Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 27. szám - A szervezésről a szervezés előtt [1. r.]

Második évfolyam. 27. szám. Pest, jul. 4. 1871. Megjelenik minden kedden ; a -magyar jogüszgyttlés" tartama alatt naponként. A kéziratok bérmentve a szerkesztőhez & megrendelések a kiadó-hivatalhuz intézendök. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. MIS. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOCÁSZCYÜLÉS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: helyben házhozhordással vagy vidéken bérmentes szétküldéssel: negyedévre . . 2 frt. I'elevrc . . . . 4 ., eges-/, évre . . . 9 „ Kiadóhivatal: váczi-utcza 14. sz. Felelős szerkesztő: Dr. SIEGMUND VILMOS. Kiadó-tulajdonos: KUDNYÁNSZKY A. TARTALOM : A szervezésről a szervezés előtt. Margitay Dezső úrtól. — Az Írásbeli és szóbeli rendszerről az igazság kiszolgáltatásánál. Molnár József úrtól. (Folyt.) — A halálbüntetés kérdéséhez. Francziából fordította dr. Schwarzel József ur. (Folyt.) — „Tárcza.* Külföldi börtönök és fegyházak. — A budapesti ügyvédi egylet levele Bittó István úrhoz. — A kassai ügyvédegylet levele Horváth Boldizsár úrhoz. — Mutatvány. — Adalékok a polgári törvénykezési rendtartás revisiójához. Mihajlovics Miklós úrtól. (Folyt.) — A Karagyorgyevics per. (Folyt.) — „Esküdtszéki csarnok." Dr. Stiller Mór védbeszéde. — Egy illetőségi kérdés. — „Törvényszéki tárgyalás." — „Vegyes közlemények." — A curiai döntvényekben kimondott elvek. — Kinevezések, választások, stb. — Különfélék. — Könyvészet. — Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. y^A szervezésről a szervezés előtt. Margitay Dezső ügyvéd úrtól. A hiányos törvény jól végrehajtva nagyobb biztositéka a helyes igazságszolgáltatásnak, mint a jó törvény roszul végrehajtva. E mondat igazsága ösmeretes már rég idő óta, s nem is azért hoztam azt föl, mintha általa valami ujat akarnék mondani, hanem csupán azon okból, hogy hogy az által jelezzem, miszerint törvénykezési jövőnk tekintetéből a lehető legjobb birói szerkezet előállítását nem kevésbé fontosnak és elhatározónak tartom a lehető legtökéletesebb alaki s anyagi törvénykönyvnél. Nálunk mind a polgári törvénykönyv, mind egy tartható birói szervezet hiányzik s hogy ezek közöl legalább az utóbbit, mely már törvényileg létezik, a gyakorlatban alkalmazva mikor fogjuk üdvözölhetni? alig ha tudná valaki — az előre haladt előmunkálatok daczára is — határozottan megmondani. De bárha az ujabb rendszer alkalmaztatásának ideje nem egészen bizonyos is, azon meggyőződésben élek, hogy a bírósági tagok kinevezésének már csak azért sem lehet sokáig késnie, mert a jelenlegi első folyamodásu törvényhatósági birói tagok nagyobb része nemcsak biró, hanem egyszersmind közigazgatási személy is lévén, a belügyér által sürgőit törvényhatósági újra szervezés sem lenne foganatositbató mindaddig, mig legalább a kettős functióval ellátottak helyét ujabb birói tagokkal be nem töltik, hogy igy a jövő közigazgatási restauratio után bíróságok nélkül ne maradjon a nemzet. Valljuk be, hogy az igazságügyér helyzete akkor, midőn egyfelől nemcsak a törvényhatóságok szándékolt restauratiója, hanem az által is, mert a napról napra alább hanyatló igazságszolgáltatás a végelsüjjedéstől csupán egy gyors birói rendezéssel menthető meg, — a birói hatalom gyakorlásáról szóló törvény mielőbbi gyors végrehajtására kényszeríttetik, s midőn másfelől e szervezés óriási vállalata még az által is neliezitve lőn, hogy a bírósági székhelyek kijelölésére a minister fölhatalmaztatván, ezáltal reá a legterhesebb felelősség hárittatott, — egyáltalán nem irigyelhető. A föladat rendkívüli s ha tekintetbe vesszük, hogy egy bosszú,hosszú törvénykezési jövő függ annak mikénti megoldásától, hogy egy balfogás a legszebb reményeket tönkre tenni képes, önkéntelenül is aggalom szállja meg sziveinket. Mi biztosithatja a nemzetet arról, hogy a bírósági személyek tapintatosan fognak kiválogattatni ? A volt igazságügyér kijelenté az országházban, hogy a bíróságok az elnök kivételével pályázat utján lesznek előállítva. Mások ezzel ellentétben azt ajánlják a kormánynak, hogy a jelenlegi bírósági tagokat ideiglenesen megtartva, azt igyekezzék epuralni, s ily módon időt nyerend a végleges szervezésre. Az első, t. i. a pályázati módozat nézetem szerint sem előnyösnek nem nevezhető, sem — tekintve, hogy sajátságos helyzetünk a lehető leggyorsabb intézkedést igényli — ki nem vihető. *) A pályázat a helyes választásra nézve csupán az esetben szolgálhatna garantiául, ha azzal komoly versenyvizsgák lennének egybekötve, s ha az nem csupán a felszerelt kérvények beküldéséből állana; ha pályázat utján nemcsak bebizonyítható lenne mind a gyakorlati és elméleti képzettség, mind az erkölcsi feddhetlenség, hanem ha ezentúl még az is megállapítható lenne alaposan, hogy a pályázok közöl kik a minden tekintetben legtöbbet érők. A pályázattól csupán az esetben várható üdvös eredmény, ha az nem csupán névleg, hanem tettleg is pályázat, azaz oly mozgalom, melyen a versenyre kelt erők nemcsak fölösmertethetik magukat hanem egymáshoz is mérethetnek. Az erők árverésének „kellene annak lennie, hol a legtöbb értékűek számára biztosittat "-nék a győzelem. De lehet e ily pályázatot egyáltalán, különösen nálunk, hol a versenyre kelt erők megítélésére illetékes közegek sincsenek, és legkülönösebben a rohamos gyorsaságot igénylő jeleni helyzet közepette megnyitni? Teljes lehetlenség! Ha pedig nem lehet ily pályázatot megnyitni, ha a kihirdetendő pályázat csupán annyiból fogna állani, hogy az illető aspiransok benyutanák folyamodványukat, melyek mellé a képességi bizonylatokat nem ritkán a véletlen, a befolyás és más, az érdemtől különböző körülmények állítanak ki — kérdem : az ily pályázat nyújthatná azon reményt, hogy a kinevező hatalom kétségtelenül a lehető legtapintatosabb választásokat fogja eszközölni ? Nem! ez esetben korántsem a valódi érdemnek, hanem e helyett a befolyásnak *) Mi e tekintetben nem osztjuk czikkiró ur nézetét, mint azt e lapokban már tübbszor hangsúlyoztuk. Szerk. és véletlennek nyittatnék meg a küzdtér, melyre lépni minden tehetséges s ennek érzetével is biró, de befolyás nélküli szakférfiú kétségkívül vonakodni fogna. Az elmondottakon tul még azért sem kívánatos a pályázati módozat szerinti betöltése a birósági állomásoknak, mert tudvalevőleg pályázat esetén csupán azok közöl lehet választani, kik benyujták folyamodványaikat, de nem azok közöl is, kik a pályázattól egy vagy más okból távol tárták magukat. Már pedig, midőn egy lehető jó birói testület teljesen újbóli teremtése a föladat, nem szabad a kinevező hatalmat arra korlátolni, hogy választásait csupán a jelentkezők soraiból eszközölje, különösen akkor, midőn a pályázat nem az erők összeméréséből, hanem inkább a befolyások versenyéből állván, nagyon valószínű hogy ép a valódi tehetségek, s az igazán önérzetes emberek fognak a pályatértől távol maradni. Azon módozat, mely a kinevező hatalom választását csupán a jelentkezőkre korlátozza, nem fogja alaposan reménylhetővé tenni, hogy a lehető legjobb birói kar fogna előállittatni; e remény csak azon esetben jogosult, ha oly módozat fogadtatik el, mely lehetségessé teszi, hogy a kinevező hatalom az ország összes szakférfiai közöl a legképesebbeket keresse és uyerhesse meg. Tekintsük most ama második módozatot, mely szerint a kinevező hatalom a fennálló bíróságokat véve át, azokat lassankint változtatná át állandó testületekké. E módozat előnyéül az hozható föl, hogy azon nagy kérdés: mikép lesz képes a kinevező hatalom bizonyos, rövid idő alatt a birói szervezés óriási munkáját csak tűrhető sikerrel is bevégezni? e tervezet által könnyűszerrel megoldatik. De váljon azon kényelem, melyben a kinevező hatalom ezen módozat elfogadása által részesittetnék, nem lenne e túlságosan drága s az igazságszolgáltatásra nézve nem lenne e az halálos döfés? Igaz, hogy a kinevező hatalmat e módozat kiszabadítaná azon kényes helyzetből, melyben jelenleg van s melyszerint egy aránylag fölötte rövid idő alatt alig megfejthető feladat bevégzésére van utalva; de másfelöl az is kétségbe vonhatlan tény, miszerint azon igazságügyér ki e módozatot elfogadná, elfogadná azzal együtt azon tarthatlannak bizonyult viszonyokat is, melyek igazságszolgáltatásunkat ellenállhatlan erővel vonzzák a feloszlás örvénye felé.