Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 42. szám - Közjegyzői gyülés Frankfurtban - A királyföldi birtokviszonyok rendezéséhez

— 474 — plena probatio kiegészítésévé használtatott. Emellett szokássá vált még ezen esküt a kevesebb, mint félpróba erővel biró bizonyíték ellenében állítani: s így történt, hogy a juranientuin necessarium részint mint pót, — részint mint tisztító eskü szerepelt. A juramentum voluntariumnál hiányzott a római fó'eskü eredeti jellege; a canoni felfogással nem egyezett meg, hogy a felek az esküt egyezségileg használják, s hogy az eskü, mint teatimonium in re propria a teljes bizonyíték erejével bírjon. A hosszú controversiak azzal végződtek, hogy a jusjurandum voluntarium, habár annak használata átalában korlátolva volt, mint bizonyítási eszköz elfogadtatott. Ellenben nagy fontossággal birt és sokféle alakban használtatott az eskü, mint praeveutiv eszköz; a jusjurandum calumniae, mint praeventiv eszköz a patvarkodás és valótlanság gvauuja ellenében; továbbá a valószínűség megállapítására szolgáló bizonylási eskü ép oly mértékben szaporodott, mint az eskü egyéb nemei fogytak, a mi kétségtelen tfnuságot tesz az eskü értékének csökkenéséről. Egészen sajátszerű alakban jelentkezik az eskü a germán népfajoknál. A régi német népek a bizonyításnak csak két nemét ismerték: az istenitéleteket, és az esküt; mindkettőnél az istenségre mint felsőbb bíróra történt hivatkozás. A felek maguk s nem a biró döntötte el az ügyet, kinek minden tevékenységét és befolyását a bizonyítás érintett két neme kizárta. Áz eskü leggyakrabban mint tisztító eskü fordul elő. melyet alperes az ellene emelt vád, vagy polgári kereset ellenében tett le. Ezen eskü. melyről a lex Ripuaria többször intézkedik, vagy sola manu, tehát az illető fél által egyedül: vagy a mi leggyakrabban történt, többek által — conpurgatores, conjuratores, consacramentales — tétetett le oly módon, hogy a tulajdonképeni fél esküjét többen támogatták, s mintegy kiegészítették. Ezen esküsegédek, kiknek száma rendszerint 12. volt, figyelemre méltó jelenséget képeznek az eskü történetében; azok választásánál főtekintet volt a félleli személyes ismeretségre, miért is az esküsegedéknek a fél szomszédainak, rokonainak, vagy vele hasonrangu személyeknek kellett lenni. Ujabb időben sokszer lett ugyan vitatva, hogy a germánoknak bizonyítási eljárásuk nem volt: bármiként álljon is azonban a dolog annyi kétségtelen, hogy az isten ítéletek és az eskü a bizonyítási eszközök foganatával bírtak, s ha a bizonyításnak e módja tökéletesnek nem is nevezhető, arra elég alkalmas volt, hogy becsületes -is értelmes embereknél meggyőződést állapítson meg. A perlekedés: rend fejlődésével az eskü érintett nemei azon mértékben szorultak háttérbe, a mint szokássá vált az igazság megállapítását az eskü általi formális elintézésnek elébe helyezni. Hogy egyébiránt a germán perlekedési rend. s különösen a bizonyítási eljárás, mily fázisokon ment keresztül a receptio folytán, hoszszu volna e helyütt részletesen fejtegetni, azért elégnek tartom az eskü főnemeit röviden érinteni. Ezek közé tartozott a jusjurandum voluntarium, mely eleinte csak bizonyítási surrogatum volt, de idő folytával, s különösen miután a biró a per elintézésére nagyobb befolyást nyert, lényeges változáson ment keresztül, ugy hogy a jusjurandum voluntarium bizonyos tekintetben jusjurandum necessarium lett. Ily alakjában a főeskü nem volt egyéb, mint egyességi és bizonyítási keverék, mely valódi jelentőséget s correctebb alakot csak idő folytával nyert. A fó'eskü mellett használatban volt a pót és a tisztító eskü; az eskü e nemei és a íőeskü közt azonban, tekintettel arra. hogy azok a fél által ajánltattak ugyan, de a biró által ítéltettek meg, lenyéges különbség alig mutatkozik. A különbség mindössze abban állott, hogy a főeskü csak egyéb bizonyítékok hiányában, a pót eskü a nem teljes bizonyíték kiegészítésére, s a tisztító eskü anuak megerőtlenitésére használtatott. (Vége köv.) Közjegyzői gyűlés Frankfurtban. (Eredeti tudósítás.) Frankfurt october 12. 1871. Folyó é\i október 10-éu tartatott meg Frankfurtban a Westendhalli szállodában az első német közjegyző gyűlés, melyre igen sok képviselőt küldtek Austria, Bajorország, Baden, Würtemberg és a Rajuavidék sőt Elsass is. A frankfurti közjegyzők Seniora Dr. Jecho elfoglalva az elnöki széket, megalakult a gyűlés és a bizottmány által előterjesztett alapszabályok elfogadtattak. Kimondatott, hogy a közjegyzői egyletek sorakozzanak a jogászgyülésekhez és czélul tüzetett ki. hogy az okiratok alakja és az önkénytes bíráskodás kezelése feletti törvényhozás egysége előmozditassék. A 15 tagból álló bizottmány, melybe két austriai tag is, a kremsi közjegyző Bindl és Dr. Roncali Leon Bécsből beválasztatott — meghatalmaztatok, hogy a Németországi öt közjegyzői folyóirat közűi egyet egységes központi közlönynyé válaszszon és e tekintetben előlegesen a Badeni Notariats-Zeitungot figyelembe vegye. Egyúttal megbízatott a bizottmány minden német államból a közjegyzői állapotokról és a részletes alakulásokról jelentéseket bekérni és az ezen jelentések nyomán összeállítandó emlékiratot a törvényhozás tényezőinek, mint megbízható és legbehatóbb elméleten alapuló anyagot figyelembe vétel végett ajánlani. Elfogadtattak elvben a Stuttgartban tartott ü-dik német jogá3Zgyülésuek a közjegyzőségre vonatkozó kijelentései. Az egylet a szomszédtartománybeliek kívánatára „Németországi és Austriai közjegyzői egylet" nevet veszi fel; az alapszabályok megvitatásánál reáutaltak azon körülményre, hogy a német váltórendtartás és az átalános kereskedelmi törvénykönyv Austria legnagyobb részében órvéaynyel bír, és hogy a közjegyzői intézmény kihatása miatt az anyagi jogra mindkét birodalom szerződésszerű megállapodásainak létrejötte az okmányok alakjának hasonlóságára nézve igen kivánatos volna. A gyűlés az elnök iránti legmélyebb köszönet nyilvánítása és a német azon behatás alatt, hogy közjegyzőség egységének öntudata a törvényhozás egysége utáni törekvés tanácskozmányai által jelentékenyen előmozditólag hatott, — emelkedett hangulatban rekesztetett be. —y. Nyilt levél (a „ Themis1' szerkesztőségéhez.) Komárom, október közepén. T. Szerkesztő ur! Kormos Béla ur által a Themis 40. számában közzé tett nyilatkozat helytelen és sértő nem annyira reám, mint a mult jogászgyülés III. szakosztályának érdemteljes elnöke, jegyzőjére és jegyzőkönyv-hitelesítő küldöttségére nézve, a mennyiben Kormos ur maga beösmeri. hogy jegyzőkönyvileg kissebbségi előadóul kijelelve lettem; mely tekintetben a jogászgyülés 2. ülésében, a mikor az esküdtszéki ügy szőnyegre került felszólalni, jogait védeni és az által jelét adni annak kötelessége lett volna, hogy magát a testületet és közegeit indokolatlanul illetéktelen helyen — post festa — gyanusitni nem akarja, hanem nyílt homlokkal fellépni kész az elkövetett hiba vagy mulasztás megtelelő elintézése körül. Ha egyébként Kormos ur engem nem választott meg előadóul , akkor mi jognál fogva merészelt helytelen és valótlan nyilatkozatával protestálni elóadói tisztem ellen, az által azoknak körébe vágván, kik csakugyan alapszabályaink értelmében előadót választani feljogosítva voltak és kik közül bár melyiknek eszébe sem juthatna saját factuma ellen szólni, miután előadásom azért, mert — mi ily alkalmakkor szokásnak is mondható — türelmetlenség és idő rövidsége miatt — „eláll vagy szavazzunk" szavakkal lélbeszakittatváu — még azért botrányt előidézőnek nem mondható, de a hírlapok egyikében sem olvashatott az akkor jeleii nem lévő és csupán „Cicero pro domo sua" után sántikáló Kormos ur valami általam előidézett botrányról. Az egészből az tűnik ki, hogy Kormos ur, ki az esküdtszékek elleni beszédjét a szakosztályban előadta, ugyanazt a teljes ülésben is felolvasni szerette volna, de természetesen sem az o elvtársai, sem más pártbeliek által meg nem választatván — nem volt és nem is lehetett alkalma magát előadókép producálni. — Vagy miért nem adta elő a maga helyesebb beszédjét mint külön véleményt a teljes ülésben ? bizonyosan azért mert unalmas beszédjét az akkori türelmetlen jogász-közönség ép ugy mint több más nálánál sokkal jelesebb szónokét meg nem hallgatta volna. Boor József, ügyvéd. }A királyföldi birtokviszonyok rendezéséhez. Az úrbéri törvények legközelebbi országgyűlési tárgyalása alkalmával bizonyosan magára vonta a t. olvasók figyelmét azon körülmény. I hogy az igazságügyminister ur a törvényjavasj latba a 82-ik §-ban a tárgyalás közben egy uj [ §-t terjesztett elő, mely az erdélyi királyföldi Szelistye és Talmács fiókszékek, nemkülönben Törcsvár területe birtokviszonyainak szabályozására s rendezésére vonatkozólag uj törvényjavaslatot ígér a törvényhozás elé terjeszteni. A minister ur ezen, az imént érintett tör; vényszakaszban olvasható ígérete azon körülményből ered, mert az erdélyi király föld be be| keblezett ezen fiókszékek és Törcsvár birtokvi; szonyai a nevezett székek és a szász hatósági j tisztviselők közt századok óta olyannyira vitások | voltak, miszerint azok csak is a törvényhozás I utján váltak szabályozhatókká és rendezhetőkké. Érdekesnek tartjuk a kérdéses fiókszékek | részéről az igazságügyministeriumhoz e tárgyban i Simon Florent pesti ügyvéd és váltójegyző ur által benyújtott kérvényét, mely ezen százai dos viszályokkal teljes és ugy köz- mint magánI jogi, nemkülönben közigazgatási tekintetben or| szagos fontosságú ügyet keletkezéséről kezdve I történelmi fejlődésében egész a mai korig hivaI talos és hiteles adatok kíséretében kellő vilái gosságba helyezi, — közölni. Ezen kérvény szövege a következő: Nagyméltóságú minister ur! Különös kegyességü urunk! Mióta a magyar írrodalom alkotmánya helyreállíttatott, azóta mind a magas m. k. kormány, mind a magas országgyűlés, fáradhatlanul odatörekszik, hogy a népek élet- és jogviszonyai, az államalkotmáuy szellemében s annak elveihez hiveu, a jog és szabadság elvei szerint, kielégitőleg szabályoztassanak. Már az 1848. év törvényhozása megadta ez irányt: azonban a bekövetkezett erőszakos állapotok korában, Erdélyben, az alatt, mig mások a korábbi nyomatás és jogbizonytalanság nyűgétől megszabadultak, mi. a .Királyföldön" létező Szelistye és Talmács fiókszékbeli községek lakosai, oly igényekkel zakiattattnnk, s mai napság is zaklattatunk, melyek sem az ország történelmével meg nem egyeznek: sem a királyföldi birtokviszonyokkal meg nem férnek: sem átalán véve irányukban jogosan nem érvényesíthetők. Sérelmes helyzetünk nehézségei öregbednek az által, hogy, miként ezen alázatos kérvényünk során kifejtendjük, ezen századok óta sajgó sérelmeink, sem közigazgatási, sem bírói uton. véglegesen és kielégitőleg el nem intézhetők, hanem egyenesen s kizárólag csak is a magas törvényhozás utján lesznek elhárithatók. Ez az oka annak, hogy Excellentiádhoz fordulunk, a Szelistye és Talmács fiókszékek birtokviszonyainak a törvényhozás utján leendő rendezése és szabályozása végett, mely birtokviszonyok századok óta, köztünk s a királyföldi hét szász szék közt a közbejött erőszakoskodások folytán, viszálylyal telvék. A magas királyi kormány az erdélyi Székelyföld birtokviszonyait, külön törvényjavaslat által, a törvényhozás utján készülvén "rendezni és szabályozni; e körülményből bátorkodunk azon kecsegtető reményt meríteni, hogy e századok óta viszályokkal teljes birtokviszonyok rendezése és szabályozása, a „Királyföldön" s a törvényhozás utján fog eszközlésbe vétetni, s ezzel a Szelistye és Talmács fiókszékek birtokviszonyai is, a hét szász szék irányában, végleges és megnyugtató elintézésben fognak részesülni. . * t * * Altalábau ismeretes dolog az, hogy Erdélyben, a három különböző országterületeu, 1848-ig különböző élet- és birtokviszonyok léteztek. A magyar földön 1848-ig a megyei alkotmány dívott, s a személy és told fölött, a többi népség irányában az uralom és űrjog a nemességet illette. A Székelyföldön, melynek népsége folytonos fegyverszolgálatot teljesített, átalános katonai szabadság uralkodott, szabad személylyel, földdel és birtokkal; és csakis 1562. évben tétetett a nép egy része, a király ellen történt fölkelés következtében, bizonyos alárendeltségi állapotba. A „Királyföldön" (in fundo regio) a magyar király és korona egyedüli urjoga divott, szemben a személyére és vagyonára nézve szabad, de a király és korona irányában adózó, és megszabott katonai szolgálatra köteles népséggel. Itt, a Királyföldön, királyi hivatalnokok teljesítették a közigazgatást, melyet, mint e kirá-