Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 40. szám - Dr. Thomson tanulmányai a bünügyi lélektan terén. 2. r.

- 458 dihánya, hogy a törvénytelen gyermekekre vonatkozólag atyasági keresetnek — a plurium virorum concub'itus kifogásának fentartása mellett hely adandó. Hoffmann Pál: Az első szakosztály Katona Mór urnák a törvénytelen gyermekekre vonatkozó indítványát, a következő szerkezetben fogadta el: „mondassék ki, hogy az atyasági keresetűek a törvénytelen gyermekekre vonatkozólag, a „pluri um virorum concubentium" kifogásának fentartása mellett, hely adandó." Köztudomású dolog, hogy a törvénytelen gyermekek viszonya többféle módon rendeztetett kiilöuböző nemzeteknél és különböző időkben. Általában véve csak röviden akarom jelezni azon különböző módokat. Az első s legrégibb rendezés foglaltatik a tiszta római jogban, mely elvül azt állítja, hogy a törvénytelen gyermekekre vonatkozólag az atyasági keresetnek csak akkor van helye, ha a törvénytelen gyermek az u. n. concubinatusból származik. Ez alatt azon tökéletes együttélés értetik mely a házassági viszonyban is fennforog, de házasság nélkül. Minden egyéb törvénytelen viszonyból származott gyermekek , „spurii" névvel illettettek, és atyjukat nem kereshették, reájok nézve áll az, hogy csak anyjok van, s ezeket elzárták az atyasági keresettől és a törvényesitéstől is. A canoni jog még messzebb megy mint a római jog, mert általában helyet ád az atyai keresetnek, s csak is az úgynevezett „liberi incestui et liberi aduiterii* tekintetében tagadja meg az atya3ági keresetet, és igy a törvényesitést sem. Ujabb időben ismét két más felfogással találkozunk; az egyik a franczia törvénykönyvben van letéve, a hol lehet mondani az atyasági kereset egészen megtagadtatik. Igaz ugyan, hogy atya elismerheti a törvénytelen gyermeket, de ez szorosanl véve atyasági keresetnek nem vehető, mert ha önkényt teszi, akkor a kényszerítés lehetősége elesik. Ezzel a legnagyobb ellentétben áll azon felfogás: hogy az atyasági keresetnek kivétel nélkül még azokra nézve is adassék hely, kiknek a canonjog ezt nem engedi meg. Ez az ausztria ált. polg. törvénykönyv szempontja. Már most az a kérdés, hogy a mi szempontunkból, a magyar jogászgyülés szempontjából, melyik felfogás elfogadása volna a legczélszerübb ? Tudjuk, hogy hazai jogunk ez időig egészen hallgat a törvénytelen gyermekekről , mintha nem is léteznének. Igaz, hogy az egyházi bíróságok körében a kérdés előfordulhat, és azok a canoni jog szerint ítélnek, de a magyar törvényhozás e részben még nem nyilatkozott. Pedig szükséges, hogy nyilatkozzék ; és a fennforgó indítvány czélja is az, hogy az irányelv fejeztessék ki, mely szerint a rendezés legczélszerübb. A szakosztály e részben középnézetét fogadott el. Nem követte a franczia felfogást, hogy t, i. az atyasági keresetnek épen ne adassék hely, és pedig nyilván azon okból, mert a törvénytelen gyermekeket egészen megfosztani azon tehetségtől, hogy nemzőjök irányában természetes jogaikat érvényesítsék, nem látszott méltányosnak; azonkívül Francziacrszágban az atyasági keresetnek megtagadása lényegesen összefügg a lelencz házak intézményével, mert az által hogy az azokba felvett gyermekek kellő ápolást nyernek, azok elnagyottsága enyhittetik. A másik ok az, hogy igen nagy volna az ugrás a canonjog atyasági keresete után az ellenkező felfogásba lépni és az atyasági kereset teljes negatióját fogadni el. Az atyasági keresetnek tehát a szakosztály helyt kiván adatni, de egy megszorítással, és ez abban áll, hogy az atyasági kereset visszautasítható azon kifogás által, hogy a törvényben meghatározott idő alatt kimutattatik, hogy a törvénytelen gyermek anyja más férfiúval is azon szoros viszonyban állott, mely az alperesre nézve kimutattatott. Az a kérdés, hogy indokolható-e ez jogtanilag? A szakosztály véleménye szerint igen is ez a-helyes nézet. Ha ugyanis keressük hogy az atyasági keresetnek mi az alapja, azt találjuk, hogy az apaság. Azon körülmény oka az atyasági keresetnek, hogy az alperes nemzette a gyermeket; a meddig ezen tény bebizonyítható, helyt kell engedni ezen atyasági keresetnek, hol pedig ezen bizonylat nem lehetséges az atyasági keresetet is vissza kell utasítani. Köztudomású, hogy az atyasági kereset indoklása csak praesumtioval eszközölhető, azon praesumtioval, mely a törvényes idő alatt történt összeköttetésből ered; ha azonban ezen összeköttetés más személyekre vonatkozólag is kimutatható, akkor az atyaságra vonatkozó minden valószínűség elenyészik; és csak azon lehetőség marad fenn, hogy a törvénytelen gyermeknek nemzője vagy a vagy b vagy c, de melyik közülök a valóságos atya arra nézve tökéletes homály uralkodik. Ezek képezik a szakosztály véleményének indokát. Ezzel ellentétben állana ily esetekben azon lehetőség, hogy azon praesumtiónak többekre vonatkozólag tényleges létezése, indokolná az atyasági kereseteknek insolidum valamennyi ellen való irányzását. Ezt azonban a szakosztály nem fogadta el, mert a praesumtiónak legalább is a valószínűségen kell alapulni. Már pedig az, hogy többen nemzették a kérdés es törvénytelen gyermeket, lehetetlen. Akkor pedig, ha egyszerre 3. 4 ellen intéztetnék, a kereset, csakugyan ily lehetetlenségen alapuló praesu mtioból kellene kiindulni. Még azon elvet sem tartotta elfogadhatónak a szakosztáiy, hogy akár a gyermek, akár a nő, ki az atyasági keresetet indítja, választhasson ily esetben azok között, kikre nézve a valószínűséget leginkább indokolni bírja. Indoka ennek az volt, hogy ha ez az ilietőnek önkényére fogna hagyatni, nem a valóságnak megf'eleló'leg választana, hanem igényeit azon személy irányában igyekeznék érvényesíteni, kinek vagyoni állapota vagy társadalmi állása a legfőbb előnyt helyezné kilátásba. A szakosztály által elfogadott nézet leginkább felel meg a viszonyok természetének; mert a meddig a lehetőség, a viszonynak természete és a valószínűség terjed, addig helyt ad az atyasági keresetnek is de ott hol erre vonatkozólag minden jogalap és minden valószínűség hiányszik, negatióját fejezi ki. E szerencsés közép nézet legújabb időben azon nemzet kebelében is elismerésre talált, mely a jog terén a legelső helyen áll, t. i. a német nemzetnél, mely már ily értelemben nyilatkozott jogászainak Bécsben tartott gyülekezete alkalmával. P e i s e r Károly nem tartja elfogadhatónak az indítványban lefektetett .elvet, sem a módot és formát, melyben azon elv kimondatik. A kérdést nem tartja oly fontosnak, hogy az a jogászgyülés enunciatiójának tárgyául szolgálhatna, azért a napirendre térést javasolja. Következik a szavazás. Az indítvány nagy többséggel, majdnem egyhangúlag elfogadtatik. Legközelebbi tárgy az önálló és felelős törvényszéki orvosok intézményének felállítását czélzó indítvány. Csukássy Károly előadó hosszabban bizonyítja a külön törvényszéki orvosok felállításának szükséges voltát. A magán orvosok feladata egészen más, mint a törvényszéki orvosoké, azok feladata a baj eltávolítása, ezeké a baj okainak kitudása. Annál szükségesebbnek tartja ezen intézményt, mert a municipalis orvosok ezentúl nem fognak a törvényszék rendelkezésére állani. Az indítvány erre egyhangúlag elfogadtatik. TÁRCZA. Dr. Thomson tanulmányai a bűnügyi lélektan terén. y (Második közlemény) (F.) Dr. Thomson, a perthi skót általános fegyintézet orvosa a .Journal of mentái science" m. é. október havi füzetében is kiváló érdekes tanulmányt közöl a bűnösök testi és szellemi tulajdonságai iránt. Mivel az ilyféle vizsgálódások nem csak a bíróra, de mindenkire, ki a bűnügyi lélektannal foglalkozik, kétségtelenül nagy gyakorlati fontossággal birnak, és miután ezen téren a kutatások még csak most kezdődnek, indíttatva érezzük magunkat az említett dolgozatból a tényleges adatokat az .Alig. Strafr. Ztg." nyomán (1871. G. füzet) kiemelni. I. A bűnösök testi sajátságai. Ha való azon anthropologiai tapasztalat, hogy az életmód és foglalkozás a külső alakra és a testalkatra oly hatással vannak hogy az észrevehetővé válik, akkor nem lehet csodákozni azon, hogy a bűnösöknek azon sajátszerű életmód, melyet követnek, bizonyos különös typust kölcsönöz, mely a szakértőre nézve íélreismerhetlen, és a rendőri és íegyházi hivatalnoknak azonnal lehetővé teszi, az ő rendes vendégét elkülöniteni azoktól, kik rendkívüli körülmények és életviszonyok folytán lettek bűnösökké. Ezen különös typus apáról fiúra száll át, és geometriai arányban nő. Nyilatkozik a testi és szel- I lemi elfajulás legfelső foka által, melynek oka a I nemzőnek szakadatlanul folytatott gonosztévő, I kicsapongó és egészség-ellenes életmódjában rejlik. Már a ifjúkorban mutatkozik ezen elfajuló vonás. Dr. Legrand du Saulié igen jól jellemezte a bűnösök ezen sarjadékait (Gazette ' des hőpitaux. 18G7. Les enfants devant la justice), midőn mondá, hogy ezek beteges, scrofulosus, satnya testalkatú gyermekpk, koponyájok kedvezőtlen alkotású, tekinthetők buta és tompa, életi erély hiányzik nálok, és gondolkodásuk izgékony, kitörő, és megjavithatlan. Ugyanazon tapasztalatokra jutottak a fiatal bűnös iskoláinak igazgatói Parkhurstban. Ezen bűnösök arczkifejezése bizonyos sajátszerű butaság és visszhatás-nélküliség jellemvonását hordja magán, arczszinük rósz, tagjaik durvák, mozdulataik szögletesek és otrombák, a mi leginkább a nőknél tűnik fel. Rosz testalkatuk bizonyítéka a nagy hajlani a tuberkulosis — és az idegrendszersérüléseihez. Több mint 50% közülök még a közép életkort sem éri el, azaz meghalnak mielőtt 30 évesekké lettek volna; csak l°/0 éri el a magasabb kort. A hullák bonczolása a szervek elterjedt és mélyen ható elfajulására mutat. Mindebből már testileg is félreismerhetlenül egy elfajult emberi osztály jelenkezik. Mivel pedig ezen osztály folytonosan csak is önmagából ujul meg, ennélfogva az elfajulás nemzedékről nemzedékre fokozottt arányban halad. II. Értelmi tekintetben. Az emberek ezen osztályánál a magasabb szellemi képességek kisebb mértéke és az iutelligentia alacs'ouyabb foka általános jelenségként mutatkozik. Magasabb szellemi kimüveltetésre való képesség náluk teljesen hiányzik. Már a fiatal bűnösök iskoláiban is mutatkozik, ezen jellenség. Egy harmada a tanulóknak gyenge elméjű, felfogási képességük nehézkes és nem fejleszthető, gondolkodásmódjuk daczos. Perthben 6000 fogoly közül 12°/0 gyenge elméjű,, epileptikus, hajlamuk van az öngyilkosságra. És ezekből már le vannak vonva azok, kiket világos elmezavartság miatt a tébolydákba kellett áthei lyezni. A millbauki börtönről szóló hivatalos jelentésekből kitűnik, hogy 943 bünhöncz közül 218 gyenge elméjű volt, ezen kivül 34 volt epileptikus vagy elmebeteg, és a többi is a korlátolt észbeli tehetség és öröklött testi elsatnyulásuak többé kevésbé magas fokát mutatta fel. Tökéletesen ugyanazon eredmények észlelhetők az amerikai börtönökről szóló ujabb jelentésekben. A skotországi fegyházakban feltűnő, hogy sok fegyeucz annyira izgékony és indulatos, hogy ha ingerlik őket, egészen magukon kivüli állapotba jönnek, ' őrültekként dühöngnek, sőt mindeu ok nélkül dühösségi rohamokat kapnak, czivakodók, és semmikép sem fegyelmezhetők. Alig gondolható, hogy, ha valaki ezen minden öuuralkodás nélküli, gyenge elméjű, veszélyes és erkölcstelen felindulásoknak alávetett embereket látja, azokat ép elméjüeknek tartsa; annyi bizonyos, hogy nagy hasonlatossággal birnak a tébolydák némely lakóinak kedélyállapotával (folie raisouante, morál insanity) És a törvény ezeket mégis jogilag felelőseknek tartja. Természetesen az nem jut eszébe a bíráknak, hogy azon javithatlan bűnösöket, kik szokásból követnek el bűntetteket, szellemi állapotuk iránt megvizsgáltassák, mert ha ezt tennék, akkor bizonyára alapos kételyeik támadnának azoknak jogi felelőssége iránt. Hasonlóau áll a dolog az epilepsiával, mely Skotország börtöneiben 1%-al van képviselve, mig a szabadon élő lakosságnál az arány 0-009%-ot tesz. Nem a fogságban rejlik ezen aránytalanság oka. Az epileptikus bűnösök nagyobb részénél a betegség már a születésnél kimutatható mint hajlam vagy mint valódi baj. Betegségök nem csak görcsrohamokban, hanem a jellemnek és inteligentiának mélyen ható hiányában, felforgató hajlamaikban, beteges indulatukban is jelenkezik.