Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 42. szám - Egyéni jog, társadalmi jog, nemzeti jog és népjog [1. r.]

42. szám. Megjelenik minden kedden: a »ruagynr joariiszgyfilés" tartania alatt naponként. A kéziratok bérmentve a szerkesztőhez. a megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. MIS. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOGÁSZCYÜLÉS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: helyben házhozhordással vagy vi<léken bérmentes szétküldéssel: negyedévre . . •» Trt. félévre . . . . _j egész, évre ... 8 Kiadóhivatal vaczi-utcza 14. sz. Felelős szerkesztő: Dr. SIEGMUND VILMOS. Kiadó-tulajdonos: KUDNYANSZKY I. TARTALOM: Egyéni jog, társadalmi jog, nemzeti jog é&jiépjog. Pisztóri Mór ur művéből. — Megjegyzések egy telekkönyvi jogesethez. Dr. Schnierer űrtől. — A második magyar jogászgyülés "üléseiből : Czenthe József ur beszéde. (Folyt, és vége.) — Dr. Apáthy István ur beszéde. — Közjegyzői gyűlés Frankfurtban. -- Nyilt levél. — A királyföldi birtokviszonyok rendezéséhez. — „Könyvészet." — „Törvényszéki tárgyalások." Szegedi bünper. — „Vegyes közlemények." Egyleti közlemények. — Kinevezések, választások stb. — Különfélék. — Kivonat a ,Budapesti Közlöny "-bői. Lapunk mai számával veszik t. olvasóink a m a gy ar j o g ász g y ü I és elé terjesztett véleményeknek utolsó két és fél ívét külön melléklet gyanánt. Egyéni jog, társadalmi JOÍ:, nemzeti jog és népjog. [Mutatvány Dr. Pizztóry Mór jogakadémiai tanár urnák ^államismerettaa* czimü müvéből.) Az állam egész szervezetében az államlakosság képezi a lelket, mely nélkül az állam élete egy perczig sem képzelhető. Az állam lakosságtól, aunak miveltségi állapotától, anyagi helyzetétől, szokásai- és jellegétől függ az államnak helyzete és léte. Az államlakossággal több szempontból kell az államismerettauban foglalkozni; mert habár az államlakosságuak állása az állam egész szervezetében nagyrészt az államjog által döntendő is el, ezen kérdéseket az állattanban sem mellőzhetjük el egészen, miután az államlakosságnak nem csak egy külsőleg kifejezett egészet kell képeznie, hanem az államlakosság tagjai között belső összefüggésnek is kell léteznie, mely belső összefüggésre gyakran maga az államlakosság kebelében uralkodó államjogi nézetek is nagyon módosító befolyással lehetnek. Allamlakosság alatt értjük mindazon egyéneket, kik az állam területén állandóan a czélból laknak, hogy itt töltsék be életföladataikat, s igy ezek között már maga a terület és az államhatalom bizonyos külső összefüggést hoz létre, de ezen külső összefüggés az államnak maradandó létét biztositaui nem képes. Kell, hogy a lakosság között bizonyos belső összefüggés jöjjön létre és ezen belső összefüggés a lakosság érzetében fekszik, mely legerősebb ott, hol a lakosság minden része egyforma ragaszkodással viseltetik az államhoz mint egy egészhez, és az államnak fönmaradása iránt egyformán van érdekelve; a hol az összevalóságnak ezen érzete megvan, a hol állam fönmaradása iránt az államnak minden tagja érdekelve van, ott az állam a bajok- és veszélyekkel sokkal könnyebben daczol; a hol ez hiányzik, ott igen közel áll azon veszély, hogy az állam a legcsekélyebb lökésre szétbomlik. Az államlakosság megismerésénél és vizsgálatánál tehát egyik igen fontos körülmény az államlakosság közötti összefüggést vizsgálat alá venni. Ezen összefüggésre nézve pedig döntő befolyással van: 1) az államlakosok politikai szabadsága; 2) az államlakosok egymáshozi viszonya, azok társadalmi élete; 3) az államlakosság körén belül kifejlett nyelv- és nézetkülönbség. Ezen három szempont az államlakosságnál az államjogra való tekintet nélkül meg nem Ítélhető, s igy az államlakosságra vonatkozó vizsgálódásainknál az arra vonatkozó némely foutosabb államjogi kérdéseket egészen mellőzni nem le-' het. Ilyen különösen a népjog, a nemzetiségi jog és a társadalmi jog. Az államlakosok politikai szabadsága és azok egyéni jogai. Politikai szabadság alatt nem politikai jogokat értünk, minőket csak az gyakoolhat, ki bármi részben az államhatalomra folyik be, vagy annak gyakorlatában kisebb vagy nagyobb részt vesz; — a politikai szabadság bizonyos mértéke megvan akkor is, ha az államlakos átalában biztosítva van az iránt, hogy az állammal szemben bizonyos önállóságot élvez és hogy jogai senki önkényének az államban kitéve nem lesznek. A hol ezen biztosíték az egész államlakosságra nézve nincsen meg, ott a lakosságnak egyik része a többinek rovására mégis megszerzi azt, a mi azután a lakosság egyes tagjai között irigységet és gyűlölséget idéz elő; ellenben a hol a lakosok biztosítva vannak egyesek zsarolásai ellen, a hol az állam jogaikat nem sérti, az egyesek szabad fejlődését meg nem akadályozza: ott a lakosok természetszerűleg sokkal inkább ragaszkodni fognak az államhoz, melynek tagjai és igy az összevalóság érzete is mindig szilárdabb gyökeret fog verni. A szabadság iránti szeretet az embereknek szivébe van oltva ; a hol tehát föltalálják azt, ott az állam fönmaradása iránt is inkább érdeklődnek. A művelődés haladásával és fejlődésével a lakosok szabadságérzete is fejlődni fog és annak kielégítése mindig nagyobb szükséggé válik ; épen innét vau az, hogy a szabadság mértékét minden viszonyok között és minden államban egyképen alkalmazni mégsem lehet, de ezzel azért még nem ellenkezik azon természeti alapelv, hogy a szabadságnak van bizonyos mértéke, mely az államlakosság minden tagját minden körülmények között egyképen megilleti; s igy azon kérdés támad, hogy miben áll ezen szabadság ? — Szabadság alatt az államban mást érteni nem lehet, mint bizonyos jogokat, melyek az állam határán belül is mindenkinek bizonyos határig független és szabad cselekvést engednek. A szabad cselekvési jognak ezen határát pedig másban nem kereshetjük, mint az emberi czélok elérésére szolgáló eszközöknek megválasztásában ; mert az embernek legfőbb joga az állammal szemben épen abban nyilvánul, hogy önczéljait megvalósíthassa. Ha ugyanis igaz az, hogy nem az embjÉ^ van az állam kedveért, hanem az állam jött létre az emberek kedveért: akkor kell az embernek oly jogokkal .bírnia, mely jogok minden államjog felett állanak; ezen jogok pedig mások nem lehetnek, mint olyanok, melyek az ember természetében gyökereznek, s igy az embert mint embert és nem mint az állam tagját illetik meg. Ezen jogokat nem az államtól nyeri az ember, hanem ellenkezőleg az állammal szemben föltétlenül birja azokat. Ezek az embert mint önczélu lényt illetik meg és épen azért egyéni jogoknak neveztetnek. Ezen jogok alapját maga az emberi természet képezi. Az embernek nemcsak testalkata és egész szervezete olyan, mely őt még legvadabb állapotában is a természet fölé emeli, hanem főleg lelki tulajdonai és ezzel összefüggő testi szervei (avagy alkata) őtet még a külsőleg leghasonlóbb állattól is lényegesen megkülönböztetik1), mi kétségtelenné teszi azt, hogy az ember a természet és a gondviseléstől való átaláuos függésén kivül, itt a földön semmi másféle lénynek alárendelve nem lehet. A legvadabb ember is létének oly tudatával bir és akaratát oly határozott alakban képes (a beszéd által) kifejezni, mint mihez csak közelitőt a természet egész remekében semmiféle más lénynél nem találhatunk. Legyen az emberi nem leszármazása közös vagy nem; különbözzenek a fajok bármennyire: e tulajdonok az egész emberi nemben megvannak és az emberi nemet egygyé teszik; — bármennyire különböző is legyen az egyes emberi fajok származása.2) Az ember még a miveltség legalantabb fokán is öntudattal bir és az öntudatnak az önczél3) fe') Legalább a természettudósok physiologiai és boneztani kutatásai szerint, nem is tekintve a beszélő tehetséget, az agy súlya és teriméje a gorilla és más fajoknál, a legalsóbb fokon álló fajokhoz képest oly aránytalanul csekély, hogy a származás ezektol nem képzelhető. Westminster-Rewiew, New Senes Vol. XX. 1861. Art. Equaterial Africa. De ez nem zárja ki Darvimsmus lehetőségét, hogy a közbeeső fajok a küzdelemben elvesztek. ") A külön származás mellett harezoló érveket HSleg Carus fejti ki és védelmezi. .Unsere Zeit* folyóirat XIV f 1858. Érdekes e tárgyban Waitz „Anthropologie. ') L. föntebb 2. §.