Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 1. szám - Jogeset. Felsőbánya városának a m. k. bányászati kincstár elleni szerződés teljesitési ügye [1. r.]

város közönségét: uem leune-e hajlandó bányáiból, a kincstárnak is részvényeket átengedni és így, azon bányákat a kincstárral közösen mivelni. E felszólításra a város közönsége oda nyilatkozott: hogy mintán a város adósságokkal vau terhelve a kincstárral közösen nem birná a báuyamivelési költségeket hordozni; ez okból tehát hajlandóbb lenne bányáit egészen átengedni a magas kincstárnak, ha az a város összes adósságait ki fizetné, és a város által ajánlatba teendő egyéb feltételeket el fogadná, és tettleg foganatosítaná. Ezen feltételek az A. alatti okirat szerint 8 pontba foglaltattak, melyek közöl, jelen ügyre csak a két első vonatkozik u. m. Először : Felsőbánya város közönsége, Fudor, Tomoz, Léves és Vonth nevű bánya telepeit, valamint a község által mivelt többi bányáit, az erdők használatával, bánya eszközökkel, érezzuzdákkal és olvasztó kohókkal együtt örökös joggal átadta a magas kincstárnak; más részről pedig kívánta, hogy a kincstár, a városnak 24,520 Rfrtra terjedő adósságait fizesse ki. Másodszor: hogy a város közönsége jövőre a portiók, taxák és minden néven nevezhető rendes és rendkívüli adózások terheitől örök időre felszabadítva és felmentve légyen, az az, hogy adózás tekintetében azon állapot, melybe a város Il-ik Lajos király kegyelemlevele által helyezve volt, e város közönsége részére minden időkre biztosittassék. Ezen és a többi pontokban foglalt feltételeket tehát az említett küldöttség amint a hivatolt okirat szavai is bizonyítják, előleges komoly megfontolás után elfogadta, és a szerződést, ekként a város közönségével megkötette. E két oldalú adás-vevési-szerződés később a B szerint legfelsőbb helyen is megerősíttetvén, 1690-dik évben a báuyák és tartozékai tettleges át-adásával teljesedésbe is ment. Ezen időponttól kezdve tehát, Felsőbánya város lakosai részére azon kivételes állapot, melybe őket II. Lajos király kiváltság levele helyezte, megszűnvén az szerződésileg lett biztosítva a menynyiben a közönség a bányák átadásáuakegyik feltételéül ezen adómentes állapot nak örök-időkre kiható biztosítását kötötte ki a magas Kincstártól, ez pedig ezen feltételt elfogadván, s a várossal a szerződést megkötvén, az abból folyó következményekre uézve a kötelezettségeket s felelőséget magára vállalta, s ekként magát a törvényes szavatolás kötelezettségének alávetette. Felsőbánya városának tehát ezeu kezdetben ugyan királyi kegyelem-levelén alapuló, de a szerződés létre jötte után a magas Kincstár képviselői által teljesített jogcselekvéuy folytán, már törvényes jogalapra fektetett adómentes állapota ismét más fél századnál hosszabb időközön keresztül a magas Kincstár által sér tétlenül tartatott fenn, a mennyiben t. i. a magas bányászati Kincstár a város irányában elvállalt kötelezettségének a rendes portális adókra nézve, évenkint, a rendkívüli országos terhekre nézve pedig, mint például az országgyűlési subsidiumokra, insurectionális költségekre stb. eseteukint 1689-ik évtől kezdve egész 1851-ik évig minden egyes esetben és mindanynyiszor az érintett szerződésre hivatkozva, pontosan eleget tett. Sőt még 1851-ik évben is az 1848/9 évben eszközlött honvéd sorozásra Felsőbánya város részéről fordított 247 fr. 49 kr. kiadást, és ugyan az alkalommal a csendőrség felszerelésére fordított költségekből a városra kivetett 500 frt összeget is, a város tanácsának megkeresése folytán a nagybányai Bánya-kerületi főfelügyelőség, mint a magas Kincstárnak e részbeni képviselője, a kerületi bányászati főpénztárból kifizettette. Azonban ugyan azon év Július havában az imént emiitett kerületi bányahivatal elnöke, már arról értesiti e város hatóságát, hogy a bécsi cs. kir. fóldmivelési Miuisterium a 1850-ik évi njoncz állitásnál Felsőbánya város részéről tett .-500 fr. 441/, kr." költség kiűzetését ez úttal kegyelemből megengedi ugyan és utalványoztatja is, ellenben ;i városra kivetett egyél) adózási terhek kifizetését, illetőleg azoknak a fennebb hivatolt szerződés értelmébeni továbbhordozását kereken megtagadta. A város tanácsa levéltári adatokból igen jól tudván azt, hogy előbbi évtizedekben is voltak kincstári bányahivatalnokok, kik hivatali tul-buzgoságból kísérleteket tettek azon irányban, hogy a magas bányászati Kincstár a fennemlitett két oldalú szerződés terhes következményei alól felszabadittassék; de más oldalról tudván a tanács azt is, hogy az ily nemű kísérletek hol kormányszéki, hol pedig éppen fejedelmi ellenintézkedések által mindannyiszor meghiusittattak: tehát ez úttal is bizva a már több hasonló esetekben is kinyert felsőbb oltalomban, de bizva magában a százados gyakorlat által megizmosodott jog szentségében, és sérthetetlenségében, — ezen imént emiitett értesítésben a városnak a bányászati Kincstár irányábani jogigényei ellenében, csak ideiglenes, s a mult idők tanúsága szerint biztosan elhárítható akadályt látott. Azonban az e részben táplált remények csalékonyaknak bizonyultak; mert midőn a városi hatóság ez ügyben felsőbb helyre folyamodott, az absolut hatalom, a százados gyakorlattal szentesitett szerződést egy tollvonással megsemmisitlietőnek találta, és ezen tettének indokolására elégnek tartá az elvitázhatlan tényekkel ellenkezőleg azt mondani ki, hogy a város adómentes helyzete, nem szerződésen, hanem kiváltságon alapult, és hogy a bányász kincstár a város közterheit eddig is csak kegyelemből hordozta ; ezentúl pedig nem viseli, minthogy már a kiváltságok ideje lejárt, tehát a városnak ily kivételes, vagy kiváltságos állapota, a megváltozott viszonyokkal szemközt fenn nem állhat. A város közönsége e szerint látván, hogy folyamodványi uton nem lehet reménye sértett jogaira nézve orvoslást, nyerni, kénytelen volt törvény útjára lépni, annyival is inkább, minthogy más oldalról a közigazgatási felhatóság által ellene az adónak kényszer utjáui behajtása rend^tejett el. így tehát 1854-ik évi mártiushó 21-én 721 sz. a. a volt sz^thmári cs. kir. megyei Törvényszékhez benyújtott keresetével a bányászati kincstár ellen, a fenn hivatolt szerződés teljesítése, és ennek ! folytán az 1850—1851—1852 és 1853-ik ' évekről a város közönségére kivetett 26.825 frt 37y„ adóhátraléknak és perköltségeknek megfizetése iránt e város közönsége a pert megkezdette, s így A keresetlevélben Felperes város részéről ki lőu fejtve, miként az 1689-ik évben keletkezett két oldalú szerződésnek 2-ik pontja értelmében, a bányászati kincstár Felsőbánya város lakosaiért minden néven nevezendő akár rendes, akár rendkívüli terheket fizetni köteles, mert a) a város közönsége a bányák átadásakor maga részére ezen előnyt, mint a vásári szerződésnek egyik főfeltételét (condttio sine qua non) kötötte ki, a bányászati kincstár pedig a szerződés aláírásával, és a bányák tettleges átvételével azt el is fogadta. b) ezen szerződés nem csak az által, mert a megkötés után teljesedésbe ment, hanem másfél százados gyakorlattal is megerősödött, a mennyiben t. i. a bányászati kincstár c) szerint a város 9 portáira kivetett rendes hadi adót 6199. frt. 30 krban évenkint rendesen hordozta. dj szerint a városra 1797-ik évben kivetett 600 frtnyi insurectionális költségeket a városért kifizette. e) szerint a városra 1800-ik évben I hasonlóul kivetett 900 frtnyi insurectionális költségeket a városért kifizette. f) szerint 1814 évben 18210. frt. 15 kr. összegre menő subsidialis terheknek a város helyett kifizetését maga a fejedelem megrendelte. g) szerint 1813-ik évben a volt magyar Királyi Udvari Kamara még kérdőre is vonta a Nagybányai kerületi bányahivatalt, hogy a városra kivetett közterheket a bányászati pénztárból kifizettetni vonakodik; a miből világosan látható: miszerint régibb időben is mindig az utóbbi hivatal részéről gördittettek nehézségek a város jogigényei ellen, azonban sikertelenül. h) szerint az 180T-ik II. t. cz. által elrendelt szabad ajánlati összeg, mely a lakosságnak önkéntes bevallása alapján 1262. frt. 53. krban mutattatott ki, a nagybányai bányászati pénztárból hiány nélkül kifizettetett. i) szerint az 1818-ik évben véghez | vitt portális összeírás költségei 519 frt. j 38 krban a bányakerületi pénztárból ki, fizettettek. k) szerint 1832/6-iki országgyűlésen a ! nemzeti múzeum számára megajánlott öszszegből Felsőbánya városra esett 900 frt. 20 6/8 kr. a báuyászati pénztárból kifizettetett. 1) szerint 1850-ik évben és még az i 1847, és 1850-ik év első feléről a had| fogadó illetőséget a nagybányai bánya| kerületi pénztár kifizette. m) szerint a honvédek besorozására | tett 247 frt. 49 kr. valamint a csendőr| ség felszerelésére fordított költségekből e j városra kivetett 500 forintot már az abj solut földmivelési minister rendeletére I ugyauazou pénztár fedezte. n) szerint, maga a volt szepesi maj gyar Kamara oly sérthetetlennek ismerte j el a városnak a bányászati kincstárral I kötött szerződését, hogy 1742-ik évben, j midőu az akkori insurectionális költségek hordozása szóba került, világosan kijelenI tette: miszerint a kormányszékeknek ovai koduiok szükséges, nehogy Felsőbánya j város valamikor, valamely rendkívüli adó-