Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 43. szám - Külföldi börtönök és fegyházak. A Bruchsali fegyház - A távirdai jog. 2. [r.]

NYILATKOZAT. Dr. Siegmund Vilmos űr, a „Themis" volt szerkesztője, a „Reform" múlt október 31 -ik számában, s a többi napilapokban is, nyilatkozatot tett közzé, melyben engem, mint a „Themis" volt kiadótulajdonosát azzal vádol: hogy a „ Themis"-t eladtam, s annak további megjelenését rögtön beszüntettem a nélkül, hogy a szerkesztőt, a lapnak akéut célzott árubabocsátásáról s beszüntetéséről eleve értesítettem, — s a nélkül, hogy a lap előfizetőit, kiknek előfizetési pénzeit alig három-négy héttel előbb felvettem, ,azon lap utján, melyre azok fizettek" annak megszüntetéséről, s az előfizetők mikénti kártalanításáról értesítni ildomosnak találtam volna. Ezen vád folytán, mulaszthatlan kötelességemnek ismerem én is, hogy a történet tényálladékát, melyet Dr. Siegmund ur az én rovásomra teljes hallgatással mellőzött, egész hűséggel előterjesszem. A mult év folytán, illetékes helyekről voltara figyelmeztetve az iránt: hogy egy jogtudományi közlönyt alapítni, mely minden oldalról teljesen függetlenül, egyedül a tudomány vívmányait, s a többi boldogabb müveit országok tapasztalatait vetve a latba, a napirenden levő codificatio nagy kérdéseihez tekintélylyel szóljon, napjainkban célszerű törekvésként mutatkoznék. Ezen meggyőződés érlelte meg bennem azon elhatározást, hogy egy ilyen közlönyt, ha kell, jelentékeny áldozattal is létesítni fogok. Az eszme megállapodásra jutván, szerkesztőről gondoskodám, s Dr. Siegmund Vilmos ur készséggel ajánlkozott a szerkesztőség elvállalására. Feltételeink önmaga Siegmund ur által tétettek irásba, s akéut hangzottak: hogy a lap tulajdonjoga az enyém levén, viszonyunk esetleges felmondására kölcsönösen 3 havi határidő köttetik ki, de, hogy én, ha a lapot netalán előbb látnám beszüntetni kívánatosnak, Dr. Siegmund urnák a szerkesztői díjakat a felmondási 3 hóra is fizetni köteles leszek. A lap, 500-on is sokkal alantabb állott előfizetői számmal folytattatott; — vájjon az én részemről mennyi ügyszeretettel, s mennyi áldozatkészséggel ? legczáfolhatlanabbul azon körülmény által bizonyítatik: hogy míg más hasonló szaktudományi közlönyök 12 frt évi előfizetési díj mellett 1—1 % ivet adtak hetenkint, az én „ Themis "em 8 frt évi előfizetés mellett, 3—4 sőt volt idő, hogy 5 ivet is hozott egyegy heti számában. Vájjon kiadói tisztem teljesítése körül, férkez! hetik e tehát hozzám azon vád: hogy t. előfizetőimet megkárosítói, — magamnak azok rovására, s félrevezetésükkel nyereségeket biztosítói akartam volna ? —• annak megítélését, egész nyugodtsággal bízom t. előfizetőim pártatlan Ítéletére. A folyó évi IV-ik évnegyed beálltával, megelégeltem azon viszonyt, melyben addig Dr. Siegmund úrral álltam, s arra határzám el magamat, hogy azt, a folyó év végével megszüntetem, s ennélfogva, szerződésünk tartalmához képest neki a szerkesztést f. évi október 1-ső napján, december végére felmondottam; — de, hogy a „Themis"-tkorábban szüntessem meg, vagy a kiadói jogot időközben másra bárkire ruházzam, az még csak eszem ágába sem jutott. Dr. Siegmund úr ezen felmondás után is szerkesztette a „ Themis "-t, s én is hiven teljesitém kiadói kötelességeimet. Október közepén azonban, Siegmund urnák az jutott eszébe, hogy a kiadói tulajdon uemis az enyém, hanem az övé volna; — s azt kezdé követelni, hogv én erről formaszerü irást adjak neki — s ez irányban nem is vélem, hanem nyomdai ügyvezetőmmel tartván magát érintkezésbe, naponkint sokszor 3-szor is ismételt üzengetései, s firkálásai, melyekkel alaptalan követelésének érvényt szerezni iparkodék, mind kiállhatlanabbakká — gorombábbakká fajultak; —sőt, Siegmund ur október végéig már oly elbizakodottá lön, hogy azt követelte, miszerint — kiadói tulajdonjoga már a 1 eg köz el ebbi, vagy is október 31-iki számon magán, múlhatlanul kitüntetve legyen, mi, ha nem történnék meg, az ügyvezetőmhöz ez iránt intézett levélben, perrel fenyegetődzött Hogy ezen zaklatás, melyeta „Themis"-nek hozott jelentékeny áldozatokhoz toldalékul épen nem érdemlettem meg, mennyire kellemetlenné tette a vi! szonyt köztem, s a szerkesztő között, az könnyen eli képzelhető; de ime, Siegmund ur leveleinek hangu! latából Ítélve, már az iránt sem • láttam magam bizI tosnak, hogy a lapba, — a mit nekem ellenőrizni egyál| tálában lehetetlen volt,—vájjon nem szúr ő e be oly j valami czikket, vagy megjegyzést, mi által engem, ! vagy érdekeimet méltatlanul compromittálhatná, — arra j pedig, hogy, ilyen com promissió t még ön 'magam ki is nyomassak, s terjesszek a