Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 39. szám - A második magyar jogászgyülés szakosztályi ülései

— 448 — az indítványt, mert az esküdtszéki intézményt csak uly országban véli meghouosithatónak, hol a polgárok jog érzlülete, s a polgári öntudat teljesen kifejlődött. De nagy kérdés, vájjon mi állunk-e már azon a ponton. A polg. jogérzület az ország megállapított rendjéhez való ragaszkodás és vonzalomban áll. Mi dolgozik az esküdtekben, a kik törvényhez egyáltalában nincsenek kötve a verdikt kimondásánál V Kétségkívül nem dolgozhatok egyéb, mint a vonzalom, és pedig vagy induvidualis vagy pedig az általános viszonyokhoz való vonzalom. Ha már most az ország rendje nincs oda kifejlődve, hogy ahhoz minden polgár feltétlenül ragaszkodik, akkor az esküdtekben nem az általános, hanem az induvidualis vonzalom a túlnyomó. Mig nálunk a jogérzület annyira meg nem szilárdul, hogy az induvidualis viszonyokhoz való vonzalmat ellensúlyozza az állam viszonyokhoz való vonzalom, addig szóló nézete szerint az esküdtek nem fognak biztosan Ítélhetni. Ma Ity us Arisztid mindenekelőtt a hozandó határozat horderejére akarja figyelmeztetni különösen azokat, kik mindenesetre az esküdtszék j intézménye mellett positiv jelentést akarnak j tenni, azonban a tett inditványnyal egyet nem értve, nem gondolnak máskép szavazhatni mint napirendre való téréssel; mert ha a szakosztály s illetőleg a teljes ülés az esküdtszéki intézmény mellett nem nyilatkozik kedvezőleg, a közvélemény alkalmasint a jogászgyülésnek ezen csak formális indokból eredő nemleges nyilvánulását az esküdtszéki intézmény ellen szóló határozatnak fogja tekinteni. Kormos nagyon is sötét színekkel festette nemzetünk er- | kölcsi helyzetét, társadalom és egyéb viszonyait viszonyítva a kérdésben levő tárgyhoz. Azt hiszi, hogy a többségnek meggyőződése az. hogy ezen állapotok még sem oly kétségbeejtők. Kormos azon nézetben vau. hogy nincs meg nálunk azon lelkiismeretes, művelt, a kor színvonalán álló, meg nem rontott, áldozatkész elem; szónok ellenkező véleményben van; igaz, hogy oly könnyen nem fogja ezt feltalálhatni, mint másutt a műveltebb országokban, de az még nem ok arra, hogy az indítványt elvessük. Mert hol van annak hévmérője, hogy a fejlődés fokozatos lépcsőzetén észre fogjuk vehetni a haladás fokát, melyhez az esküdtszék ellenzői ez intézmény életbeléptetését kötni akarják? Az előtte szólott azon igen mély, de nehezen érthető észrevétele, hogy t. i. az állami rendhez való ragaszkodás nem oly általános, hogy az abból fakadó jogérzület ne inkább az egyéni, hanem a köz érdeket tartotta szem előtt, ennek honczolgatásába nem akar bocsátkozni, miután az abban rejlő eszmét nem látja eléggé tisztán feltárva. Ha a nemzetiségi viszonyok szülték e tapasztalást, melyet a t. előtteszóló eléggé gyengéden beburkolva ad értésünkre, akkor szóló azt hiszi, hogy a nemzetiségeket csak j szabadelvű intézmények, oly intézmények által fogjuk teljesen hozzánk csatolhatni, melyet nekünk és nekik, és szóval mindazoknak, kik azon intézményekben részesülnek, alkalmat fognak nyújtani anyagi és szellemi fejlődésre. Ez a törvényhozási bölcsességtől fog függni, mi csak az elv enuntiálására vagyunk hivatva. Szóló maga is ugy szeretne odáig menni meddig fiitook megy, de ez által veszélyeztetve látja az ügyet. Mert hogy ha az indítvány anynyi részlettel fogadtatik el, attól tart, hogy azt el nem fogadja a jogászgyülés, tehát nem szeretne többet kimondatni, mint egy elvi kijelentést t. i. annyit, hogy az esküdtszékek ugy a politikai mint a sajtó vétségekre vonatkozólag léptettessenek életbe. Ritook által felhozott sarkelvekkel a tárgy még nem is lenne kimerítve ; kellene még ennél több az azokkal összhangzásban lévő sarkelvet megállapítani; ezt a szakosztály most nem tehetvén, az ügy érdekében, s hogy az elvi kijelentés ne veszélyeztessék kénytelen ezen pótlások elhagyására szavazni; azonban kívánatosnak tartja, hogy az állandó bizottság fontos kötelességének tartaná ezen sarkelveket a jövő jogászgyülésen vita tárgyául kitűzni. Ennélfogva az indítványt, melyét Dr. Friedmann nyújtott be, ily alakban nem fogadhatja el; Ritook indítványától pedig csak annyit kíván elfő- | gadtatni, hogy mondassák ki elvileg, miszerint ] az e.-küdtszéki eljárás politikai s sajtóvétségekre nézve honositassék meg. Ez utóbbira ugyan már j be van hozva; azonban még sem tartja felesle- j gesnek ennek kijelentését, miután összes jog- \ rendszerünk ujjá alkotásának küszöbén állunk, és nem tudjuk mit rejt a jövő erre nézve is. IV. Szakosztálynak ülése. (Sept. 25.) Az ülés, d. e. 91/, órakor megnyittatván, mindenekelőtt dr. Bróde Lipót közfelkiáltással elnökül és K ri s zti n k o v i c s Ede pedig elnök helyettesül, jegyzőkül pedig az elnök előterjesztésére Simon Gábor aradi és Timkó József gálszécsi ügyvéd urak választattak meg. Áttérve a napirendre az osztályhoz utasított 5 indítvány közül első sorban dr. Környei Ede köz- és váltóügyvéd következő indítványa vétetett tárgyalás alá: „Mondja ki a magyar jogászgyülés meggyőződéseként : a közjegyzőségi kényszer mint jogtalan majdnem a kivihetetlenségig czélszerütlen — mellőzendő, az az a honosítandó közjegyzőségi törvénybe fel ne vétessék: valamely jogügylet azért érvénytelen, mert az arróli okmányt nem a közjegyző szerkesztette és hitelesítette." K ö r n y e i Kde indítványa indokolásánál mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy az nincs maga a közjegyzőségi intézmény ellen irányozva, melyet ő részéről is melegen pártol, de épen mert pártolja, megóvni kívánja attól, mi arra nézve káros lehetne, ö elismeri ugyan, hogy az állam hatalomnak joga van az állampolgárok szabad rendelkezési képességét bizonyos jogügyletek körül megszorítani, de tagadja, hogy a jog a közjegyzői hivatalra alkalmazható, bár az államnak még ezen tul is terjedő hatalmat tulajdonit, minthogy azt tettleg megszorító joggal ott is bír, hol pénzünk, vagyonunk vérünk s életünkről van szó s azért szerinte nem is abban culminál a kérdés vájjon van-e az államnak joga, hanem abban vájjon midőn a közjegyzői kényszert megállapítja azon természetes határokon belül marad-e melyeken tul menve, nem is jogról nem is hatalomról, hanem zsarnokságról lehetne csak szó. Abból, hogy például a magyar törvényhozás nem rendelkezett az iránt, hogy a testi fogyatkozásban szenvedők szerződést máskép ne köthessenek, mint közjegyző közbenjöttével, még eddig senki sem következtethette, hogy ez által Magyarországban a jog és vagyon biztonság meg ingatva lett volna s a ministerium e részbeni törvényjavaslatában csak azzal indokolja e rendszabály behozatalát, mert az Bajor- és Francziaországban is életbe vau léptetve, hol nagyon czélszerünek s alkalmasnak bizonyult be. Ezt ő nem tarthatja elégséges oknak arra, hogy egy intézmény, mely Magyarországban teljesen ismeretlen, melynek semmi jogos alapja nincsen beho zassék. A házassági szerződés érvényének ily feltételhez kötése azt hiszi csak sértő feltevésen alapulhat, mely minden becsületes férfi s nőre csak kedvezőtlen benyomást lehet. Az ajándékozási szerződésre n zve elégségesnek tartja az írásbeli szerződést arra, hogy valakinek kereseti joga megállapitassék, habár azon szerződést nem is a közjegyző állította ki s hitelesítette. Tagadja tovább szónok azon állítást, mintha Magyarországban az átruházási jogügyletekről szólló szerződések nem a közjegyző által fognak szerkesztetni, akkor nem lesz Magyarországban vagyon biztonság s közbitel. Mindezek alapján kéri indítványát elfogadtatni. H a 1 m o s s y Endre előadó hoszassan refiectál Dr. Bróde Lipót ur véleményére. S ahhoz csatlakozva, kivánja, hogy ha nem is pártoltatok a közjegyzői kényszer, legalább mellőzését sem kéri kimondatni. Dr. Mannheimer Ignácz elvben pártolva Dr. Környei indítványát, következő modositványt nyújt be: Mondja ki a magyar jogászgyülés, miszerint nem tanácsos valamely jogügylet vagy jogcselekmény érvényességét körjegyzői okmány feltételétől függővé tenni. Utánna Bogdán Lajos melegen felszóllal a közjegyzői kényszer mellett, Környei indítványát elvettetni kéri. Dr. Engert Tivadar pártolja Dr. Köryei indítványát, ennek ellenében Pósfay Károly következő indítványt nyújtja be: a magyar jogászgyülés kimondja: a közjegyzőségi törvénybe felveendő, hogy az ingatlanokra vonatkozó dologbani jogok iránti jogügyletek; továbbá a házastársak közti szerződések, ugy siket-némák és va, kok szerződései érvényessége közjegyzői okirat felvételétől feltételeztetik. Timkó József és Simon Gábor pártolják I Pósfay Károly modositványát. Meixner a közjegyzői kényszer ellen nyilatkozik. Újhelyi Nándor a közjegyzői kényszert még általánosabban kívánná kiterjesztetni. Búsba ch Péter behatóan czáfolja a közjegyzői kényszer mellett felhozottakat s Környei indítványához csatlakozik. Pártolják még az indítványt Dr. Guln György, Dr. Schönberg Ármin s Halmay Károly. Ezek után Dr. Apáthi István indítványára a tanácskozás egy órakor felfüggesztetvén a délutáni 3 órakor folytatólagos ülésben. Benyács Mihály a közjegyzői kényszer ellen azóllalt fél s kijelenti, hogy legfelebb azt pártolhatná, hogy az részbeni hatáskör az ugy is elég szaktudománnyal biró ügyvédekre is ruháztathatnék által. Dr. Em mer Kornél Pósfay inditványát pártolja. Mig Gyura Adolf Dr. Környei indítványa mellett szóll. Utánna Nagy János következő inditványnyal lép fel: „Vetessék el ugyan a közjegyzői kényszer, de adassék meg a jegyzői okmányoknak, hogy mint teljes vagy közhitelű okmányok végrehajthatók legyenek; másfelől a magán okiratokra az ingatlanok átruházásánál a hitelesítés kényszere törvényül mondassék ki. Pulszky Ágoston, Pósfay Károly inditványát pártolja. Dr. Szontagh Kálmán pedig Dr. Környei indítványa mellett szóllal fel ugy Dr Apáthy is. Tomsics Bertalan e kérdést elnapoltatni kivánja, el nem fogadása esetében pedig Dr. Környei indítványához járul. Ezután Teleszki István elvben pártolva Dr. Környei inditványát ahhoz a következő modositványt nyújtja be: Mondja ki a jogászgyülés, hogy a jegyzői kényszer azon értelemben, miszerint valamely jogügyletnek érvényessége vagy dologbani jogszerzése az okiratok közjegyzői felvételétől vagy hitelesítésétől tétessék függővé, mellőzendő. Ezzel az vita befejeztetvén, Dr. Környei végszavába hozzájárul Teleszki István módosításához. A kérdés föltétele iránt felmerült rövid vita után a szakosztály Dr. Teleszki István inditványát szavazattöbbséggel elfogadták. A második magyar jogászgyülés tagjainak pótnévsora. Arnóvljevics Vazul kir. tanács. Nagy-Kikinda. Bittó Ernő tszéki ülnök Aranyos-Maróth. C/aupper István ügyvéd Szt.-Endre. Emánuel József ügyvéd Udvard. Fittler Dezső orsz. képviselő Tata Geszner Elek ügyvéd Tápió-Szele. Hegedűs János tszéki biró Eger. Kosztonovics Jenő ker. főügy. Nagy-Kikinda. Markovics István ügyvéd Nagy-Kikinda. Dr. Máday Sándor ügyvéd Pest. Petróczy Gellért ügyvéd Kassán. Radlinszky Ignácz megyei jegyző Alsó-Kubin. Szelvényi Imre tszéki előadó Sz.-Endre. Stróbl Ferencz ügyvéd Nagy-Kikinda. Vidliczkay József orsz. képv. Nyíregyháza. A második magyar jogászgyülés tagnévsorába becsúszott értelemzavaró sajtóhibák. Daczó Pál helyett: Dacsó Pál. Sásfy Benő helyett: Sági Benő: Vegyes közlemények. Egyleti közlemények. * (A mai napra délutáni 4 órára tervezett diszebédnél) egy teríték ára (egy üveg bor és kenyér beleértésével) 3 frt. — Az as zt al o k o n ké s z en tartott italokon kívül netán külön megrendelendő italokért, az étlap szerinti árak külön fizetendők a pinczérnek a megrendelők által. * (A j og á s z gyülé snek) 1567 bejelentett tagja van. Pe»t, Í871. Nyomatja Rudnyánszky A. (Veczi- es tiégiposts-utcza szögletén, Szentkirályi-féle házban 14. szám.)