Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 30. szám - Belügy- és igazságügy-ministeri rendelet az Erdélyben fennálló 1852. május 27-iki sajtórendtartás módosítása tárgyában

— 34G — A selmeczi polgári intézmény megszüntetése tehát bányák magánosok általi művelésével a legszorosabb összefüggésben állván, kétségtelen hogy itt az utóbbinak nyomosságát s közérdekű­ségét mindenekelőtt szem előtt kell tartani. Azon kérdés váljon e priviligalis kedvez­mény netáni megszűntetésért a körpolgárok kár­pótlást kívánni joggal birnak-e, a lentiek szerint csak is igenlő megoldást nyerhet, miután e mel­lett ugyanazon érvek hozhatók fel, melyek a föl­desurak e tekintetbeni kármentesítését indokol­ják. Eltekintve ugyanis attól, hogy mindkét rend­beli jogosítvány, a körpolgároké | ép ugy mint a földesuraké, ugyanazon jogi alapon t. i. pri­vilégium nyugszik: mivel sem igazolható jog­csorbitás s igy felette nagy igazságtalanság volna kárpótlás nélkül megszűntetni a Körpolgárok oly jogát, melylyel azok nem csak az államnak je­lentékeny szolgálatot tesznek, hanem a mellett magánjogilag és igen nagy terhet viselni kény­szeritvék: jelesül azért, mert a körházak jelen­legi birtokosai nemcsak a ház. hanem az azzal járó kedvezmény értékét is fizették meg — hova az előleg kimutatandó 300—400 frtnvi bánya­veszteség s a Korpolgári oklevélért járó 100 frt illeték is számítandó — midőn azok tulajdonát megszerezték s mert kárpótlás nélkül nemcsak ők, hanem a körházak jelzálogos hitelezői is a hypotheka ily jelentékeny árcsökkenése mellett érzékeny csapást szenvednének, követeléseik tel­jes kielégítésére kilátásuk nem levén végül, mert a kárpótlás nélküli beszüntetés folytán Selmecz városa egy felette becses kedvezmény birtokát nyerné, minden viszonszolgáltatás nélkül s úgy­szólván ingyen. Pedig az ily jogcsonkiiás mivel sem igazolható jelen normális viszonyaink kö­zött. összefoglalván az eddig mondottakat azok­ból röviden a következő conclusiókra juthatni: 1) A selmeczi erdő s körpolgárság kir. pri­vilegialis természetű jogi intézm ény. 2) Mint ilyen többrendbeli szabályozás s törvényes intézkedésnek tárgyát képezte. 3) Bormérési jogosítványa azonos a földes­urak hasonjogával, azonfelül azonban még a bá­nyászat előmozdítását is czélba vévén, 4) általában ugyanazon jogi, de külön nem zet gazdászati szempontokból bírálandó meg azért 5) megváltoztatása esetében sajátszerű tev­meszeiénél fogva külön országgyűlési szabályo­zásnak tartandó fel. 6) Megszüntetése esetében pedig a jogosí­tottaknak kárpótlás nyújtandó, végül 7) Minden e tárgyra vonatkozó ujabb intéz­kedés üdvös hatással csak ugy birand, ha az an­nak alapjául szolgáló tervezet az e részben ér­dekeltek közreműködésével s e helyi viszonyok kellő méltatásával megállapíttatik. Ehez képest leghelyesebb oly enquete bi­zottság szervezése, melynek tagjai egyrészt a hét bányaváros részéről kiküldött bizalmi férfiakból, másrészt azj egyes városok körpolgárainak meg­bízottjaiból s végre az illetékes bányakapitány­ság meghatalmazottalból alakulhatnának s te­kintettel arra, hogy a bormérés megszüntetésére vonatkozó javaslat a tudományos eritica illetékes retortáin már is átesett s rövid idő alatt ország­gyűlési tárgyalás alá kerülhet — működésüket minél elébb meg kellene kezdemök. legfontosabb biztosítékai teljesen rendezve és ál­landóan lerakva lesznek. A Nmltóságod hazafi szelleme és nemes tö­rekvései iránti tisztelettől áthatottan fogadjuk ama nagybecsű felhívást, melylyel múlt hó 15­ről egyletünket szerencséltetni kegyes voltt Ismerjük a feladat nagy és terhes voltát; ismerjük a talajnak, melyre épitni a magyar ki­rályi igazságügyi minister hivatva van, hiányait Ismerjük a romokat, a régi épület málladozó tö­redékeit, melyektől oly igen sok helyen meg kell tisztitni a tért. hogy az uj tenyészet virulóvá válhassék. Tudjuk, hogy a vezető kéz bölcs uj­mutatása mellett az egész nemzet összes tevé­kenységére van szükség a rendező szellem al­kotásainak megvalósításához. Epen ezen tudat keltette az ösztönt egyletünk alkotására s azért annyival teljesebb készséggel ajánljuk fel minden erőnket és tehetségünket. Azonban mi legtávolabb állunk a ha/a kor­mányzati központjától, ugyanazért legkésőbbre jut­hatunk bizton megismerbetéséhez azon mozza­natoknak, melyek ott igazságügyi reformjaink te­rén hová-tovább sűrűbben fognak keletkezni. Le­gyen szabad azért, azon kéréssel járulnunk Nml­tóságodhoz méltóztassék a koronkint fölmerülő kérdéseknek tudatása, közlése által kedvps al­kalmat nyújtani egyletünknek arra, hogy mielőtt azok a központban végleges megoldáshoz jutná­nak, az ország ezen részében létező viszonyok s azokhoz képest az egyes kérdéseket illetőleg ke­letkezett óhajtások és meggyőződések tájékozása, valamint azok irányában kifejthető nézeteinek tartózkodás nélküli őszinte kifejezése által, a Nmltóságod által óhajtott irányban is feladatá­nak tehetsége szerint megfelelhessen. Fogadja el Nagymétóságod hazafi tisztele­tünk kifejezése mellett azon óhajtásunkat, hogy kisérje a jobb lét emelkedésének sikere minden egyes léptét az ország kormányzatának nehéz, de mint magas épen annyira szép pályáján. Maros-Vásárhelyit a jogász-egylet 1^71. jú­lius 5-én tartott választmányi üléséből alázatos szolgái : Báró Apor Károly, Dr. Vályi Gábor, egyleti elnök egyleti titkár. T Az erdélyi jogászegylet Bittó István igazságügyi minister úr­hoz következő üdvözlő feliratot intézte : Nagyméltóságú igazságügyminister ur! Hazafi örömmel üdvözöljük Nagyméltóságod­nak igazságügyministerré kineveztetését. Ama komor hangulatot, melyet Nagyméltóságod mi­nisteri elődének visszalépése keltett, azon biza­lom oszlatja el, melylyel a nemzet anynyira méltóan fűzi reményeit Nagyméltóságod szemé­lyéhez. Igazságügyünk szükséges és halaszthatatlan reformjai, melyeknek még csak kezdetén állunk, s melyeknek úttörője Nagyméltóságod előde volt, tovább vezetésének ép oly nehéz és nagy fela­data pedig a Nagyméltoságod kezébe van letéve, az államférfiúi bölcseség teljét, a hazafi érzelem és nemes törekvés fáradhatlan tevékenységének egész akáraterejét követelik. — És midőn a nem­zet és vele mi is bizalommal kapcsoljuk remé­nyeinket a férfiú személyéhez, kinek közpályáni tevékenysége mindezekre elég kezességet nyújt, egyszersmind megnyugvással nézünk elébe a jö­vőnek, melyben társadalmi létünk fejlődésének Belügy- és iga^ságiigy-miiiisteri rendelet az Erdélyben fennálló 18Ö2. május 2 7-iki sajtó­rendtartás módosítása tárgyában. Addig is, mig a sajtóügy törvényhozás ut­ján szabályoztatik: az országgyűlés mindkét há­zának 1867. évi mart. 8-án és ll-én kelt hatá­rozatain alapnló, és az 1808. 43. t. cz. 12. §-a által fentartott felhatalmazás erejénél fogva ren­deltetik. 1. §. Az 1852. május 27-ki sajtórendtartás 10., 11., 12., 10.. 22., 23., 25.. 29.. 42—44. §-ai hatályon kivül tétetnek. 2. §. A sajtórendtartásnak az 1871. évi mart. hó 25-én 5(50. sz. a. kelt belügyministeri rendelettel módositott 3. §-a továbbá ugy módo­sul, hogy az abban érintett köteles-példány azon törvényhatóság elnökénél (főispán, királybíró, fő kapitány, polgármester) nyújtandó be, melynek területén a nyomtatvány megjelenik, s ezen felül a közzététellel egyidejűleg egy más példány a marosvásárhelyi sajtóbirósági közvádlóhoz kül­dendő be. 3. 4. A sajtórendtartás 4. §-ának első és második bekezdése ezen szavaktól „a kiadótulaj­donos" bezárólag ezen szavakig „beküldendő" hatályon kívül tétetvén, helyette rendeltetik: „A kiadótulajdonos tartozik a belföldön ki­adott minden nyomtatványból azon törvényható­ság elnökéhez, melynek terülerén a nyomtatvány megjelent, továbbá a m. kir. belügyministerhez, az erdélyi nemzeti múzeumhoz, és a magyar nem­zefi múzeumhoz egy-egy köteles-példányt bekül­deni." 4. §. A sajtórendtartás 9. §-a ugy módosul, hogy időszaki nyomtatványnak csak azon nyom­tatvány tekintendő, mely havonkint legalább két­szer, ha bár nem egyforma időszakokban jelenik meg. 5. §. A sajtórendtartás 10. és 11. §-sai he­lyett rendeltetik: A ki időszaki nyomtatványt akar kiadni, kö­teles azon törvényhatóság elnökéhez, melynek te­rületén a lap megjelenik, szándékát előleg Írás­ban bejelenteni. E bejelentésnek magában kell foglalnia : 1. a kiadó-tulajdonosnak, és ha különös ki­adó létezik, ennek is nevét és lakhelyét; i 2. a törvényét tulajdonokkal biró szerkesztő I nevét és lakhelyét, s ha a lapon több szerkesztő nevezendő, meg mindnyájuk nevét és lakhelyét­3. a nyomtató nevét és lakhelyét, 4. az időszaki nyomtatvány megjelölését (czi­mét) megjelenési időszakolt és a szándékolt tar­talom előadását. Ha a kiadni szándékolt időszaki nyomtatvány­ért biztosíték teendő le: a kiadó köteles a biz­tosíték letételét a meginditás előtt a törvényha­tóság elnökénél igazolni, s arról egyidejűleg a marosvásárhelyi sajtóbirósági közvádlóhoz jelen­tést tenni. Hasonló módon köteles a kiadó az 1—4. pont alatt érintett körülményekben előforduló min­den változást még a további kiadás előtt a tör­vényhatóság elnökének Írásban bejelenteni. E határozatok megszegése esetében, a bíró­ság a sajtórendtartás 28. §-bau meghatározott büntetésen fölül, a szabályszerű feltételek telje­sítéséig a lapot betiltandja. A törvényhatóság eluöke köteles minden egyes bejelentésről a m. kir. belügyministert és a marosvásárhelyi kőzvádlót értesíteni. 6. §. A sajtórendtartás 12. §-sa helyett ren­deltetik : Az időszaki nyomtatvány mindegyik szer­kesztőjének legalább 24 évesnek és magyar ál­lampolgárnak kell lennie, s személye és vagvona felelt szabad rendelkezéssel kell bírnia. Oly személyek, kik vizsgálati vagy büntetési fogságban vannak, fogságuk ideje alatt, az idő­szaki nyomtatvány szerkesztéséből és kiadásából kizárvák. 7. §. A sajtórendtartás 13. §-ának második és harmadik bekezdése, ezen szavaktól „más idő­szaki nyomtatványok1* — bezárólag ezen szavakig „hajtóságot illeti," — hatályon kivül tétetik. 8. §. A sajtórendtartás 15. §-hoz pótlólag rendeltetik: hogy a biztositvány kettős értékű jelzálotr által biztosított kötelezvényekben, a ma­gyar földhitelintézet zálogleveiben. vagy az 1867­iki magyar vasúti kölcsön-kötelezvécyekben is letehető. 9. §. A sajtórendtartás 20. §-a ugy módo­sul: hogy megtagadás esetében a beiktatás nem az államügyész (közvádló) hanem a jelen rende­let 14. §-ban meghatározott biróság utján esz­közltndő. A biróság az ily kívánat felett haladéktala­nul határoz, és határozatának a felvétett elrendelő része ellen használt jogorvoslat nem bir felfüg­gesztő hatálylyal. A hivatalos kibocsátványokat tartozik a lap azon hatóság kívánatára is beiktatni, mely azt kibocsátotta. 10. A sajtórendtartás 21. §-a ugy módo­sul: hogy az ott érintett közleményekre vonat­kozó megjegyzések és hozzáadások beiktatása csak a közleményt tartalmazó számban tilos. 11. §. A sajtórendtartás 25. §-a helyett ren­deltetik : A törvényhatóságok elnökei és más közigaz­gatási tisztviselők kötelesek, ha oly nyomtatvány jön tudomásukra, melyben hivatalból üldözendő büntetésre méltó cselekvény foglaltatik, a ma­rosvásárhelyi sajtóbirósági közvádlót, — ha pe­dig a nyomtatvány a sajtórendtartás határozatai­nak megszegésével adatott ki, a jelen rendelet 14. §-ban érintett bíróságokat haladék nélkül ér­tesiteni. 12. §. A sajtórendtartás 29. §-a helyett ren­deltetik : A hatóságók vagy magánfelek által átadott közlemények beiktatásának megtagadásáért, vagy ha a közzététel nem a szabályszerű időben és mó­don teljesíttetett, a felelős szerkesztő huszonöt­től kétszáz írtig terjedhető birsággal büntetendő, s az időszaki nyomtatvány a szabályszerű beik­tatás teljesitéséig betiltandó. 13. §. A sajtórendtartás 32. §-ának máso­dik és harmadik bekezdése ezen szavaktól; „Ha a külföldről" bezárólag ezen szavakig: „terjesz­tésére is" hatályon kivül tétettik. 14. §. A sajtórendtartás 2—32, illetőleg a jelen rendelet 2—13. §-ai határozatainak áthá­gása esetében azon bíróságok, melyek a fennálló szabályok szerint a kihágások e^télésére illeté­kesek, a büntető perrendtartás 416. és következő §-aiban meghatározott módon fognak eljárni. Ha azon nyomtatvány tartalma által, mely­nél a sajtórendtartás áthágása történt valamely hivatalból üldözendő büntetésre méltó cselekvény követtetett el, a biróság köteles erről a maros­vásárhelyi közvádlót értesiteni. 15. §. A hol a sajtórendtartásban „a köz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom