Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 31. szám - A Karagyorgyevics per. (Folytatás és vége.)

359

hitelesít, jkv) az tűnik ki. hogy a Zimony közelében tartott szembesítésre Belgrádból átkisért rabokat, s ezek között Antunovics Szilárdot is, a szerb csendőrök folytonosan „jól beszélésre“ biztatván, azokra nézve, eme nógatások erkölcsi hatás nélkül alig maradhattak.

Ugyanezen okok, de főleg és egyátalán a magyar törvények és büntető' eljárásban gyökerező azon alapelvnél fogva, miszerint a bűntárs vallomása nem képez a vádlott ellenében törvényszerű bizonvitékot> nem fogadhatók el, jelen esetben ilyenekül Zdrafkovics Stankó, Kuzmáno- vics Demeter és többi részint szembesítés nélkül elitéit és kivégzett, részint a szembesítés után elitéit vagy felmentett bűntársaknak vádlottak ellen felhozott vallomásaik sem.

Minthogy pedig ugyancsak a magyar büntető eljárás jogelvei szerint, senkit tagadása ellenében, pusztán és egyedül összetett gyanuokok alapján elitélni nem lehet, — annálfogva 1-ső r. vádlott herczeg Karagyorgievics Sándorra nézve a pesti királyi ítélő tábla Ítéletének megváltoztatásával, sz. kir. Pestváros büntető törvényszékének, vádlottat bizonyítékok elégtelenségéből felmentő ítéletét kellett, saját indokaiból is helyben hagyni.

B) Trifkovits Pál 2-od r. vádlott ellen jogos gvanukot képez ugyan 1-ször, hogy a vele baráti viszonyban állott Badovanovics Pállal chifrirozva levelezett; — 2-szor a vádbeli gyilkosságnál használt fegyvereket, ugyancsak Badovanovics megbízásából ő vásárolta Pesten és adta át azokat Badovanovicsnak Temesvárott ; — 3-szor, hogy Vilotievics András vallomása szerint, állítólag Mihály fejedelem meggyilkolási tervében Badovanovics Pállal és 1-ső r. vádlottal egyetértett. annak foganatosítását elősegítette, s nevezett vallomást tevőnek e czélra, első r. vádlott meghagyásából, 27,800 frtot átadott légyen.

Tekintve mindazonáltal; 1-ször, hogy ama chifrirozott levél a vádbeli bűntényre vonatkozólag mitsem tartalmaz ; 2-szor hogy vádlott legelső kihallgattatása alkalmával önkényt beismerte, hogy a kérdéses fegyvereket Badovanovits Pál megkeresése folytán ő vásárolta ugyan, de határozottan tagadja, hogy azoknak czéljáról tudomása lett volna; tekintve továbbá: 3-szor hogy Vilotievics András vallomása, jelen ítéletnek 1-ső r. vádlottra vonatkozó indokai között felhozott körülményeknél fogva, bírói figyelembe nem vehető ; — azon körülmény pedig — hogy Badovanovics Pál vissza nem vont vallomásában maga is azt mondja, hogy Mihály fejedelem lemonda- tásának, illetőleg meggyilkolásának gondolata csak 1868 évi tavasz kezdetével támadt agyában, s hogy ugyanezen évi január 24-én, Temesvárott történt találkozásuk alkalmával vádlottnak csak annyit mondott, hogy ők (Badovanovicsék) felforgatáson dolgoznak Szerbiában: — még ha eme közlés vádlottnak határozott tagadása ellenében törvényszerű bizonyítékot képezhetne is, miután a fegyverek Kimer József (54. nsz.) és Dreher Miklós (161) tanuk szerint, jóval a találkozás előtt vásároltattak, — alaposan engedi következtetni, hogy a vádlottnak a fegyverek vásárlásakor, ezeknek czéljáról csakugyan nem volt tudomása; és 4-szer hogy Badovanovics Pálnak 1868. évi jul. V12-én a belgrádi börtönből vádlotthoz intézett levele, ugyanaz ellen a vádbeli bűntényre vonatkozólag semmi terhelőt nem tartalmazván, ellenében még gyanuokot is alig képez. Tekintve végre 5-ször, hogy vádlottnak a vádbeli bűntényt előző s ezzel semmi kapcsolatban nem levő politikai működéséből vont gyanuokok, ugyanazon elvi tekintet alá esnek, mely ezen Ítéletnek indokai között A) I a-tól f-ig érvényesíttetett; 2-od r. vádlott Trifkovics Pálra vonatkozólag is, a másodbiróság által hozott ítélet megváltoztatásával az első bíróság Ítélete volt saját indokaiból is" helybenhagyandó.

C. Sztankovits Fülöp 3-ad r. vádlott ellenében: Jóllehet Majsztorovics Antal, Bogies Sta- noje, Badovanovics Pál, Petrovics Blagoje Atha- naszkovics Athanáz, Pericsics és Zdrafkovits Stankó bűntársak abbeli vallomása, hogy Obrenovics Mihály fejedelem meggyilkolásának tervében velük a vádlott tanácskozott, többeket résztvételre megszerzett, s hogy Badovanovics Pál szerint, vádlott feladata volt a népet fellázítani, — jogos gyanuokot képez: — Tekintve azonban a) hogy vádlott az ellene emelt vádat merőben tagadja, s hogy a most megnevezett mindannyi bűntársak közül Pericsics Yucsicsevics Istvánt és Zdrafkovics Stankót kivéve egyetlen egy sem lett vádlottal szembesítve; továbbá b) hogy az őt leginkább terhelő Majsztorovics Antal — ki bár

Pest városa fenyitő törvényszéke által kirendelt szembesítő bizottságnak Zimonynáli működése idején 1868. évi October 10—13-án még vizsgálati fogságban volt Belgrádon, a kívánt szembesítés végett azért nem állíttatott a bizottság elé, mert a Belgrádon, 1868. évi September 30-án (uj szerint octóber 12-én) kiadott s az ügyiratok között 238. nsz. a fekvő orvosi bizonyítvány szerint vádlott oly fokozatú vérgyengeségben (anaemia) és ájuldozásban (delirium) szenvede, miszerint sem testileg sem szellemileg nem képes a kihall- gattatásra, s ennek daczára október 7-én és 8-án (uj. sz. 19. és 20.) tehát hetednapra — képes volt mégis a Belgrád városi törvényszék előtt megjelenni, sőt egy terjedelmes vallomásban minden addig — különösen vádlottra vonatkozólag

— tett vallomásait visszavonni, okul adván, hogy az előbbi vallomás tételekre éheztetéssel kénysze- rittetett; végre, október 25-én (uj sz. nov. 6-án) halálra Ítéltetvén, a nélkül, hogy vádlottal szem- besittett volna kivégeztetett. De tekintve: c) hogy különben is az összes nevezetteknek mint bűntársaknak vallomása vádlott határozott tagadása ellenében törvényszerű bizonyítékot nem képez ; — d) hogy Letics János, Nikolics Ilia, Ado- nya Illés és Kawaljerik János tanuk abbeli vallomása, — hogy Belgrádon az „aranykereszt“ czimü vendéglőben többször látták vádlottat, Badovanovics Pál, Bogies Stanoje, Atkanaczkovics Athanáz és Petkovics Plagoje bűntársakkal beszélgetni, de miután a beszélgetés tárgyát megmondani nem tudják. — még távoli gyanuokul is alig vehető; s e) hogy vádlott tagadása mindezekre alapos támogatást nyer azon körülményben, miszerint igazolva van az, hogy állítólagos feladatának ellenére, a gyilkosság idején, nemcsak felkelésre nem lázitotta a szerb népet, hanem távol a merénylet színhelyétől, Pesten tartózkodott; tekintve végre í) hogy vádlott ellen, a vádbeli bíinténynyel össze nem függő, s korábbi évekből merített, de különben sem bizonyított politikai természetű működései fölött bíráskodni

— a már fentebb előadott okoknál fogva, nem a magyar igazságszolgáltatás jogkörébe tartozik: kellett Stankovics Fölöp 3. r. vádlottra nézve is, u pesti királyi ítélőtábla által hozott ítéletnek megváltoztatásával, a delegált bíróságként eljáró sz. kir. Pest városa törvényszékének ítéletét, saját indokaiból is hagyni helyben. (Pesten 1871- dik évi junius 3-dikán 990. bűnt. sz. a.)

. Esküdtszéki Csarnok.

Esküdtszéki tárgyalás.

Pest jul. 24.

[Hegyessy Kálmán sajtópere Czappel Károly ellen.)

Elnök: Sárkány József.

Birák : Belláagh István és Paizs Andor.

Jegyző : D u 1 ovi c s Béla.

Vádló : Hegy es sy Kálmán, az állatkert igazgatója.

Vádló ügyvéde: dr. Püzesséry Géza.

Vádlott: Czappel Károly, a »Pester Lloyd" munkatársa.

Esküdtekj: Kobel József, Bánhe gyiFrigyes, Benedict}' György, Görgey János, Ernöffy János, Parragh Gábor, Urváry Lajos, Ky er ges Jánoskádéi’ József, Teifer János, Kollár Márton, Mark ó- czy Vincze.

Póttagok: Bein it z Adolf és Máday Sándor.

*

* *

(F.) Másodszor tárgyaltatott ezen ügy a pestkerületi esküdtszék előtt. Junius 15-én tartatott az első tárgyalás, mely felmentő verdikttel fejeztetvén be, vádlott semmiségi panaszszal élt. A semmitőszék helyt adván a semmiségi panasznak, az ügy uj esküdtszék előtt vétetett tárgyalás alá, mely az előbbivel ellenkezőleg vádlottat vétkesnek mondá ki. Az első tárgyalás alkalmával kimondottuk e helyen (Themis|25. sz.) hogy noha vádló a verdikt által nem nyert elégtételt, de megnyerte azt a tárgyalás folyamában kihallgatott tanuk vallomása által. Most azonban épen ellenkezőleg azt kell mondanunk, hogy noha az esküdtszék verdiktje megadta vádlónak a kívánt rehabilitate, de a tárgyalás, mely ezen verdiktet megelőzte és eredményezte, vádlót a múltkorinál kevésbé előnyös színben tünteti fel. Hogy vádló kikelt a pesti német sajtó azon „irodalmi banditái“ ellen, kik egész zsarolási rendszert tartanak fenn, azt csak helyeselhetjük, és e tekintetben csatlakozunk azon megrovó czikkek- hez, melyeket napi lapjaink ezen társadalmi fekély szóbahozása alkalmából Írtak, de rosszalá- sunkat kell másrészről kifejeznünk a felett — és sajnáljuk, hogy napi lapjaink ebben bennünket nem előztek meg — hogy Hegyessy ur tovább

ment, és általánosságban szólván, a még alig elszunnyadt osztályi faji és vallási gyűlölet szitoga- tására adta magát. Mindjárt vádbeszédjének elején hazánk polgári osztályától megtagadta azon képességet, hogy az esküdti hivatást teljesíthetné. Sőt a hely szentsége és méltósága nem volt képes őt annyi önmérséklésre bírni, hogy arról, a mi ügyének úgy első- mint másodizbeni tárgyalása kezdetén constatáltatott, tudomása lett volna. Ő a fiumei születésű olasz vádlottban csak a jött ment „németet“ látta, kinek családfájáról ő eddig semmit sem hallott, és a kat- holikus vallásu vádlottban zsidót lát, „azon faj tagját, mely a német sajtót Pesten kezében tartja.“ Bocsásson meg Hegyessy ur, de nehány aljas zsarolónak tetteiért felelőssé tenni egy egész nemzetet, és más oldalról egy egész vallásfelekezetet, ez, igen gyengéd kifejezéssel élve, kissé messzire megy; Éegyessy ur úgy saját, mint esküdtszéki intézményünk reputatiója érdekében az esküdtszéki termet ilyen általános ki- fakadásoktól melyek következtében a bíróság elnöke háromszor volt kénytelen őt félbeszakítani, megkímélhette volna.

A semmitőszéknek is volt némi része a fogalmak összezavarásában. Vádlott, a mint már a múltkori tárgyalás alkalmával előadtuk, azt irta az inkriminált közleményben, hogy az állatkertből az igazgató kertjébe fák vitetnek el, és hogy a városi tanács ezen önkénynek már határt szabott. Vádlott azt hozta fel igazolásul, hogy a mit irt, azt a kapitányi hivatal egy jelentése és a városi tanács ülésében hallott szóbeli megjegyzések alapján irta, vagyis hivatkozott a sajtótörvény 14. §-ára. Ezen §. igy szól: Ki az országgyűlés, a törvényhatóságok, mindenféle törvényszékek, és törvény által alkotott egyéb testületek iratait, és azok nyilvános üléseit hiv szellemben és igazán közli, ellene a köz- löttek tartalma miatt kereset nem indit- tathatik.“ A tárgyalások hiv szellembeni közlése tehát a kereshetőségi kifogások közé tartozik. A kereshetőségi kifogások felett pedig a biróság elő legesen határoz. Azon kérdés tehát, hogy az inkriminált tétel hiv szellembeni közlés-e vagy nem, nem jöhet az esküdtek elé, mivel ők nem tartoznak számolni arról, hogy miért találják fel a rágalmat az inkriminált közleményben, és miért tartják vádlottat vétkesnek. A semmitőszék ellenkező nézetben van, és azért semmitette meg a tárgyalást, mivel a biróság nem tette fel az esküdteknek azon kérdést, váljon a hivatalos okirat és a tanácskozmány hiv szellemben közöltetett-e. A semmitőszék csak egy indokot képes ezen felfogásának támogatására felhozni, azt t. i. hogy az 1868. jul. 25-iti igazságügyministeri pótrendelet 1. és 2. pontja ezen kifogást nem említi fel azok közt, melyek előlegesen döntendők el a biróság által A jul. 25-iki rendelet azonban nem mondja ki, hogy kizárólag az ott előadott kifogások döntendők el előlegesen, hanem csak azt mondja, hogy a kereshetőségi kifogás hasonlóul mint az illetőségi kifogás, előlegesen dön- tendő el a biróság által. Ebből azonban nem következik az, hogy más, ott fel nem sorolt kereshetőségi kifogásoknál az eljárás nem lenne ugyanaz.

A semmitőszék indokolását alább egész terjedelmében közöljük, és itt még csak annyit jegyzünk meg, hogy azon irány, melyet a sem- tőszék már többrendbeli, és különösen ezen jelenlegi határozata által esküdtszéki intézményünknek ad, nem felel meg azon souverain állásnak, mely az esküdtbiróság eszméjével össze szokott köttetni. Az igaz, hogy a semmitőszék a jelenlegi határozat által az esküdtek hatáskörét kiterjeszteni akarja, amennyiben egy kérdést, mely különben a biróság hatósága alá tartoznék, az esküdtek eldöntése alá bocsát; de az esküdtek hatáskörének kiterjesztése itt csak látszólagos, mert az esküdteket ez által egyszerű szakértőkké degradálja, és lehetővé teszi, hogy a nekik feltett kérdésekből képzett Syllogismus segélyével akaratuk ellen bizonyos irányba tereitessenek. *

* *

A semmiségi panasz némely lényegtelen kihagyásokkal következőkép hangzik:

Noha a biróság a vádat a sajtótörvény 12. §-a alapján határozta tárgyalandónak, és igy vádlót magánszemélynek tekintette, mégis vádló kifogása ellenére megengedte, hogy vádlott a a rágalom bizonyítása tekintetéből a kapitányi jelentést felolvastathassa, a mi nyilván a 12. §-ba ütközik, és semmiségi okot képez. Nem áll ezen semmiségi panasz útjában azon feltevés,