükségesek, igy : 2) A társulati szabadság, mely abból áll, hogy a társulat a maga céljaira szükséges eszközöket megszerezhesse, magát szabadon kifejthesse, érdekeit minden támadás ellen megvédhesse; saját működését akadály nélkül terjeszthesse és tár- I sulatába mindenkit befogadhasson. Ez a J társulati szabadság, vagy ha ugy tetszik; autonómia. Ezen szabadságnak ki kell ter jedni minden társulatra, mely a fent előirt korlátokat szem előtt tartja, de főleg a vallásfelekezetek szabadsága az , melynek annál inkább sértetlennek kell lenni, minél fontosabb a vallási érzet fejlődése és föntartása államban l). Minden vallásnak czélja és föladata a vallásos és erkölcsös érzelmeknek terjesz') Szépen jellemzi e fejlődést Ahrens Org. Staatslehre 29. s k. lap. tése; ezen föladaton túl menni egyik felekezetnek sem szabad, ezen föladat elérése ellenben minden felekezetet megillet. A hol az egyik vallásfelekezet hatalomra törekszik és a másikat elnyomja, ott ezen hatalmat saját hivei fölött is gyakorolja, de a vallásos érzelmet az egyes hivek meggyőződésére gyakorolt kényszer elfojtja és kiöli az emberek szivéből. Ámult század végén és századunk elején oly óriási mérvben mutatkozó vallási közöny és vallástalanság, csak a nyomás és kényszeruralomnak eredménye volt. Ott, hol egyik felekezet a másikat elnyomja, hol az egyének bármely felekezetbe szabadon be nem léphetnek, hol az egyiknek pártolásához nagyobb mértékben járul az állam, hol az egyik vágy másik vallás még uralkodónak is neveztetik: ott vallásszabadságról szó sem lehet, mert ott még az egyénnek legszentebb joga: a véleménynyilvánítás is el van nyomva. 3) A társulatok egyenjogúsága szintén azok szabadságának következménye. Valamint az embereket természetöknél fogva megillető jogok lényegökben egyenlők, ugy a társulati jogoknak is egyenlőknek kell lenni. Maga azon körülmény, hogy egyik társulat a másik társulatot fejlődésében megakadályozni, a másik fölött uralkodni joga nincs — képezi az egyenlőség alapját. De ezen egyenlőség csak is a jogra terjed ki és nem a tényleges viszonyra, mert az egyenlő jog nem zárja ki azt, hogy egyik vagy másik társulat jobb és alkalmasabb eszközöket szerez magának czéljai elérése végett, hogy egyik vagy másik inkább megfelelvén az egyén igényeinek, — a tagok vagy alkalmas eszközök nagyobb mennyisége által nagyobb befolyást is gyakorol és nagyobb tekintélynek örvend. Ezen befolyást és tekintélyt azonban kényszer által senkire ráparancsolni nem lehet; e tekintélynek nem szabad az államhatalom által elöidéztetni, vagy kényszerüleg föntartatni, mint az történik minden előny és kiváltság által, mely az állam törvényein vagy az állam tekintélyén sarkal. Igy például az uralkodó vallások ünnepeinek más valláshoz tartozókra nézve is kötelező külső megünnepelése, egyik vagy másik vallásnak az államhatalom általi kitüntetése, vagy az államvagyonból segélyzése. A társulatoknak meg kell engedni, hogy ha czéljoknak többé megfelelni nem tudnak vagy nem akarnak, akkor szétoszolhassanak és vagyonukat más czélra fordíthassák. De itt természetesen ügyelni kell, hogy az egyének érdekei ne veszélyeztessenek.