Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 41. szám - A birósági szervezés előmunkálataihoz

— 4G8 — get illeti, azt hiszi, hogy ez is igeu illusorius, végre azon védbizonyitékot, miszerint a szerb nemzet hevesvérű volna, el nem fogadhatja és reméli az esküdtszék verdictjével e hővérüséget kissé meghüteni fogja. A védő végszava után elnök a tárgyalást berekeszti, és röviden resumálva annak folyamát, felteszi az esküdtek által eldöntő kérdéseket, vájjon t. i. a kérdéses czikkben foglaltatik-e be­csületsértés és rágalmazás, továbbá ha foglalta­tik, vájjon Mihalovics Péter személyére vonat­kozik-e az. Az esküdtek azután tanácskozási termükbe vonulnak vissza. Negyedórai tanácskozás után az ülés újból megnyittatik, mire az esküdtek fő­nöke Urváry Lajos kihirdeti az esküdtszék ver­dictjét, melyszeríut esküdtek vádlottat egyhangú­lag vétkesnek ítélik. • Vádlóügyvéd a bíróságra bizva a büntetés kiszabását, a bíróság rövid tanácskozás után vádlottat, tekintettel eddigi büntetlen előéleteié 14 napi fogságra, 100 frtuyi pénzbirságra é9 42 foritnyi perköltség megtérítésére marasztalja. Vádlott védője semmiségi panaszt jelent be. Ülés vége V.»l órakor. Törvényszéki tárgyalások. * (Gyilkossá vagy öngyilkosság?) Zárigy József Tiszahegyesi kötélgyártó feljelenté a törvényszékhez, hogy a nála lakó, 62 éves Pé­teri Borbála éjjel orgyilkos lett. A kiküldött bi­zottság az eset felvételénél megállapitá, hogy az állítólagos öngyilkoson két seb van, és mind­kettő okvetlen halálthozó. Az egyik a gége el­metszése és a másik a gyomor átszúrása követ­keztében. Az orvosi látlelet pedig constatálta, hogy itt nem öngyilkosság, hanem gyilkosság kö­vettetett el, miután a két seb közül akármelyik tétetett előbb, az egyik seb képtelenné tette voíua a másik seb megtételére az öngyilkost. A vizs­gálat ekkor elrendeltetett Zárigy József ellen, ki azonban a tett elkövetését tagadta é3 állitá, hogy itt gyilkosságról szó sem lehet, miután Péteri szobájába nején és ő kivüle senki be nem mehe­tett. Zárigy legénye azt vállá, hogy ő is feléb­redt a zajra, de először a „majszterné* szaladt ki, azután a férj, és hogy őneki 10 ft igértetett ha az egész esetről hallgat, melyet azonban ő visszautasított. Mint más gyanuok az szolgált Zárigy ellen, hogy Péteri Borbálának állítólag jelentékeny készpénze lett volna. A torontálme­gyei tszék elitélte Zárigy Józsefet 20 évi súlyos börtönre. Mindkét részről tett fölebbezés folytán az orvosi vélemény az országos egészségügyi ta­nács elé terjesztetvén és ennek azon véleménye után, hogy az öngyilkosok gyakran szokatlau erőfeszítést fejtenek ki és igy esetleg Péteri Borbála is ejthette önmagán mindkét sebet, a legfőbb ítélőszék gondos felülvizsgálat után bi­zonyítékok hiányából vádlottat felmenté. _* (Megbüntetett bosszúállás.) A temesmegyei fenyítő törvényszék előtt bizonyos Samu Vasilie jelentést tett, hogy ő Strigue Mó­zessel éjjeli 11 órakor rablási szándékkal keresz­tülkasul járta Temesvár utczáit, de rablási tervüket nem birták végrehajtani, mivel nagyon sok ember járt még az utczán. A hatóságnnk ezen följelentés ugyan furcsának tetszett, mind­amellett elrendelte a vizsgálatot és ebből ki­tűnt, hogy az önvallomás nem igaz s minden alapot nélkülöz, azért is mind a kettő tárgyi tényálladék hiányában felmentetett. De az is ki­tűnt, hogy Samu Vasilie ezen feljeientést csak bosszúból tette, mert Strigue Mózes őt évek előtt bajba keverte. Minthogy pedig máské­pen nem volt képes bosszút állani Striguén, ön­maga feláldozásával kívánta bosszúvágyát kielé­gíteni. A törvényszék e miatt Samut rágalom végett 6 havi fogságra ítélte, mely ítélet a leg­főbb itéjőszék jóvá is hagyta.* * (É r d e k e s p e r.) Mogyoróssy Sándor egy­kori főhadnagy és legutóbb felügyelő az „Anker" biztosító társaságnál jövedelmező üzletágra adta magát, rendesen bejárt a honvédelmi ministeri­umhoz, ott megtudta, kik folyamodtak házassági engedélyért, vagy a katonakötelezettség alóli fel­mentésért, megtudta első kézből, egy ministeri hivatalnoktól a folyamodványokra adott végzése­ket s e végzéseket az illető felekkel póstai uton tudatta. A felek ily módon gyorsabban értesül­tek ugyan kérvényeik sikeréről, mint a rendes hatósági uton, azon, csekély különbséggel mind­azáltal, hogy a levélért 3—5 forint utánvételi dijat kellé fizetniök. Ezen levelek tartalma a va­lóságnak megfelelt ugvan, de a ministenum mégis meggátlaudónak találta ezen zsarolást es azon hivatalnok ellen, ki Mogyoróssynak az ígtatói számokat s a végzéseket szolgáltatta, fegyelmi vizsgálatot rendelt el. Ezalatt azonban Pest vá­ros fenvitőtörvényszéke már meg is indította Mo­gyoróssy ellen a zsarolási pert s igy R. mims­teri hivatalnok is belekevertetett. Mogyoróssy négy hónapig ült a vizsgálati fogságban s pere mult héten tárgyaltatott le a pestvárosi fenyito­törvényszék előtt. A tárgyalás alkalmával .Mo­gyoróssy egyenesen R. ministeri hivatalnokot okolta s azt'állitá, hogy ő még kérdezte, váljon nem tilos-e ezen magántudakozódás és nem ti­los-e ha ő a felek értesítéséért pénzt követel. R. hivatalnok erre azt mondta voina, hogy ez sza­bad, mert a ki a levelet nem akarja kiváltani, ott hagyja, a ki pedig kiváltja, úgyis tudj;:, mi­, ért váltja ki mert a levél boritékán tartalma vi­I lágosan ki van téve. R. hivatalnok ellenben ta­I gadja, hogy Mogyoróssy ezen ügyről kérdezös­i ködött volna, hanem mindössze csak a számokat ! és a végzéseket jött tudakolni, a mint azt más ! magán*elek is teszik. Mogyoróssy azon állítást, | hogy a bejött pénzek felét neki adta volna, ha­i tározottan tagadja. A törvényszék mind Mó­| gyorósyt, mind pedig R. ministeri hivatalnokot i 10—10 havi fogságra Ítélte. Füzcsséry Géza j védő előadásában sem csalást, sem zsarolást : nem lát és a vádlottak teljes felmentését kérte. Mindkét vádlott felebbezett. Vegyes közlemények. i — Lapszemle. (A Pester Lloyd) október 5-iki számá­1 ban vezérczikket szentel az igazságügyminister számára azon okból, mivel — szerinte — nagyon sok hír kering, melyek ha nem levegőből kapot­tak, nagyon sajnosnak volnának, a mennyiben a , fötörvényszéki bírák — annyira szükséges mun­; kakedvét legjobb esetben nem emelnék. Vissza­j emlékszik először azon nem régi kinevezésre, j midőn a királyi táblánál üresedésben levő három j birói állásra az ott folyton és a legjobb ered­; ménynyel működő és átalán tapasztalat, tudomány l és szorgalom által képesített kir. táblai pótbirák helyett a megyei termekből előkeresett három , egyént neveztek ki, kik ha különben még oly i derék és tiszteletreméltó urak is, de a szakkö­; rök figyelmét még nem vonták magokra. Ily körülmény czikkiró nézete szerint nem alkalmas arra, hogy a munkával úgyis tulhalmozott pót­birák munkakedvét és kitartását fokozza a nehéz munkához. Ezen visszaemlékezés, ugy azon kö­rülmény, hogy most a legfőbb itélőszéknél, há­rom bírói szék betöltendő, valamint az abbeli hírek, melyek szájról szájra járnak, hogy e he­I lyek nem a királyi tábla birái közül töltetnek ' be, sőt hogy nem is szakemberek, hanem egy főispán, egy ministeri tanácsos és egy államü­gyész szemeitettek ki, ad alkalmat czikkiró ur felszólalására, nehogy a Horváth Boldizsár által sokak fájdalmára egészen megszüntetett boldo­gult udvari kanczellária működésének legszebb idejéből származó emlék újra teljes fényében felfrisítessék. Elmondja, hogy bármily tiszteletreméltók­legyének a fama által kinevezendőknek jelölt urak arról, hogy képességgel bírjanak birói hi­vatalt betölteni, eddig senki sem tud semmit és hogy a birói működést a harmadik fórumnál kez­deni vagy talán ott megtanulni nagyon vesze­delmes lenne. És ha egyszerre hárommal tesz­nek ily kísérletet, mit mondanak hozzá azok, kik évek óta átalános bizalomra méltóan működnek a másodbiróságnál és daczára a nehéz körülmé­nyeknek, daczára annak hogy a királyi tábla talán az egész világ legóriásabban tulhalmozott bírósága: mégis osztatlan elismerésben részesülnek. De •— irja czikkiró — a hir még itt sem állapodik meg. Tudva van, hogy a legfőbb itélő­széki birók a fizetésre nézve két fokozatban ál­lanak. A kinevezés és ettől függő rangsorozat szerént idősebb fele a bíráknak 5000, az ifjabb fele 4000 frt évi fizetéssel bir. Ebből az követ­kezik, hogy a kinevezett biró reméuynyel bir azonnal kineveztetésekor a felsőbb fokú fizetésre, de az is, hogy ezen magasabb díjazást csak ak­kor nyeri el, ha a hosszabban szolgáló birák sorozatába jut — szolgálata éveinek folytán és során, de enélkül nem. És a hir azt mondja, hogy a fentdicsért főispán oly módon neveztet­nék ki, hogy kinevezésével azonnal a magasabb rangsorozatba lépve, megelőzve azokat, kik hason minőségben, régen de még a második rangso­rozatban működnek, és hogy ez azért történik, mivel a mondott főispán különben nem hajlandó az állást elfogadni, oly indok, mely talán elég­séges arra, hogy pótlékot adjanak egy kitűnő, átalánosan elismert erőnek, de nem a még nem is ismertet a törvény ellen kedvezménybenrészesiteni. Pár szóval fejtegetve ily tényeknek'követ­kezményeit felhívja az igazságügyér ur figyelmét a hírekre, melyekre nézve óhajtja, hogy csak is hirek maradjanak, mert itt nem személy kérdés forog szóban, mely talán a közönséguek többé kevésbbé közönyös lehet. (Mi ugyan nem tudjuk mennyi alapjuk van a czikkiró ur által felemiitett híreknek, de ha valók és alaposak e hirek, ugy az igazság és méltányosság nevében kötelességünknek tartjuk a szándékolt eljárás ellen óvást emelni, és azon reménynek kifejezést adni, hogy az igazságügyi rninister ur elég erélylyel fog birni megértetni az intéző körökkel, miszerint birói hivatal el­nyeréséhez nem egyedül a politicai érdemek ad­ják meg a <|ualificatiót; ezen reményt annál élénkebben tápláljuk, mert hiszszük hogy az igazságügyérur azon visszatetszést, melyet némely törvényszéki elnökök kinevezése az illető vidéki körökben szült, nem fogja tetézni akarni a kir. táblai és legfőbb itélőszéki birák indokolt elé­gületlenségével é3 a szakemberek elkeseritésével. Szerk.) Ugyancsak a „Pester Lloyd" október 6-iki számában ezen előtti czikkre vonatkozólag a szerkesztő megjegyzése szerént illetékes helyről a következő felvilágosítást hozza: A hivatkozott czikkben azon hirekröl tör­ténik említés, hogy a legfőbb itélőszéknél üre­sedésbe jött három birói állásra egy főispán, egy ministeri tanácsos és egy államügyész szándé­koltatnék kineveztetni és pedig az első a ma­gasabb díjazással. Ezen hírekre, valamint a czikkben foglalt, a kir. táblai birák mellőzésére vonatkozólag ki­nyilatkoztatja a felvilágosító ozikk, hogy a főis­pán kinevezése már fait accompli volt akkor, midőn a jelenlegi igazságügyér átvette tár­czáját, és a kihirdetés csak azért húzódott el, mert a jelenlegi igazságügyér a magasabb díjazásba nem akart beleegyezni. A többi birói állás be­töltéséről pedig még szó sem volt. Különben kimondja a czikk, hogy az igaz­ságügyér a hivatalok betöltésénél ezután is Csak a képességet, jellemet és az érdemeket togja irányadókul venni. A kir. tábla biróina- kizáró­lagos igényét a Curia bírói székekre azonban az igazságügyér el nem ismerheti, mert felelős­ségénél fogva köteles oda igyekezni, hogy a legfőbb Ítélőszék számára a legjobb erőket on­nan hol azokat találja, megnyerje. A kir. táblai birói kiuezezéseknél a pótbirák mellőzésére vonatkozólag megjegyzi, hogy a „me­gyei lomtár" Magyarországon már több tiszte­letreméltó férfiakat és elismert jo gászokat adott és a pótbirák jobb része is onnan került ki ; különben pedig a kir. táblai pótbirák annál ke­vésbé panaszkodhatnak, mivel legnagyobb része még rövid idő előtt alsóbb fokozatú fogalmazói szakban volt alkalmazva. Az igazságügyér a czikk szerint nem akar a vezetésére bizott hivalnokok közt ijedelmet okozni de minden tulcsigázott előléptetési igényt mindig a valódi értékére fogja leszállítani. (A kissé ingerült hangon irt „felvilágosító" czikkből annyit látunk, hogy ez első czikkben felemiitett hirek .nagyítottak", de azt is látjuk, hogy egy méltán neheztelt kinevezés csakugyan ténynyé készül válni, pedig azt meg nem tör­téntté tenni még az igazságügyér ur hatalmában áll, és igy még most is szeretjük remélleni, hogy e kinevezés kihirdettetni nem fog, ha csak a kinevezendő minden tekintetben meg nem üti a mértéket. A mi a k. tábl. birák „kizárólagos" igényét a legfőbb itélőszéki birói állomásokra illeti, arról eddig sehol sem volt szó, de igen is súlyt fektetnek a szakkörök arra, hogy hasonló qualificatio mellett, a kir. táblai bírákat illeti a kinevezés tekintetében az elsőbbség, és hogy a megyei termekben kivívott politicai érdemek a birói kinevezéseknél egyáltalán tekintetbe nem jöhetnek; mi is azt kívánjuk, hogy az igazság­ügyér ur a birói állomásokra a legjobb erőket — de csak is azokat, melyek jogi képzettség és gyakorlottság tekintetében ilyeneknek mondha­tok — onnan hol azokat találja, megnyerje, de óhajtjuk azt is, hogy a már feltalált, alkalma­zott kiváló egyéniségeket ne mellőzze — poli-

Next

/
Oldalképek
Tartalom