Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 9. szám - Esküdtszéki csarnok. [3. r.] Az esküdtszéki intézmény hazánkban - Esküdtszéki tárgyalás

— 107 _ Védőnek ezek ellen nincs kifogása. Elnök felolvassa azon tanuk neveit, kiket vádlott a tárgyi tényálladék igazolására akar kihallgattatni. Ezek kihallgatása ellen azonv.an vádló ügyvédje kifogást tesz. mivel a sajtótörvény 24 §-ra értelmében a sértő állításokat bebizonyítani nem szabad. A biróság ^ isszavonul a kihallgatás tekinteteben határozathozatal végett. Öt percznyi szünet után a biróság ismét ÍQ,en és Elnök kijelent' hogy Glück Ignácz nem fog meghiteltetni, mivel a jelen per kimenetele által szemlátomát, érdekelve van, mert a mennyiben vádlott mint szerző felmentetnék, Glück Ignáczot a felelősség terhe alól épen azon oknál fogva, mert a felelős szerkesztő őt nevezte meg szerzőnek felmenteni alig lehet. Glück csak egyszerűen a tények felvilágosítása tekintetében és nem min t tanú fog kihallgattatni.*) Azon tanuk, kikre vádlott az alanyi tényálladék tekintetéből hivatkozik, ki fognak hallgattatni; a kiket azonban a tárgyi tényálladék bizonyítása végett hívott fel, nem fognak kihallgattatni. (1848. 18. t. cz. 24. §.) Glück Ignácz bevezettetik. Glück-Ignácz 22, éves nagy k állói születésű. Elnök: Ön előbb Adlernél szolgált? Glück: Igen. Elnök: Ön tudja, hogy a „Kobold"-ban több czikk jelent meg Hirsch ur ellen? Glück: Sohasem gondoltam vélük, én csak k'hordtam a lapot. E 1 n ö k : Ön a vizsgálat folyamán azt mondta hogy a „Kobold" m. é. május és júniusi számaiban Hirsch ellen megjelent czikkeknek szerzője ? Glück: Adler rábeszélése folytán mondtam azt, hogy én vagyok azon czikkeknek szerzője. De nemsokára rá találkoztam Fuchssal, ki azt mondta nekem, hogy vallomásomat esküvel is meg kell erősítenem. Én esküdni nem akartam és ezért vallomásc-mát visszavontam: Elnök: De ön tudhatta volná, hogy a vizsgálóbíró előtt komoly dologról van szó." Glück: Nem törődtem vele. (Ich habe mich darum nicht gekümmert.) Elnök: Mit gondolt, hogy miről van szó ? Glück: Én nem gondoltam semmit s ngy vallottam, a mint Adler mondta. Elnök: De a vizsgáló bíró megmondta önnek, hogy Adler ellen kereset adatott be. És, hogy van az, hogy később visszavonta vallomását ? Glück; Midőn felvilágosítottak arról, hogy esküt kell le tennem, és ezt tenni nem akartam, visszavontam vallomásomat. Elnök: Tehát ön megmarad azon állítása mellett, hogy a czikkeket nem irta ? Glück: Soha életemben nem irtam. Elnök: Mennyi fizetése volt Adlernél ? Glück: 20 frt. Vádló ügyvéde: Hány iskolát végzett? Glück: Egyet sem. Elnök: De irni tud ? G lü c k: Égy kevéssé. Weiss Sándor (felperesi tanú) ügyvédjelölt előadja, hogy mult évben vádló sógorával elment vádlotthoz. Vádlott ugyanis egy kefelevonatot küldött Hirschnek azon üzenettel, hogy az meg fog jelenni a „Kobold"-ban. Ök tehát megkérdezték Adlert, hogy mily feltételek alatt akar elállni Hirschnek további üldözésétől. Adler előadta, hogy azért irta Hirsch ellen a czikkeket, mert Hirsch öt ignorálja. Adler akkor kimondotta, hogy a czikkeket ő irta. Vádló ügyvédje bemutatja a kefelevonatot, melyet vádlott küldött vádlóhoz. Tanú felismeri azt, és ismétli, miszerint Adler magát azon alkalommal szerzőnek mondta. Rózsa László felperesi tanú előadja, hogy ő találkozott Adlerrel a kávéházban, és beszélgetés közben Adler neki mondotta, hogy o (Adler) az inkr. czikk szerzője, Glücköt csak felfogadta, mert tudja, hogy Hirsch nem fog Glückkel, az ő (Adler) lap kihordójával perleked*) Ezen pontra legközelebb visszatérünk, mivel ebben fontos praecedenst látunk, azon kérdésre nézve, vájjon az esküdtszék előtt oly egyének kik mint tanuk nem hiteltetetnek meg, kihallgathatók-e vagy nem? i ni. Tanú erre azt kérdezte, hogy mit fog tenni vádlott ha Glücköt elitélik? Vádlott felelte: megfogom Glücket fizetni. Vádlott azt hiszi, hogy tanú nem emlékszik világosan arra, a mit ő neki modott. Hoffmanot Náthán alperesi tanú joghallgató vallja, hogy Glück mindig ugv viselte magát mintha ő lenne a czikkek szerzője. Szilvay György (alperesi tanú) nyomdász gépmester: A „Kobold"-ot ő nyomja és hallotta Gittektől, hogy dicsekedett azzal miszerint ő czikkeket ír. Elnök azon kérdésére, hogy az inkr. czikkekről mondta e Glück, hogy ő irta, tanú, nem adhat felvilágosítást. Horváth Mihály (alperesi tanú) szedő, szintén hallotta, hogy Glück dicsekedett azzal miszerint ő czikkeket irt. A többi tanú semmi lényegest nem vall. Ezzel a bizonyítási eljárás befejeztetett. Füzeséry Géza vádó ügyvéd: az esküdtek egyszeri hallás után meggyőződhettek arról vájjon becsületsértés — e az, midőn az inkrim. czikkek Hirsch igazgatót mint goromba nyegle, tudatlan embert, mint közönséges csalót, ki más vagyonával könyelmüen bánik, s mint erkölcsetlen egyént tüntetik fel. A rágalom objectiv tényálladékának bebizonyítására nem is mondhat vádlott jobb indokot mint azt, hogy maga vádlott eltagadja a szerzőséget, és ugy akar port hinteni elég ügyetlenül a világ szemébe, hogy egy Írástudatlan embert nevez meg szerzőnek. Vádló mind a mellett e pontra nézve még is szükségesnek tartja constatálni, hogy Hirsch a legjobban gazdálkodott a színház vagyonával. E részben hivatkozik az igazgató választmány dicséretére, s arra, hogy a színház az első három hónapban 20 ezer frtot jövedelmezett. A subjectiv tényálladékra nézve vádló biztosan állíthatja, hogy a czikkek szerzője nem más, mint vádlott, s azt hiszi, hogy azt bebizonyítania is sikerült. Uatl e részben az általa nivatolt két kifogástalan tanú egybehangzó vallomására és miután így mind a subjectiv mind az objectiv tényálladék bebizonyítva van kéri vádlottra a vétkest kimondani. Vádlott: A bepanaszolt czikkek közlésével, melyek szerzőségét határozittan tagadja, nem nem gondolta hogy a -vádlottak padjára, fog jutni, mert az ezen czikkekben előadott tények semmiesetre sem becsületsértések, hanem inkább szójátékok és élezek. Ezután hosszasan taglalja a czikkeket, és végül felemlíti, hogy csak a művészet és a közönség érdekében akart működni. Kéri felmentését. Védő, ismételve fejtegeti az inkr. czikkek tartalmát. Beismeri ugyan, hogy azok durvák és aljasak, de becsületsértést nem talál azokban. Kéri vádlott felmentését. A replika és duplika után Elnök előadja az összegezést (resumé). Felolvassa ezután a biróság által megállapított 15 kérdést. Az első arra vonatkozik, vájjon általában tárgyi tényálladék létezik e; a második kérdés arra vonatkozik vájjon vádlott szerzője-e az ineriminált czikkeknek; a többi 13 kérdés minden egyes czikket illetőleg a vétkességre vonatkozik. A felek a kérdésekre nem tévén észrevételt az esküdtek visszavonulnak szobájokba. Egy negyed órai tanácskozás után az esküdtek ismét megjelennek, és azok főnöke előadja, hogy az esküdtek az első kérdésre, t. i. arra, hogy az inkr. czikkben foglaltatik e rágalom, egyhangúlag ige n n el, a másodikra (a szerzőség kérdése) egyhangúlag igennel, a többi kérdésekre (vétkesség) részint egyhangúlag, részint 11 szavazattal 1 ellenében igennel válaszoltak. Az esküdtszék ezen verdictje a hallgatóság részéről zajos éljenzéssel fogadtatott. (Mi természetesen az elnök által helytelenittetett.) A biróság rövid tanácskozás után vádlottat négy havi fogság, 200 frt pénzhirság és 39 frt 46 kr perköltség megfizetésére Ítélte el. Védő semmiségi panaszt jelentettbe. A tárgyalás vége 4'/2 órakor délután. Lapszemle. A „Törvényszéki Csarnok"-ban Zlinszky í'mre ur „telekkönyvi hatóság ésbirtokbiróság" czim alatt egy czikksorozatot kezd meg, melvben a telekkönyvi hatóság is birtokbiróság hatáskörét taglalván, azon kételyeket igyekszik eloszlatni, melyeket a törvénykezési rendtartás bevágó rendelkezései támasztottak. ^ (Edddig csak a telekkönnyvi hatóság hatáskörét elemezi czikkiró ur és így esetleges megjegyzéseinket fenntartjuk azon idő pontra, midőn a czikksorozat be leend fejezve. S z e r k.) A „Reform^-banHodossy Imre ur foglalkozván a codificatiókérdésével, azt mondja: „A törvények alkotásának egymástól lényegesen megkülönböztetendő főbb mozzanatai: a politikailag fontos irányelvek kijelölése; a szakszerű szerkesztés és a más szakbeli törvényekkel való egyeztetés végetti revízió. A első föladat parlamentáris országban csakis a kormány által oldathatik meg, mely így megállapított elveivel a parlamentben megáll, vagy bukik. A második föladat tisztán szakszerű munka, mely a kormány által kijelölt politikai irányelvek, mint adott alap fonalán egyedül és kizárólag azon szakma szabályai szerint kell, hogy történjék, a melynek körébe az illető törvény vág. A harmadik föladat végre teljes alapossággal csak egy oly közeg által eszközölhető, mely az államélet különböző ágaiban jártas férfiak testületét képezi." Ezen elvekből kiindulva czikkiró egyelőre az államtanács mellőzésével, mindenek előtt a szakszerű alapszerkesztésre hivatott közegek felállításának szükségét hangsúlyozza különösen az igazságügyi codificatió terén, és részéről beelégszik azzal ha egyelőre a felülvizsgáló közeg mellőzésével az szerveztetik a codificatióra megszavazott összegből. (Mi megvalljuk hogy a mennyiben, mint látszik egyedül ministeri hivatalnokokból szándokoltatik a codificáló testület összealkottatni, evvel nem elégszünk meg, mert bármily alapon szervezik is az egyes ministeriumok — miután most már csakugyan nem egy, hanem mindannyi ministeriumról van szó — saját codificáló bizottságaikat saját hivatalnokaikból, azoktól egymagukban teljesen kielégítő eredményt nem várunk; az egyes ministeriumok már most is rendelkeztek egyes kitűnő erőkkel, a baj tehát nem abban feküdt eddig, hogy teljesen hiányoztak volna azon erők, melyek egy törvény szerkesztésére megkívántatnak, hanem abban, hogy kizárólag ministeri hivatalnokok szerkesztették a javaslatokat, a kik már állásuknál fogva más teendőkkel is el lévén halmozva, nem szentelhették a codificatió munkálatainak minden erejüket és idejüket, is igy nem ritkán felületesen dolgozott javaslatok kerültek ki kezeikből. Ha tehát ezen hivatalnokokból alkotott szerkesztő bizottságok szerveztetnek, akkor egy nem hivatalnok — szakférfiakból alakítandó önálló felülvizsgáló bizottság szervezését nélkülözhetlennek tartjak, mert egyedül ez nyújthat biztosítékot arra nézve, hogy a különböző törvényjavaslatokban ezentúl a szükséges alaposság egyöntetűség, a következetesség és elvegység feltalálható legyen. Szerk. Az „Ung ar is cher Ll oy d" válaszolván K. B. urnák lapunk mult számában ismertetett az esküdtszéki intézménynek fenyítő ügyekben leendő honosítása ellen irányzott czikkére, viszszautasitja K. B. ur abbeli érvelését, hogy ha mindenütt üdvös hatásuaknak bizonyulnak is be az esküdtszékek, nálunk azok sikerrel meg nem honosithatók. Az „U. L." ugyan elismeri, hogy hazánk nem áll a miveltség azon fokán, melyen ma Angolország és Francziaország áll — bár nem nehéz volna igazolnia, hogy ez országokban is meglehetősen elhanyagolvák a népiskolák és a közerkölcsiség sem áll ott tetőpontján, — de felveti a kérdést, váljon ily intézmény, mely Oroszországban és Szerbiában meggyökeredzhetett, csak nálunk nem találna termékeny földre? vájjon valóban oly mélyen alant állunk e eme miveletlen népek alatt, hogy az mi azoknak jó, reánk nézve elérhetlen lenne ? És e kérdésekre az „U. L. határozottan tagadólag válaszol. Hazánk egyes vidékein és egyes néposztályoknál szomoritólag elharapódzott ugyan az erkölcstelenség, de népünk általában jelentékeny jogérzettel bir. A sajtóvétségek tekintetében fennálló esküdtszékeknél szerzett tapasztalatok által az „U. L." a K. B. ur czikkébeu kifejtett aggodalmak legnagyobb részét megszüntetve látja és a lapunkból átvett esküdtszéki ügy kimutatásból következteti, hogy az intézmény nálunk gyökeret vert, daczára annak, hogy eddig még kivételes állapotban van, és hogy az esküdtek az e ejuK kerülő ügyek sajátszerűségénél fogva gyakrabban hoznak felmentő verdictet, mint hoznának bűnügyekben, a melyeknél az esküdtszékek inkább Kigoruan szoknak Ítélni. Hogy pedig náluuk