Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 37. szám - A távirdai jog 1. (r.)

4-2-2 állapított jogviszonyoktól — az által, hogy a tőzsdei értékekről adott folytonos tudósítások ; segítségével a „speculatió" finom hálóját még j mesterségesebbé szövi. Nem hálótlan munka tehát az ezentéreu felmerülő jogi kérdéseket köze- i lebbről vizsgálat alá venni. Ezen feladatot tűzte ki magának a ezimben j megnevezett munka, melynek fonalán fog haladni | jelen fejtegetésünk is. Mielőtt azonban a felmerülő jogi kérdések I fejtegetésébe bocsátkoznánk, szükséges lesz az áílamviszonyát a távirdákhoz megállapítani. A kérdés mindenekelőtt az, hogy mily jogai vannak az államnak a távirászatot illetőleg. Sokat lehet arról vitatkozni, váljon a távírda jus regale-e vagy nem az, vitatkoztak is róla a jogtudósok. Nevezetesen Baseler ( System d. gem. deutschen Privatr.) tagadja, hogy a távirdákat illetőleg jus regáléról lehetne sző. Azonban más nagyhírű jogászok, többek közt Bluntschli, az | államnak ebbeli jogát a regáléra vezetik vissza. Ugyanezen nézetben van szerzőnk is, ámbár ő hozzá, mint a schweizi köztársaság polgárához, közel állott volna ezen, a jus regáléra való alapithatását kétségbe vonni. Az tény, hogy az államok legnagyobb része kizárólag önmagának tartotta fenn a távírdák felállítását, és igy azon fogalom, melyet jus I regale alatt szoktunk érteni, meg van adva. Egé- • szen más kérdés az, hogy az államok helyesen | és czélszerüen cselekedtek-e, midőn ezt tették. Azonban e kérdésre is a szerzővel és a legjelesebb nemzetgazdászokkal egyetértőleg igennel, kell felelnünk. Az igaz, hogy a mai nemzetgazdaságtan arra törekszik, hogy azon iparnemeket, melyek jelenleg még az állam közvetlen kezelése alatt állanak, annak kezéből kivegye. De ezen törekvést sem szabad a végletekig vinni. Nem lehet tagadni, hogy vannak bizonyos iparágak, melyeknél igen fontos tekintetek ajánlják, misz rint közvetlen az állam által kezeltessenek. Ezek közé tartozik a távírda is. E mellett szól ezen intézmény rokonsága és szoros kapcsolata a postával, továbbá az is, hogy kétséges, váljon magánosok képesek lennének-e a távirdáknál oly egységes és összevágó kezelést létrehozni mint az állam. De ettől eltekintve is igen fontos körülmény az, hogy az állam nem kénytelen a távírdák számára uj személyzetet felállítani, hanem alkalmazza a már meglevőt, holott magánosok kénytelenek volnának egészen külön kezelési személyeket felállítani, a mi a költség tekintetében épen a távirdánál, hol a többi kiadások csekélyek, igen lényeges különbség. A legfőbb államban elismer- , ték ezen tétel valóságát és ennek alapján a távírda mindjárt kezdetben a jus regálé fonalán az állam kezében megtartatott. Csak is Angliában és Amerikában hoztak létre magántávirdákat. • Azonban Angliában 1868-ban elhatározta a parlament: hogy az állam a távirdai hálózatot az egész birodalomban megvásárolja és a távírdák kezelése az államra ruháztassék. Ezen határozat az óta végre is van hajtva. Az amerikai egyesült államokban ugyanazon irány mutatkozik. A congressus ugyanis arra törekszik, hogy a távírdák a póstával egyesittessenek és a kormány teljes ellenőrzése alá helyeztessenek. Két ily fontos és irányadó nemzetnek ezen eljárása szintén arra mutat, hogy czélszerübb egyelőre a távirdákat állami kezelésben meghagyni. A szabályt tehát az állami kezelés képezi. E mellett azonban megtörténik, hogy az állam bizonyos vonalokra nézve egyeseknek is engedélyt ad távírdák fellállitására. Ilyen a bécsi „Local-Telegraf", mely magánvállalkozás utján jött létre és az állammal kötött szerződés folytán a beszedett dijak egy részét az államnak tartozik átengedni. Az ilyen esetek jogi szempontból szabadalmat képeznek, melynek utján az állam azon jogot, melynek gyakorolhatását önmagának tartotta fenn, részben magánosoknak engedi át, fenntartja azonban magának a főfelügyeletet a vállalatra. Eltér ettől azon alakulat, mely a magántávirdái.ra nézve Angliában ez év elején szüut meg, és Amerikában még jelenleg is fennáll. Ott a távírda tulajdonosa csak oly viszonyban van, illetőleg volt az állammal, mint pl. a vasutak tulajdonosa, és itt regale-jog átengedéséről nem, hanem csak is engedélyezésről és főfelügyeletről lehet szó. Meg kell még emlitenünk azon távirdákat, melyekbe az államnak épen semmi beleszólása nincs, még ott sem, hol a távírda regálét képez. Ezen eset az, midőn, valamely magánember készít távirdát egyik fekvőségéből a másikba, oly czélból, hogy üzletében vagy gazdaságában a közlekedést gyorsítsa, a mint ez pl. különböző gyártelepeknél szokott történni. Az ily távírdák előállítására való jog természetesen magának a tulajdonjognak következménye, és jogilag összeesik azon jogosultsággal, hogy a tulajdonos saját telkén házat építhet. Mig az ilyen távírdák az emiitett czélon belől használtatnak, addig nem szolgáltatnak okot jogi kérdésekre, addig nem lehet szó az államhozi viszonyról. Megtörténhetik azonban, hogy ezen magántávirdák idegen területet is érintenek. Itt már megkezdődik az állam ellenőrzési joga és ha ezen távírdák netalán harmadik személyek számára szállítanának sürgönyöket, akkor oly országokban, hol a távírda állami regált képez, az illető távírda tulajdosa köteles a bevett dijat az állami hatóságnak átszolgáltatni. Törvényszékijtárgyalások. * (A .1 á s z-f e 1 ső- sz e n t-G y ö r g y i v ála sz t á s i. ki h ágás o k) felett f. hó 4-én volt a végtárgyalás a pestmegyei fény. törvényszék mint delegált bíróság előtt. Vádlottként 58 egyén jelent meg, kik közül Hegedűs Johanna két évi, Polgár József, Laczkó István, BuboriPéter, Magyari Komis Imre egy-egy évi, Mészáros József és Király Gáspár 3/4 évi, Herédi Pál és Krizsán Ferencz félévi, Nater Kővágó P á 1 öt havi, Tóth István Pál négyhavi, Turjáni Királyi Albert három havi fogságra ítéltettek. Ezek a verekedés és ezzel egybekötött vétkes emberölés bűntényében Ítéltettek bűnösöknek. Kabók István hat havi, B a t a János, ifj. Juhász János és Kalmár három havi, Túri Orbán két havi, TurjányiAndrás, Turjányi István és Fodor János két-két havi, Kada Imre hat havi, T ö r ö k Albert három havi, K r i z s á n János két havi, Kovács János és Rimóczi Imre három - három havi és Szíjjá r tó József két havi fogságra ítéltettek mint a nyilvános erőszakoskodás bűntényében elmarasztaltak, továbbá L é v a y János, Rusvai Farkas Albert, Turjáni Péter, Török Mihály, Pinczi János, Molnár József, Turi Orbán, Bubóri Mátyás, Török Bundi János és Török István vádlottaknak a vizsgálati fogság tudatott be büntetésül, és a többiek bizonyítékok hiányából felmentettek Az eljárási és védői költségek 1030 frt 60 krban állapittatak meg. * (Betörés és lopás.) Mintegy négy hét előtt Theodorovics A. D. pesti kőbányai sertésszállásait reggel feltörve találta, melyekből 5 darab legkövérebb disznaja hiányzott. 0 feljelentette az esetet az ottani mezei kapitányságnál, de a legerélyesebb kutatás mindaddig is siker nélkül maradt, mig Theodorovics névtelen levélben tudósíttatott, hogy három bojtár törte föl szállásait, kik ellopott disznait Kirchmann János, kőbányai korcsmárosnak adták el. Ezen értesítést Theodorovics bemutatta a hatóságnak, mely azonnal Kirchmann házában motozást rendelt el, és az ellopott öt disznóból még két darabot* ott találtak. A három leöltből még 35 frt áru hust és szalonnát is találtak. Kirchmann letartóztatott, és a vizsgálatban azt vallotta, hogy ő egy ismeretlen paraszttól vette a disznókat. De később kitűnt, hogy a bojtárok Altvich Miksa, Nagy Ferencz és Sladek A. a betörést és lopást Kirchmann izgatására követték el; tehát ezeket is befogták. A végtárgyaláson, a gazdag korcsmáros, ki az egész bünterhet magáról a bojtákrora akarta hárítani, minden tudomást, mely ezen lopásra vonatkoznék, tagadott, mig ellenben a három tolvaj határozottan azt állitá, hogy Kirchmann János felkérte őket arra, hogy lopjanak a szállásokból sertéseket. — Elnök: (Kirchmanuhoz) Ismerte- ; ön ezen egyéneket? — Kirchmann: Nem! — Elnök: (a tolvajokhoz.) Igaz-e ? A tolvajok, (egyhangúlag) Dehogy !—Elnök: Mivel tudjátok állittástokat bizonyítani? — Altvich: Mink ettünk, ittunk Kirchman urnái, és adósok is maradtunk nála, még krétával tartozásainkat fel is irta az ajtóra. — Elnök : (Kirchmannhoz) Mit felel erre ? Kirchmann: Hogy minden tolvaj szemtelem! Elnök: (a tolvajokhoz) Hogyan jöttek azon gondolatra, hízott disznókat lopni a kőbányai szállásokból, holott azok be vannak zárva és őrök vigyáznak rájuk ? — Altvich : Kirchmann ur biztatott bennünket, és mikor a sertéseket éjjel elhoztuk, azt mondta nekünk, hogy maradjunk az országúton, mivel haragban él házaszszonyával, és ez a lárma miatt még jobban felbőszülne ; arra is tanított minket, hogy reggel I kapujánál kiáltsuk be: Gazduram, nem kell disz1 nó ? Olcsón adjuk! — Elnök: (Khchmairnhoz) | Nos? — Kirchmann: Ez mind nem igaz. Én i ezen egyéneket azelőtt soha sem láttam, és a ! vevés alkalmával is csak parasztoknak tartotj tam. — Elnök: Mennyiért vette a sertéseket? ! — Kirhmann: Száznegyven forintért. — Elnök: Ki is fizette ezen összeget: — Kirchmann: Nem. ! Csak 19 forintot adtam foglalóképen. — Elnök | Hogyan ölhette tehát le a disznókat, ha még | ki sem fizette ? — Kirchmann: Nem tudhattam súlyukat és kövérségüket. — Elnök: (a károdhoz) Mi volt az ellopott disznók érteke összesen ? — Theodorovits: 245 forint. —Elnök : Mennyi került vissza ?— Theodorovits : 114ft — Elnök : A ! még meg nem téritett kár tehát 131 forint. — Theodorovits: Igen. — Evvel a bizonyitéki el' járás be volt végezve, és Papp Bilkey Mihály, mint közvádló, Kirchmann János mint honszerző ellen egy évi, Altvich Mihály főtettes ellen 16 havi, Nagy Ferencz és Sladik A. ellen pedig 8 havi súlyos börtönt indítványozott. — A pest városi fenyítő törvényszék Kirchmannt egy évi, Altvichet 18 havi, Sladek A. és Nagy Ferenczet egy-egy évi súlyos börtönre ítélte. * (Görgey-per B éc s b e n) Görgey Sándor jogtudor ellen, ki bécsi születésű és Görgey Arthur tábornoknak unkaőoscse. csalási bflnper van folyamatban Bécsben. A tényálladék a vádlevél i szerint röviden ez: 1865-ben meghalt a Kohlmarkton 1. szám alatt Az Adolf illatszer kereskedő, egy özvegyet és 4 gyermeket hagyva hátra, kiknek gyámjául az özvegy nő: Az Eleonóra neveztetett. 1866-iki leltár szerint a vagyon 4016 ft activát tűntetett fel. Az üzletben mint kassirnő volt alkalmazva Burgár Louise, kivel Görgey régóta gyöngéd viszonyban volt s kit később el is vett. Ezen nő "által j befolyást gyakorolva az örökhagyó egyik leányá, ra : Adolfinere, Görgey kivitte, hogy 1866. sépj tember 19-én gyámtársnak neveztetett ki a tvszék által, daczára, hogy csak 1844-ben születvén erre nézve nem birt törvényes korral, de ő ezt elhallgatta. Most minden tevékenységét oda összpontosította, hogy az egész hagyatékot neje kezére játsza, kinek az üzlettel szemben rop| pant követeléseket formált, nevezetesen 1870. jal.-ban beadott a törvényszékhez egy kimutatást, mely szerint a hagyaték, midőn ó' átvette, nemcsak.*hogy actiával nem birt. hanem 17 ezer forint passiva mutatkozott rajta. Azonban dr. Riegler curátomok neveztetvén ki, részletesen kimutatta, hogy Görgey eló'dása teljesen hamis s igy ellene a bűnt. törvénytvk. 197. és 200-dik §-ai értelmébeu csalási bflnvád emeltetett; — nem csak, sőt a b. tvk. 460. §. értelmében lopással is vádoltatik, a mennyiben Weis Mari határozottan azt állítja, hogy férjétől két szivar- és két borostyánkő szopókat lopott el. azonkívül az Az család tulajdonához tartozó több tárgy találtatott Görgeynél. melyeknek jogszerű bírálásáról vádlott legkevesebb felvilágosítást sem képes adni. — A per tárgyalása sept. 4-én vette kezdetét a bécsi feuyitőtőrvényszéknél s vagy négy napot vett igénybe. * (45.000 ft provisio) Pestmegye poi gári törvényszéke előtt múlt héten folyt le egy per, melynek tárgya a fővárosi körökben sokak előtt már ismeretes. A bíróság Vári Szabó Antal (elnök), Gál Ferencz előadó s Zimányi Alajos ülnökökből állott. A tényállás a következő: A gödöllői uradalom évekkel ezelőt Sina báró birtokából a belga Langrand-féle bank s egy angol bank birtokába ment át, mely bankoknak Scháffer Nándor lovag volt képviselőjök. A bankokkésőbb az ismeretes körülmények folytán kissé megszorultak pénz dolgában s azért el akarták adui a szép birtokot, de a nagy uradalom területét parczellákra felosztva sokkal nyereségesebben vélték értékesíthetni, mintha egészben eladják, mert az ily roppant birtokokra nézve nem mindig találkozik vevő. Petényi Ottó ur azonban vállalkozott vevőt szerezni az egész birtokra s Regenhardt Ferencz úrral, a belga bank tanácsosával meg is beszélte a dolgot, hogy legczélszerübb ez uradalmat ő felségének a királynak ajánlani megvétel végett. Petényi magánkihallgatást kért s nyert a királynál, a király előtt előadta az ügyet s a koronázás utáu az országgyűlés csakugyan megvette a gödöllői uradalmat 1.800.000) frt m és bekebelezte azt a koronajavak közé. A vételár lefizetése után Petényi megjelent Scháffer Nándor urnái és 45.000 forintot kért