Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 36. szám - Személyes jogok bejegyzéséről

— 40? — a bekeblezett jogot egy harmadik kárá­val is gyakorolni lehessen, a mint ez a vizvásárlásra nézve a ptk. 1070. §-ában világosan kiemeltetik. Másrészről látni való, hogy az e 1 a d ón kivül mást a vételár visszafizetésére s a vétemény visszavételere kötelezni még a viszeladási jog bejegyzése ese­tében sem lehetne, s igy e jog nem tar­tozván azok közé, melyek bejegyzés ál­tal absolut hatásuakká válnak, — nem is képezheti telekkönyvi bekeblezés tár­gyát. Az elővásárlási jog kikötése (pactum protimiseos) a vevő fél azon kötelezett­ségét vonja maga után, minélfogva azon esetben, ha a megvett dolgot ismét eladni akarná, annak megvételével azt, a kitől a dolgot ő maga vette, megkínálni tar­tozik. A ptk. 1073. §-a szerint ezen jog is mindenki irányában érvényesithetővé válik, ha a telekkönyvbe bejegyeztetik, s ha ily esetben a dolog — az eladó meg­kinálása nélkül vétetett volna meg más által, — az elővásárlásra jogosított a dol­got az uj vevőtől bejegyzett elővásárlási joga alapján elperelheti. De ha a dolog bírói árverésen adatott el, az elővételre jogosított félnek a legtöbbet ígérő ellen kereseti igénye még azon esetben sincs, — ha a ptk. 1076. §ának ellenére az árverésre különösen meg nem hivatott volna. Be nem keblezés esetében a jogosí­tottnak csak kártalanítási igénye vau az ellen, kinek a dolgot az elővásárlási jog fentartása mellett eladta, és pedig azon érték erejéig, melylyel vagyona az elő­vásárlási jog gyakorol hatása által gyara­podott volna. Ugyanez áll a be nem jegy­zett viszvásárlási jog megsértése eseté­tében is. A mi a bérleti jogokat illeti, — ezekre nézve a ptk. 1120. §-a azt rendeli, hogy a bérlemény elidegenítése és átadása a bérleti szerződés hatályát megszünteti, oly módon, miszerint a bérlő, kellő fel­mondás után az uj tulajdonosnak a bér­leményt átadni tartozik. De csak akkor, ha a bérleti jog a telekkönyvben beje­gyezve nincs, mert különben a ptk. 1095. §-a szerint az uj tulajdonos is tartozik a bérlő jogát a bérleti idő még hátralévő részére nézve elösmerni. Azonban az ily telekkönyvi bejegyzés sem bir e hatály­lyal, ha a bérlemény végrehajtási árve­rés utján adatott el, ez esetben a bérlő­nek „csak a kárpótlásra nézve marad fenn elsőbbségi joga" (ptk. 1121. §.) Minthogy ezen elsőbbségi jog tulaj ­donképen zálog természetével bir, látni való, hogy a bérleti jogok bejegyzése al­kalmával a bérlő egyszersmind törvényes zálogjogot nyer, — azon netaláni kárá­nak biztosítására, melyet szerződésének — az árverés közbejötte folytán — a kikötött lejárat előtti megszüntetése kö­vetkeztében szenvedne. E törvényes zá­logjogelsőbbsége,— bár maga a kárigény csak később létesült, visszahat a törvény rendeleténél fogva a bérleti jogok bejegy­zésének időpontjára, — s egyenlő rang­sorozattal bir a bejegyzett bérleti jo­gokkal. A ptk. 1233. és köv. §§-ai által sza­bályzóit házastársi vagyonközösség, — mint a német particuláris jog sajátszerű intézménye, — nálunk fenn nem áll, — ha tehát házastársak közt társasági szer­ződés által vagyonközösség állapíttatnék meg, ennek érvénye és hatálya nem az oszt. ptk. fentemiitett pozitív szabályai, hanem a társasági szerződés természeté­ből folyó átaláuos jogelvek szerint és ha­zai jogunk idevonatkozó határozatai ér­telmében volna megítélendő. — I ><.• a mennyiben az ily szerződés által ingat­lanok is közösekké tétetnének, s a kö­zösségi jog telekkönyvileg is bejegyez­tetnék, — ily esetben jelenleg is az 1236. §. határozatai lennének alkalma­zandók, — s a mennyiben a társasági szerződés világos tartalma mást nem ren­delne, — azon fél, kinek javára a kö­zösségi jog telekkönyvileg beigtattatott, csak nuda proprietassal bírna, s teljes tulajdonossá a közössé tett ingatlannak őt illető felére nézve csak a másik házas­társ holta után válnék. Kzek tehát azon személyes jogok, melyek telekkönyvi bejegyzés tárgyát ké­pezhetik. — Minthogy azok természete telekkönyvi bejegyeztethetésök daczára a dologbeli jogok természetétől lényegesen eltér, s mégis azok bejegyezhetésének sem belső kellékei, sem alaki feltételei iránt a telekkönyvi szabályok különös intézkedéseket nem tartalmaznak. — en­nélfogva ugy az elmélet, mint a gyakor­lat terén egészen ellenkező irányú téte­lek állíttattak fel azon kérdés megfejté­sére nézve, — hogy a bejegyzésre al­kalmas személyes jogok bekeblezésének kellékei és feltételei teljesen azonosok e a dologbeli jogok bejegyzését szabályozó határozatokkal. — E tekintetben az egyik vélemény odajárul, miszerint a házastársi vagyonközösség kivételéve), melynek be­jegyzése tulajdonszerzésre vezet s igy dologbeli jogot alapit, — minden szemé lyes jog a másik fél beleegyezése nélkül is bekebelezhető; — ha tehát az okirat egyrészről a telekk. rendelet általános határozatainak megfelel, másrészről pe­dig a bekeblezési engedélyen kivül a be­keblezéshez megkívántató minden kellé­kekkel bir, — akkor annak alapján nem előjegyzés, hanem bekeblezés elrendelé­sének van helye, miután a bekeblezési engedély ily esetben tökéletesen felesle­ges. E felfogás mellett a következő ér­vek hozatnak fel. A viszvásárlás és elő­vásárlási jog, valamint a bérleti szerző­désből eredő jogok a ptk. 1070, 1073. és 1095. §§-ai szerint azon tulajdonság­gal bírnak, hogy telekkönyvi bejegyez­tetésük pillanatában „dologbaui jogokká" válnak. A felsorolt személyi jogok ezen sajátsága törvényen alapulván, — nem lehet, hogy e tulajdonságuk megnyerésé­hez még a másik szerződő fél beleegye­zésének is kelljen járulnia. — A szemé­lyes jogok bekeblezése nem képezi ama jogok szerzés módját, — a bejegyzés ez esetben nem egyéb, mint a már meg­szerzett jog hatályának szélesbitése. — Miután végül a hivatkozott szakaszok egyszerűen csak azt mondják, hogy a személyes jogok bejegyeztetésük által nemcsak a közvetlenül kötelezett szerző­dő fél, hanem a dolog más birtokosai el­lenében is hatályosokkká lesznek, a nél­kül, hogy különöse.í megjelöltetnék azon személy, kit a bejegyzési jog illessen, látni való, hogy a viszvásárlási és elő­vásárlási jog, valamint a bérleti jogok bejegyeztetése kizárólag azt illetik, a kit magok a jogok illetnek, — és pedig tel­jesen függetlenül a másik fél beleegye­zésétől. Fődolog az, hogy mindazon ha­tározatokat, melyek a dologbeli jogok megszerzését szabályozzák, — egv ezek­től lényegesen eltérő jogintézményre an­nak különös természetére való tekintet nélkül egytől egyig alkalmazni nem sza­bad, — a miből az következnék, hogy a telekk. rend. 81. §-ának e).pontja, — mint a viszvásárlási, elővásárlási és bér­leti jogok természetével nem egyező, — azok bejegyeztetésének megengedésénél alkalmazásba és tekintetbe nem jöhet. Kétséget nem szenved, hogy a sze­mélyes jogok nemcsak lényegökre nézve, hanem telekkönyvi bejegyeztetésök czélja és alapja tekintetéből is, különböznek a dologbeli jogoktól, — a kérdés csak az, váljon e körülményből az következik-e, hogy a személyes jogok a kötelezett fél beleegyezése nélkül is telekkönyvileg be­kebelezhetők egy különben bekebelezésre alkalmas okirat alapján, vagy pedig épen ellenkezője ennek, — az t. i. hogy sze mélyes jogot bekebelezési engedély nél­kül nemcsak bekebelezni, de még elő­jegyezni sem lehet, — habár a bemuta­tott okirat a betáblázási engedélyen ki­vül a bekeblezésre nézve szükséges min den egyéb kellékkel el van látva, — igy dologbeli jogok előjegyzésére ' a te­lekk. rend. 87. §-a értelmében minden esetre alkalmas volna. Aaon felfogás igazolása tekintetéből, miszerint személyes jogoknak sem bekeb­lezése, sem előjegyzése meg nem enged­hető, a kötelezett fél bekeblezési nyilat­kozata nélkül, — mindenek előtt figye­lembe veendő, — hogy a dologbeli jo­gok, amennyiben származati szerzésmód mellett szereztetnek, — mindig oly jog­ügyleteken alapulnak, melyek az átru­házó félre nézve az átadás teljesítését jogi kötelezettséggé teszik. Minthogy pe­dig ezen átadás ingatlanokra vonatkozó jogoknál, mint szerzésmód, csak telek­könyvbe igtatás által eszközölhető, ennél­fogva a másik félnek szerződési kö­telezettsége megengedni a be­keblezési, melynek csak a clausula intabulandi alakszerű megadása által te­het eleget. Nem igy a bekeblezésre al­kalmas személyes jogoknál, — mert ezek­re nézve a bekeblezés megengedésének kötelezettségét a jogügylet természetéből kimagyarázni egyátaláu nem lehet. — Igy a viszvásárlási fog fentartásából egy­szerűen csak az következik, hogy a ve­vő az eladó kívánságára a megvett dol­got ennek visszaadja, — de nem azt is, hogy e visszaváltás jogát biztosítani is tartozik. Ebből már most az következik, hogy dologbeli jogoknál valamely előjegyzett jog igazolása az által is elérethetik, ha a per utján kieszközölt birói Ítélettel oly jogügylet létrejötte állapittatik meg, melyből az átadás, illetőleg a bekeblezés megengedésének kötelezettsége foly, — mint pl: a csereszerződésből vagy el­adásból a ptk. 1047. és 1061. §-ai sze­ri,^. — mert a csereszerződési vagy adásvevési jogviszonyt megállapító ítélet szükségkép az átadásba marasztalást, vagyis a bekeblezéshez való jog elösme­rését is magában foglalja. — Pollenben a bekeblezésre alkalmas személyes jogok megítélése csak praejudicumot képezhet 8 iffy semmi egyebet nem állapithat meg, — mint az alperes fél abbeli kötelezett­ségét, hogy felperes személyes jogát el­seget, ^ d/vnág08ÍVI1 elvállalt köte­ísmerje,

Next

/
Oldalképek
Tartalom