Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 33. szám - Adalékok a polgári törvénykezési rendtartás revisiójához [9. r.]

— 383 ettől a közhitel érdekében az ingóknál is kívánatos, hogy az örökös hitelezője, mihelyt az örökös nyilatkozik, hogy az örökséget elfogadni kész, zálogjogot szerezhessen a hagyatékhoz tartozó ingóságokra. Ezt előre bocsátván áttérek a prrdtás örökösödési eljárásra vonatkozó szabályainak bírálatára, hogy kimutassam, miszerint azok jelen szerkezetükben fenn nem tarthatók. ki 562. §. a városi tszék gyámhatósági osztályát mint oly hatóságot emliti, mely az örökösödési eljárás vezetésére van hivatva. Nézetem szerint az nem helyes; mert a gyámhatóság nem birói.hanem csak administrativ hatóságnak tekintendő, melynek hatásköréhez nem örökségi jogok feletti határozat hozatal, sem oly bírói cselekmény, mely ily határozatnak alapjául szolgál, hanem csak a gyám vagy gondnoknak kinevezése, azoknak a gyámoltak és gondnokoltakkali elbánása, ez utóbbiaknak érdekük képviseltetése, a vagyon mikénti kezelése feletti őrködés, a gyámok, és gondnokoknak az árvak érdekében adandó utasítás, számadásaiknak megvizsgálása, a gyám vagy gondnok által kötött, a gyámoltak és gondnokoltak vagyonát terhelő szerződések ugy szinte az örökösödési eljárás folytán létrejött egyességek megbirálása, ezeknek*jóváhagyása, vagy a jóváhagyás megtagadása is stb. tartozik; de legkevésbé sem tartozik hatásköréhez azon kérdés eldöntése, ki legyen valamely elhunyt személynek örököse ? Egyébiránt ha már a prrdtás városokban a gyámhatóságot szerepelteti az örökösödési eljárásnál mint bíróságot, miért nem teszi azt megyékben is. hol szinte vannak gyámhatóságok? a megyei gyámhatóság hatáskörét az 575 §. értelmében csak a gyámnak illetőleg gondnoknak kinevezéseire szorítván. Az 575 szerint — mennyiben az 5G0 §. b. poutjára hivatkozik — a távollévők részére gondnok kinevezése a gyámhatóságot illeti. Már pedig ha a távollévők kis korúak vagy olyanok kik gondnokság alá tartoznak, részükre ugyanazon 575 §. szerint — a mennyiben az 560 § a. pontjára hivatkozik — a gyámhatóság amúgy is rendel gyámot: azonban ha a távollevők önjogosultak, azokhoz a gyámhatóságnak semmi köre. Ehez járul az is, hogy e tikintetben az 5<5 §. az 576 §-al ellentétben vau, miután amaz szerint a távollevőknek gongnokot a gyámhatóság nevez; emez szerint pedig azt a bíróság, mely a hirdetvényt kibocsájtja, rendeli, és pedig a távollevők veszélyére. Azon gondnok, melynek kinevezése a gyámhatóságot a dologtermészeténeí fogva is illeti, lényegesen különbözik azon gondnoktól melyet a bíróság a hirdetvény kibocsájtásakor nevez ki, vagy kinevezni fog, miután amaz a gondnokoltat minden ügyleteiben képviseli, emez pedig azt csak az örökösödési eljárásnál képviseli, és csak örökségi osztály részét kezeli és amannak kinevezése kizárja emennek kinevezése szükségét. Igaz ugyan, hogy az 576 §. csak általában a kinevezett gondnokot említi, ugy hogy ebből azt lehetne következtetni, miszerint az 575 §-ban emiitett gondnok az 576 §-ban emiitettei azonos; de ha igy volna a két §. értelmezendő, akkor az 576 §-bau előforduló ezen szó „veszélyére" az 575 §. szerint a gyámhatóság által kinevezendő illetőleg a kinevezett gondnokra nem alkalmazható, mivel a gyámhatóság, az általa kinevezett gondnok működése é» teendői felett saját felelőssége alatt felügyelni tartozván, a gondnokot nem nevezi ki a gondnrkoltuak veszélyére. Ezek szerint a két §. szövegéből világosan ki nem vehető, váljon azon ' gondnokon kivül, kit a gyámhatóság az önjogosult távollevők íentebbi kifejezett nézetem sze- i rint illetéktelenül — nevez ki, a hirdetményt kibo- ! csájtó bíróság is nevez ki egy gondnokot a kineK teendője nem más, mint a távollevőt az j osztály megtételénél — hátba csak egy örökös van, s osztály lehetetlen ? — képviselni. Az 577 §. felesleges, s különben sem tartozik a prrendtás szabályai közé, mert az önkényt értetődik, hogy az örökösök mint közös tulajdonosok nem kényszeríthetők arra, hogy közösségben maradjanak. Ugyan ez áll az 578 és 579 §§-ra nézve is. A birtokbiróságnak az 580 §-ban szabályozott illetékességét is az örökösödési eljárásra nézve éppen oly kevéssé találom indokoltnak, mint a gyámhatóságét. Ugyan is a hagyaték fogalma alatt foglaltatik az örökhagyó jogai, és kötelezettségeinek öszvege kivéve a tisztán személyieket; örökös pedig az, ki* ezen jogokba és kötelezettségek öszvegébe. vagy hányad részébe lép. Az örökösödési eljárásnak tárgyát tehát nem a hagyatékhoz tartozó javak minősége, hanem azon kérdés képezi, váljon kit illet azon jogczim, melynél fogva valaki az ö*\khag ó jogaiba, és kötelezettségeibe léphet. E?en kérdés megoldása pedig Í 18 és 37 §§-ra nézve tett észrevételeimben érintett illetékességi elv szerint nem a birtokbiróság, hanem a személyes bíróság hatásköréhez tartotozik: a telekkönyvi hatóságnak mint a birtokbiróság egyik osztályának hatásköre ott kezdődvén hol az örökös az átadási (beszávátolási) végzés alapján a tulajdon — mint telekkönyvi jog bekebleztetése végett a telekkönyvi hatósághoz folyamodván a 19 §. jön alkalmazásba. Ezeknél fogva az örökösödési eljárást az örökhagyó lakása szerint illetékes személyes bírósághoz utasittandónak tartom, és a szolgabírói és tszéki bíróság között a szerint a mint a hagyaték csupán ingókból, vagy ingatlanokból is áll, különbséget nem azért tettem, mivel a törvényszéket mint birtókbiróságot tekintem, mintám annak illetékességét is nem az ingatlanok fekvése, hanem az örökhagyó lakása szerint meghatáro/.andóuak vélem; hanem tettem azt azon okból, mivel az ingatlanoknak rendesen a közvélemény szerint is nagyobb jelentőség tulajdoníttatván, azok iránti eljárást nagyobb megbízhatósággal a társas, mint az egyes bíróságokra ruházandóiiak tartottam ; de a birtokbiróságnak mint ilyennek a prrdtás 580 §.-ban körvonal ózott hatáskörét épen nem tartom helyesnek, és czélszerünek. Ugyan is a birtokbiróságnak teendője az idézett §. szerint abban áll, hogy a megjelenő örökösök habár hivatalos eljárás nélkül ;s egyeztek, előtte kimutatván, miszerint ők a kizárólagos örökösök, az örökségi jogot ezeken kivül netán igénylőket 45 napi határidőre hírlapi hirdetmény által megidézze, és a jelentkező örökösöket perutra utasítsa. A §. szövegéből az látszik következni, hogy a birtokbiróság nem tudja, váljon kik azok, kik a megjelenő és előtte kizárólagos örökségi jogukat igazoló örökösökön tarthatnak még igényt a hagyatékra mint örökösök, mert különben azokat ha nem egyszersmind távollévők, nem kellenne hirdetményileg idézni; ebből ismét az következik, hogy a birtokbiróság azon jogosult örökösök kérelmére mert az 580 §. csakis ezekre vonakozhatik, miután az 560 §. a. b. d. eseteiben hivatalból jár el — az örökösödési eljárást nem a haláleset felvétele alapján indítja meg, mert különben előtte az örökösök ismeretesek volnának, holott ha az örökösök ismeretd. pontjai, és 561 és haláleset felvétele mint alapja felveendő volna. Ez pedig egy anomália, mely az 580 §-ból következik ; — a másik anomália abban áll, hogy hirdetvény által az ismeretlen örökösök 45 napi határidőre idéztetnek meg, holott az ismeretes, de csak ismeretlen tartózkodásit, vagyis távollevő örökösök az 576. §. értelmében egy évi határidőre idéztetnek, meg, valamint az 560 5). d. pontja alatti és az 593 §-ban érintett esetben is, midőn az örökhagyó törvényes örökösök nélkül halt el az 594 §. értelmében azok, kik magukat örökösi minó'ségben érdekelteknek vélik, szinte egy évi határidőre idéztetendők; a törvény tehát indokolatlan különbséget tesz egy részt azon eset között, midőn távollévő örökösök érdekelve vannak, és midőn az örökhagyó törvényes örökösök nélkül balt el, vagy is midőn az örökösök egészen ismeretlenek, más részt pedig azon eset között midőn az örökösök közül csak azok, a kik az eljárást kérelmezik, ismeretesek, azt pedig, váljon van e még valaki, ki a hagyatékra mint örökös igényt tarthat, a bíróság nem tudja; holott mind két esetben a távollévőket ide nem értve — ismeretlen örökösökről van szó, és még is az első esetben az ösmeretlen örökösök épen ugy, mint az ismeretesek, de távollévők hosszabb vagy is egy évi határidőre, az utóbbi esetben pedig a szinte ismeretlen örökösök csak 45 napi határidőre idéztetendők. A harmadik anomália az, hogy az eljárást kérelmező örökösök akár kiegyeztek maguk között, akár nem, tartoznak kimutatni, hogy az örökségi jog őket kizárólag illeti, hogy tehát a törvény az örökösöktől negatív bizonyítást kiván; mert ha az örökös azt bizonyíthatta be, miszerint őtet az öröklési jog kizárólag illeti, köteles bebizonyítani, hogy oly személy nem létezik kinek ugyanazon hagyatékra mint örökösnek hasonló, vagy alaposabb igénye volna; ez pedig negatív bizonyítás és egyszersmind képtelenség — lennek, az 560 562 §§. értelmében az örökösödési eljárás ezzel kapcsolatban áll a negyedik anomália, mely abban áll. hogy mind amellett, hogy a hirdetvény kibocsájtása előtt megjelenő, vagv is az eljárást kérelmező örökösök tartoznak kizárólagos örökségi jogukat kimutatni, még is a még netán örökségi igényt tartó ismeretleuek iiirdetvényileg idéztetnek; ez oly intézkedés, mely a negatív bizonyítás képtelenségét maga tünteti j fel. Az ötödik anomália az, hogy a 580 §. szerint a hirdetvényi idézés folytán megjelenő örökösök, nem pedig a körülmények szeriu: azok í is, kik az eljárást kérelmezik, keresetük beadáj sára, vagy is a perutra utasitandók, tekintet l nélkül arra, hogy igényük netán erősebb jogczij men alapul, mint az utóbbiaké, holott azon eset; ben, midőn az örökösök valamenyien hirdetvéj nyi idézés nélkül jelennek meg, az 587 §. ér, telmében a gyöngébb jogczimmel fellépő örökösök az erőstbb jogczimüek ellenében utasit• tatnak perutra. Erre azt mondhatná valaki, hogy ; az 587 §. a perutrai utasítás tekintetében általáí nos szabályul tekintendő, s igy azon esetre is | alkalmazandó, melyről az 580 §. intézkedik ; I ámde ezt az 580 §. félre érthetlen szavai czáj folják meg, mivel nem lett volna szükség az j 580 §-ban intézkedni arról, hogy melyik örökös ! utasíttassák perutjára, ha az épen. erről intézkeI kedő 587 §. az 580 §. esetére is alkalmazandó volna; azonban bármiként értelmeztessék az em, litett két §. azok szerkezete minden esetre hi' bás. — A hatodik anomália a következő, az 580 §. szerint a birtokbiróság előtt indítandó az eljárás akkor, ha a hagyaték ingatlanokból i is áll, s igy ha több ingatlan van a hagyatékj ban, és azok különböző birtokbiróságok terülej tén fekszenek, minden birtokbiróság jár el; mert j a 43 §. mely szerint azon esetben hol a kereset \ tárgyát különböző birtokbiróságok területén fekvő javak képezik, azon tszék lesz illetékes, mely a felperes által megkerestetik, az 580 §-ra nem alkalmazható, nem pedig azért, mert a peres ! ügyekbeni bírói illetőségre vonatkozó szabályok a prrdtás azon részében fordulnak elő, mely a i peres eljárásról intézkedik, és ott foglal helyt : a 43. §. is, az örökösödési eljárásra nézve i pedig a birói illetőséget szabályozó intézkei dés a perrendtartás azon részében foglal helyt mely peren kivüli eljárásra vonatkozik; ezen j felül a 43. §. a birtokbiróságok közüli vá; lasztást a felperesre bízza, az örökösödési perenkivüli eljárás folytán pedig felperesről nincs | és addig nem is lehet szó, mig az egyik ; vagy másik örökös perre nem utasittatik; de ekI kor nem örökösödési eljárásról, hanem csak perről lehet szó, és ekkor igen is jöhet alkalmazásí ba a 43 §. de nem az 580. §. esetében, és pedig : annál kevésbé, mint hogy addig mig az örökösödési peren kivüli eljárás tart, valamennyi örö! kös egyenjogú, és 43 §-ban megengedett válaszj tás egyikre sem bízható ; ha pedig mindegyik, nek engedtetnék meg a választás, akkor az egyik ezt, a másik ama bíróság választaná, mi szintén képtenségre vezetne. Az 580 §. szövegéből tehát nem lehet mást következtetni minthogy az örökösödési eljárás, mindazon birtokbiróság illetékességéhez tartozik, melynek területén valamely a hagyatékhoz tartozó ingatlan fekszik; ez pedig azon képtelenségre vezetne, hogy ugyanazon jogczimmel fellépő örököst az egyik birtokbiróság örökösnek ismerné el, a másik pedig nem; és ez nem csak nem lehetetlen, hanem a hasonló irányú ideigl. tör. szabályok uralma alatt meg is történt, és pedig nem egy esetben. Az 581 §. azon intézkedését, miszerint az eljáró birtokbiróság az ingatlanoknak az örökösök nevére leendő bekebleztetését hivatalból eszközli, a már előadott okból mint a telekk. törvénnyel ellenkezőt; azon intézkedését pedig, mely szerint osztály levél hiányában a birtok tulajdonjoga az örökösök nevére, mint közös örökség határozatlan arányban bekoblezendő, azon okból nem tartom helyesnek, mert 1-azoi az örökség mint olyan nem lehet tárgya a telekk. bekeblezésnek, hanem csak a tulajdonjog, 2-or de az örökösök vagy végrendelet vagy törvény szerint nem egyenlő arányban részesittetnek a hagyatéki ingatlanban, pí. az egyik egy, a másik két, a 3-ik pedig Vod részben nem lehetnek határozatlan arányban közös tulajdonok, mivel a határozatlan arámban bekebleaett tulajdonjogukat egvenlő részek illetik, s igy az 583 §. ezen szabály szerint megtörténhetni*, ho"V azon örökösnek tulajdonjoga, kinek i leteké nagyobb a többiekénél legnagyobb veszély nek volna kitéve, és pedig csupán azért, mivel a netán csekélyebb illetékii örökös - illetőleg tu-