Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 8. szám - Az igazságügyi budget-vita - Esküdtszéki csarnok [2. r.] - Torontálmegye sajtópere (folyt.)

— 94 a biztosíték feletti felügyletet a jegyzői kamarákra és nem a törvényszékre ruházandó. 26. §. A ministerium javaslata szerint így hangzik: Jegyzői okmány a jogügylet érvényességéhez megkívántatik: 1- az ingatlanok tulajdonjogának átruházása iránt kötött szerződéseknél, a mennyiben ily átruházás sem a hagyatéki biróság által felvett osztálylevelokbeu, vagy a perbíróság előtt kötött egyességekbeu nem foglaltatik; 2. házassági szerződéseknél ; 3. a házastársak által egymás irányában kiadott kölcsön adóslevelek és adósság elvállalások ; 4. ajándékozási okmányok, ha az ajándékozott ingó tárgy valóságosan át nem adatik; 5. minden írásbeli szerződésnél, melyet vakok, siketek, ha ez utóbbiak nem tudnak irni, személyesen kötnek. P. kir. tábla: az 1) pont azon rendelkezéssel egészítendő ki, hogy ingatlanok eladása iráni kötött magánokiratok is az 53. §-ban körülírt módon jegyzői okirat erejére emelhető. A 4) p. kihagyandó. Uj pontba felveendő a váltóóvások kiállítása. — M. kir. keresk. ministerium: a 3. p. ne csak a házastársak, hanem a fel- és lemenő rokonok, testvérek és sógorok közt kötendő szerződésekre. — Hasonló értelemben nyilatkozik a soproni keresk. kamara. — Marosvásárh. kir. tábla: a 1) pont így módosítandó; „Az ingatlanok tulajdonjogának átruházása iránt kötött szerződéseknél, ha a szerződő felek Írástudatlanok vagy ha Írástudók, de a szerződést nem maguk írják és fogalmazzák, ha nem azt egy harmadik személy által eszközlik, a mennyiben stb." — Pesti keresk. kamara az 1) pontra indítványozza, hogy „valamely ingatlan tárgy iránti dologban] jog csak közjegyzői okmány alapján legyen a telekkönyvbe bekebelezhető, természeteseu a közhatósági okmányok kivételével.'' A 3) p. igy fogalmazandó : Házastársak között kötött adásvevési, csere-, életjáradéki és kölcsönszerződések és adósság elvállalások." Az 5) pontra; a jegyzői kényszernek mindazon esetekben is helye legyen, melyekben az aláírás valódisága a helybeli elöljáróság által nem bizonyittatott. Kolozsv. keresk. kamara : a jegyzői hatáskörbe azon esetek is felveendők, melyek ingatlanok jelzáloggal terheltetésére vonatkoznak. — Pesti keresk. csarnok: felveendő még következő intézkedés: „minden nagyobb ingó vagyon átruházások házastársak és közeli rokonak között, valamint az utóbbiak között kötött adóssági szerződések, kivált ha a kölcsönösszeg önkéntes záloggal biztosíttatik." — Debreczeni ügyv. egylet: mint 6) pont kimondandó : 6) Minden írásbeli egy-vagy kétoldalú kötés, melynél irni vagy olvasni nem tudó egyén szerepel." Ugyané §-ban kimondandó: a) Minden oly szerződés, vagy okmány, melynek alapján telekkönyvi jogok szereztetnek vagy kitöröltetnek, a mennyiben ezek érvényéhez a jegyzői okmány meg nem kívántatik, ha azon fél, ki a jogot átruházza vagy a kitörlésre engedélyt ad, az okmányt nem sajátkezüleg írja és aláírja: jegyzői hitelusitéssel látandó el. G) Azon terhes szerződések, melyek házastársak, harmadizigleni rokonok vagy sógorok közt köttetnek, csőd esetében csak akkor bírnak érvénynyel, ha azok jegyző előtt köttettek vagy általa legalább az aláírásra nézve azonnal hitelesíttettek (1840. XXII. tcz. 32. §.) c) Bérleti és haszonbérleti szerződések csőd esetében csak akkor birnak érvénynyel a haszonbérbeadó jogaiba lépett csődtömeg ellen, ha azok jegyzői irományt képeznek vagy legalább az aláírásra nézve a keletkezés idejében jegyzőileg hitelesíttettek (1840. XXII. 37. §)." — Teleczky nem helyesli az 1) pontban kimondott jegyzői kényszert. Vz igazságügyniinisteri budgetvita. (F.) A budget-vita első három napjáról már szóltunk mult számunkban. További folyamában két pontnál öltött a vita nagyobb mérveket : az állami fogházaknál, és a codificatioualis munkálatokra kért költség megszavazásánál. Az állami fogházakról folytatott vita annyiban mondható termékenynek, a mennyiben az börtön-ügyünk jelenlegi állapotát teljes világításba helyezé. Sok kívánni való van még e téren. Tekintve más országok előrehaladottságát lehet mondani, hogy nálunk e tekintetben mindent a jövőtől kell még várni. De más részről, ha a börtönügy jelenlegi állapotát összehasonlítjuk azon állapottal, melyben az néhány évvel ezelőtt volt, nem lehet tagadni, hogy e tekintetben tetemes haladás történt. Utalunk Horváth ministemek a napi lapokban terjedelmesen megjelent beszédére, mely az életbeléptetett javításokat egyenként felsorolja. A vita ezen tárgy körül a rendesnél sokkal higgadtabban és tárgyilagosaltban folyt. A szónoklatokon a tárgyhoz illő komolyság és a kölcsönös méltánylás bizonyos foka vonult végig.Mindazáltal a harcz még sem végződött halottak nélkül. Az ellenzék vesztesége két halott. Az egyik Máriássy Béla képviselő ur, a ki indítványt tett, hogy az igazságügyminister kötelességének ismerje a dolgozó rendszert behozni az országos fegyházakban. Erre az igazságügyminister azzal válaszolt, hogy mondjon neki Máriássy képviselő ur egy országos fegyházat a hazában, a hol a dolgozó rendszer nem volna behozva. Máriássy ur hallgatott. A másik halott Zlinszky György képviselő ur, a ki a börtönrendszerektől nem kevésbé irtózik, mint a lanean-táncztól, mivel mindkettő a modern haladást képviseli. Zlinszky Györgyöt eddig mint a hatvanas években levő joviális öreg urat ismertük, most azonban azt látjuk, hogy ámította a világot, mert ezen beszédéből ítélve legalább is 100 ével ezelőtt élte virágzó férfi-korát. Igen nagy dimensiókat öltött a vita az igazságügyininisterium költségvetésében a codificationalÍB munkálatokra előirányzott 50 ezer frt tárgyalásánál. Ezen tételnek saját története van. Midőn ez előtt két hónappal a kérdés felmerült, a sajtó nagy buzgalommal ragadta meg azt és több hétig állandó rovat volt a lapokban annak vitatása, váljon melyik módozat legjobb arra nézve, hogy a törvényjavaslatok kidolgoztassanak és a törvényhozás számára előkészitessenek. Mi is hozzászóltunk már több izben ezen kérdéshez, és nagy figyelemmel kisértük az összes sajtó ebbeli magatartását. Ez alkalommal tehát egyszerűen constatálhatjuk, hogy a képviselőházban ugyanazon nézet- irányzatokkal találkozánk, mint a sajtóban. Az államtanácsnak igen kevés védője van; sőt némelyek ezen intézményt ugy a jobb mint a baloldalon a legerélyesebbeu perhorrescálják. Másrészről azt 'véltük kivehetőnek a vita folyamából, a hogy azon nézetnek melyet az igazságügyminister képvisel, igen nagy többség volna megnyerhető házban. Ezen nézet az, hogy az igazságügyministerium kebelében alkottassék egy törvénykészitő osztály, melynek zömét ugyan az igazságügy szakmájába tartozó egyének képeznék, de e mellett az esetről esetre az összes törvényalkotás egyes szakaiban kiváló szakférfiakkal egészíttetnék ki. Ezen testület egyes tagjai és eshetőleg a testületen kívül álló szakférfiak is elkészítenék a javaslatokat, és ezután ezen munkálatok az egész testület megbirálása alá bocsáttatnának, a mi által a szükséges egység hozatnék létre a törvény készítése gépezetében és az ellenmondások a különböző munkálatok közt kikerültetnének. Ugy látszik, hogy ezen terv többségre számitatott volna. A kérdés azonban az igazságügyiuinister némely Deák párti rosz akaróinak machinatiói következtében szakbcli jellegéből kivetkőztetett és politikai kérdéssé alakíttatott. A napilapok ezen a kulissák megett szövött dolgokról igen sokat tudtak beszélni; a dolgok vége azonban az lett, hogy az igazságügyminister nagyszerű óvatiot kapott a Deák-klubban, de az 50.000 frt nem az igazságügyministernek, hanem a ministerelnökségnek szavaztatott meg. Hogy ily rendelkezés után a coditicationalis munkálatok a várakozásnak megfelelendnek e — megválik. Esküdtszéki Csarnok. Őszinte szavak esküdtszékeink érdekében. (F.) Mindenütt és folytonosan hallatszanak a „szóbeliség és közvetlenség" jelszavak, és az ezen elveken alapuló törvénykezési rendszer létesítése minden oldalról sürgettetik. Arra azonban, hogy ezen elvek már nálunk a törvénykezés egyik, bár igen szük terjedelmű részében egész következetességgel keresztül vannak vive, vajmi kevesen gondolnak. Esküdtszékeinknél ezen anynyiszor hangoztatott elvek már életbe vannak léptetve, és pedig egy másik elvvel, a polgárok bíráskodásának elvével egyetemben. Valljuk be őszintén és minden habozás nélkül, hogy a magyar jogász-világ esküdtszéki intézményeinket, mely nálunk két nagy és korunk legjelesebb vívmányait képező elvnek mintegy előőrse, eddig elhanyagolta. Mi történt eddig nálunk az esküdtszék érdekében? Iparkodtak jeleseink azt megkedveltetni, hogy az abban kifejezést nyert elvek helyessége kimutattassék ? vagy történt valami azon irányban, hogy a népnek ezen nálunk még meg nem honosult intézmény iránti apathiája legyőzessék? Nem. Az intézmény létesíttetett, és azóta nem törődik vele senki. Nem az igazságügyministeriumnak akarunk c miatt szemrehányást tenni. Ismerjük az átalakulási nehézségeket, melyekkel valamint az egész kormány, ugy ezen ministerium is küzd. De egyesek még ha akarnák sem végezhetnék el azt, mi az ö s s z e s é g feladata. Nem lehet eléggé sajnálni, hogy viszonyaink ziláltsága miatt az esküdtszéki intézmény csak is sajtóvétségek számára hozatott be. Bármely országban követtetett még azon eljárás, hogy az esküdtszék nem mint rendes biróság minden nagyobb büntettek, hanem mint kivételes biróság politikai természetű büntettek számára hozatott be, ez által mindenütt nagy mértékben vesztett ezen intézmény tekintélyre nézve. A politikai pártok általi hányattatás tehát ugy is alig helyrehozható csorbákat üt az esküdtszéken, — és ha a jogász-világ nem emeli fel magasan ezen a valódi haladást képviselő intézmény zászlaját, akkor valóban nagyon lehet félni, hogy alapja alá fog ásatni, és nem lesz elég erős arra, hogy a mint terveztetik, és a mint kívánnunk kell, egész büntető eljárásunk ezen intézményre alapittassék. Legújabban már mutatkoznak jelenségek arra is, hogy maga az intézmény mint olyan támadtatik meg. Emlékeztetjük olvasóinkat az „Ungarischer Lloyd"-ban megjelent czikksorozatra.*) Ideje tehát, hogy ezen intézmény barátai sorakozzanak. Egyetlen egy előnye van azon módnak, hogy előbb mintegy átmenetül csak politikai termémészetű büntettek felett ítéljenek az esküdtek; azon előnye t. i. hogy előbb kisebb körben lehet megvizsgálni az intézmény működését, és ebből némi következtetések vonhatók arra, hogy mily alakban lesz legczélszerübb azt szélesebb alapon behozni. Nálunk azonban még ezen előny sem aknáztatik ki, mert jogi irodalmunk eddig vajmi keveset foglalkozott ezen intézményuél tapasztalt jelenségek méltatásával. Ezen hiányon némileg segíteni lesz az ,,Fsküdtszéki Csarnok" feladata. Mennyire fog ez sikerülni, azt az olvasók ítéljék meg. v, Torontálmegye sajtópere Jr Czap p el Károly ellen. (Folytatás és vége.) Utolsó számunkban a tárgyalás közlését ott szakítottuk meg, a hol az elnök az eszközlött vizsgálat folyamát röviden előadá. Ennek megtörténte után a tárgyalás oly fordulatot vett, melyet sem az esküdtszéki intézmény természetével, de még kevésbé a szóbeliség elvével nem tartunk összeegyeztethetőnek. Vádló és védő ugyanis több mint két órán át okmányokat olvastattak fel. Ezen okmányokugyan többé kevésbé összefüggésben állanak a tárgyalt esettel, de annak elbírálásához, épen nem volt szükséges azok felolvastatása. Általában megjegyzendőnek tartjuk e helyen, hogy kívánatos, miszerint ügyvédeink elszokjanak "attól, hogy az esküdteket felolvasásokkal fárasszák. Ugyanazt, a mi felolvastatik elő lehet adui élőszóval jjis, azon különbséggel, hogy az jélőszóval tartott előadás a figyelmet folyton ébren tartja, holott a felolvasás rendesen igen is untató. Az igaz, hogy az élő előadás nem szokott oly correct lenni, mint a felolvasott okmány, de ez csak előny, mert az esküdtek azzal, hogy egyikmásik végzés mily számmal van ellátva, kik voltak jelen, és kik írták alá, nem igen törődnek, és az okmányainkban használt curialis stylus, hol egy mondat gyakran több irott oldalra terjed, ugy hogy az ember mig a mondat végére ér, tízszer elveszti a fonalat, sem igen alkalmas a közvetlen behatásra. Mi tehát az előttünk fekvő nagy irathalmazt tisztelettel félretesszük, és szorítkozunk a két főokmánynak kivonatos vázlására. Az egyik Galliczer Jakab folyamodványa az igazságügyi *) Lásd: „Lapszemlénket.1