Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 6. szám - Igazságügyi költségvetés és reform

Megjelenik minden kedden; a „magyar jog-nszg-yülés" tartama alatt naponként. A kéziratok bérmentve a szerkesztöhez . a megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendök. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz THE EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: helyben házhozhordással vagy vi•léken bérmentes szétküldéssel: negyedévre . . 2 frt. lelcvre . . . . 4, ,. egész. c\rc . . . 8 Kiadóhivatal i váczi-utcza 14, sz. Felelős szerkesztő: Dr. SIEGMUND VILMOS. Ki adó-tulajdonos: RUDNYÁNSZKY A. TARTALOM: Igazsággyí ko tségyc>tes es reform - Észrevetelek a polgári perrendtartás tárgyában közzétett előadói javaslatra. Gegus Dániel úrtól. - A birokuldes kérdéséhez bűnügyekben Dr. Sz F.-tol. - Lapszemle. - A kúriai döntvényekben kimondott elvek. - Egyleti közlemények. Kinevezések választások, áthelyezések, kitüntetések és nyugdíjazások. Vegyes közieménvek. Előadásra kitűzött perek. - Kivonat a „Budapesti Közlöny -bol . r Lapunk mai számához külön mellékletképen van csatolva az utolsó 3 V8 iv a szóbeliség és közvetlenség elveire fektetett uj perrendtartás előadói javaslatából. Igazságügyi költségvetés és reform. Az igazságügyi költségvetés és az igazságügyi reform nálunk szoros öszszefüggésben áll egymással, mert mi már megszoktuk a reformokat a költségvetés mérlegével mérni, és nem arra nézünk mire van szükségün k, hanem menynyibe kerül az a mit létesíteni akarunk, luuét van azután, hogy többnyire sokat tervezünk, és lehető legkevesebbet létesítünk: innét van, hogy a legszebb, legüdvösebb reformeszmék a pénzügyminiszter számain, mint megannyi kőszirten szenvednek hajótörést, és a mit megmentünk a viharos budget-vitából, az alig érdemli meg a reá fordított küzdelmet. Igaz, hogy ha hajótörést szenvedtünk eddig, azt többnyire ritka képességű és emelkedett lelkű igazságügyérüuk páratlan engedékenysége miatt szenvedtük, most azonban elérkezettnek látjuk az időt, hogy igazságügyérüuk egyenesen tárcza-kérdéssé tegye az igazságügyi reform teljes, csoukitlan keresztülvitelét, hogy szembe szálljon a szükkeblüséggel és rosszul alkalmazott gazdálkodási hajlammal ott, hol jogbiztonságunk kérdése forog szőnyegen; mert ha most nem fogja igazságügy érünk teljes erélylyel a haladó kor eszméit megvédeni a pártérdek és pénzügyi politika támadásai ellen, akkor le kellene arról mondanunk, hogy édes hazánk egyhamar helyes alapon szervezett igazságszolgáltatással büszkélkedhetnék. Vegyük a 25-ös bizottság szervezeti javaslatát; ha annak határozattá emelése ellen nem tiltakozik igazságügy érünk teljes erélylyel, évtizedekre lehetlenné lesz téve igazságszolgáltatásunk helyes reformja. Avagy képzelhető-e a mi viszonyaink között és tekintettel azon erőkre, melyekkel rendelkezünk, valamint tekintettel a birói szervezet mai álláspontjára, oly hatáskörű egyesbirói intézmény, milyent a 25-ös bizottság javasol? 5000 frtig terjedő adóssági perek és 50 holdig terjedő telekkönyvi ügyek, kihágások és vétségek feletti bíráskodás, a telekjegyzőkönyvek vezetése és még egy egész serege a teeudőknek egy emberre szándékoltaik bízatni , a kinek részére 1200—1800 frt. fizetés van előirányozva! És miért, — azért mert ily hallatlan illetőségi szabályozás mellett néhány ezer foriut állítólag megtakarítható lenne! Merő képzelem ! Hisz egy ember mindezen teendőknek eleget nem tehet, kell tehát őt elegendő számú segédbirákkal ellátni, és ezeket is csak fizetni kell, ugy hogy becsülettel megéljenek; az egyesbíróságokra fordítandó költség tehát majdnem elérendi, részben talán felül is mulandja a társasbiróságokra szükségelt költségösszlet magasságát, a nélkül, hogy azon garautiákat is nyújtaná, melyeket a társasbiróságoknál okvetlenül találunk, különösen a telekkönyvek vezetése és ellenőrzése, telekkönyvi ügyek és tekintélyes értékű perek elintézése tekintetében, a melyekhez a 300—500 fton felüli értékű perek okvetlenül számitandók, annál inkább pedig az 5000 frt értékig terjedők, mert nálunk nem teremnek száz számra a milliomosok , kik talán csekélységnek néznék az 5000 ftot,^í~lenkezőleg nálunk épen a középosztály az, mely legtöbbet perlekedik és mely nem hányja veti oly könnyedén az ezereket; ezen középosztály az, mely legtöbbet adózik az igazságszolgáltatásért és igy ez az. mely legelső sorban megkívánhatja, hogy fontos ügyeiben alapos ítéletet nyerjen, alapos ítélet pedig rendszerint csak társa sbiróMágoktól várható. A sürgős és csekély értékű ügyek igenis bízassanak minél több helyütt felállítandó egyesbirákra, mert az elsőbbek hosszadalmas, az utóbbiak pedig költséges eljárást nem tűrnek meg. de ezeken felül bármi más ügyeket, pláne telekkönyvi ügyeket jelenlegi telekkönyvi rendszerünk mellett egyesbi- ! rákra bizni, egyenlő volna az igazság- I szolgáltatás teljes tönkretételével. Jogosult óhaj az, hogy a bíróságok ! minél hozzáférhetőbbekké tétessenek és ennek természetes következménye az, I hogy egyesbiróságok minél nagyobb | számban felállitassanak, de az egyesbi- ' róságok hatáskörét igen szűkre, épen csak a napi szükségnek megfelelőleg lehet szabályozni, ha azok hivatásuknak megfeleljenek; viszonyaink és a rendelkezésre álló erők, valamint a kilátásba helyezett szóbeliség és közvetlenség a társasbirósági rendszer túlsúlyra emelését igénylik elodázhatlanúl, és azért csak szerencsétlenségnek lehetne tekinteni, ha az igazságügyéi- eredeti tervezetétől elvben eltérve, a 25-ös bizottság javaslatát támogatná; elvben mondjuk, mert a 416 egyesbiróság száma ellen semmi kifogás nem lehet, ha a tervezett illetőségi szabályzat mellőztetik. Ha azonban viszont akarjuk, hogy kielégítő társasbirósaa-";"k legyenek, akkor nem kell a y ^fukarkodnunk, meg kell szűnnünk az igazságszolgáltatást hamupipőkének nézni, a rnetyre csak annyit költünk, mennyit többi testvérei véletlenül fel nem emésztenek. Ha tudtunk szépitési tervek kivitelére 24 milliót találni, találni kell az igazságszolgáltatás szervezésére is elegendő pénzt, és nem szabad beelégedni azzal, hogy a pénzügyminister a jelenleg előirányzott 10 millió helyett is csak o milliót adhat! A perlekedő felek annyi millióval adóznak bélyegköltségekben, ám fordíttassanak-e milliók kizárólag az igazságügy reformjára és akkor lesz miből létesíteni a helyes reformokat, és nem lesz szükség alkudozni a felett, váljon a legfőbb itélőszékhez a hátralékok feldolgozására beosztott segédelőadók fizetése ez évben is még folyóvá tétessék-e vagy | sem, — nem lesz szükség a codificatio tömeges munkálataira 35000 ft. kegyelempénzt ajánlgatni. Ujabban a ministertanács ugyan el• határozta, hogy a codificatiora az előirányj zott teljes 50000 ftot követeli, de nálunk I a követelés és megszavazás között még nagy hézag tátong, ha az igazságszol! gáltatásról van szó, és igy félni lehet, hogy a követelés szerény óhaj maradand, ha az igazságügyéi" erélyenen nem j sürgeteudi legalább az előirányzott tétel j megszavazását. Igaz, hogy 50000 fttal a i codificatio terén még rendkívüli eredmé! nyékre nem számithatni, mert ez összeg! bői alig lehetne tíz független szakértőt } illően díjazni, útiköltségeket fizetni, a j szükséges könyvanyagot beszerezni, sat. I de végre ha a codificáló bizottság rendes tagjaiul kizárólag csak ministerialis hivatalnokokat képzelünk is, — mely képzelem az eddigi tapasztalatok után megvalljuk nem valami vérmes reménységek kel kecsegtet, — felülvizsgálati fórumként azonban, időközönként egybehívandó illetékes szakférfiakból alakított testület szervezését hozzágondoljuk, az alapot látjuk legalább megvetve,melyből idővel egy önálló, teljesen független szakerőkből alakított codificáló testület fejlődhetnék, míg ha a követelt 50000 ftból is lealkudnánk a pénzügyi bizottság tervezete szerint majd egy negyedrészt, a codificatio terén még egy jobb jövő reménye is elfojtatnék. Itt is teljes reformra vau szükségünk, a félreudszabályok itt is csak káros hatásúak lehetnek, azért a mi véleményünk szerint egy teljesen önálló, fügo-eflen codificáló testület szervezo.se