Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 42. szám - Közjegyzői gyülés Frankfurtban - A királyföldi birtokviszonyok rendezéséhez

— 475 — lyi hivatalnoki osztály részesei, a Királyföldön , letelepedett szászok magukhoz ragadtak; s ezzel, az állaimnál szemben, politikai tekintetben, nemzeti függetlenségre törkedtek. E szász hatósági hivatalnokok eleinte s kezdetben, egyrészről némi életfenntartási jövedelmeket és dijakat (taxas salariales) szedtek az igazgatásuk alá jutott községektől; másrészről a király és korona jövedelmeit, a Királyföld némely részeiben, különféle ürügyek alatt s különféle törvénytelen eszközökkel, a maguk részére ! bitorolták és használták föl. Ekint történt azután, hogy a Királyföldön létező községekben, oly birtokviszonyokat teremtettek, melyek sem az ország történelmével, sem a szászok letelepedésének föltételeivel, sem végre a Királyföld természetével meg nem egyeztek, s mely birtokviszonyok nyomai, bár erőszakolva, még mai napság is részben fönnállanak. A Királyföld e részéhez s vidékéhez tartozik Nagy-Szebenszék kerületében a mi két fiókszékünk; és pedig: 1- ször. Szelistye fiókszék; Szelistye, Válya, Szibiel, Kákova, Galés és Tiliska oláh községekkel, s több mint 15,000 lakossal. 2- szor. Talmács fiókszék: Talmács szász községgel, nemkülönben Boicza, Kis-Tafmács, Porcsésd, Felső-Sebes és Alsó-Sebes oláh községekkel, és több mint 12,000 lakossal. E két fiókszék, melynek területe a NagySzeben határát körülfogó határhegységben Szelistyétől, illetőleg Szerdahely széktől, s részben Alsó-Fehér megyétől, a Vöröstorony szoroson át egész Fogaras vidékéig elnyúlik, s melynek természetes és forgalmi központját Nagy-Szeben város képezi 1863-ban, az akkori erdélyi udvari kanczellária által, a szász egyetem kívánságára, Nagy-Szeben-széktől, melyhez századok óta tartozott, önkényesen elszakasztatott, azonban mégis a nagyszebeni tanács igazgatása alá helyeztetett. Az 1868. évben e két fiókszék a magas képviselőházhoz egy emlékiratot nyújtott be, melyben röviden előadta a szász egyetem irányában fennálló viszonyát s két főkérelmet terjesztett elő. Egyik kérelme abból állott, hogy politikai tekintetben ismét Nagy-Szeben-székbe kebleztessék be, melyhez mindig tartozott. Másik kérelme pedig abból állott, hogy az erdélyi birtokviszonyokat szabályozó törvfliyek megalkotásánál figyelembe vétessék, miszerint e két fiókszék, a Királyföld szabad intézményei értelmében soha úrbéri viszonyban nem létezhetett. Első kérelmünk, melyet fiókszékeink községei a magas királyi belügyministeriumhoz intézett külön kérvényben is ismételtek, megadatott; a mennyiben a magas kir. magyar belügyministerium, a magas országgvüléstől nyert teljhatalmánál fogva/1869. január 21-én, 20826. sz. a. kelt rendeletével, a szelistyei és talmácsi fiókszéknek Nagy-Szeben-székbe leendő visszakeblezését elrendelte: a hol mi, minden politikai jogainkat, mai nap is gyakoroljuk; — s daczára annak, hogy Nagy-Szeben város, továbbá a szászszéki községek, az ő gyülekezeteikben, nemkülönben maga a szász egyetem, e bekeblezés ellen eléggé alaptalanul és ismételve tiltakoztak, a magas magyar királyi ministerium ezen igazságos rendeletét erélyesen föntartotta. A mi második kérelmünket illeti, mely a szelistyei és talmácsi fiókszékek birtokviszonyainak a szász egyetemmel szemben leendő rendezésére és szabályozására vonatkozik, bátorkodunk azt a magas magyar királyi igazságügyministeriumnak is alázatos tisztelettel előterjeszteni, és a magas országgyűlés előtt is ezennel ismételni; minthogy a magas törvényhozás épen most foglalkozik minden erdélyi birtokviszonyok rendezésével; másrészről a szász egyetem urjogigényeket támasztott fiókszékeink községei ellen, és az úrbéri törvényszék előtt a hegyek vagy havasok és erdők feloszlatását az úrbéri törvények értelmében, valamennyi községeink ellen követelte; mihez képest azon veszély fenyeget bennünket, hogy a szász egyetem igényei, sajátszerű birtokviszonyaink miatt, az úrbéri törvényszékek által, az úrbéri törvények alkalmazása mellett fognak — eléggé tévesen — érvényesittethetni, miáltal azután községeink s azok lakosai, teljes szegénységre és ínségre jutva, a magas kincstár kárára is, tönkre tétetnék; mert birtokviszonyainknak a szász egyetemmel szemben leendő helyes és igazságos megoldása és rendezése, szoros összefüggésben van a magas magyar királyi kincstár érdekével is. Ez okból szabadjon Szelistye és Talmács fiókszékeink s azok községei és lakosai jogviszonyát, a Királyföld mostani közigazgatási közegével, t. i. az úgynevezett szász egyetemmel szemben, eredetétől fogva mostani kifejlődéséig előterjesztenünk és okmányokkal támogatnunk, mely alkalommal egyelőre csak azt jegyezzük meg: hogy számos magas parancs daczára, nem volt módunkban jogainkat és szabadságainkat igazoló 1 okmányainkat a nagy-szebeni egyetemi és tanácsi levéltárakból kinyernünk. Egyébiránt az erdélyi udvari kanczellária, nemkülönben az erdélyi kormányszék levéltárai eléggé bő adatokat szolgáltatnak fiókszékeink és a királyi fiskus százados küzdelmeiről és pörös vitáiról a szász egyetem ellen, melyek előadásunkat támogatják. S innen van, hogy jogainkat és szabadságainkat, a nyilvánosság előtt, a jelenkor hazafias irói és jogászegyletei is védelmezik. * Történetileg ismoretes dolog az. hogy a magyar királyok Erdély elfoglalása után azon országterületet, mely Gyula-Fehérvártól és a Maros folyótól a Kárpát hegységben délre az ország határáig elterül, a maguk és a magyar korona számára vették birtokba; e területen léteznek ma Szászváros, Sebes, Szerdahely, Medgyes, Seges, Kőhalom, N.-Sink, Uj-Egyház, Nagy-Szeben, a Szelistye és Talmács fiókszékekkel, mely utóbbiban az alább megnevezett királyi határvárak (castra regia) állottak. E terület mint „Királyföld" és mint a korona tulajdona tekintetett és kezeltetett, mely az ő egészletébeu, mint Fehérmegyéhez tartozó említtetett. E Királyföldön a magyar király volt az j egyedüli főúr és tulajdonos, a ki azt azon czélra használta föl, melyre már fekvése is utalt, t. i. az ország határainak védelmére a délről jöhető betörések ellen. Közvetlenül az ország határa mellett és a hegyszorosok torkolatánál, vagyis a mai Szelistye és Talmácsszékek területén, a királyok, a határok hatályosabb védelme végett, határvárakat (castra regia) építettek, melyek köré azután a Blachokat és Bessenyőket, mint még a szászok i beköltözése előtt ott lakó népeket gyűjtötték, ; mely népség a várnépek és király emberei (casj trenses et homines regii) neve alatt, a határvái rak őrizetére és védelmére köteleztetett. E népség már Szt. István király rendelete, I nemkülönben a magyar királyok számos további ! rendelete nyomán, mint királyi szolgálatban álló í szabad nép, a királyi adó fizetése mellett, a haj tárhegyek és erdők szabad birtokában létezett, : miután e hegyekben csakis marhatenyésztésből élhetett, s mint ilyen, a királyi várnagyok (castellani) igazgatása alatt állott. Az eredeti és nevezetes várak e részen a következők voltak: 1) Talmácsvára, (castrum Talmács) a mai Talmács község mellett, mely a fontos Vöröstorony-szoros fölött uralkodott, s melyhez a kisebb vár Vöröstorony (castrum turris rubra) éppen a hegyszoros torkában, a mai Boitza község mellett, nemkülönben a később, mélyebben a hegyszoros torkában épített Latorvár (castrum Latorvár; Lauterburg, Lotru) is tartozott. Ezek körül feküdtek Boitza (Boitia) ; Kis-Talmács (Talmacel); Porcsésd (Porcesti); Alsó-Sebes (Unter-Sebes; Siebesiu de josu); Felső-Sebes (Ober-Sebes; Siebesiu de susu); nemkülönben a már nem is létező Plopaj (Plopi) helységek, melyek mindnyájan Talmács várát és a mai Talmács fiókszéket környezték. (Folytatjuk.) Könyvészet. ©(Pénzügytan) irta Dr. Mariska Vilmos, akadémiai jogtanár. Igen helyesen mondja szerző előszavában, hogy nincs államhatalmi működés, mely következményeiben nagyobb horderővel bírna, mint az államháztartás. A nemzet szellemi és anyagi jóléte, politikai hatalma, sőt minden egyes polgár legszentebb joga, az egyéni szabadság, legközelebbről érintvék általa; szükséges tehát tanulmányoznunk az államgazdaságtant és erre vonatkozólag igen jó szolgálatot tett szerző e müvéfel, mely bőven, beható tanulmányozás alapján adja elő az államháztartás tudományát, a pénzügyi tudományt és különös figyelemmel tárgyalja az adónemeket. Az alaposan és gonddal irt munka ára 4 irt. 0 (Államismerettan) Dr. Piszj tory Mór akadémiai jogtanártól. Szerző feladatának tűzte ki az állampolitika és történeti fejj lődésének kézi könyvét megírni; müvéből az első | kötet megjelent, magában foglalva az áll ami sj merettant. Mint a politikai tudományok alapjául | szolgáló tudományok kézikönyvét, mely szerI kesztésénél fogva tankönyvnek is van szánva, annál inkább üdvözöljük, mert czéljainak megfelelő alapossággal és tudományos készültséggel, a források megválogatásában lelkiismeretes gondossággal van irva. Mai számunk ez érdekes munkából mutatványt közöl. Ara 1 frt 20 kr. © (A magyar királyság alkotmánytörténete) a szatmári békekötésig, czimű Ladányi Gedeon által irt műnek, utolsó füzete megjelent. Tartalma a harmadik résznek az 1608-iki országgyűléstől a szatmári békéig terjedő korszak leírása. Az előbb megjelent füzetekről ismertetés a lapok hasábjain is volt közölve, és most, midőn az egész munka előttünk fekszik, csak ismételhetjük azt, mit a műről eddig átalánosan mondtunk; a részletes ismertetésre nézve pedig, hogy e része a műnek a legjobban sikerült. Igaz, hogy e korszak az alkotmánytörténet írójának a leggazdagobb anyagot nyújtja, egészen felölelvén a Rákóczy korszakot, de ezen rész épen azért a legnehezebb is. A sokféle tényező, a bel és külbehatás öszszefolyása, az eredmények mérlegezése, a történeti egyéniségek jelleme és politikai iránya, mind olyan körülmény, mely tiszta áttekintést és elfo, gulatlanságot kíván. E tekintetben nem lehet ! szerzőnek szemrehányást tenni. A kútfőket és 1 adatokat lelkiismeretesen használja fel és nagy ! dicséretére szolgál, hogy ref. főiskolai tanár léI tére épen ezen korszak alkotmánytörténetének | megírásában nem lett részlehajlóvá, akkor midőn : a Wesselényi összeesküvés, a Rákóczy forradalom, az ónodi gyűlés, képezik müvének tárgyát. Terjedelmesen és alaposan van tárgyalva az arany bulla záradékának eltörlése s az uj záradék, a szécsényi gyűlés és átalában a Rákóczy Ferencz-féle forradalom. Tárgyalásainak során azonban szerző a szorosan vett jog kifejlődését, annak mozzanatait nem tüntette ki annyira, mint ezt egy az alkotmány történetét tárgyaló műben szükséges lett volna, ezen körülmény magyarázatát azonban a könyv maga adja meg czimlapján e szavakban: „az olvasó közönség számára." Az irály emelkedett és — a mit pedig oly sajnosán nélkülözünk nagyon sok szak- és tudományos munkánál •— tiszta magyar. Az egész munkának ára 6 frt. ®(Ajog és államtudományi folyóirat) III. évnegyedi füzete (szerkeszti dr. Hoffmann Pál) szinte megjelent. Tartalma Dr. Lechner Ágoston egyetemi jogtanár urnák „az önkormányzatról," irt igen érdekes és kimeritő tanulmányának második része, mely az önkormányzat alapformáival foglalkozik, annak három alapformáját állapítva meg és tagadva a választási elv kizárólagos jogosultságát. Dr. Schnierer Aladár akadémiai jogtanár ur avatottan értekezik a bünrészességről és a kritikai rovatban Berde Áron Kautz Gyula „A nemzetgazdaság és pénzügytan" czimű munkáját bírálja behatón és érdekesen. A tartalomdus folyóirat előfizetési ára félévenként 2 frt. 0 Az államintézményeink és a kor igényei,) Schwarcz Gyula ezen felette érdekes müvének megjelent második füzete kizárólag a választási törvénynyel foglalkozik. Az 1848. V. tcz. vagyoni qualificatióját elvetendőnek tartja ép ugy, mint az átalános szavazatjogot, és egyedül elfogadható qualifieatióul az írást és olvasást mondja ki, kizárván a bünfenyiték alatt levőket, és az activ szolgálatban levő közös hadseregbeli katonákat, miután ezek nem esküdtek az alkotmányra és igy politikai jogokban mint ilyenek nem részesülhetnek. De azért egyelőre azokat, kik az 1848. V. tcz. alapján már élvezik a választói jogot, nem akarja ettől megfosztani. Kivitelére nézve azt kívánja, hogy az illetőnek a választói jegyet kiadó bizottmány előtt kelljen nyugtát irui arról és pedig a netáni csalás elkerülése végett oly ellenőrzés mellett, hogy e nyugtát egy sorsolás utján választandó bizottsági tag mondja tollba neki anyanyelvén mindig eltérő fogalmazással. Cselédeknek választói jogot adni nem tartja jónak. A választási összeírásra vonatkozólag a választók névjegyzékét minden évben összeállitandónak véli és az összeirási bizottság alakítására kisebbségi képviseletet ajánl, de erre vonatkozó kiviteli módja majdnem kivihetetlennek látszik. A reclamatiókat csak rendes bíróságokra kívánja bízatni. Behozandó-