Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 39. szám - A második magyar jogászgyülés szakosztályi ülései

jövendő' szervezete mellett pl. politikai perekben a végrehajtó hatalom közegei lesznek vádlók is, birák is. V á r a d y Mihály az esküdtszék behozatala ellen beszél, mert számolván a tényleges helyzettel, társadalmi viszonyainkkal, közmiveló'désünk állapotával, fájdalommal bár, de kénytelen megvallani, hogy az esküdtszék nemes intézményének életbeléptetésére indítványt tenni nem érezné magát tiszta lelkiismerettel felbátorítva. De az életbe léptetésnek egyéb nehézségei is vannak s ezek közt szóló nézete szerint nem a legutolsó a nemzetiségi tekintet. J e k e 1 f a 1 n s s y Emil indítványozza: Mondja ki a jogászgyülés, hogy a polgári büntető törvénykönyv behozatalával egyidejűleg a sajtó ügyekre, a politikai vétségekre s minden egyéb bűnügyekre nézve az esküdtszéki intézmény houositassék meg. Csukássy Károly: Mind a szónokok, kik eddig az iuditvány ellen szólottak, nem támadták meg magát az esküdtszéki intézményt, hanem csak a mi társadalmi viszonyainkkal tartják összeegyeztethetlennek. Szónok pedig nemcsak a mi speciális viszonyainkat tekintve, hanem általában is tagadja az esküdtszéki intézmény czélszerüségét a bűnügyekre nézve. Nézete szerint az esküdtszék lerontja a bűnösség bizonyításának lehetőségét s az ítélet objec ti vitását, az egész Ítélethozatalt csak subjectiv felfogásra alapítja. Lehet-e bízni az embertárs élete feletti eldöntést olyanok subjectiv felfogására, kik nem tudják megítélni a lelki állapotot, a bűuössség fogalmát. Az esküdtszéket olyannak megítélésére álliták fel, minek megállapítására a tudomány nem volt képes. Hivatkozik hírneves irók hosszú sorára, s állítja, hogy sehol annyi Justiz-mord nem követtetett el, mint a hol az esküdtszéki intézmény van behozva. Nagy József: szintén az uj indítvány ellen szól s inconsequentiákat lát azoknál, kik mindenekelőtt egy büntető codex behozatalát kívánják s e mellett minden bűnügyet az esküdtek sujbectiv felfogására akarnak alapítani. Különben is az esküdtszékek behozatala az absolutismusnak, az önkénynek meghonosítása szép formában. Csak is ott alkalmazhatók nézete szerint az esküdtszékek, a hol a bíró, mint az állam szolgája érdekelve vau, a sajtó ügyeknél s a politikai vétségeknél és azért az ily értelmű indítványt ajánlja. Illés Károly pestmegyei ügyész gyakorlati példákkal illustrálja az esküdtszéki intézmény behozatalának czélszerütlenségét jelen körülményeink között. A népies elem befolyását szükségesnek tartja, de csak azon mérvben, a minőben ezen elvet a német Schöffengerichtek foganatosítják, mely törvényszékekben népbirák ítélnek tudományosan képzett bírákkal egy testületben, ugy, hogy a népbirák kisebbségben vannak. Kívánja, hogy a szakosztály a napirendre térjen és majd a jövő évben vitassa meg a kérdést azon módosításokkal együtt, melyek által a népelem befolyása biztosítandó volna." Végül dr. Friedmann Bernát, mind indítványozó még egyszer szót emelt és oda módosítja indítványát, hogy csak az esküdtszék behozatala mondassék ki minden mellékhatározás nélkül. A kérdés feltétetvén a benyújtott hat indítvány közül Jakabfalvyé nyert többséget. — Kimondatott tehát, hogy „minden bűntettekre, poli tikai é3 sajtóvétségekrehozassék be az esküdtszéki intézmény." Ezzel az ülés JJ26 órakor bezáratott. A III. Szakosztály harmadik ülése. (Sept. 26. reggel 9 órakor.) Elnök az ülést megnyitván, felkéri a szakosztályt, hogy az esküdtszék behozatala iránt tett indítványra vonatkozólag előadót válaszszon, ki azt a teljes ülés elé fogná terjeszteni. Erre a gyűlés Ritook Zsigmondot választja előadóul. Következik Dr. Melicher Ferencz indítványának tárgyalása a büntetőjogi elévülés tárgyában. Dr. Melicher Ferencz indítványozó röviden indokolván a beadott indítványt, felhozza, hogy az indítvány semmi ujat nem tartalmaz s csak azt czélozza, hogy egy régi általáuos elismerésben részesülő jogintézmény tétessék át büntető jogunkba, oly intézmény, melyről a legújabb éjszak Németország büntető törvénykönyvének egyik bírálója azt mondja, miszerint a bűnösség elévülése iránt a vélemények általánosan megegyeznek. Véleményezők hasonlókép elfogadják az elévülés elvét, azonban azon feltételhez kötik, miszerint csak akkor álljon helyt, midőn a tettes uj bűnnel nem terhelte magát, különösen Csacskó Imre ur azon feltételt is állítja fel, hogy a kár az illető által meg legyen térítve. Szóló nem oszthatja a véleményt, s az elévülés alapjául pusztán a hamis esküt veheti fel; osztván Schwarze szász államügyész azon nézetét, hogy a bűnösség elévülésének tulajdonképi alapja a népben élő jogérzet hatása, mely nem kívánhatja a n'gun elkövetett bűnesetek büntetését, ha az illető uj büntettél nem terhelte magát. Ha pedig igen, akkor, ugy bűnhődik érette. A kár pedig az elévülés által nem érintetik, s az elévülés daczára, a károsult félnek nyitva marad a/, ut előnyét polgári per utján érvényesíteni. A második véleményező Dr. Friedmann Bernát annak részletes {ejtegetésébe bocsátkozik, miként szabályozható a bűnösség elévülése. Szóló ezt feleslegesnek tartja, miután az a törvényhozás dolga és csak azon elv kimondására kiváu szorítkozni, miszerint az elévülés büntető jogunkba behozassék. Ami végre Csacskó Imre ur azon véleményét illeti, hogy ezen elv összes jogrendszerünk szabályozása alkalmával döntessék el, ezt feleslegesnek találja; miután a törvényhozás, ha már intézkedni fog, nem fog egyes novellákkal fellépni, hanem egy általános büntető törvénykönyv készítéséről fog gondoskodni, mely az összes büntető eljárásra ki fog terjeszkedni, ajánlja az indítványt elfogadás végett. Dr. S c h n i e r e r A1 a d á r: A bűnösség elévülését okok igazolják. Első az, hogy a fenyítő igazságszolgáltatás a czéllal sem egyeznék meg, ha a bűnvádi eljárás hosszabb idő folytán indíttatnék meg. Másik fontos ok, hogy hosszabb idő letol,ta után a bűntett nyomai elvesznek , inig a tényálladék homályossá és bizonytalanná válik. De a későn megindított bűnvádi eljárás a rágalom és gonosz akarat ellen sem nyújthat elegendő biztosítékot, mely nyomós körülményre '. már Demosthenes „vntn <I>on^íotog,í-íél& védbe- " szédében czélzott, midőn kiemelé, hogy Solon a a kereseti jog elévülését csak azért hozta be, I nehogy valaki hamis vád alapján elitéltessék. | A harmadik érv a bűntettes javítására vo- 1 natkozik, mert a büntető hatalomnak, mint ezt j Szokolay helyesen mondja: „nem fő és kizárólagos czélja ugyan a javítás, de olyan, melyet szem elől téveszteni nem lehet." Ha mindamellett vannak jogtudósok, mint Oersted, Henke és Zachariae, kik az elévülést ellenzik, ezt azért teszik, mivel az elévülés oly intézménynek tekintetik, mely által a törvényhozás önnönmagával ellenkezésbe jő, a mennyiben bizonyos veszélyes tényeket büntetéssel fenyeget, de ezen fenyegetést az elévülés kedvezménye által, nyomban visszaveszi. Téves levén azonban az alapgondolat, mely szerint a büntetés jogszerűsége annak ijesztő hatására alapittatik, hibásak az abból vont következtetések is. Azon aggály végre, miként az elévülés ösztönzésül szolgálhasson ujabb bűntények elkövetésére, szintén alaptalan, mert a bűnös arra, hogy az elévülést a maga javára igénybe vehetné, még csak némi alapossággal sem számolhat. A bűnösség elévülése nemcsak már az ó kor törvényeiben lelhető fel, de az alapgondolatra nézve teljes egyetértés is létezik, a különféle népek törvényei csak részletesebb meghatározásokban és az elévülés hatása és feltételei tekintetében térnek el egymástól. Az elévülés tárgyul az osztrák, hannoverai és porosz büntető törvénykönyv a bűnvádi, eljárást ismerik el, az elévülés tárgyául mások, mint a Code penal, badeni, bajor, szász és würtembergi és éjszaknémet szövetségi törvény szerint mind a bűnvádi eljárás megindithatása, mind pedig az itéletileg kimondott büntetés végrehajtása elenyészik az elévülés által. Némely törvénykönyv, igy a bajor szerint az ítélet elévülése félbe szakad minden ujabb bűnös tett elkövetése által is. A mondottak alapján szóló Dr. Melicher Ferencz indítványát elfogadás végett ajánlja, de kiegészitendőnek tartja azon részletesebb meghatározásokkal, melyeket Di. Friedmann Bernát terjeszt elő. Boor József csak általánosságban kívánja kimondatni az elvet, miután a részletekre nagyon eltérő nézetek lehetnek. Dr. Friedmann Bernát feleslegesnek tartja, hogy kimondja a jogászgyülés, miszerint a korszellem és tudomány kívánalmaihoz képest rendeztessék ezen kérdés. Ő ugy hiszi, hogy ez magától értetik. Ellene van az általáuos kijelentésnek és szükségesnek tartja, hogy néhány sarkalatos elv is kimondassák és pedig kívánja, hogy az 1. 4. 7. és 8-ik pontok alatt felsorolt elvek mondassanak ki, a 2., 5. és 6-ik pontok alattiak pedig hagyassanak el. Dr. Held Kálmán pártolja Friedmann módositványát utólsó pontot igy kívánja formuláztatni: „a büncselekvényből eredő kártérítési igények csak a magánjogi elévülési idő letelte után enyésznek el". Dr. Dárday Sándor azt találja, hogy a Dr. Held Kálmán által beadott módositvány tulaj donképen csak Friedmann ur módositványának egy ujabb módositványa s igy előbb Friedmann ur módositványát kivánja szavazás alá bocsáttatni. Az indítvány szavazás alá bocsáttatván a szakosztály többsége Dr. Melicher indítványát elfogadja s előadóul Schnierer Aladár, annak akadályoztatása esetére pedig Dr. Friedmann Bernát jelöltetik ki. Dr. Friedmann B. a büntettbeni marasztalás jogkövetkezményei tárgyában beadott indítványát visszavonván, a szakosztályrészéről pedig azt senki sem tevén magáévá, a tárgyalás sorrendje szerint Dr. Csukás9i Károly indítványa a büntető rendes közös illetőség tárgyában kerül tárgyalás alá. Indítványozó Dr. Csukássy K. indítványához sem többet sem kevssebbet mondani képe3 nem lévén, csak azon indokokat akarja előadni, melyek őt indítványa megtételénél vezették. Ugyanis tapasztalván számos esetben, hogy hazai büntető igazságszolgáltatásunkban a büntető jogi illetőség kérdésében a legkülönbözőbb, legeltérőbb nézetek uralkodnak, hogy e hiányon minél hamarább segítve legyen, ezen indítványt terjeszté a jogászgyülés elé. Ritook Zsigmond előadó a büntető jogi illetőség tekintetében háromféle nemét látja az illetőségnek: a bűntett elkövetése, a vádlott lakhelye és elfogatása szerinti illetőséget. A negyedik neme t. i. eredet szerinti illetőség ez idő szerint már nincs alkalmazásban. A lakhely s a bűntett elkövetése szerinti illetőség, különösen pedig az utóbbi a rómaiaknál volt divatban. A lakhely s különösen az elfogatás szerinti illetőség Németországban fejlődött ki, mely apró államokra levén felosztva , miután a kiadás nehézséggel volt összekötve, ha az elfogatás és lakhely szerinti illetőség nem állapíttatott volna meg, a büntettek sokszor büntetlenül maradtak volna. A mai jogfejlődés leginkább a bűntett elkövetésének helye szerinti illetőségét fogadta el. Az osztrák büntető peres eljárás szerint az illetőségnek azon neme van elfogadva, mely a bűntett elkövetése szerinti illetőség felé irányul, vádlott lakhelye szerinti illetőség csak a külföldön elkövetett bűntettekre nézve van fentartva. Hazai jogunkban pedig az illetőség minden nemét találjuk. De ujabb törvényszéki gyakorlatunk a bűntett elkövetése szerinti rendelkezés felé hajolt. Az 1843. évi büntető törvénykönyvi javaslatban is a büntettek elkövetése szerinti illetőség van irányadóul felvéve s csak is azon esetre, ha külföldön követtetett el a bűntett, vau fentartva a lakhely szerinti illetőség. A büntető jog subjectiv értelmében a jus puniendi az állami felség jogköréhez tartozváu, annak meghatározása, hogy mily közegek által gyakoroltassák, az állam jogában áll. Ennél fogva nem állitható, hogy az illetőségnek egyik vagy másik neme jogosb; annyit azonban kétségtelenül állithatunk, hogy a bűntett elkövetésének hely szerinti illetősége czélszerübb és ez leginkább a vizsgálatnál mutatkozik, midőn pl. a vizsgáló biró felvilágosítást, utasítást kér az illetékes bírótól; a végtárgyalásnál, a tanú kihallgatásánál, egyáltalán a szóbeli eljárásnál mutatkozik, hely szerinti illetőségnek előnye. Végre annyiból is előnyösebb, hogy ezen illetőségnél a büntetés sokkal hatályosabb, miután az elkövetés, helyszinén történvén, a példa mindenesetre hatni fog azokra, kik előtt elkövettetett. E mellett azonban vannak az illetőség e nemének nehézségei is s vannak esetek, midőn ezen illetőség nem alkalmazható. A bűn ismétlés s a bűnhalmazat esetében azon kisegítő eszközhöz lehet nyúlni, hogy az illetőség az utolsó