Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 28. szám - A szervezésről a szervezés előtt [2. r.]

— 318 — minden rászedóstől, vagy mulasztási következményektől mentek lehetnek. Hogy e hivatal csak a közjegyzői hivatal lehet, azt az előadottak nyomán mondanom sem kell, mert már az által hogy a kinevezés az állam által szigorú feltételek és megvizsgálások nyomán történik, s hogy a kinevezett közjegyzők saját személyes és vagyoni felelősség mellett közhitelességü okmányokat készítenek, az állam a rászedés és mulasztás, valamint a szakavatatlansá<r ellen a fél irányában mintegy morális garantiát vállal magára. De továbbá analóg ezen praeventiv intézkedés régibb magvar gyakorlatunkat is, mert mint tudjuk a fassio peren ualisok a telekkönyvi rendelet életbe lépte és a telekkönyvek behozatala előtt, szinte közhitelességi] helyek előtt köttettek. A szervezésről a szervizes előtt Ma rgitay De zső ügyvéd úrtól. Y (Folytatás.) Tinikó ur a versenyvizsgák ez időkszerinti kivihetleuségét tekintetbe véve, a szakképzettség criteriumául a szaktudományt tárgyazó dolgozatokat kívánja vetetni, s a magukat e téren kitüntetett egyéneket kívánja bírósági tagokul kineveztetni. Tünké urnák fölötte sok igazsága vau, midőn a candidatusok szakképzettségét azok özakmuukálataiből kívánja megítéltetni s midőn állítja, hogy szakképzettségi tekintetből az e téreui dolgozatok a legkifogásolhatlanabb bizonyságai az illető képességeinek. Mert különösen ott, hol versenyvizsgákat rendezni nem lehet — vau e alkalmasabb mód a szakférfiak tehetségeit fölösmerni, mintha azt oly dolgozatokból Ítéljük meg, melyek minden utógondolat uélkül a tudomány iránti vonzalom ösztönzésére jöttek létre?— és mert nem joggal föltehető e, hogy az, ki hajlamánál fogva valamely tudománynyal irodalmilag is foglalkozik, azt már nem csupán anyagi szempontok, vagy kénytelenségből műveli, hanem műveli azért, inert ahoz lélekkel ragaszkodik, mert az hajlamaival egybehangzásbau áll; és végül, mert kiről tegyük föl ama tudomány valódibb ösmeretét; kitől várjunk az iránt több lelkesülést, önzetlenebb ragaszkodást, mint épen azoktól, kik annak tisztán hajlam folytán, anyagi haszuokra való kilátás nélkül irodalmi munkásai? Igaz, nagyon igaz az, hogy az irodalmi munkásság a bizonyos irányban fejlesztett képességeknek legcsalhatlanabb tanúsítványa, mint ezt — ha jól emlékezem — John Stuart Mill valamelyik munkájában szintén tölhozza; valamint igaz az is, hogy bizonyos, több oldalú szakképzettséget igénylő perekben tanúsított kitűnő munkásság, illetve értelem szintén jelentékeny tanúsítványa a képzettségnek, —• de mégis e tervezetet a rendezés egyik önálló módozatául elfogadni nem lehet. Nem lehet pedig, mert azontúl, hogy sokkal kevesebb azon szakférfiakuak száma, kik, idejök vagy alkalmuk levén, irodalmilag is foglalkoznak a jogtudománynyal, mintsem azokból egy kellő számú bírói tagból álló testület kitelnék, — nem egy esetben lehetnek s kétségkívül vaunak is számtalan oly szakférfiak, kik kitűnő képességgel 8 megbecsülhetlen tehetségekkel bírnak, anélkül, hogy az irodalom terén csak neháfly sorral is ösmeretesekké tették volna magukat. Habár elfogadtuk is, miszerint a joggal irodalmilag is foglalkozók, — az az azok, kik a nagy közönség előtt munkálataik által nemcsak nyilváuos vizsgálatot tettek tanulmányaik felöl, hanem azontúl bizonyságát adák annak, hogy az általuk választott tudomány kedvencz foglalkozásukat képezi. — semmi (esetre nem fogadhatjuk el, hogy azok, kik ez ezernyi lehetőség következtében nem ösmeretesek, csak másodsorban érdemelhetnék ki a szervező figyelmét. Ugyan ez áll a Tiuokó ur által fölhozott második ösmervre is; mert lehetséges, hogy valaki elég szerencsés volt szép kérdéseket tartalmazó pereket vezethetni s azok tárgyalása közben sokoldalú ÖStQflreteit kitüntethetni. — de ez nem lehet ok arra, hogy a másik szakférfiú fölé helyeztessék, ki nem volt oly szerencsés mint collegája s nem reinekelhetett amahoz hasonló ügyben, holott arra képessége nem hiányzott volna. Eltekintve azonban ettől, figyelve csupán arra, hogy a szervező hatalomnak a j kinevezéseket a lehető legfokozottabb gyor! sasággal kell eszközölnie s összevetve ezzel, miszerintajogirodalom teréu működők értelmi rangfokozatának müveik utáni ni elítélésére, s a nagyobb figyelmet érdemlő s tehetségről tanúskodó pörök kiszemelésére, megszerzésére, áttanulmányozására — ha ez utóbbi több, mint 2000 ! canditatus mellett kivihető volna — s az j eredménynek lelkiismeretes megállapitáI sára végetlen idő lenne szükséges, önkéntelenül is azon meggyőződésref kell jutuunk, miszerint a Timkó ur által fölhozott tervezet öuálló módozatként el nem fogadható; hogy az valamely módozatnál i csupán segédeszközül használ bató a szakképzettség minél helyesebb megitélhetése tekintetéből. Gyárfás Istváu ur a most tárgyalttól alapelvben nagyon különböző tervezetet hoz javaslatba. Gyárfás ur mindenekelőtt szükségesnek találja, hogy a bírói állomásokra pályázók ne csupán erkölcsi és szakképzettségi képességet legyenek kötelesek bizonyítani, hanem azontul^tartozzanak azt is igazolni, miszerint ők az úgynevezett vagyonosok osztályához tartoznak, — mert mint állítja — a biró vagyonossága okvetlen szükséges, ha érvényt akarunk szerezni a vagyoni felelősségről szóló törvénynek. A qualificationak ezen megbővitése után Gyárfás ur egy ajáuló testületet kíván fölállítani, mely testület ministeri hivatalnokokból, főtörvényszéki tagokból, főispánokból, képviselőkből s végre ügyvédegyleti elnökökből állana; ezen testület minden elnöki állomásra 3 egyént, s később ugyauezeu testület, a már kinevezett elnökuek, mint előadónak alkalmazása mellett minden egyes bírói állomásra szintén 3 pályázót ajánlana kinevezés alá. Midőn ezeu tervezetet megalkotá | Gyárfás ur, bizonynyal nem volt egészen I tisztában önmagával azon roppaut különb- j ség felől, mely az ujabb kor s az 1848 előtti idő viszonyai között létezik. Hogy ő e két lényegesen különböző ! viszouy között létező különbséget föl uem I ösmerte, vagy legalább azt nagyon hibásan figyelmen kivül hagyta, kitűnik mim-], azon soraiból, melyekkel a bírói vagyonosság kellékét támogatni kívánja s kitűnik különösebben abból, hogy érvei súlyosbítása tekintetéből még az 1435: 2. állítólag még ma is hatályban levő tezre is hivatkozott. ' Ha érvelése előtt megfontolta volna, hogy 1848-at megelőzőleg a magyar alkotmány az előjogok, kiváltságok bástyáira volt fektetve, hogy következéskép minden intézményeink az akkor aristocratikus alapszínhez alkalmazandók levén, minden közpályát csakis kiváltságosok, az uralgó arisztocratia tagjai foglalhattak el; hogy a jelzett időben tulajdonképeui hivatalnokok nem is léteztek, hanem csupán tisztségek és tisztek voltak ösmeretes; mig viszont Í848 után az alkotmány már lényegileg democratiaivá változván, a tiszti ségek hivatalokká, s a tisztek kivatalj nokokka alakultak át: ha megfontolta ! volna, hogy előbb a közügyek iutézhetési joga előjog s igy kitüntetés levén, az aristocratikus alappali egybehaugzás kedveért a törvényhozásnak az előjogot műiden áron a kiváltságosak részére kellé biztosítania, mig ma már a nézetek változta következtében a közügyek intézése uem előjog, de inkább polgári kötelességgé alakulváu át. annak végzésére nem" egy nem létező előjogositott osztály tagjai, tekintendők hivatottaknak, hauem a | polgárok összeségéuek azon tagjai, kik I erre szellemi képességgel birnak: — hogy | 1848 előtt egy aristocratikus kormáuyforma mellett korszerű lehetett ugyan a köztisztségek viselését csupán nemesekre s ezek közöl is a jobbmódúakra korlátozni, — mig ma viszont egyedül a közügvek vezetésére a szellemi és erkölcsi képesseget vehetni irányadóul — ha mindezt megfontolta volna ezikkiró ur. a vai gyonossági kellék szükségessége tekintej téből uem utalt volna a demorcatikus irái I nyu jelenből az aristocratikus mult uézeíi teire s törvényeire. Nem, még akkor sem, ha azon hitben élne, hogy az általa érdekelt törvények határozottan el nem töröltettek. May Erskine T. ,,Az angol parliament és eljárása" czimü munkájában érinti, hogy az angol törvényhozás nagyon ritka esetben szokott valamely törvényt egy ujabbau hozott által egyenesen eltörölni. Az eltörölni kívánt törvényt leginkább egyszerűen csak ugy szokta hatályon kivül teuui, hogy egy uj törvényt hoz, mely az előbbivel ellentétben áll s minthogy a brittek előtt is ösmeretes azon elv, hogy az ujabb törvény megerőtleníti a régit, senkiuek sem jutna közülök eszébe valamely oly törvényre hivatkozni, mely egyutóbb hozott törvény által — habár csak hallgatólag — hatályon kivül tétetett. A May Erskine T. által érintett szokás azonban nemcsak Angliában van meg; megvan az más nemzeteknél is, s a mi törvényhozásunk által is gyakoroltatik. Avagy az 1848-iki törvényhozás a törvények megnevezésével eltörölte e egyenkint mind azon szakaszokat, melyek annak előtte a kiváltságos osztály előjogait biztositák? Nem! szavakban nem, de téuyleg el. Az 1848-iki. trhozás nem törődött azzal, hogy legelőbb az ódon falak idomtalan s az ujabb ízléstől eltérő czifrá-